triberg

még mindig allerheiliger

pszt! ráng!

ha felnagyítod, és közelről alaposan megnézed, három bazinagy halat kell hogy láss ebben a feketeerdei patakból lett vízesés által kialakított medencécskében. (az arányok kedvéért: a halak kábé méteresek lehetnek)
allerheiliger

szülők

múlt héten szerdán megérkezett sosó a szüleivel együtt. hétvégéig lustálkodtak, tamás végigaludta a napot, míg sosó próbált otthon dolgozni.
aztán leléptünk hétvégére strassburgba meg a feketeerdőbe, még pont elkerültük a nagyon hideget meg a havat. megaludtunk allerheiliger előtt a büdös bácsi és dagadt néni vendégházában, ahol mi voltunk az egyedüli vendégek, aztán felmásztunk a vízesés mellett végig a lépcsőkön, egészen a katedrális romjaihoz. aztán vasárnap este felraktuk őket frankfurtban a repcsire és jól elmentünk megnézni de niro érthetetlen hazafias sziájéj filmjét (éppen ez ment angolul) nem mondom, hogy sokat megértettünk volna a sok susmusból...
In the torture scene (1960), one of the songs the Russian spy sings, is "May There Always Be Sunshine". The song was performed for the first time in 1962.

gertelbacher wasserfälle

szombaton takarítgatás után nekilódultunk, merthogy reggel még egészen emberi idő volt, nem rettentett vissza az azóta összegyűlt sok-sok felhő, és nekiiramodtunk a feketeerdőnek. ex hasikusz mentünk le megint az a5-ről, Bühlertal irányába, majd egy wasserfall táblánál szépen beálltunk egy parkolóba, és elindultunk a felhős, szeles erdőbe a patak mellett. mivel hetek óta esik, volt minek csordogálnia. ahogy mentünk, egyre vadabb lett a patak, hatalmas sziklákon tört meg, zúdult le, és az út marha viccesen hol a patak mellett, hol pedig a közepén ment, a hatalmas sziklákon. meseszép szép volt az egész erdő. aztán mentünk még egy kicsit, azzal a tudattal, hogy a szép részén már túl vagyunk, de még sétizzünk egy kicsit, menjünk még egy kicsit felfelé. na ekkor értünk fel A vízeséshez, ami nagy szakaszokon esik le, sok a vize, és úgy zúg, hogy beleszédülsz és belesüketülsz. Fenn a tetőn hüttéztünk egy jót (nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire mázlistának kell ehhez lenni, hogy egy tuti jó helyet találj csak úgy hasraütésre, amihez nem erdészeti kiépített úton vezet az út és a túra végén van egy helyes kis hütte, strúderrel és vaníliafagyival és vaníliaöntettel és tejszínhabbal - mindez persze laktázzal vagy különben lökhajtásveszély - meg jó kis egytálételekkel).
Aztán vasárnap Sosó kinézett egy helyet (szintén vízesés Allerheilegnél), úgyhogy most célirányosan mentünk. Találtunk helyes kis falut az erdőben, Haus 1 illetve Haus 11 utcatáblákkal, meg kenyérvágó deszkának való fenyőszeletet (ami a kupiszobában szárad éppen a ruhák mellett) , hatalmas randa szocreál hotelt a vízesés mellett, csak vízesést nem, pedig legalább hat kilométert gyalogoltunk odafele.

annyi

minden mesélnivalóm van, kedves naplóm, el akarom mesélni őket, mert aztán jól elfelejtem, hogy miket csináltunk, mik történtek, és az nem jó. mert ugye akinek nincs esze, legyen notesze...
szóval péntek este koradélután leléptünk a feketeerdőbe csavarogni egy rövidhétvégényit. elindultunk freiburg irányába, aztán onnan meg a feketeerdei balatonhoz, a titiseehez. itt ettünk fagyit-jegeskávét - gagyi turistás szar volt, tovább is álltunk iziben. elmentünk feldbergig, itt volt négyméteres télen a hó, és ide nem jöttünk el egyszer sem sielni, pedig kinéztük már jó régen, hogy 28 síliftjük van, ami nem semmi. a négy méter hó sem :)


de mivel ez sem volt a tökéletes hely megalvásra (azt az ember ott érzi, hogy ez az, itt lesz jó megaludni. ha nem, menni kell tovább. nálunk már csak így megy a szálláskeresés. semmi előre foglalás meg ilyenek, brr), így elkavarodtunk todtnauberghez, ami a főutaktól istenesen elzárt kis csodafalu, igazi tehenes, lovas, legelős falu. a panzió végülis okés volt, a lenti kajálda már kevésbé, de istenem, nem lehet minden tökéletes...
másnap hatalmasat kirándultunk legelőre kicsapott tehenek és áfonyázó lovak között, erdőben, mezőn, napoztunk egyet a patakparton (ilyen sem volt már jórégen, hogy napozós meleg és napsütés legyen), aztán elindultunk autókázni. a nagy útra visszafelemenet megálltunk a todtnaui vízesésnél, ami baromijó élmény volt. lemásztunk a vízesés tetejétől lefele, majdnem mind a 90 métert végignéztük. (aztán persze mászás vissza) turinyóút vezet le a vízesés mellett, időnként keresztezve azt (nem esik folyamatosan 93 métert, hanem csak kisebb nagyobb vízesésekből áll össze az egész). és akkor a legnagyobb vízesésnél lefeküdtünk a kétszemélyes fapadok egyikére, amiből pont szemből lehetett rálátni a zuhatagra, hát, nemsemmi egy élmény volt.
aztán kicsit arrébb megláttunk egy akkora nyári bobpályát, amekkorát még ember nem látott, olyan hosszan kanyargott lefele a hegyről, hogy meg kellett néznünk. bicajosok is zúztak le mellette valahol, csupa dartvédernek öltözött adrenalinmajom. de mivel majd egy órát kellett volna fenn várni arra, hogy lecsússzunk, inkább elmentünk haselbe cseppkőbarlangozni.
nagyon szupi kis hétvége volt, és még maradt egy pihenőnapunk is vasárnap...
amikor is elkészült a világ legfinomabb szülinapi tortája :)