húsvét

Lol, egy egyrórás melóval sikerült a fehér, zsírkrétával összekrixkraxolt tojásokból hagynahéjjal normál, randa, barna tojásokat gyártani. Mi ez, ha nem siker?

Micsoda cirkusz

Ma megvolt a nagylány cirkuszos bulija. Egy parkban tüzezős, alul felnyírt, és félig hosszúhajú vicces csajszi tartotta, tiszta Bébé csak lányban ;)
A csajok Pink Panther, James Bond és különféle Kusturica filmek zenéjére tekeregtek a gyűrűkre lógatott vásznakon, egyensúlyoztak egykerekű cangán meg tanultak labdán járni, eleinte simán, aztán cirkuszos rucikba beöltözve. A végén előadták a szülőknek, hogy mit tanultak, és csináltak egy élő piramist is.
Nagyon nagyon szuper volt, mindenki élvezte, a pici kiwidoval táncikált közben.
Csak a fejem ne fájna…

Zwarte Piet

12. perctől Gerda azt meséli el ebben a részben, miért is nem vicces neki a Mikulás-időszak, és hogy miért is van most ez az egész Zwarte Piet mizéria.

Ja, és a reakciókat tessék megnézni ezen az oldalon. Méghogy nincs rasszizmus Hollandiában. A beszélgetés alatt a srác, akit két éve lecsuktak azért, lefotózták őket a Zwarte Piet is racism pólóban, tök értelmesen és tök higgadtan, nyugodtan mesélte el azt, hogy miért csinálja ezt az egészet, erre a kommentekben lenégerezik, és hazaküldik.Gratulálok.

Szülinap

Idén pont szombatra esett Hanni szülinapja, és az osztálytársak bulijai is az előtte való két hétre voltak betervezve, úgyhogy az a poénos helyzet állt elő, hogy tényleg a szülinapján volt a nagy szülinapi zsúr.

Végül csak kilencen voltak a kölkök Hannival meg Lizivel együtt, és tök szuper programot hoztunk (hoztam) össze. Állatos volt a kerettörténet, arra épültek a játékok. Volt lufipukkasztás, a lufikban levő lábnyomok alapján kaptak eská állatos maszkot a gyerekek, majd a maszkok alapján  mentek színezni/matricázni/állatokat készíteni vagy a golyókapkodós békákkal játszani. Volt lufihajtogatás -Sosó kiképezte magát aznap délelőtt, kutyát eddig is tudott hajtogatni, de most már megy a papagáj és a virág is profin -minden lány kért egy virágot, Levi meg egy kardot. Persze volt tortaevés meg uzsonna is, meg ajándék-eldugás és -keresés, majd a hozott ajándékkal játszás - ez annyira vicces volt, 2-3 gyerek már nagyon várta, hogy Hanni kibontsa az általuk hozott ajit, és aztán ők játszanak vele ;)
Liza istenien érezte magát, nagyon pörgött, és volt pár lány, aki időnként leült hozzá és játszott vele, vagy csak babusgatta.
Jó volt nagyon, Hanni mondta is, hogy minden nap elviselne egy ilyet ;)

szülinap

Hanninak szombaton lesz a szülinapja, és meghívtunk rá tíz gyereket, szóval nagy buli várható.
Már kezd alakulni a program.
Állatos tematika lesz - múlt héten Myrthe princesssssszes bulijában volt Hanni, azelőtt Julieé sportos volt,  Jasmijné meg utazós.
Hú, juteszembe, kéne vennem a véendében állatos maszkokat.

Lesz torta, meg annak a megevése, az mondjuk fél óra, amikor mindenki megjött. Lesz ajándékátvétel, azt mondjuk lehetne ötvözni a lufipukkasztással, mondjuk, hogy sorszámokat rejtünk el a lufikban, így az is húsz perc legalább. Aztán lesz horgászás, egy nagy dobozt fogok csomagolni kékbe, és a gyerkők abból horgászbotokkal kihalásznák a kis csomagokat, amiket aztán hazavihetnek. Lehet, hogy ezt a végére rakjuk. Lesz még kiscsoportos foglalkozás, egyik asztalnál állatfigurák gyurmázása,  vagy az AH-ból vett fából összeszerelhető állatkákat kéne kifesteni meg összerakni. Egy másik adag gyerek maszkokat színezne ki, és Sosó is kapna feladatot: lufiból állatokat hajtogatni a maradék lelkes közönségnek. Lesz még egy uzsonna is, az is fél óra, és aztán indulás előtt ki kéne küldeni őket egy picit a kertbe havazni, bár ha nem hoznak hidegálló ruckót, akkor ez a programpont ugrik és akkor inkább helyette ekkor jönne a horgászás.
Még meglátjuk, átszámoljuk, hogy hogy jön ki az a három óra kettőtől ötig.

karácsony

Haho!

Boldog uj evet Nektek!

Milyen volt a karacsonyotok? Megusztatok csaladi vitak es burn out nelkul az ideit?

A mienk klassz volt, eleg mas, mint az eddigiek, sok rokont latogattunk, viszonylag keves baratot, de a lenyeg, hogy tudtunk pihenni is.

De a lenyeg, hogy nekem az idei karacsony fenypontja egyertelmuen Bebe agymenese volt a samanszertartasrol!!!

Wow! Hogy ilyenek is leteznek, elkepeszto. :)

Pussz

Hello Eszti!
Az idei karacsonyt mi kivetelesen betegseg es csaladi incidensek nelkul veszeltuk at, sot a szokasos rokonlatogatason kivul egy csomo minden vicceset is sikerult csinalni - muzeum, mozi, szanko, korcsolya, gyerekes pogacsasutes, egyuttjatszas baratok gyerekeivel, gyerekmentes vacsi meg buli. Tenyleg, ti ismertitek a Puszi zenekart? Most nagyon menok, pedig zeneileg nagyon gyengek, de az osszes regi (kozepiskolas) baratunk odavan ertuk. Fura.
Bebe fura egy sztorit hozott magaval, az biztos, mar a 21-i sorozesen is meselt errol, de csak szemtol szembe a Dettinek meg a Rebinek, kvazi beavatas-hangulatot keltett, ugyhogy mar nagyon furta az oldalamat, hogy mi van vele.
Gaz, hogy nem talalja a helyet, az indiai utazasa is mar erre mert ki, marmint hogy spiritualisan feltoltodjon meg megtalalja magat, de az nem jott be neki tobb okbol sem.
Igazabol en imadok vele beszelgetni, mert az ultravagany szexisten imidzskeltes ellenere tokre muvelt meg erzekeny ember, regen egyutt jartunk szinhazba alternativ darabokra meg fura kiserleti jellegu koncertekre. Egyszer megfejtettuk az univerzum titkat a Duna-parton, azon mennyit rohogtem utolag, irtora egy Vonnegut-regenybe valo otletet szultunk :)

SINTér

Nagy Sinterklaas-őrület van, már egy hete megy a tízperces Sinterklaas-journal, alias Mikulás-híradó a tévében, amit néznek a kölkök a BSO-ban, aztán meg másnap a suliban. Felnőttként vicces, ám Hanni kétségbeesetten mesélte a minap, hogy a Sinterklaas hajója szétesett, és a nagy ajándékokkal együtt elsűllyedt. Aztán most éppen a Zwarte Pietek, vagyis Fekete Péterek a pepernoot-os (kis kemény fahéjas kekszecske) helyett rossz zsákból kezdtek el osztogatni szombaton, mikor megérkeztek Roermondba, így a Sint-nek most már pénze sincs, csak sütikéje.
Na de az iskola már jó előre értesült a tévés hülyítésről, és előre bekértek mindenkitől 4 ötcentest (én hülye meg négy 50 centest adtam, mert figyelmetlen vagyok, na mindegy), amire a tegnap esti iskola- és osztálydíszítéskor a tegnap esti Miki-hírekben mutatott matricákat kellett felragasztani az önkéntes, pepecselést szerető szülőknek. Vagyis helyzet megoldva, a Sintnek lesz pénze ajándékot venni. Huhh, homloktörlés.
Amúgy a tegnap esti díszítős eszemká-gyűlés vicces volt nagyon, Antonia és Milou anyukájával betapétáztuk az osztálybeli babaházat, és most Piet-ház lett belőle. A dobozból eszkábált kéményre pedig nagyon büszke vagyok.

két részletben

Idén úgy döntöttünk, hogy leutánozzuk Borossékat: két részletben töltjük a karácsonyt. Sosó és Hanni 25-én Pestre repültek, mi ketten Lizával meg itt maradtunk.
Hogy miért nem mentünk? Egyrészt mert Liza útlevele idén nem készült el, csak az anyakönyvi kivonata van Hágában, másrészt nem akartam a taknyos időszak kellős közepén utaztatni az egyik legforgalmasabb reptérről. Hogy miért mentek mégis Sosóék? Mert Krisztiék most költöztek vissza Kanadából.
24-én halat sütöttem, ebéd után ajándékoztunk a már egy hete feldíszített harminc centis cserepes fa mellett (alatt fizikailag képtelenség lett volna :), aztán 25-én kivittem őket a reptérre. Szegény Hanninak az indulás előtt esett csak le ténylegesen, hogy mi tényleg maradunk, és elsírta magát, hogy mindketten hogy fogunk neki hiányozni, és egész úton szipogott. Persze azóta alig jön a szkájphoz, mert elvan, mint a befőtt. Luca szobájában alszik az emelt ágy alatt egy matracon, távol az apjától, igazi nagylány.

Itt meg Liza most borította fel a bejáratott szokásait. Tegnap napközben négy és fél órát aludt egyhuzamban, ami miatt ma hajnalban ötkor már nem akart visszaaludni, csak egy órán át enni, aztán meg csak nyünnyögött nekem. Felkapcsoltam neki a lámpát, és kivonultam a nappaliba a kanapéra aludni, de a nyünnyögéstől ott sem tudtam. Persze idegbetegen óbégattam vele, aztán ha már mindketten ébren voltunk, levágtam a körmeit, mert megint véresre karmolta magát. Na ettől ordítani kezdett, konkrétan úgy, hogy rá kellett fújnom, hogy kizökkentsem, és vegyen levegőt. Amikor sikerült végre levágni a körmeit és átölelve megnyugtatni (ez már kábé hétkor volt), el is aludt, és fél tízkor szólt legközelebb, hogy enne. Ma aztán ebédre mentünk Anikóékhoz (tök rendes tőle, hogy egy csomószor találkozunk, hogy ne legyek mégse egyedül), odafele el is aludt a kiscsaj, de amikor megérkeztünk, felébredt, pedig ilyenkor szokott hatalmasokat aludni. Ott egy fél órácskát aludt rajtam a kenguruban, majd pelenkacsere után nagyokat tornázott a lábaival, oldalra fordult, meg sikítozva kiabált. Hazafele megint bealudt, de újra felébredt, mikor kiszedtem a kocsiból, és aztán hiába vittem babakocsiban sétálni, ott is csak nagyokat nyünnyögött, meg mérgesen bőgött, a végén azért egy picit elszenderült. Otthon persze ismét felébredt, aztán nagyokat tornázott meg édesen sikongatva dumált, de fél hatkor már annyira álmos és fáradt volt, hogy rossz volt ránézni. Megvacsiztam és megfürdettem, de egy jó másfél órán át kellett altatni, annyira felületesen aludt, fel-felriadt.
Holnap reggel oltás :(, aztán délelőtt átjön Anikó a két gyerekkel.

naptár

a fotóalbumon felbuzdulva csináltam Vivinek is egy meglepetés határidőnaplót a képeivel - a róla, a kutyáiról, meg a barátnőkkel készült képekkel. de persze a holland verzióban hollandul van minden határidőnaplós szöveg, ami szívás, úgyhogy letöltöttem az angol verzióját is a programnak. ez persze azzal jár, hogy ezt viszont Angliában gyártották le, és onnan 4-5 nap, mire ideér. sebaj, 25-ig az is megérkezik remélhetőleg. szerintem az is szuper lett, remélem örül majd neki.

2011 fotói

após fotóalbumot kért karácsonyra, úgyhogy csináltam neki egy fotókönyvet az albellivel. nekik van egy holland verziójuk is, szóval nem kell az angol postára várni, hanem itt csinálják a könyvet Hollandiában. most kaptam meg az értesítést, hogy feladták postán, és hogy fel lehet rakni a netre, meg megosztani, baromi profi.

iskolai ünnepély

szombaton volt a hágai magyar ovi karácsonyi bulija a magyar nagykövetség dísztermében.
hát, izé, khm. hol is kezdjem?
a fehérnép nagy része népviseletben, vagy legalábbis fehér blúzban és fekete rakott szoknyában díszelgett, a pasik nagy többsége pedig hihetetlen lepukkantan nézett ki. aki kilógott a sorból, nem sokáig bírta. mi sem.
először is volt egy bő 45 perces komolyzenei blokk (ismétlem, ez gyerekeknek készült), amibe néha szerencsétlen fejjel karácsonyi verseket szavaló "önkéntes" gyerekek produkcióját illesztették be. dögunalom, áprilisnégy vagy novemberhét ünnepély-fíling, brr.
utána szünet, mindenki a büfét rohamozza, én keresztbe tett karral próbálok valami innivalót szerezni Hanninak a tolongásban, mivel a már két hónapja nem folyó melleim átáztatták a narancssárga blúzomat. biztos ekkora extázis ért a műsör hallgatásakor :) pulóvert persze nem vittem, kabátban még büdös is lennék. vérciki.
szünet után bábelőadás, Márta, a profi bábművész Jézus születését adja elő. én az öltözőnek kinevezett irodából hallgatom a viccesre átköltött sztorit, merthogy Liza megérezte rajtam a tejszagot, és beindult rá. pár perc múlva bevonaglik hozzám Hanni, hogy ő kész van, menni akar. pedig még hátravan Mariann része, a tipikus magyarovis mozgós pörgős versikézős program, ami miatt jöttünk. a bábozás után két versikében ki is merül a dolog, mire Hanniék visszamennek, vége is. kezdődik a néptánc-bemutató.
Liza jóllakik, peluscsere, és mi is lelépünk Anikóék után, megyünk hozzájuk ebédre, és Hanni Levivel ott tölti a délutánt. nélkülünk.
hihetetlen. és persze jól érezte magát. pedig reggel még azt mondta, hogy ő nem marad ott nélkülünk, de ott aztán meggondolta magát. annyira otthon érezte magát, hogy beszólt Robnak is, amikor nem hallotta miatta a tévét, hogy "Rob, een beetje zachtjes." nem bírtuk ki Sosóval röhögés nélkül.

harmincnégy

ez volt az egyik meglepetés-ajándékom Sosótól: a 2010-es bejegyzések fotókkal szépen rendbe szedve, kinyomtatva és egy gyönyörű könyvbe fűzve. irtó furcsa könyvként olvasni, lapozgatni, de nagyon meghatódtam, irtó sok meló lehetett ezt mind összerakni.

azt a meglepit, amit Hanni meg Sosó vasárnap délután együtt kreáltak, Hanni a nagy lelkesedésében rögtön megmutatta, ahogy hazaértem, de hivatalosan csak tegnap délután kaptam meg, amikor hazajöttek a bölcsiből (tegnap óta ugyanis már heti háromszor jár: kedden, szerdán és pénteken), és miután átadták a meglepetés virágcsokrot.

tegnap délben Sosó elvitt kajálni "az olaszhoz", ahol mi voltunk az egyetlen vendégek, és sajna már ő sem a régi, de azért jó volt. utána meg elmentünk a Corpusba, ami izgalmasabbnak ígérkezett, mint valójában volt. a szlogenje szerint a kiállítás egy utazás az emberi test belsejébe, de sajna az egész belső csupa statikus műanyag, ami pl a hallás érzékeltetésekor igancsak nagy hátrány. sok benne a magyarázó film, van ami 3d-s, de nem elég interaktív a dolog, és nem elég szemléletes. de legalább láttuk. merthogy már ezer éve meg akartuk nézni.
szóval szuper kis szülinap volt, és az esti tortázás is olyan jó hangulatban telt, muszáj volt végig vigyorogni.

tóthék

nem igazán szeretnék ezen rugózni, de mint ahogy asszem érezhető, az idei karácsony nem igazán tartozott a kedvenc időtöltéseim közé.
pártoltam Hanni ötletét, hogy a lehető legkisebb fenyőt vigyük haza a Donátiba. persze cserepeset terveztem, de a Batyin nem váltották volna azokat vissza, és hát az őrült rohangálásban (értsd: a pesti két és fél hetünkbe) pont egy cserepes fenyővel való rohangálás hiányzott volna még.
szerencsére a még Karlsruhéből a vízipálmára és a jukkára aggatott kis fadíszek meg a tízizzós karacsányfa-égő pont a húszcentis fácskára passzoltak. aplikáltunk rá még az utazás előtt utolsó pillanatban megsütött mézeskalácsot is - Sosó utált is érte, mire megjött a munkából, Hannival összegyúrtuk a tésztát (őröltem bele szegfűszeget meg kardamomot, meg kevertem bele őrölt ánizst, fahéjat meg szerecsendiót, isteni kombináció lett), aztán leléptem az intézeti karácsonyi bulira, ők meg egész este nyújtottak, szaggattak, kentek és sütöttek. mondjuk az sokat dobott a dolgon, hogy Hanni irtó lelkes volt, és baromi ügyes is, úgyhogy az egy kiló lisztből készült tésztát végig együtt dolgozták fel.
idén szerencsére majdnem mindent ajándékot neten rendeltünk meg, és a szülőkhöz küldettünk, szóval a csomagolás csak hazafele jövet volt gond (plusz egy táska).
a háromnapos balaton-közeli pihenő jó szuper volt, bár az utolsó esténk nem úgy alakult, ahogy terveztük. Krisztiék Párizsban ragadtak Kanadából hazafele jövet, és a második ott töltött nap éjszakáján megcsíptek egy prágai repülőt, úgyhogy hétfő éjjel Sosó szépen felvitt Pestre, aztán beült Laci apjával az autóba, és kifurikázott Prágába, aztán meg Krisztiékkel vissza Pestre.
idén Sosó csak egy napra lázasodott be a torokfájás mellé, így Hanna lett a másik dobogós a két nap lázzal, de hogy tutira ő legyen a nyerő, megdobott engem megdobta pár hányással is.
nade amitől az idei karácsony igazán toplistás szar lett, azok a kedves szüleink és rokonaink. idén Hannikának mindent lehetett, ütni-verni a nagyszülőket, ha valaki csak megpróbálkozott egy nemmel, és Hanni nekigyűrkőzött a hisztinek, mindenki rögtön engedett, volt akár szó a negyedik túrórudiról (amitől szegénykém alig tud kakálni, úgyhogy direkt kértük, inkább ne adjanak neki), vagy a sokadik óra babatévéről (na, ez anyám találmánya, ez piciknek való tévé, tényleg nincs benne semmi durvulás, de azért napi több óra tévének akkor sem örülök, ha nincsenek benne véres széklábak), ésatöbbi, ésatöbbi.
persze ilyen háttérrel ha valamit nem engedtem meg a gyereknek, jött az anya nem kell, menj már innen, ütés, rúgás, hisztéria ezerrel - a tegnapi taxi-utunk a reptérről fél óra őrjöngéssé fajult, mert amikor már az autópályán gurultunk, kis kincsem kitalálta, hogy ne én üljek mellette, hanem az apja, és mit tesz isten, nem történt semmi változás a felállásban (felülésben).
de szerencsére a lányunkról kiderült, hogy igazán szerény (egy játékkal is boldog lett volna, sőt, igazából a többivel nem is nagyon tudott mit kezdeni, annyira lekötötte az első kibontott játék), ha ez eddig a karácsonyfa-vásárlásnál nem derült volna ki, meg hogy felismeri már a közlekedési táblákat (ide nem lehet behajtani), illetve hogy nem igazán szociális (ordenáré hisztériát csapott az állatkerti játszóházban, amikor odajött hozzá egy korabeli kislány játszani, nem is tudtam vele mit csinálni, csak felkaptam a vállamra, hogy megyünk haza, valamint a gyerekes biorobot bulin vagy rajtam lógott, vagy egy felnőttel játszott).
viszont abból kifolyólag, hogy Hanni napokat töltött el a nagyszülőknél, irtó sok szabad esténk volt, amit aztán nem is mindig sikerült kihasználni (lásd szilveszter este). szóval így néztük meg a legutóbbi harrypottert, Vivivel az Aranyhaj és a nagy gubancot. találkoztunk Monával (na ide persze jött Hanni is, de jól elvolt a sörözőben), voltunk Bali-bulin, meg Detti-bulin, meg vacsorázni Fesóékkal, megnéztük Juditék új lakását.
Hannival felültünk a fogaskerekűre, a gyermekvasútra, a földalattira és a metróra, voltunk két játszóházban is, szóval volt program rendesen. sajnos Veráék kimaradtak, de talán jobb is így, Áron még ici-pici, alig egy hónapos, nem lett volna jó ráakasztani ezt a hányós lázas kórságot.

bujjék

ebédre megettük sosó nagyijának sóletjét (eddig a fagyasztóban senyvedett szegény), ittunk hozzá cidre-t, istenit, egyenesen a strassburgi corából, és közben hol a bahama mama, hol az i cant stand the rain ment. szuper eddig a szilveszterünk, este kibontunk még egy cidert, de szerintem most délután ledőlünk egy csöppet, hátha akkor nem nyomja a kis gazember annyira a gyomromat (vagy a rekeszizmomat, nem tudom mi fáj, csak azt hogy nagyon).
ma délelőtt elmentem még lencséért a familába, ennyire durván sokan régen nem voltak ott, az üzlet feléig állt a pénztárakhoz a sor, de én a szokásos pesti pofátlansággal előrementem (elvégre terhesen mégsem állhatok én ennyit), így csak a polcok előtti verekedés miatt tartott sokáig a vásárlás...
mindenesetre este nem megyünk be a városba, annyi tűzijátékot vettek az emberek, hogy jobb nem az utcán lenni...

khm

na, kéremszépen, ez lett a fenyő.



annnnnyira, de annyira büszke vagyok magamra!
már csak fel kell díszíteni, de azt majd 24-én...

mint a karicsapás

ahhoz képest, hogy éjjel aszittem, megszülök, egészen normálisan alakult a mai program - pedig csak egy kálciumszandozt nyomtam be hajnalban. aztán reggel kiderült, hogy csak hidegfront volt az éjjel, minden csupa zúzmara a környéken, marha szép így fehéren a város. de persze a nyolcas felkelés ettől elég nehézkes lett... azért nem sokat késtem a dokitól, mondjuk öt percet, ahol egy fél óra alatt lezavartak mindent, nem is kellett semmire sem várnom, rögtön kivizsgált a doki, aztán mentem a laborba, a ctg-t meg ma kihagytuk, bár azt nem igazán bánom. de talán ezért, mert nem volt előtte ctg, ma a gyerkőc nagyon kis nyugis volt, igy aztán most már 100%-osan tuti, hogy kiscsaj. a méhszájam fokozatosan lazul vagy puhul, de még nincs nyitva, és a dokinő szerint ez így teljesen normális. már kevesebb, mint hat hetünk van hátra...
aztán elmentem a médiamarktba, hogy megvegyem sosónak az általa kiválasztott lemezjátszót - hogy tudjunk szilveszterkor nagyot bulizni itthon - , aztán meg bementem a kertboltba, hátha van nekik szobanövényállványuk, de sajna nekik sincs, elküldtek bútorboltba, pedig eddig egy bútorboltban sem láttunk olyat. na mindegy, vettem egy csokor fenyőágat, meg egy küblit, amibe majd összerakom őket, két kemény habszivacsot, amibe bele lehet tűzdelni az ágakat, egy csomag narancssárga fűcsomót, meg egy csomag barna bongyori botot. és akkor ma ez lesz a koradélutáni program, hogy ezekből összekreativkodjak valami karácsonyfapótlékot, ami ráadásul valahogy ki is néz.
biztos, ami tutti, tegnap vettem azért egy fából faragott fenyőfát a papírboltban (amihez - mint a kasszánál kiderült - járt két fából faragott rénszarvas is), szóval ha nagyon gáz lesz a kreálmányom, akkor marad a fa-karácsonyfa :)
ja, és amúgy mínusz négy fok van odakinn délben, és szemerkél a hó.

kari

idén csak képeslap ment a családnak (hú, azért ez sem volt annyira egyszerű, a címekkel nagyon hadilábon álltam)- ez volt a tegnapi program, elsétálni a postára, borítékot és bélyeget venni, megcímezni a borítékokat, és feladni a leveleket -, de sosóval azért ajándékozunk. csakhogy mit.
ő is azt mondta, hogy eddig mindig sokkal korábban megvolt már az aji, nemhogy az ötlet, most meg ötlete sincs. hát nekem sem volt, de mondjuk ez mindig úgy van nálam, hogy neki kell indulni a városnak, és akkor jönnek az ötletek.
az egyik ajit tegnap este találtam ki, ma reggel álltam neki, de még be kellett mennem a városba beszerezni hozzávalókat. már majdnem kész van, és annyira viccesre sikeredett, hogy még nem is merem elmondani, mi az, nehogy véletlenül lelőjem a poént. majd ha megkapta, elmesélem. a másikat meg vettem a játékboltban. bárányos társas, plüss báránybábukkal. remélem jópofa :)
egyébként most fenn volt sylwia, felugrott lovaglás után egy teára, úgyhogy egy másfél órás szünet után megpróbálom befejezni az ajit, hogy holnapra már ne maradjon nyoma sem - fél tízre megyek dokihoz, aztán meg be kéne ugrani a hüjeazértnemvagyokba a lemezjátszóért, mielőtt még az uccsópillanatos tömeg ellepné, szóval holnap fárasztó nap lesz.
akárcsak a mai - a vásárolgatás után még el kellett hozni a kocsit a szervizből. bár ebből a vásárolgatás volt inkább fárasztó, ahogy elindulok ebben a hidegben sétálni, rögtön elkezdődnek az összehúzódások, amitől csak csigatempóban tudok csak menni, néha sziszegve egyet. és ha jól beöltözöm, akkor az extranagy kabát is feszül rajtam :)

lepi

tegnap fél hatkor megbeszéltük a magyar srácokkal, hogy begurulok velük a városba, megmutatok nekik egy jó kajáldát, aztán közben sosóval egyeztettünk, és aztán felszedtem őt a sarkon, és együtt megvacsiztunk ott, ahol a bépével és esztivel is, aztán kilenc körül hazaérve tényleg igazi meglepi fogadott: karácsonyfaizzók a háló ablakában, csokik az ablakra ragasztva, a csillárról és szekrényajtóról lógva, mamusz az ablakban, benne két mufurc pirosruhás szakállas muki.
én meg csak túrógombóccal tudtam viszonozni...