Modderdag

Hétfőn Interationale Modderdag, vagyis nemzetközi sárnap lesz Szutyoksári országában. Sarazni fognak a gyerekek. Egy ismerős gyerekének bölcsije ill napközije nem vesz benne részt, mert egy-két szülő félti a gyerek ruháját. A kicsi bölcsije írt egy emailt, hogy legyünk szívesek nem szép ruhát adni a gyerekre.

második

mint második gyerek mindig kész voltam attól, hogy rólam feleannyi kép sem készült gyerekkoromban, amit persze egyértelműen annak tudtam be, hogy engem kevésbé szerettek a szüleim, bezzeg a nővéremet hogy imádhatták, róla annyit csináltak, hogy csak úgy kifolytak a fotósdobozból. hát nem egyértelmű?  ugye. teljesen jogosan voltam féltékeny.
és akkor most itt állok, és egy fotókönyv-akció (csak 24 lapért kell fizetni, az extra oldalak ingyen vannak) keretében nézem az öt-hat-hét éve készült képeket a nagyról és visszamenőleg albumokat gyártok a digitális képekből, és basszus leég a pofám, hogy a második lányunkról mennyivel kevesebb kép készült, mint az elsőről. persze nem azért, mert nem szeretjük annyira, mint az elsőt, hanem mert két gyereknél kicsit más a szitu mint egynél, meg persze keményen dolgoztunk azon, hogy a nagy ne legyen féltékeny ezerrel, de igy is akkora lelkiismeretfurdalásom lett, hogy csinálok is neki egy “Az első másfél évem” kiskönyvet, amilyen a nagyról is van, és amit igazából még annó az apjuknak csináltam szülinapjára, de leginkább a gyerekek nézegetik. szóval legyártok neki is egy ilyen kis babaalbumot, amibe összeszedem az összes létező képét, a félpucérakat és előnyteleneket is, nehogy aztán szó érje a ház elejét.

Mese a sajtról és a faragasztóról

A nagylány csütörtökön egy szülinapi buliban járt, tiszta szalma volt mindene, mikor hazaért.
Egy sajtfarmon volt a buli, tehenet fejtek, sajtot csináltak, szalmaparókát vettek fel, stb.
A saját készítésű minisajtját hazahozta, egy használati útmutatóval, amiből kiderült, hogy a kis műanyag tégelyben nem ám kenősajt van, hanem a műanyag, amivel két nap sós szárítás, mosás, majd egy nap szárítás után a sajtot be kell kenni.
Ma volt - többek között - A Kenés napja, és a kis tégely műanyag szaga irtóra emlékeztetett valamire. Pasim megfejtette a rejtélyt, ugyanaz a cucc volt benne, mint a Bison faragasztóban, mégpedig gyorsan száradó PVA. És ez stimmol is, PVA-t használnak sajtokhoz is.
“Food Grade PVA - Poly Vinyl Acetate. Used to coat the surface of hard cheeses prior to waxing. Helps the wax adhere neatly to the cheese.”
De viaszról nem volt szó a leírásban - lehet hogy ilyen pici sajthoz az már luxus lenne. Elvileg 2 hét érlelés múlva a sajt ehető lesz, mondjuk kicsi zsenge sajt, ha érettebbet szeretnénk, várhatunk tovább.

 

The Gilbert U-238 Atomic Energy Lab
The Gilbert U-238 Atomic Energy Lab was a toy produced between 1950 and 1951.  The toy allowed the user to conduct simple experiments with radioactive materials.  Kit included;

• A Geiger counter
• An electroscope
• A Wilson cloud chamber
• A spinthariscope
• Four samples of uranium ore
• Pb-210 lead isotope
• Polonium
• Ruthenium
• Zinc
• various other accessories

After only a year of production, the toy was pulled from the market for obvious reasons.

More: The Terrifying Age of Radioactive Toys for Kids

Tegnap voltunk az egyetemi kutatasi celokat szolgalo (vagyis nem energiatermelo) atomreaktorban gyarlatogatason. 70-es evek retro gyarlatogatas a vadnyugaton, 2014-ben. Hatborzongato. Oke, irto nagy pluszpont, hogy bele lehet nezni a medencebe felulrol, es latni az urantomboket, amint keken vilagitanak, ez maga kurvara utos, de a tobbi resze a korbevezetesnek, hat, hogy mondjam, ertelmetlen teblabolas. Olomkockak, csovek, lepcsok, funcionalis cuccok, laborasztalok, aztan a szomszed epuletben meg a neutronos csovek meg a szakik, akik diffrakciot mernek minden vackon. A bevezetoben meg csak azt sem merte kimondani a csavo, hogy lancreakcio, meg hogy milyen anyaggal nyeletik el a neutronokoat, aztan a laborhelysegben meg dobalodzik a szakszavakkal…
Az a mostani “kommunikacios eszkozok tervezese” kurzus keretein belul a negyedeves projektem, hogy feltuningoljam a gyarlatogatast.
Ennyire eleve halott projektem regen nem volt :(
Lehet, hogy plutonium-fegyver osszerako bajnoksagot fogok javasolni…

Zwarte Piet

12. perctől Gerda azt meséli el ebben a részben, miért is nem vicces neki a Mikulás-időszak, és hogy miért is van most ez az egész Zwarte Piet mizéria.

Ja, és a reakciókat tessék megnézni ezen az oldalon. Méghogy nincs rasszizmus Hollandiában. A beszélgetés alatt a srác, akit két éve lecsuktak azért, lefotózták őket a Zwarte Piet is racism pólóban, tök értelmesen és tök higgadtan, nyugodtan mesélte el azt, hogy miért csinálja ezt az egészet, erre a kommentekben lenégerezik, és hazaküldik.Gratulálok.

émi, dóra, méhamindi és a többiek

vasárnap délután elaltattam hannát, és mackógatyában elnyúltam a kanapén, kezemben az orvosi biokémia vaskos kötete (kontakt hülyülés ellen), miközben áll a hétméteres kupi a lakásban, mikor is csöngetnek.
halk döbbenet az arcunkon, hogy tejóéég, mégiscsak átjöttek.
az ugyanis úgy volt, hogy émi és anyukája, gven etették a virágokat és locsolták a halakat míg mi pesten voltunk, és sosó, még amikor én krakkóban voltam, szólt nekik, hogy most hétvégén jöjjenek fel.
aztán sosó addig rágta a fülemet, hogy szóljak már nekik, hogy vasárnap délután jöjjenek fel, míg végül szombat délután lementem, de persze nem voltak otthon, így haláli nyugalomban képzeltük eltölteni a délutánt, amikor hanna is nyugton van végre.
persze ők jöttek, és valahogy hannát sem keltették fel, émi elvolt a nagyszobában viszonylag csöndben, a teafőzés, sütiosztás (az előző napi szülinapi barackos túrós csokis piskótából volt még) sem ébresztette fel őt, szóval aludt mélyen még vagy egy órát.
éminek múlt héten kezdődött a sulija, ez volt a nagy téma, és valahogy szóba kerültek a rajzfilmfigurák, hogy a négyévesek között is már megy a ciki-menő téma, ismeri-nem ismeri megamindy-t vagy dorát alapon. az hozzátartozik a sztorihoz, hogy émi, mióta csak ismerjük, folyton a tévén lóg, hiába gyerekfejlődéssel foglalkozik az anyja, nemcsak rajzfilm, de híradó is megy, ha ők otthon vannak. most már legalább tudjuk, hogy elvi okai vannak, nehogy ciki legyen a gyerek a suliban.
elsőre komolyan elgondolkodtatott a dolog, mert persze simán kiközösítik a lurkók azt, aki kilóg a sorból, és persze sokszor lát az ember a függönytelen ablakokon át be a nappalikba, ahol a gyerekek nagy része a tévén lóg, nade muszáj órákat a tévé előtt töltenie valakinek ahhoz, hogy ismerje a rajzfilmsztárokat? végülis a marketingesek jóvoltából a poharakon és pólókon kívül a füzetekig és cerkákig van ezekből minden, a dorát én komolyan a közértből ismerem, mert egy nagyon finom töltetlen-csokitlan gyerekkeksz (na, ez a candylandes kép azért elég ütős, nem?). teletabija is előbb volt hannának boti-luca révén, mint hogy tudta volna, kik ők, sőt egyszer még teletabis füzetet is vettem neki, mert tök aranyos feladatok voltak benne, olyan figurákkal, amiknek ő este vacsorát főz. persze azóta ránk tukmálták krisztiék a dévédét, és megnéztünk teletabifilmet, de mondom, ez nem feltétlenül kell ahhoz, hogy ismerje őket a gyerek.
szóval élve a szupermarketek gagyi kínálatával, megmarad a kecske és jóllakik a káposzta is, vagyis lehet menő egy kölök úgy is suliban, hogy nem néz meg egy részt sem azokból a szarokból, és max csak a vízipókot meg a vakondot nyomja, vagy télen a mazsola fürdik és a misi mókus megy a diavetítőn.
most egyébként nincs semmi sem, mióta pestre utaztunk, hálistennek elfelejtődött ez a filmnézés, istenes kiborulások voltak azért már abból, hogy még egyet nézett volna kiskölök, de mi nem engedtük. persze tudom, ez nem marad így örökké, de ha ő nem kéri, én nem rakok be most semmit, és nikkelodeonunk vagy CN-ünk meg asszem nincs is. mindenesetre mi csak akkor kapcsolunk tévét, ha a gyerek már tutira alszik vagy vuvuzelázik az egész utca.

Jószomszédi iszony

Amie mostanában üvölt. Mint a sakál. Most is. Szerencsére Hanna már jóideje alszik, erre nem kel fel. Bezzeg reggel. Múlt hétig csak én riadtam fel ijedten Amie hajnali hétkor előadott őrjöngésére, de most már hálistennek Hanna is. És mivel délután lehetetlen lerakni, marad a korai altatás. Jóesetben kifogjuk az esti fegyverszünetet - vacsora vagy video - , de van hogy Amie este hét és nyolc között kezd el dobolni. Na, azt külön pontozom.
Egyszerűen nem értem, hogy hallatszik minden fel az alattunk lévő lakásból. Hogy Amie üvölt, az hagyján, majdnem négy évesen persze hogy kiborítja az otthoni feszkó - iráni Mérnök apukát kirúgták a festéklaborból, és most keresi önmagát meg a melóját, múltkor már úgy volt, hogy Londonban próbál szerencsét, de aztán mégsem.
Csak az a nagy gáz, hogy ettől az üvöltéstől már annyira kiborulok, hogy utálom már őket, legszívesebben lemennék egy szál pizsiben meg szájszagban üvölteni, hogy miafaszért ordít már ez a gyerek egy órája, hogy mama, menjen már oda az anyja a gyerekszobába. De nem lehet, mert akkor ki eteti majd a halakat, ha elutazunk...

buborékdzsungel

hétfőn délelőtt minden zárva van, ráadásul esett is, nagy tanácstalanságomból hogy mit is csináljunk, sosó billentett ki: menjünk el a bubblejungle-ba, a leiderdorpi játszóházba. már voltunk ott kétszer az utóbbi fél évben, nekünk nagyobb csoda volt, mint hannának, de végülis nyitva van, és zárt, és gyerekek között vagyunk.
hanna hihetetlenül élvezte, megtanult végre ugrálni a trambulinon, felmásztunk a kismászótoronyba, és mérhetetlenül bejött neki a bob (rollerbaan). eljött ez ideje annak, hogy ilyen mozgatós helyekre vigyük, irtó vicces kedve lett utána, elpakolta a plüssöket az ágyáról az ágy alá, meg mindenféle mókás dolgokat dumált meg csinált.
tegnap meg reggel alig bírta kivárni, hogy tíz óra legyen, és kinyisson az uszoda, már reggeli előtt elindult volna, és aztán meg ötpercenként elmondta, hogy uszoda meg pancsi.
persze végülis ez érthető, mióta vacak az idő, nem nagyon járunk játszóra, ezek szerint mozgáshiány van eléggé, amit orvosolni kell :)

elvek

nem hinném, hogy sok tanító célzat lenne azok mögött a műanyag elemes izék mögött, amikre hangzatos nagy betűkkel az van írva, hogy touch and learn, pedig csak arról szólnak, hogy a szerencsétlen gyerek megnyom egy gombot, és az a baszomnagy műanyag monstrum meg nekiáll zörögni, nyávogni, csörögni vagy zenének nevezett valamit kiadni.
hálistennek, mikor hazamentünk, hanna elé raktak egy régi ilyent, hogy azt az unokatesói annó hogy szerették. ez még hagyján. de karácsonyra még kettő ilyet kapott. vadi újat. mindegy, Hanna élvezettel dídzsézik ezen a kettőn, amit elhoztunk, néha szimultán nyomogatja a kettőt, miközben szól a halászjuci a háttérben...
a kedvencem az, amikor egy felnőtt, vagy mondjuk egy hatéves gyerek nyomkodja a gombokat a kicsi helyett. ergó a cselekvés része sincs a gyerek kezében. kitűnő játék neki. persze hiába pofáztam, csak ők nyomkodták. jó dolog a család :)

beszarás

hát ennek korán örültem...
találtam ezt a babakonyha lapot, gondoltam, kiirok egy-két jópofa receptet, és mikor ma nekiálltam komolyan keresgélni, ilyeneket találtam:Csokis csemege
Nestlé kedvenc receptje
A dietetikus véleménye:
A babapudingok szinte teljes egészében tejből készülnek, ezzel biztosítva a növekvő gyermekek fokozott kalciumszükségletét, mely az optimális csontösszetétel kialakulásához elengedhetetlen.
Idő: 10 perc
Nehézség: könnyű
Hozzávalók:
50 g Kakaós gabonapehely
100 g csokis Baby Dessert
Elkészítés:
A Kakaós gabonapelyhes tejpépből sűrű kását készítünk, amibe a csokis Baby Dessert-et belecsurgatjuk. A tetejét mandulaporral, esetleg darált keksszel díszíthetjük.
Típus: Receptek bébiételekből
Életkor: 4 hónapos kortól
Diétás javaslat: Normál étrend
hát basszus, négy hónaposnak! egyrészt tehéntej (potenciális tejfehérje, tejcukor-allergia miatt egyéves korig nem igazán ajánlott, kivéve tápszer), kettő gabonapehely (potenciális gluténallergia miatt egyéves korig nem ajánlott), három csoki, meg mandula vagy darált keksz, nemár, és ráadásul hogy a nestle igy reklámozza a saját szarjait.
eldobom az agyam, annyira gáz ez igy.