halak

tegnap volt a hétéves első iskolai kiselőadása. szabadon megválaszthatták a témát, a tantóbácsi kicsit valszeg besegitett ötletekkel, mert a többség a háziállatát cipelte be és arról mesélt. a nyúl amúgy már eddig háromszor volt téma, és még csak az osztály felénél tartunk.
nekünk ugye szomszédmacskánk van csak, meg egy bazinagy akváriumunk két óriási algaevővel (darabja harminc centi), dinamikusan változó molli-csapattal (a 2 sárga és 2 fekete eredeti molli megszámlalhatatlan számú, kicsit kopott szürke hasú, de amúgy fekete utódot hagyott hátra, majd szépen egyenként elhalálozott, most meg már az F2 generáció első példányai nőnek), és egy-egy stabil 6-6 fős neonhal- és vörösfejű pontylazac-csoporttal (ezek amúgy egyetlen nagy csoportot alkotnak, és piszok gyorsak, nagy móka volt reggel suli előtt kihorgászni őket).
szóval a téma adta magát, vannak ezek a halak, lehet róluk sztorizni, hogy pl a blékók háromcentisek voltak, de hogy megnőttek, meg hogy múltkor azt hittük, megeszi az egyik a bléko a sárga mollit, de aztán kiköpte, meg ilyenek :)
kifaggattam a lányt, mit is akar mondani, mert az oké, hogy a halak a téma, de erről öt percet kell majd beszélni. elmondta. azt tanácsoltam, hogy meséljen arról is, hogy mi van még az akváriumban (szűrő, lámpa, stb), minek - pl a neonhalak kifakulnak lámpa nélkül, meg hogy hova pisilnek, kakilnak, meg hogy mit esznek a halak. ezek amúgy is vicces dolgok, hallgatni meg mesélni is. nem csináltunk ppt, csak irtunk egy cetlit a kulcsszavakkal, meg bevitt pár halat egy mobil kis akváriumban, egy kis halkaját (a szúnyoglárva viccesen néz ki), meg a viz minőségét ellenőrző teszcsikot (az volt amúgy a jutalma annak, aki jól válaszolt a kérdésire, hogy megnézhette a vizminőséget, meg megetethette a halakat). párszor elmondattam vele a szöveget, hogy begyakorolja, miről akar beszélni, nem vittük túlzásba a dolgot. van amúgy olyan szülő, aki powerpointos prezit rak össze a gyereknek zenével, van olyan is, aki mekintoson rakja össze, aztán az szépen szanaszét esik a teremben levő számitógépen, aztán a gyerek ott áll lefagyva, hogy most akkor is van ilyenkor, és van olyan szülő is, aki ezek után kiborulva meséli, hogy tanár azt mondta erre, hogy talán egy kevésbé entertaining előadás jobb lenne legközelebb, és van aki a gyerek által válogatott képekhez megirja az elmondnandó szöveget, agyam megáll.
na de a lényeg, hogy tegnap volt a nagylány előadása - irtó zűrös nap volt amúgy, teli ezer fontos programmal, úgyhogy a reggel eléggé izgalmas volt: az amúgy is kalandos horgászás után a halakat bicajon vittük be suliba, a kicsi mögöttem ült az ülésében, ölében a bezacskózott mobilakváriummal. szerencsére nem lett senki vizes.
amúgy jó lett az előadás, annyira, hogy ma Justinnel (ejtsd jüsztinnel), egy osztálybeli kisfiúval (akivel amúgy eddig még sosem játszott) akar ma együtt lenni, mert neki van pecabotja, és ma kimennének valamelyik csatornára halat fogni. a két halas :)

ma reggel a rádió egy ősrégi dzihan & kamien slágerrel egy párhuzamos univerzumot nyitott meg, pedig most a citedella helyett a számitógépem mellett kéne, hogy legyek, és a délutáni előadásomat kéne átirni, hogy “more challanging” legyen

Ma este, hazaérés után elsőként egy könyvet vett elő.
Visszakapta a könyvtári jegyét, mondta aztán, azzal, hogy csak könnyű könyveket olvashat, és kikölcsönzés előtt megmutatja őket a tantóbácsinak.
Nem értem az egészet. Rögtön Kierkegaarddal kezdte, vagy mi?

pedagógia

A nagylány múlt héten kiérdemelte az iskolai könyvtárlátogatást, mert már elég jól olvas, és pénteken sem jött hozzá tutor (felsős, aki segít az olvasástanulásban), mert már jól olvas, de ma reggel az osztályban közölte, hogy a tantóbácsi elvette tőle a könyvtárjegyet, mert szerinte a magyar miatt keveri a szavakat, és mégse tud annyira olvasni.
Eddig tökre okés voltam meester Jannal, de most egy csöppet eldobtam az agyamat.
Elvenni egy kiérdelmelt juttatást? Ez vajon milyen pedagógiai elvnek felel meg? Ügyes vagy, tessék, mehetsz könyvtárba. Jaj, bocs, mégsem vagy ügyes.
Eddig tök lelkesen olvasott, de most hogy így visszagondolok, hétvégén nem vett könyvet a kezébe. Mondjuk teli voltunk programmal, de ha ezzel elveszi a lányom kedvét az olvasástól (és a magyarul írástól-olvasástól), esküszöm, leharapom a tanerő vadiúj ősz bajuszát, szőröst, bőröstül.

első nap

Hanninak ma van az első napja a harmadik osztályban. Eddig csak iskolaelőkészitő-szerű dolog volt az első két osztály, most viszont belecsapnak a lecsóba. Nagyon várta már, izgult is, nagyon szeretne már irni és olvasni tanulni, de magától vagy tőlünk nem akarta megtanulni, csak várta már, hogy a suliban tanulják.
Időben odaértünk, ez kihivás volt, mert a szünetben fél kilenc előtt nem lehetett Hanni kikotorni az ágyból, és mert Sosó még szombat este hazarohant a szüleihez, és az egész hetet egyedül nyomom le. Meester Jan, akinek ez az utolsó éve nyugdij előtt, kedvesen kezet fogott mindenkivel, leültette a gyerekeket, a siró kisfiút leválasztotta a fejkendős anyukáról, integetett a szülőknek, és pontban háromnegyed kilenckor becsukta az ajtót.
Jó tanulást, kis csibém!

fotókönyv

 Csütörtökre kéne irni egy diszkussziót, jövő kedden pedig két óriási projektnek is leadási határidője lesz, én meg vicces klipartokat töltök éppen le az albelli fotókönyvgyártóhoz, mert annyira viccesek, hogy muszáj belerakni azok közül párat a nagylány osztálytársának készülő búcsúajándékba (amit értelemszerűen én csinálok, és egy kétéves évkönyv lesz a preschoolos fényképekkel).

Szóval éppen fotókönyvet csinálok a Chilebe visszaköltöző Agustinának, aki a lányaim nagy haverja, és nem vicces, hogy elköltözik, de cserébe kap egy olyan ajit, amiben vicces képek lesznek fura nevekkel a majd szép lassan feledésbe merülő holland gyerkőcökről.

Ez itt amúgy egy olyan faramuci rendszer, hogy a gyerekek négy évesen és egy naposan mennek iskolába és két iskolaelőkészitő év után mehetnek harmadikba, ahol kezdődik az irás-olvasás tanulás. Ez az osztály egy spéci osztály volt, mert januárra betelt a többi, és nyitni kellett egy újat (ezt úgy hivják, hogy szivárvány osztály), na és eddig nem fura, mert ilyen gyakran van, és általában ezeket szeptemberben szétosztják a rendes osztályok között - merthogy akkor az osztály fele felmegy harmadikba, ugye. Nade ezt a szivárvány osztályt nem oszlatták fel, hanem ment tovább szeptemberben, mert egyre több a gyerek a suliban, és ezt kezdték el feltölteni az újabb négyévesekkel, köztük az én nagylányommal meg az akkor még hollandul egyetlen szót sem beszélő Agustinával is.

A tantónéni igy jó sokat volt együtt a szivárványosaival, valakivel két és fél évet konkrétan, és mivel ők voltak az első tanitványai, kisirta a szemét, mikor tavaly “elballagtak”, és a lelkesedése is odalett. Szóval most úgy néz ki a helyzet, hogy a tavalyi iskolaévről van kismillió vicces fotónk, amiket a tantónéni meg a szülők készitettek és felraktak a picasara, idén viszont volt vagy négy olyan alkalom, amikor képek készültek a gyerekekről, és ebből kétszer én fotóztam.

Na mindegy, a lényeg, hogy az albelli klipartjai irtó viccesek, és tényleg muszáj őket belerakni ebbe a könyvbe.

Fission impossible