Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lepedő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lepedő. Összes bejegyzés megjelenítése
vasárnap, április 22, 2012
3-4 órával később
Tegnap A'damba vonatoztam a rövidfilmekre meg vissza, útközben gyönyörködtem az éppen virágzó tarka tulipán-, jácint- és nárciszmezőkben, olvastam a mancsban az Eszterházy-riportot, whoppert ettem és hoztam haza az amsterdami nieuwmarktról szerzett vegyes gombacsomagot. Nem láttam egy szembevonatot sem. Ha 3-4 órával később jövök vissza, akkor talán én is közelebbi kapcsolatba kerülök azzal a bizonyos szembevonattal...
Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.
Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.
csütörtök, március 15, 2012
Kidsdance
Hanni szerda délutánonként jár táncolni Kikihez. Egy rakás 6-7 éves lány meg Floris, Valéria félig magyar félig holland négyéves kisfia társaságában. Az első órának csak a második felére értünk oda, és ketten néztük, mit csinálnak a többiek, de a végén feloldódott Hanni, és beállt ő is a "megy a zene, táncolsz, megáll a zene, megdermedsz" játékba. Azóta kétszer voltunk, ő táncikált a többiekkel, én teáztam az anyukákkal vagy beszélgettem Valériával.
(Valéria amúgy Rita szomszédja. Rita meg az a kézilabdás csaj, aki egy hollandtanfolyamra járt Sosóval két éve. Egyszer összejöttünk egy kávéra így négyesben plusz gyerekek, de kölcsönös nemvonzódás miatt ennyiben maradtunk. Amúgy Valéria egyszer találkozott Andival is vagy öt éve, de őt nagyon nem találta szimpatikusnak, viszont Judithék örökbefogadott lánya, Esther egy gastouderhez járt Florissal. Ja, és Valéris ugyanabba a bioboltba jár, ahol összeszedem a zöldségcsomagot. Le pe dő)
(Valéria amúgy Rita szomszédja. Rita meg az a kézilabdás csaj, aki egy hollandtanfolyamra járt Sosóval két éve. Egyszer összejöttünk egy kávéra így négyesben plusz gyerekek, de kölcsönös nemvonzódás miatt ennyiben maradtunk. Amúgy Valéria egyszer találkozott Andival is vagy öt éve, de őt nagyon nem találta szimpatikusnak, viszont Judithék örökbefogadott lánya, Esther egy gastouderhez járt Florissal. Ja, és Valéris ugyanabba a bioboltba jár, ahol összeszedem a zöldségcsomagot. Le pe dő)
vasárnap, január 23, 2011
kicsi a világ
szerdán elkezdtem baszogatni a pályázatom két referensét, akik egyike Feri, aki este írt, hogy pár nap, és megírja a levelet, viszont Patrick rögvest válaszolt is:
"Hi Eva,
thanks for the reminder. I just moved from Marseille to Montpellier and am currently going through the 4-yearly assessment of the work in my group, hence life has been a bit frantic recently. I received the message from EMBO.
To help me write a letter, could you tell me a bit more about the application and what you have done since leaving Ferenc's lab?
Best,
Patrick"
megiram a project össefoglalóját, meg hogy hol, kinél, erre meg:
"Hi Eva,
interesting that you will work with Herman: we are collaborating with him on the immune response in ascidians, using the many genomes we are sequencing to try and identify highly polymorphic genes that may be linked to immunity or self recognition.
I will write the letter by Feb 15th and send you a confirmation mail. If you have not received anything from me by the 14th, please send me another reminder....
Best,
Patrick"
amúgy most már minden lényeges és átnézendő szöveg Marcelnál van, aki jövő hétre ígérte, hogy átfutja a doksikat, a többit pedig már betápláltam a rendszerbe, szóval megint csak a referens-baszogatással és az idegeskedéssel fog elmenni a február második hete, ha jól tévedek...
"Hi Eva,
thanks for the reminder. I just moved from Marseille to Montpellier and am currently going through the 4-yearly assessment of the work in my group, hence life has been a bit frantic recently. I received the message from EMBO.
To help me write a letter, could you tell me a bit more about the application and what you have done since leaving Ferenc's lab?
Best,
Patrick"
megiram a project össefoglalóját, meg hogy hol, kinél, erre meg:
"Hi Eva,
interesting that you will work with Herman: we are collaborating with him on the immune response in ascidians, using the many genomes we are sequencing to try and identify highly polymorphic genes that may be linked to immunity or self recognition.
I will write the letter by Feb 15th and send you a confirmation mail. If you have not received anything from me by the 14th, please send me another reminder....
Best,
Patrick"
amúgy most már minden lényeges és átnézendő szöveg Marcelnál van, aki jövő hétre ígérte, hogy átfutja a doksikat, a többit pedig már betápláltam a rendszerbe, szóval megint csak a referens-baszogatással és az idegeskedéssel fog elmenni a február második hete, ha jól tévedek...
csütörtök, július 29, 2004
Fricipapa
alapvetően ma reggel szar kedvem ma. olyan besokallós. olyan asztalborogatós. olyan elegemvanmindenből, kiakasztó az életem, kiakasztó a jövőtlenség, hagggyatokaludni, átalszom inkább az életem kedvem van.
de.
de a tegnap este olyan kis kedves volt, hogy megfogadtam, mindenképpen le kell ide írni valahogy frappánsan, viccesen, helyből megírva, nem előre megfogalmazva, és azt nem lehet rosszkedvűen. szóval most próbálgatom a szavakat, próbálgatom a tegnap este ízét visszahozni, és akkor már semmi nem tűnik annyira gáznak, akkor már nem is olyan szar a kedvem. hát erre jó ez az egész.
-magyarázom a bizonyítványomnak vége-
szóval tegnap este a szemerkélő esőben próbáltam visszaszokni a leideni kontrás kempingről a kézifékes paripára, ment is elég rendesen, csak az első öt percben tekertem kétségbeesve hátrafelé a pedálokat, aztán ment minden ahogy mennie kell (ismét beleszerettem a kis fekete párducba, annyira jó, annyira megbízható...). szóval volt időm elmerengeni azon, hogy valójában nem csoda, ha este háromnegyed nyolckor piszkosul éhes vagyok, ha végiggondolom, hogy összesen ettem egy pirítóst, egy szotyis kisperecet meg egy negyed óráskiflit. bevillant a piros lámpa, hogy otthon üres a hűtő, konkrétan semmi nincsen, vásárolni nincs kedvem, úgyhogy hirtelen kiraktam a bal kezem, hogy akkor keresek valami kajáldát, és még az összeesés előtt eszek valamicskét. Végülis fricipapánál kötöttem ki a bringát, amikor köszönésképpen (gondolom bicajos örvendezés gyanánt) rámdudált bentről a nyitott ablakon a bicajához nyúlva egy francia srác. Beültem, kértem egy lecsót (fogyózom vagy mi, hatvan fölé már magam előtt ciki hízni) meg egy pohár ászokot (nyár van vagy mi). mosolyogva számolgattam, hogy ez a kettő együtt lesz vagy két kemény euró, itt a beváros közepén, ez aztán elképzelhetetlen lenne amsterdamban, ahol csak a kétdecis(!) pohár sör maga két euro (jobb esetben). na ekkor léptek be a holland kiscserkészek azokban az idétlen kendőjükben meg egyenkabátjukban, amiken már idefele a szkájurópon is nevettem, hátmég azon a kis csődörön, aki egész úton tette a nagy vagányt, még egy bemutatós oxigénmaszkot is elcsórt a népszerűségnövelés céljából. nagyot nyerítettem, hálistennek senki nem fordult felém homlokotráncolva, hogy ez az idióta mit röhög itt magában. pedig...
aztán a következő megálló a dzsémszdín volt, ahol főnökúr éppen élcelődös hangulatban volt, jókat nevetett rajtam meg a kis sárga esőkabimon, de cserébe adott egy olyan filmet, amit a felétől sikeresen végigbőgtem.
http://www2.foxsearchlight.com/inamerica/
de.
de a tegnap este olyan kis kedves volt, hogy megfogadtam, mindenképpen le kell ide írni valahogy frappánsan, viccesen, helyből megírva, nem előre megfogalmazva, és azt nem lehet rosszkedvűen. szóval most próbálgatom a szavakat, próbálgatom a tegnap este ízét visszahozni, és akkor már semmi nem tűnik annyira gáznak, akkor már nem is olyan szar a kedvem. hát erre jó ez az egész.
-magyarázom a bizonyítványomnak vége-
szóval tegnap este a szemerkélő esőben próbáltam visszaszokni a leideni kontrás kempingről a kézifékes paripára, ment is elég rendesen, csak az első öt percben tekertem kétségbeesve hátrafelé a pedálokat, aztán ment minden ahogy mennie kell (ismét beleszerettem a kis fekete párducba, annyira jó, annyira megbízható...). szóval volt időm elmerengeni azon, hogy valójában nem csoda, ha este háromnegyed nyolckor piszkosul éhes vagyok, ha végiggondolom, hogy összesen ettem egy pirítóst, egy szotyis kisperecet meg egy negyed óráskiflit. bevillant a piros lámpa, hogy otthon üres a hűtő, konkrétan semmi nincsen, vásárolni nincs kedvem, úgyhogy hirtelen kiraktam a bal kezem, hogy akkor keresek valami kajáldát, és még az összeesés előtt eszek valamicskét. Végülis fricipapánál kötöttem ki a bringát, amikor köszönésképpen (gondolom bicajos örvendezés gyanánt) rámdudált bentről a nyitott ablakon a bicajához nyúlva egy francia srác. Beültem, kértem egy lecsót (fogyózom vagy mi, hatvan fölé már magam előtt ciki hízni) meg egy pohár ászokot (nyár van vagy mi). mosolyogva számolgattam, hogy ez a kettő együtt lesz vagy két kemény euró, itt a beváros közepén, ez aztán elképzelhetetlen lenne amsterdamban, ahol csak a kétdecis(!) pohár sör maga két euro (jobb esetben). na ekkor léptek be a holland kiscserkészek azokban az idétlen kendőjükben meg egyenkabátjukban, amiken már idefele a szkájurópon is nevettem, hátmég azon a kis csődörön, aki egész úton tette a nagy vagányt, még egy bemutatós oxigénmaszkot is elcsórt a népszerűségnövelés céljából. nagyot nyerítettem, hálistennek senki nem fordult felém homlokotráncolva, hogy ez az idióta mit röhög itt magában. pedig...
aztán a következő megálló a dzsémszdín volt, ahol főnökúr éppen élcelődös hangulatban volt, jókat nevetett rajtam meg a kis sárga esőkabimon, de cserébe adott egy olyan filmet, amit a felétől sikeresen végigbőgtem.
http://www2.foxsearchlight.com/inamerica/
kedd, június 22, 2004
na, hát, ugye már a hétvégén is teljesen tropa volt a hátam meg a derekam meg a nyakam meg a vállam, és persze a talpmasszázs is jólesett volna, ha van valaki aki erre hajlandó, ígyhát már a hétfő reggelt is úgy terveztem, hogy az usziban kezdek, de mivel a felkelés sem igazán ment, maradt a késve munkábajövetel. de ma reggel aztán felkeltem jó korán (hétkor), felpattantam a fekete paripára, és elmentem úszni. miközben usziztam a két megmaradt sáv egyikében, elmerengtem azon, hogy milyen vicces lenne elhívni a petykát vagy bébét úszni. hogy tök jó lenne velük rötyögve úszni. motiválna, biztosan. hát és akkor balra nézve ki látok? bébét, úszószemüvegben.
- bali? bali! - szólok neki félve, merthát persze eszembe jutott, milyen ciki, ha nem ő az.
- igen? - néz rám, miközben lerí róla, hogy a fejében ez jár: miaf van már, kiez, mitakar, haggyámá békén hüjepicsa, nemismerkedek.
na és akkor megismert, és egymásra nevettünk, hogy már megint milyen kicsi a világ, és mi milyen viccesen pont ma mentünk el sok idő után újra úszni, és pont háromnegyed kilenckor egy sávban, egymás mellett úsztunk.
és tényleg. íme egy újabb bizonyíték arra, hogy minden mindennel.
és ez bizonyíték, nem ígéret.
- bali? bali! - szólok neki félve, merthát persze eszembe jutott, milyen ciki, ha nem ő az.
- igen? - néz rám, miközben lerí róla, hogy a fejében ez jár: miaf van már, kiez, mitakar, haggyámá békén hüjepicsa, nemismerkedek.
na és akkor megismert, és egymásra nevettünk, hogy már megint milyen kicsi a világ, és mi milyen viccesen pont ma mentünk el sok idő után újra úszni, és pont háromnegyed kilenckor egy sávban, egymás mellett úsztunk.
és tényleg. íme egy újabb bizonyíték arra, hogy minden mindennel.
és ez bizonyíték, nem ígéret.
péntek, február 13, 2004
Nem elég, hogy Vinetu levágatta válligérő szép haját, de még színész is lett, halljatok csodát, azok után, hogy teát árult az ambientfesztiválon, most egy darab stáblistáján köszön vissza. vicces. kicsi...
Hsp parti
Hát, asszem az nekem már tegnap megvolt, amikor az általam tartott vérszegény labormegbeszélés után szépen átsétáltunk hatan a csendesbe, megittuk a kis sörünket, megettük a kis vacsinkat, dumáltunk, nevetgéltünk, sztoriztunk, aztán nyolckor szépen mindenki ment a dolgára.
Miért kaptam én ezt? És egyáltalán, mi a fene ez az egész?!
Kedves HSP látogató!
Valentin napi HSP február 13-án (pénteken) a Bambooban!
Ugye hogy nem múlhat el a szerelmesek napja egy csp buli nélkül! Valentin nap előestéjét szemeltük ki, hogy akinek kedve van 2 éjszaka is mulathasson. A megszokott helyen, igazi házibuli környezetben várunk Benneteket a 6. kerületi Dessewffy u. 44 szám alatti Bamboo music clubban. Az időpont pedig péntek 13-a! Egyszer már bejött, emlékeztek nyáron a Mosquitóban.
Ami Rád vár:
# Igazi bulizenék hajnalig, szigorúan megszakítva lassú blokkokkal!!!
# Egzotikus táncbemutató
# A buli alatt összejött párok csókversenye vacsora nyereményért
# Az este folyamán keressük a legnagyobb hódítót
# Tenyér és tarottkártya jósok a jósdában
# Fellép rettenetes Mangiaro, a csodafakír
# Süvít a labda a csocsó arénában
Most is 21.00 - kor kezdünk, s a korán érkezők belépőjüket egy bájitalra válthatják 23 óráig.
A belépő 800 Ft
Csak 18 éven felülieknek!
Hozd el nyugodtan barátaidat is!
Aztán goggle kedves megadta a megoldást, mármint hogy mi is az a hsp. mármint szerintük. öhöm. minden hárombetűs rövidítésnek megvan a ciki párja, de ez, ez azért gyönyörű, nem?