megoldás

Asszem be kell vezetnünk, hogy csak tavasszal-nyáron jövünk családozni, amikor valami virágzik. Az allergiagyógyszer kellőképpen leszedál, hogy ne akadjak ki a családjainkon, legfeljebb délután szundikázok egy-egy órát tőle, de hát elvégre nyaralunk vagy mi és nem is kell sokat inni rá, hogy becsípjek. Isteni.

Királynap

A király születésnapja alkalmából a kicsi felvette a királylányruháját, és kilenckor testületileg kivonultunk a környékbeli gyerekbuliba, ahol a pasim a szomszéd úrral negyed kilenkor már alig talált egy pokrócnyi helyet. Merthogy van ilyenkor bolhapiac, gyerekcuccokat lehet árulni, venni. Elvileg csak gyerekcuccokat, úgyhogy mi vagyunk a szomszéd úr alibije, egy pokrócon velünk árulja a Calais-ban gyűjtött fossziliákat. Idén a másik oldalunkon eperpalántákat árult egy család. Mind a fossziliákat, mind a palántákat vitték, mint a cukrot. Na jó, mi is eladtunk jópár kinőtt bringát, meg a babakocsit is elvitték. A nagy tizenegykor lelépett, befizettem egy játékbérletre: lehetett ugrálni, tekézni, potyogó műanyagcsirkéket kapkodni, sítalppal kettesben járni, stb. Masszív egy nap volt, fél nyolckor már a két gyerek és a pasim is ágyban volt, utóbbi napszúrás-gyanús, én meg becsíptem egy márciusban lejárt Grolschtól.
Élni tudni kell ;)

Zita

Szombaton telefonáltak Sosó szülei, hogy meghalt Tamás anyukája, Zita. Izomsorvadása volt a lábában már több, mint húsz éve, az utóbbi három évben nagyon sokat esett, összecsuklott a lába, és beverte folyton az arcát. Kék-zöld arccal riogatta a gyerekeinket, akik ilyenkor frászt kaptak tőle. Ennek ellenére még két évvel ezelőttig vezetett, apósom lefizette a körzeti dokit, hogy adjon neki orvosi papirt a jogsi hosszabbitáshoz. Aztán mikor már nem tudta lenyomni időben a féket, és belement valakibe a lámpánál, már nem. Kibaszott felelőtlenség volt hagyni, hogy balesetet okozzon, de ez csak az én véleményem, Sosó családja másképp vélte a helyzetet.
Tavaly óta egyre gyakrabban esett el és egyre durvábban ütötte meg magát. Ennek ellenére egyedül élt egyészen addig, mig július elején egy esés után félre nem beszélt. Nem tudni, hogy attól, hogy már sokadszor verte be a fejét, vagy, mint kiderült, napok óta nem nyúlt kajához, vagy hogy (szokásához hiven) csak napi két pohár teát ivott, és 1l vért kellett belepumpálni a ki tudja mennyi infúzió mellett, annyira kiszáradt, de mindenesetre a Margitban egy csöppet helyrepofozták. Anyósom keritett mellé egy hölgyet, aki ellátta, kijött a kórházból, megint nagyjából a jelenben élt, nem aludt már az előszobapadlón, és nem akart felköltözni az emeletre. Egészen péntek estig tartott az idill, amikor is apósom elküldte a hölgyet, a sztori szerint azért, mert részeg volt.
Zita egy iszonyatosan nehezen elviselhető ember volt. Mindenkiben csak a rosszat látta meg, és ezt nem is titkolta. Az egy dolog, hogy engem sosem fogadott el, mert Sosó nem az első nagy szerelmét vette el feleségül, és végül nem Zsófi szült neki unokákat, csak én, de hogy édesen vigyorogva kurvázta le Hannit, mikor fél éves sem volt, csak mert másra is mosolygott, hát, enyhén fogalmazok, hogy nem lopta be magát a szivembe. Anyósommal nagyon sokszor iszonyat bunkó volt, az a tipikus meggyanusitós geci anyós volt vele, olyanokért volt képes vérig sértődni, pofákat vágva és órákon keresztül megjegyzéseket téve duzzogni, hogy nem neki szedtek először a levesből. A saját egy szem fiacskájának valahogy mindig akkor akadt dolga, amikor Zita ebéd után még náluk ücsörgött, úgyhogy anyósom szegény azután, hogy délelőtt órákat gürizett az ebéddel, hallgathatta a kedves anyósának az összefüggéstelen fröcsögését a szomszédokról, az ismerősökről, stb.
Namármost volt ez a szerencsétlen nő, aki 0-24-ben össze volt zárva az öreglánnyal, ápolnia kellett, főznie rá, takaritani utána, és mindemellett hallgatnia, simán megértem, hogy ha egyik este leguritott egy-két pohárral lazitásképpen. Nem tudom, mennyire volt részeg, és azt sem, mennyire volt ártalmatlan vagy agressziv részegen, csak azt, hogy józanul eléggé félénk és bizonytalan volt. Mindegy, apósom elküldte pénteken, és aztán ahelyett, hogy ott aludt volna az anyjánál, hazament. Másnap délelőtt (merthogy hétvégén legalább 10-ig alszik) a konyhakövön találta az anyját, hivta a mentőket, de nem lehetett már újraéleszteni.
Irtó vacak dolog ez, mert meséli Sosó, hogy apósomnak lelkiismeretfurdalása van, és én meg csak bólogatni tudok, hogy hát basszus, ezek után nem is csodálom. Felelőtlenek voltak, beleszartak az egészbe, hagyták úgy a dolgokat, ahogy voltak, ahelyett, hogy figyeltek volna rá, berakták volna már sokkal előtte egy otthonba, ahol vannak ápolók, vagy kerestek volna két nőt, akik váltják egymást az otthon ápolásban. És persze tudom én, hogy mennyire megterhelő lehet valakit ápolni, és hogy most mindnenkinek könnyebb igy, hogy az elviselhetetlen öreglány összes gondja egy csapással megoldódott. Ha nem is volt tudatos, de ez egyfajta eutanázia volt, amit valószinűleg apósom is érez a lelke mélyén.
Anyámékkal beszélhettünk szombat este egy csomót szkájpon, és anyám szerencsére az idősek otthona mellett van, mármint hogy ha ő majd magatehetetlen lesz, akkor inkább keressünk neki valami jó kis helyet, ahol vannak orvosok, gondozók, meg vannak szinházi estek, zoingorakoncertek, filmvetitések, mint hogy összezárjuk valakivel, akinek az agyára megy.
Tökre egyetértek vele. Lányok, ha olvassátok majd ezt, engem is legyetek szivesek berakni egy jó kis helyre.

hétvége

Tegnap Aradi Peti esküvőjénn voltunk, a túlpörgött és önveszélyes kétésféléves egy húszcentis sebet karmolt a nyakamba, majd röhögve felpofozott, így a vacsora felénél, este nyolckor felhívtuk anyósékat, hogy akkor jöhetnek, vihetik a szarosokat aludni.
Ma reggel fél hétkor kelt, délben külön megetettem, hogy gyorsan tudjon menni aludni, mert már megint kezdett agresszív lenni- ez nála a fáradtság jele, de kettőig húzta, csak most aludt el.
Anyámék fél kettőre igérték magukat, hogy jönnek a nagyért, mert viszik cirkuszba, ő délelőtt 10 óta kérdezi, hogy mikor jönnek már. Mikor hívom apámat, hogy hol vannak, csak annyit mond, hogy elég negyed háromra ideérniük, ha rögtön a cirkuszba mennek, minek jönnének előbb.
Pasim nagyanyja pénteken volt itt gyerekeket nézni, aztán úgy elesett, hogy lila monoklik vannak ramdom elhelyezve az arcán - tegnap úgy megrémisztette a kicsit, hogy ma sírógörcsöt kapott, hogy ő nem akarja látni a dédnagyanyját. Mert persze ma is áthozták. Mindegy, mert úgyis csak öt percre látta, az elmúlt két órában a pici fenn szenvedett, a süket, izomsorvadásos, lilafoltos, amnéziás és amúgy alapból rosszindulatú dédnagyanyja meg lenn boldogított minket.
Amúgy az egy szem fia, aki áthozta, szokás szerint elvonult, valami sürgős intéznivalója akad ilyenkor mindig, mint a család többi tagjának, és az ominózus dédi az utált menyét szívatja ilyenkor. Én meg most éppen azon gondolkozom, hogy a délután további részét a wc-n töltsem (biztonságos, de csak időszakos menedék), vagy elvonuljak aludni.

túra

Ma sikerült egy röpke 5 km-es, másfél órásra tippelt túrát 5, azaz öt óra alatt abszolválnunk. Ebben mondjuk benne volt egy ebédszünet, jó pár fára mászás, fán mászás, gombanézés, gombakeresés, makk-keresés, elveszett makk után kesergés, kitört gombatönk megszerelése, egy piszokmagas kilátótorony  megmászása (ami a harmadik nekifutásra sikerült Hannának, addig nem mert felmenni), ugragubrálva mások után szaladás, majd anya szólítása után vihogva még gyorsabb szaladás (ezt Liza művelte nagy huncutul), Borossék várása, megtalálása, kutyák simogatása, elesés, sírás (ha nem az elesett gyerek tette ezt meg, akkor egy másik biztosan) és még egy csomó minden más.
Sosó közben elment futni, úgyhogy mire mindannyian a toronyhoz értünk, ami amúgy a túra második állomása volt a tízből, addigra ő lefutott ötven percet és vagy kilenc kilométert.Csöppet más dimenzió kisgyerekekkel kirándulni.

Ezer éve

nem írtam már ide...

Lizi ma 2 éves. Párszavas mondatokat mond, most új szavakat tanul, mint fa, gomba, póni. Imádja a bölcsit, és simán elbúcsúzik tőlünk. Veresen megszerette a vizet, vagyis be meri rakni a fejét, és élvezi a pancsizást, szóval járunk újra babaúszásra. Meg elkezdtük a babazenét, azt is élvezi, nagyon lelkesen vesz részt mindenben.

Hanni másodikos, imád úszni, lassan átkerül a 3. medencébe, és amúgy pocakot eresztett, úgyhogy nehéz rá gatyát találni.

Sosó lelkesen fizet a telefonnal, Leiden a holland próbaváros, ahol az nfc-s fizetést pár hónapig tesztelik - az ő projektje volt, nagyon büszke.

Nekem elkezdődött az egyetem, tök jó, irtó pörgős, és hihetetlen sokat kell készülni az órákra. Ezer cikket, könyvfejezetet kell elolvasni, aztán van még egy csomó beadandó munka, szóval nem vagyok éppen időmilliomos. 

Hát röviden ezek vannak, kedves naplóm.

a nyár

eddig nagyon mozgalmas volt.
Itt voltak Krisztiék meg Juláék, bár akkor még Hanninak suli volt. Aztán három hetet voltunk Magyarországon, ebből három napot a Balcsin anyósomékkal a Jula által ajánlott MTA-üdülőben, ami szuper volt. Saját vízparttal, aminek szuper árnyékos és gyerekbarát része is volt, ingyen székekkel és nyugágyakkal, sőt mindenféle extrával (homokozójáték, kismotor, gumicsónak). Hanni összehaverkodott egy vele egyidős kislánnyal, Bettivel, akinek volt még egy nagy rakás felfújható cucca, és ők ketten (meg általában a két apuka) a vízben töltött;k a napot :)  Mivel Lizinek nem jött annyira be a csúszdás stég, amiről a hasig érő vízbe kellett bemenni, ő inkább a parton tanyázott.
Aztán voltunk a Tisza-tavon, a poroszlói kempingben a biorobotokkal, ami nagyon nagyon szuper volt, csúcsidőben 15 gyerek zsibongott ott. Strandoltunk, fagyiztunk, hamburgereztünk, palacsintáztunk, bejártunk az ökocentrumot, ami egy tök jó móka volt, a nagyobbak vízibicikliztek meg kenuztak, a kicsik meg próbáltak ellenállni konok szüleiknek, akik a hülye délutáni alvással szekálták folyton őket. Sajna a szomszédban egy gyerektábor volt, és este fél kilenckor rákezdtek a hangos zenei programjaikra, ami a karaokéban csúcsosodott ki - azon az estén úgy jöttem ki a sátorból altatás után, hogy a többiek tátott szájjal hökkentek meg rajtam, ahogy a fogam között azt sziszegtem, hogy egyesével folytom őket bele másnap a Tisza-tóba. Jó, így utólag nekem is vicces, hogy Lizi a sátor közepén ülve pattog, és énekeli a repül a bálnát, de akkor, ott, fél tízkor ... nem nevettem, na.
Ha már nem nevetés, ki ne hagyjam a legkínosabb momentumot! Amikor anyu lehozta Hannit is a fodrászhoz hajvágásra, a fodrászlány tetűt talált a hajában - szegény délután négykor bezárta a boltot, mert nem maradt tiszta fodrászköpenye, meg törölközője sem (Hanni feneke alá pakolta a tisztákat, de a tetű után mentek fertőtlenítésre).
Aztán voltunk a Rozáliában, ahol Hanni Lucánál aludt, meg voltunk Veresen is, ahol strandoltunk sokat, annyit, hogy Lizi egészen megszerette a vizet. Sőt tartottunk Veresen egy Hanna-anya napot, míg Sosó Lizivel a Rozáliában tengett lengett, és aztán másnap meg leléptünk a Szigetre Quimby-re. Aztán anyuból egy csöppet sok lett, de akkor mentünk vissza a Rozáliába. Veráék kijöttek egyik este gyerekestül, Mátéékkal állatkerteztünk egy jót, aztán voltunk kettesben moziban is, és találkoztam Julival meg Vivivel is, meg négyesben kihajóztunk a Margitszigetre bringó-hintózni, szóval volt itt pörgés rendesen.

Alapvetően tök jó volt a nyár, de valahogy mégis maradt bennem valami kielégületlenség - nem tudom elmondani, de talán egy jó beszélgetés, vagy egy izgis új hely hiányzott belőle, nem tudom. De jövőre megyünk máshova (is) nyaralni, az tuti.:)

Kedves Évike!

Az alábbi e.mail-t kaptam, és azt kellene válaszolni rá, hogy

1. a közös költség, házfenntartás ( tekintse előlegnek) minden hónapban előre fizetendő, még akkor is, ha nem használják a lakást,

2. a be nem fizetett pénzt (tartozást) késedelmi kamat terheli,

3. jelenlegi tartozása a már elküldött kimutatás szerint kb. 250.000 Ft. Ha ezt az összeget nem fizeti be ő, vagy együttesen ő és korábbi bérlője Andreas, akkor újból kikapcsoljuk a hideg és a meleg vizet, fűtést, stb. mert ehhez jogunk van.

Köszi

apu

úszik, mint szar a vízben

Nem tudom, hogy ezt minden kisgyerekes család eljátssza-e legalább egyszer, de nálunk ez már vagy a negyedik alkalom, hogy az aktuális páréves beleszarik a fürdővízbe. Tegnap este Lizi egyszer csak felállt, és nekiállt teli torokból üvölteni, és mikor odanéztem, már egy felnőtt méretű kaka úszkált a víz tetején. Szegény babám, nem tudom, hogy a bölcsiben hétfőn-kedden produkált-e valamit, de tegnap napközben tutira semmit, és este valami hihetetlen mennyiségű szar jött ki belőle - a vízbekaki után jött még pár adag a bilibe, meg a bilipucolás közben a padlócsempére is. Normál, rendes kaka, nem hasmenés. Őrület mennyiség.
Persze a legjobb móka a vizes padlón csúszkáló két vizes gyerek mellett kihalászni a szardarabokat a vízből, majd kihipózni a kádat, hogy vissza tudjanak menni az újabb adag melegvízbe, úgyhogy rögtön hívtam telefonos segítséget, ketten is alig bírtuk a tempót.

going out

Most, hogy itt voltak Krisztiék, egyik este leléptem mozizni (megnéztem a szájbarágos családregényt), aztán pénteken volt a master kurzus ismerkedő barbeque-ja Delftben, aztán szombat este Sosóval ketten léptünk le, bementünk a városba sörözni meg csavarogni, nagyon szuper volt. Aztán Sosó úgy gondolta, hogy az nem volt elég ünneplés a hetedik házassági évfordulónkra, úgyhogy keddre beizzítottuk Kimet, hogy altassa ő a kölköket, mi meg elmentünk vacsizni. Egy szuper tapaszbárba ültünk be, ahol finom sült kolbászt és isteni lapockát ettünk (na jó, mást is). Szóval most igazán nem panaszkodhatok, istenesen sokat jártam el esténként. Jól is esett :)

itt a nyár

végre gatyarohasztó idő van, meg lehet őrülni a napon, sőt, le is lehet égni.
25 fok van, ami itt kánikula, de tényleg, ez pesten 35-nek fel meg, ilyenkor fürdés van a tóban, meg fetrengés a hintaágyban, na és persze tollas az árnyékban mezítláb.
azért ez nem rossz, lássuk be, akkor sem, ha pont mellettünk üvölteti négy ügyeletes kisköcsög az akkus hangfalról a tucctuccot a parton, ha pont mellénk áll le a fagyiskocsi, vagy ha nincs kézmosó a wc-ben, mikor tampont kéne cserélni. már nő bennem a tolerancia, még három éve simán az őrületig idegesített az, ha valaki este kilenc után vitte le a visszhangzó udvarra focizni a kölkét, mikor a focipálya egy kemény percnyire volt, ma már csak becsukom az ablakot és veszek egy nagy levegőt, ha a helyi bunkógyerekek pont a házunk elé állnak rúgni a bőrt. beszólni nem érdemes, mert akkor csakazértis jönnek, de nem mindegy, hogy őrjöngve tűrsz és úgy próbálod a ricsajban altatni a gyerekeket, akiknek a másnapi suliig-bölcsiig ki kéne magukat aludniuk, vagy higgadt tudsz maradni. ez utóbbi állapot felé haladok elég jó ütemben. asszem a holland állampolgárságot azoknak kéne megkapniuk, akik átmennek a ház előtt focizókkal vagy a strandon az üvöltő nemjó zene melletti gyerekaltatás tesztjén.

amúgy itt voltak Krisztiék: Sosó nővére a két gyerekkel. nem írok jellemzést, mert épp az előbb írtam le, hogy jól haladok toleranciából, na jó, annyit muszáj, hogy Boti néha kibaszottul idegesítő tud lenni, de mondjuk ebben az anyja is benne van, aki folyton mindenért rászól vagy leidiótázza a gyerekeit. viszont a tíz nap hamar elment, és csináltunk tök vicces dolgokat. bár pont félidőben szegény Luca lebetegedett, lázas volt és fájt a torka, úgyhogy egy strandos programból kimaradt, meg persze szarul is érezte magát. az nagyon nem hiányzott.
voltunk a városban dragonbootrace-t nézni, elmentek bicajozni a hoge veluwebe, egy napot voltak a kölkök az apjuknál düsseldorfban, aztán voltunk a városban hajókázni, kimentünk a tengerpartra, pénteken Hanni kérésére az uszodába mentünk, aminek van kinti medencéje is, aztán az utolsó napon kinn a kecskés melletti tónál strandoltunk.

Csoki

Április 29.

Ma Csoki elment az örök vadászmezőkre.

Öreg volt már szegény répakutya, a szteroidkúrák után jobban járt, de alapvetően taccsra mentek az izületei, és aztán már a szíve sem bírta, teli volt vízzel a tüdeje, úgyhogy az utolsó vizitről már nem ment haza.

Hiányozni fogsz, kicsi Csoki.

szülinap

Hanninak szombaton lesz a szülinapja, és meghívtunk rá tíz gyereket, szóval nagy buli várható.
Már kezd alakulni a program.
Állatos tematika lesz - múlt héten Myrthe princesssssszes bulijában volt Hanni, azelőtt Julieé sportos volt,  Jasmijné meg utazós.
Hú, juteszembe, kéne vennem a véendében állatos maszkokat.

Lesz torta, meg annak a megevése, az mondjuk fél óra, amikor mindenki megjött. Lesz ajándékátvétel, azt mondjuk lehetne ötvözni a lufipukkasztással, mondjuk, hogy sorszámokat rejtünk el a lufikban, így az is húsz perc legalább. Aztán lesz horgászás, egy nagy dobozt fogok csomagolni kékbe, és a gyerkők abból horgászbotokkal kihalásznák a kis csomagokat, amiket aztán hazavihetnek. Lehet, hogy ezt a végére rakjuk. Lesz még kiscsoportos foglalkozás, egyik asztalnál állatfigurák gyurmázása,  vagy az AH-ból vett fából összeszerelhető állatkákat kéne kifesteni meg összerakni. Egy másik adag gyerek maszkokat színezne ki, és Sosó is kapna feladatot: lufiból állatokat hajtogatni a maradék lelkes közönségnek. Lesz még egy uzsonna is, az is fél óra, és aztán indulás előtt ki kéne küldeni őket egy picit a kertbe havazni, bár ha nem hoznak hidegálló ruckót, akkor ez a programpont ugrik és akkor inkább helyette ekkor jönne a horgászás.
Még meglátjuk, átszámoljuk, hogy hogy jön ki az a három óra kettőtől ötig.

karácsony

Haho!

Boldog uj evet Nektek!

Milyen volt a karacsonyotok? Megusztatok csaladi vitak es burn out nelkul az ideit?

A mienk klassz volt, eleg mas, mint az eddigiek, sok rokont latogattunk, viszonylag keves baratot, de a lenyeg, hogy tudtunk pihenni is.

De a lenyeg, hogy nekem az idei karacsony fenypontja egyertelmuen Bebe agymenese volt a samanszertartasrol!!!

Wow! Hogy ilyenek is leteznek, elkepeszto. :)

Pussz

Hello Eszti!
Az idei karacsonyt mi kivetelesen betegseg es csaladi incidensek nelkul veszeltuk at, sot a szokasos rokonlatogatason kivul egy csomo minden vicceset is sikerult csinalni - muzeum, mozi, szanko, korcsolya, gyerekes pogacsasutes, egyuttjatszas baratok gyerekeivel, gyerekmentes vacsi meg buli. Tenyleg, ti ismertitek a Puszi zenekart? Most nagyon menok, pedig zeneileg nagyon gyengek, de az osszes regi (kozepiskolas) baratunk odavan ertuk. Fura.
Bebe fura egy sztorit hozott magaval, az biztos, mar a 21-i sorozesen is meselt errol, de csak szemtol szembe a Dettinek meg a Rebinek, kvazi beavatas-hangulatot keltett, ugyhogy mar nagyon furta az oldalamat, hogy mi van vele.
Gaz, hogy nem talalja a helyet, az indiai utazasa is mar erre mert ki, marmint hogy spiritualisan feltoltodjon meg megtalalja magat, de az nem jott be neki tobb okbol sem.
Igazabol en imadok vele beszelgetni, mert az ultravagany szexisten imidzskeltes ellenere tokre muvelt meg erzekeny ember, regen egyutt jartunk szinhazba alternativ darabokra meg fura kiserleti jellegu koncertekre. Egyszer megfejtettuk az univerzum titkat a Duna-parton, azon mennyit rohogtem utolag, irtora egy Vonnegut-regenybe valo otletet szultunk :)

anyósék nálunk pecóztak

Az úgy volt, hogy apósék hirtelen felindulásból eladták a menzát - na jó, nem volt olyan hirtelen, csak nekünk nem meséltek semmit, csak hogy otthon ülnek már egy hete, és unatkoznak, és szívesen kijönnének segíteni. Apósom még erősködik is, hogy hagyjam meg neki a sövényt, majd jön és levágja. Miután ezt jól megbeszéltük szkájpon, felhívom Sosót az irodában, erre ő visszahívja őket, hogy szuper, jöjjenek, neki úgy is elfogyott a lelkesedése, nincs már kedve fúrni-faragni, felrakni a wc-papír-tartót vagy a lámpaburákat. Oké, akkor jönnek. Felhív engem, hogy akkor veszi nekik a jegyeket, felőlem oké, jöjjenek. Felhívja őket, ekkor már apósom hárít, hogy de hát neki ez meg az van, ő nem tud jönni, ne vegye a jegyeket. Viszont anyósom jönne.
Jó, akkor jöjjön csak ő. Két hét? Két hét. Első héten Hanninak még szünete van, másodikon meg Sosó Nizzában van fejtágításon és kötélhúzásos csapatépítésen, nekem meg szerdán interjú, meg egyébként is, filmhét, jó, legyen.
Vasárnap jövünk vissza Belgiumból, hétfőn vesz Sosó egy gagyi kinyitható kanapét - a kényelmetlenség csimborasszója, de hát Katinak valahol kell aludnia. Ez a valahol a nappali, merthogy a tetőtérben még dobozkiállítás van kuplerájjal vegyesen, padló nincs, és egyébként is, Kati hadilábon áll a lépcsővel, négykézláb közlekedne rajta legszívesebben
A héten Sosóval lerakjuk a laminált padlót a tetőtérben, végre megkapom az írásos megerősítést, hogy visszakapjuk a pénzünket a mosógépért-szárítóért, megrendelem őket máshol, másnap szállítják, felhozzák, bekötik. Hurrá, vége a biciklivel-babkocsival mosodába járásnak!
Csütörtökön Tamás Krisztivel üzeni, hogy  mégsincs programja, és a kedves neje nélkül unatkozik, ő is kijönne. Mondjuk másnap. Sosó vegyen jegyet. És lőn. Na nem másnap, hanem szombaton jön, Eindhovenbe, éljen az autókázás.
Sosó hétfőn el, előtte apjával megbeszélik, hogy miket kéne a héten megcsinálni. Én az interjúra készülnék, többé-kevésbé megy is, közben lámpák meg rolók kerülnek fel a helyükre, néha elugrunk a gammába vásárolni. A sövény nagy része a kertkövön landol, bele se fér a zöldséges kukába. Anyós köhög, taknyos, mintha láza is lenne. Csütörtökön jön a lépcsőt kárpitozó muksó, péntekre még a lépcső és a fal közötti takaróléc is elkészül - bár egy csöppet hideg van úgy aludni, hogy kint 2 kemény fok van éjjel, és a festékszag miatt szellőztetek. Ekkor már após is inkább koraeste lefekszik aludni, mert érzi, hogy kitör rajta a nátha. Péntek este Hannival elhozzuk Sosót a reptérről, szétnéz, ferdén van a lámpa felrakva, tollhúzás van a függönyön, inkább ne is raktad volna fel, ezt a léc meg mit keres itt, iszonyat randa, és mondd, a falat direkt kented össze az olajfestékkel... Persze másnap már nem minden rossz, sőt, még a biztosítékot is megszerelik, én meg végre eljutok a filmhétre, sőt az anyagpiacra is.

molyolás

A költözés előtti héten voltam egyet interjúzni - hétfőn elküldtem az anyagom, kedden behívtak szerda reggelre - egy leideni cégnél, ami három emberből áll, és kerestek egy esszéfejlesztő negyediket. De nem engem.
Szerdán megyek a'damba egy posztdok állás interjújára. Egy molyos labor keres molekuláris biológust. Izgis, mert egyrészt lárvákért Mexióba kell néha menni, vagy Észak-Amerikába, másrészt mert egy női prof keres embert, aki Jénában vendégprofesszor. Egyébként most ppt-s interjúm lesz, készülni kell ábrákkal, nagyon komoly a dolog, aszongya hogy:

"For this interview we would like to ask you to prepare a presentation of no longer than 10 minutes. This presentation should comprise:

1. Three-four slides on your major, exciting findings of your previous research

2. A slide of how your previous research connects to this research project

3. One or two slides on your research interests and how this is connected to this research project

4. About 3 slides on your plan of work to tackle the problem that should be solved in this research project." 

Most éppen készülök az interjúra, közben apósom elkezdte felszerelni a rolót a nappali egyik kis ablakára (a háromból kettőt már Sosóval megcsináltuk), ami azzal jár, hogy szét kell szerelni a szerkezetet, a vas-alkatrészeket le kell méretre fűrészelni, ahol a méret változó, ha x az ablak, akkor az egyes vasat x-8mm-re, a kettes vasat x-24mm-re, a hármas vasat x-26, a négyeset meg x-28mm-re. A függöny-anyagot kitekerve  x-28mm-re levágni, de úgy, hogy a szélei egyenesen szálirányosak legyenek, mert különben eltekeredik a mintázat (ez dupla roló, ami csíkos, és ha a sűrűbb csíkok vannak egymás felett, akkor a vékony csíkoknál belátni, de ha a vékony és a vastag csíkok takarják egymást, akkor a nappali le van függönyözve).

Mondtam neki, hogy az anyagot majd vágom én, az macerás, csak mérje ki, hol vágjam. Erre kék tollal berajzolta mind a 160 centin, hogy hol kell vágni, de sajna elmérte egy centivel. Most aztán van egy szép kék csík a függönyön végig :) Sebaj, ezt valószínűleg a pálma miatt senki nem fogja látni, de azért a délelőttünk jól elment.

Na, megyek, molyolok egy adagot.

szkájp

hát megvagyok köszi, most a keverékkutya VB-t nézzük neten keresztül :D

Vilmos Sándor hercerg-strand

A bicajos strandos kirándulás után vasárnap sikerült rávenni Sosót meg Tamást, hogy egy fél nap szabit legalább kivegyenek, és elkocsikáztunk Rajnahidegtemplomba (Koudekerk aan de Rijn), ahol pár hónapja kinéztünk egy klasszikus nyitottmedencés-csúszdás-füves strandot, a Prins Willem Alexander badot. Isteni tömeg volt, bár az autóval nem kellett küzdeni a parkolóért, mint mondjuk a tengerparton kellett volna, és a fagyiért is csak öt-tíz percig álltunk sorba. A víz  szuperjó volt, Hanni iszonyatosan élvezte, a nagycsúszdára ugyan még nem mehett fel, de kiscsusziról is elég nagyot huppant a vízbe, szóval az is élmény volt. Lizivel a babamedencét próbáltuk ki, de ő nem lelkesedett a hideg vízért, úgyhogy inkább a kicsit árnyékos füves parton nézelődtünk, ahol aztán a babakocsiban aludt is egy nagyot, míg Hanni békásat játszott meg lubickolt a vízben.
A tömegre (nagy büszkén jelentették be a hangosbemondón, hogy elértük a hétvégi 1800. belépő eladását) és a kánikulára való tekintettel egy órával meghosszabbították a nyitva tartást, ami azért nagy szó, mert ezt a helyet is, mint a játszóterek többségét, önkéntesek működtetik.

fotók

Kati, anyósom múltkor megkért, hogy ne rakjak fel pesti képeket az indára, merthogy Marikanéni rendszeresen nézegeti őket, és hát Sosó megint nem hívta fel a nagyapját, akinek a felesége a Marikanéni, és így Kati nem merte elmondani nekik, hogy mi Pesten voltunk, mert akkor illett volna meglátogatni vagy legalább felhívni őket, és ha meglátja a képeken, hogy voltunk Pesten, de mégsem hívtuk őket fel, nagy lesz a sértődés.
Már egy ideje érlelődik bennem az érzés, hogy az egészre ráküldjek egy dilitet, de az, hogy a Marikanéni meg a veresi Szomszédjuli is nézegeti a mindennapjainkat, az kezd zavarni. Azon kívül nehogy már anyósom beleszóljon abba, hogy a netes fényképalbumomba mit pakolok, de ne is sértődjön meg azon a mostohadédanyósom vagy kim. Asszem első körben átpakolom máshova, aztán csinálok belőle kézzel fogható albumokat, végül felszórom sóval az ípécímét.

bélpokol

fel nem foghatom, hogy képes egy alacsony, cingárlábú, -kezű, kicsit ugyan pocakos hatvanéves férfi minden étkezésre annyit enni, mint mi négyen együttvéve.
apósomra főzni kész őrület, feneketlen bendője van. most, hogy cukros, reggelire csak három-négy sajtos kenyeret eszik meg. minden reggel sajtos kenyeret. én már attól hetven kiló lennék, ha minden reggel kenyeret ennék, a sajttól meg nyolcvan. nem csoda, hogy anyós akkora, amekkora, és nem tud lefogyni.
nála az ebéd vagy a vacsi az leves, főétel, és az se baj, ha van utána (diabetikus) süti. mi a levessel jóllakunk, vagy az ő főétel-adagjának a felével, amit meg ő nem ért meg, mindenkit noszogat, hogy egyél még.
csöppet úgy éreztem magam az utóbbi egy hétben, mint egy háztartási alkalmazott vagy egy szakácsnő, sosem tudtam igazán két napi adagot főzni.
két hét szünet után újra jön egy hétre, addig remélem túlteszem magam a sokkon :)