biznisz indul

ma benn voltam a holland kereskedlmi kamaránál, és bejegyeztettem a cégemet.
magánvállalkozó lettem.
belevágtam.
fárasztó és kiboritó állandóan állást keresni, motiválódni, motivciós levelet irni, reménykedni és csalódni.
most majd megmutatom, hogy mit tudok - szuper workshopokat meg trainingeket tervezni és kivitelezni. és pár új kapcsolatra épitve remélhetőleg el is adni.

vettem domént, ami ugyanaz, mint a cég neve, csináltam dzsiméles cimet is pont ugyanolyat, Vivit megkértem, hogy tervezzen nekem logót. a honlapon még dolgoznom kell, valami letisztult és komoly kell.

szóval hajrá én, majd most megmutatom a nagyvilágnak, hogyan kell egy sikeres üzletet elinditani.

nem oké

ez a születésnap kihozta belőlem a depressziót.

Sosó Marseille-ben egész héten, én a két egymással ordibáló gyerekkel, akik az agyamra mennek az örökös veszekedésükkel meg nyavalygásaikkal. Hannának agyára megy a kistesója, Liza meg már nemcsak szopja az ujját, hanem rágja is a körmét, úgyhogy minden tiltakozása ellenére bekenem az undoritó izű körömlakkal, hogy leszokjon róla - kegyetlen dolog, utálom is az egészet, de muszáj, mert irtózatosan néz ki a keze, és ha rögzül a körömrágás, az életben nem szokik le róla. ma reggel is lejátszottunk egy szép kis jelenetet - mindenki képzelje el milyen bekenni egy egy gyerek tiz körmét, amikor éppen ellenkezik. csupa móka és kacagás.

tegnap együtt ebédeltem Naj-zsal, a kanadai iráni MRI-s csajjal, akivel régen együtt jártunk holland nyelvtanfolyamra, és most megint Hollandiában van egy pár napot. addig jó is volt, mig rá nem kérdezett, hogy mi van a fészbukommal, mert nem lát engem, és eszembe jutott, hogy egyszer csak betelelt a pohár, és elegem lett a paleszinbarát, és közben erősen  antiszemita posztjai miatt, és letiltottam. ez úgy jutott eszembe, hogy elkezdte mesélni azt a "hires" (általam nem ismert) kommunikációs körökben gyakran citált cikket, amiben a csávó azt fejtegeti, hogy a kultúra popularizálódása hogyan vezetett a fasizmus elterjedéséhez. meghökkenve mondtam, hogy azért álljon meg a menet, az, hogy minden falon ott egy monet-repro, egyrészt nem igaz, másrészt az emberek izlése ettől nem lett ugyanolyan, harmadrészt hogy a faszba jön ide a nácizmus meg a fasizmus? kicsit nagyot ugrottunk. szóval az egyetlen ember, akivel tegnap együtt voltam, egy antiszemita neuroimidzsinggel foglalkozó kutató volt. hurrá.
persze telefonáltak barátok, meg szülők meg anyósék, meg irtak sokan, volt, aki nem is csak egy sort, de ezért kibaszottul egyedül és magányosnak érzem még most is magam, ami nem jó.
ha őszinte akarok lenni, akkor persze ez a kurva álláskeresés és folytonos elutasitás se tesz jót a lelkemnek, el is vesztettem a lelkesedésem de kurvára.
mondjuk szerencsére a volt témavezetőm felajánlott egy kéthónapos, heti 20 órás irodalmazási melót, amiért valamennyit fizetne is, ami szuper lenne, mert azalatt be tudnám inditani a céget, meg hollandozni, meg kidolgozni a tanfolyamokat, amiket Nadinékkal akarunk tartani. szóval nem kétségbeejtő a helyzetem, csak lelkileg nem vagyok a topon.

na megyek bevásárolni, ami irtóra nem dob fel, de nincs itthon már szinte semmi, és délben átjön Liza kis barátnője játszani.

strapa

le vagyok strapálva
a szakdolgozat leadás irtózatosan kiboritó volt idegileg.
amikor aztán leadtam a kinyomtatott példányokat, ledöntött az influenza. bronchitis, egy hét lázzal.
lázasan készülődtem a védésre.
a védésen már csak köhögős voltam, meg gyenge, pedig előtte két nappal már elkezdtem sétálni a levegőn, nehogy a védés napja legyen az első nap, amikor nem ágyban fekszem.
azóta is köhögök, reggelente olyan köhögőrohamaim vannak, hogy utána pecekig lihegek, hogy levegőt kapjak.

van bennem egy adag hipohonder

ezt sosem tahadtam, és most, hogy apámnak szürkehályogja van, és műteni kell a szemét (kiszedik a szemlencséjét és beraknak egy múlenscét, brrr), és ennek kapcsán kiderült, hogy glaukómája van, vagyis nagy a szemnyomás a szemében, sikeresen diagnosztizáltam magamat is glaukómával - sokszor nyom a bal szemem, úgy érzem, hogy mögötte fáj, ha lehajolok, még rosszabb, mintha ki akarna esni. szóval lassan összeszedem magam, és elmegyek az optikushoz, amúgyis kell lecsefolyadékot vennem, és rákrdezek erre a fura szemfájásra...

eric truffaz még mindig ütős

ja nem is, fúvós :)

Caro Emerald koncerten voltunk szombat este Utrechtben

ez a hang, te jó ég, ez valami hihetetlen, a hideg futkosott a hátamon, annyira szép, könnyed, érzelmekkel teli. Ééés, megtanultak show műsort adni, úgyhogy beszarás jó kis koncert volt ez …
Ja, és őrület, hogy a zenészek fele igazi multitalent zenebohóc volt, tangóharmonika után dobolt, majd szintizett, a fúvós punk gyerek meg simán bendzsózott…

minden egyes szava arany :)

Vitamin

Ma délután megint itt volt Lili, Liza barátnője, fenn játszottak a gyerekszobában. A fürdőszobából kihozták a fellépőt, és kipakoltak minden fellelhető játékot a szekrényből, majd alaposan szétszórták a padlón. Egy betű nem maradt a szókirakó dobozában, egy  miniatűr kanál sem a playmobilházban. Amikor Lizivel nekiálltunk együttesen elpakolni, az is kiderült, hogy egy szem tabletta sem maradt a D-vitaminos dobozban - amit tegnap este a Márta, a bébiszittyó a gyerekpolcra rakott @( 

Remegő kézzel kezdtünk utánanézni, mekkora adag vezet túladagoláshoz, meg mik annak a tünetei, de aztán inkább felhívtam Lili apukáját, hiszen ő orvos, ő biztos jobban tudja. Utánanézett a könyveiben, meg közben mi is a netet bújtuk, szóval semmi para nincs, ha csak egyszer benyaltak akár fejenként 20napi adagot, a túladagoláshoz hónapokig kéne a napi adag 100-szorosát bevenni.

Tanulság nincs, más gyógyszer-szerű dolog nincs és nem is volt elől, annak ellenére, hogy Hanni sosem csinált ilyet, az alap, hogy vegyszert, gyógyszert nem tartunk elől. Most már a D-vitamint sem.

Sisak

Persze tudom, försztvördproblem, megint, de basszus, hogy a tízalkalmas korcsolya-tanfolyamra kötelező a sisak (oké, féltik a gyereket, rendben, bezzeg az én időmben...), de nem jó a biciklis (eddig ez volt itthon, azt azért vettünk minden gyereknek, meg van a pasimnak is, mert ő versenycangán nyomult) pedig az görkorihoz jó is volt. Vettünk így egy síeléshez, snowboardhoz és korcsolyához való sisakot, ami egy árnyalatnyilag különbözik csak a hiteles lovagló kobaktól (védi a fület is), de ez éppen elég ahhoz, hogy a lovagláshoz az ne legyen jó. Ez abban merül ki, hogy jön az edző, és szól, hogy ez a sisak nincs erre a sportra hitelesítve, de nekik kötelező előírni a sisakot, és csakis olyat lehet hordani, amit a szabályzat előír. Persze lehet mindenhol kölcsönözni, de a legutóbbi tetű-invázió pont a kölcsönzős kobak után jött, szóval ezt annyira nem favorizálom.

Az egy dolog, hogy ez tök felesleges pénzkiadás, de basszus hát hol a francban tartsak ennyi kemény sisakot?!?!

Jeessssz

És akkor ünnepélyesen megnyomtam a bestelling afronden gombot, ami azt jelenti, hogy mégiscsak megyünk a modern hipphopp-cirkusz amsterdami előadására, Márta bevállalta a gyerekeket. Márta amúgy hivatalosan bábszínész, le se tagadhatná, annyira előadóművészesen mesél, hihetetlenül magával ragad, ahogy beszél, és én feltétel nélkül imádom, talán mert egy kicsit régi barátnémra, Juditra emlékeztet, de ami a legfőbb, hogy a lányok is imádják.
Win-win szituáció; amíg mi hipphopp cirkuszt nézünk, addíg egy kvázi Halász Judit mesél a gyerekeknek esti mesét

Modderdag

Hétfőn Interationale Modderdag, vagyis nemzetközi sárnap lesz Szutyoksári országában. Sarazni fognak a gyerekek. Egy ismerős gyerekének bölcsije ill napközije nem vesz benne részt, mert egy-két szülő félti a gyerek ruháját. A kicsi bölcsije írt egy emailt, hogy legyünk szívesek nem szép ruhát adni a gyerekre.