Kerti fajlista

A kertbe kiraktunk egy kisméretű madaraknak való etetőt, mint utólag kiderült, pont ugyanolyat, mint a szomszéd, így most egy palánk két oldalán van egy-egy csemegéző hely. A palánk így irtó forgalmas hely, ha nem is hozzánk jön egy madár enni, ott a deszkakerítés tetejére landol, onnan megy tovább.
A mai palánk-fajlista:
feketerigó, széncinke, veréb (itt hihetetlen ritka!), erdei pinty, örvös galamb, szajkó

majmok bolygója

Babyboom van az Apenheul-ben, mindenhol kismajmok csimpaszkodnak az anyjuk hátára vagy hasára. Őrület jó ez a park, teli van jobbnál jobb majmokkal, és tényleg mókásak a picik, főleg az orangután meg a gorilla bébi isteni, nagyon vicces produkciókat nyomtak le.

Aztán hihetetlen egy élmény, hogy vannak olyan részek, ahol a majmik szabadon vannak (ezek a részek vízzel vannak körülvéve - valszeg ezek a félmajmok nem tudnak úszni, és a látogatók vadátjárón mennek tovább, ahol ők nem tudnak továbbjutni, szóval kerítés nélkül vannak egy adott részre "bezárva"). Főleg, hogy ezek a majmok irtózatosan pofátlanok, mondják is, hogy ne legyen elérhető helyen ennivaló, mert ezek kiszedik és megeszik. Csak zippzárral záródó táskában lehet kaját bevinni, vagy adnak majombiztos táskát, amibe berakod a sajátodat. Sokan voltunk, nagyon sokan, de így is messziről kiszúrtak minket ezek a kis pofátlanok. Először csak egy-egy kismajmi ráugrált a babakocsi tetejére. Jó, semmi gond, odaraktam a kezem, majmi rámászott, átraktam a kezem a korláthoz, majmi lemászott. Na de mikor arrébb mentem, hogy lefotózzam Lizit szemből, ezek a kis dögök csapatosan letámadták a babakocsit, majdnem a farkuknál fogva kellett őket kihúzni a babakocsira aggatható, zárnélküli zacsijából, amiben - aztán kiszórtam belőle mindent - csak három szem morzsa volt.

hal-lak

Már hónapok óta gondolkozunk azon, hogy lecseréljük az akváriumot egy olyanra, amelyiknek passzentos a teteje, ergó nem folyik, nem csöpög ki belőle a tetőre lecsapódott víz, és nem kezd el penészedni a szekrény alatta, ráadásul van hozzá új szűrő, aminek nem mentek tönkre a tapadókorongjai, ergó nem rezonál be amikor az üveghez hozzáér a nagy szűrésben, van hozzá lámpa, hogy a barna algák ne szaporodjanak el benne, ha nem süt eleget a nap, stb stb.
Volt is egy akvárium, ami akciós volt benn a városban, csak hát hatvan centi széles, és a kisszekrény, akin az eddigi állt, csak negyven, az pedig alapelv, hogy akvárium széle pedig ne lógjon le sehonnan, úgyhogy Sosóval csak a szokásos bemegyünk, körbenézünk, és nem veszünk semmit kört tettük meg.
Nade most, hogy visszajöttünk Pestről, és az akvárium háromnegyedéig érő víz elég koszos is volt, tehát igencsak ráfért már egy nagygenerál, és mivel egy nagygenerálnál nemcsak a víz harmadát cserélem le, meg a szűrőt mosom ki, hanem ki kell szedni a halakat, meg kimosni a sódert, az meg felér egy új akvárium telepítésével. Így hát fogtam Hannit, és az autóval bementünk a kisállatbolthoz, megvettük az akciós hatvanliteres komplett tetős akváriumot állványostul, és tegnap turbó üzemmódban be is üzemeltem, sőt a másikat ki is pucoltam. Szuperül néz ki, nagyon profi. Csak kár, hogy Sosó reggel elkezdte birizgálni, hogy miért nem bugyborékol az a szűrő, és sikeresen leszedte a lámpatartót a tetőről. :)
Pár napig még hagyom, hogy beálljon a rendszer, aztán veszünk bele szép és aranyos halakat, és az agresszív, az összes társat sikeresen kinyíró szumátrai díszmárnát, aki csak az óriásira megnőtt algaevő harcsákat kímélte meg eddig, egyik este véletlenül elküldöm a szigetre.

madárles

mára 28 fokot jósoltak a szombati 17 (és egész napos eső) után, és mivel Sosó megint lelépett egy hétre (most éppen Párizsba), miénk a kocsi, úgyhogy valami olyan helyre vágyódtunk, ahol  van valami izgis, meg túl lehet élni a kánikulát. végülis az avifaunában kötöttünk ki, ami autóval egy húsz percnyire van tőlünk, meg ahol két éve Vivivel voltunk. egészen tűrhető volt a meleg (bár az autó szerint 33 fok volt négykor, mikor hazaindultunk), és irtó vicces programokat sikerült elcsípni: láttunk pelikán- és pingvin-etetést, nektárral itattunk lórikat, meg kétféle madár-bemutatóra is beültünk (találtam egy árnyékos placcot a bemutató ülőrészén, a sok balga a napon aszalódott, közben meg pont a fejünk fölé szállt be a legtöbb madár, gondolom pont az árnyék miatt).
Hanni irtóra élvezte, szuper egy napunk volt, kétszeri fagyizással meg egy csomó vicces élménnyel.

Mínusz egy

Ma az egyik halacska megtanult háton úszni. De sajnos hamar el is felejtette, hogy kell. Akárcsak a normál hasonúszást.
:(

akvárium reloaded

a pesti utunk után sosó kipucolta az akváriumot, ami konkrétan azt jelenti, hogy mindent, ami neki nem volt benne szimpatikus illetve ami nem létfontosságú, azt kihajintotta. így maradtak a halak, a csigaházak meg a szűrő és a melegítő. a sóder, a csigák és a növények: ív. helyettük berakott valami kisallangozott zöld műanyagot növényutánzatként. mivel aztán nem volt növény meg csiga, amik feldolgozzák a sok felesleges trutyit, hamar tiszta dzsuva lett megint a víz, és algás az akvárium.
na, ma aztán végre fogtam magam, és berendeztem újra az egészet, vettem sódert, háromféle növényt meg két tapadóharcsát takarítóbrigádnak. este vacsora után össze is eresztettem az újoncokat az öregekkel, aki kárpótlásul a bolygatásért kaptak egy nagy adag élő artémiát.
egyelőre mindenki jól elvan. csak az artémia fogy vészesen.

Zöldség

Sosó minden negatív hozzáállása és megjegyzése ellenére a paradicsom és az eper magok is kikeltek, a paradicsom miazhogy kikelt, már bokrosodik, lassan nekiáll virágozni. Pár - szintén magról növesztett- virágpalántát már egy hónapja kiültettem az erkélyládába, az egyik fajta nem bírta a kiképzést, de kettő szuperül nőddögél. Ma próbáltam Hannát a babaúszás után elrángatni a virágboltba földért, ládáért meg cserépért, mert kéne megint átültetni, de annyira lefoglalta az itthonjátszás, hogy végül nem mentünk sehova. Mondjuk a fejfájásom és hányingerem sem sikoltozott egy kis autózás után. Ja, merthogy most egész héten Van kocsink, Sosó egész héten La Ciotában (Dél-Fro.). Hétfő hajnalbal, pár órával a Marseillei gép indulása előtt lezárták megint Schipolt a vulkáni hamu miatt, de a titkárnőjük talált szupergyors vonatot, amihez Hannával kivittük Sosót Rotterdamba. És ha már ott jártunk, megnéztük az ottani állatkertet. Csúcsszuper egy hely, eddig szinte a legszuperebb ák., amit csak láttam. Naszóval miénk volt az autó, de végülis csak a bevásárláshoz kellett, meg ahogy a szemüvegben most már tényleg kicseréltessem a lencsét.

szívás

pár napig nem voltunk otthon, és azalatt átváltozott a lakás: akváriumból szökőkút lett a nappaliban, parkettából tengeribeteg hajópadló. reméljük, hogy ahogy szárad, nem lesz még púposabb - ide-oda pakolgatjuk a könyvespolcot, hogy nyomja le, de esélytelennek tűnik a küzdelem.

akvárium - halpiac

annak örömére, hogy elállt az eső, és ma már hétágra sütött a nap, Hannával ma elmentünk bevásárolni. voltunk játékboltban Molinak egy apróságért (egy bőgő plüsstenehet vettem, nadepersze Hannának meg kellett vettem a hápogó plüsskacsát), a patikában fogbogyóért, meg bementünk a városba a kisállatkereskedésbe halért. jól kinéztem, hogy milyen halak érzik jól magukat ebben a pici akváriumban, ezek közül sosónak csak egy tetszett, persze olyanjuk nem volt, így vettem öt szumátrai díszmárnát. amiknek legalább ötven liter kéne. de sebaj, ezek még nagyon picikék, maximum nem nőnek nagyra (remélem megmaradnak kicsinek, és nem pedig kihalnak). most éppen beszoktatás folyik, apránként merem be a nejlonzacsiba az akváriumvizet hozzájuk. ha bekerülnek végre a "mélyvízbe", kapnak egy kis vizibolhát, hadd örüljenek szegénykék.
azt írják az okosok, hogy a halak vízfoglalása után az első pár nap nagyon kritikus a vízminőség szempontjából, mert a nitrit meg nitrátbontó bacik csak szép lassan növik be a szűrőt. bár direkt vettem filterbacis cuccot, remélem nem lesz gond a halpisi-lebontással. (vettem szűrőpapíros gyorstesztet is, ami mutatja a pH-t, az összes és a karbonát vízkeménységet, és persze a nitrit-nitrát szintet. csak hogy tudjuk, van-e baj. olyan izgis ez az egész!!)
a bolhákat nagyon lelkesen eszegetik, szépen bejárják miattuk az egész terepet. bár, ha jobban nézem, mintha ki is köpnék őket rögtön. na mindegy. persze jól elbizonytalanodtam, hogy kell-e a szűrőnek mennie, ha élő daphnia megy a vízbe, nehogy felszippantsa az összeset, úgyhogy most éppen pihen a szűrő, a halacskák meg alatta csipegetnek. mind az öt betuszkolta magát alá. mintha egy csöppet bestresszeltek volna szegénykéim. gondolom a kihalászás meg a félórás hazaút sem volt egy sétagalopp nekik, ráadásul még szokniuk kell a környéket is...
az egyik elég merész, ki-kikóbolrol a szűrő alól, felfedezi a világot, egy másik meg piszkálja a többieket. kiváncsi vagyok, lesz-e nevük - a békáknak sem volt, bár tőlük megváltunk, mire békák lettek...
megtört a jég, körbe-körbe úsznak, már csak egy piheg a szűrő alatt, a többi csipegeti a bolhákat a kövekről. hú, nagyon izgultam értük, kábé, mint amikor Hannát vittem a bölcsibe legutóbb...
már az utolsó is elhagyta a gyengélkedőt, mind az öt birtokba vette az akváriumot!!!!

akvárium - csigák

szülinapomra kaptam sosótól egy 28 literes akváriumot. az egyik állatkereskedés eladója aszongya, csak aranyhalat lehet benne tartani, a másikban már mindenféle halat rakhattam volna a vízbe aznap, hogy feltöltöm az akváriumot vízzel.
persze mondjuk miért pont az akvarisztikához értsenek azok, akik halakat meg akváriumokat adnak el...
na mindegy, már hat napja érik a rendszer, beültettem növényeket, kitisztult a beopálosodott víz, és már ki is bújt néhány csiga a növényeken hozott csigapetékből. lassan jöhet az a pár halacska, ami ebbe a kis vízbe belefér.

na basszus

ezt meg hogy a francba csinálta ez a pasas - ámuldoztunk a macska hátán sétáló egereken. sem a macska, sem az egerek nem akartak elmenni a pulpitusról.
a pasas időnként egy ronggyal kenegette meg a macska szőrét - szerintem az egerek ki voltak éheztetve, szomjaztatva, és a macska szőréről nyalták le a betevő falatokat, kortyokat, a macska meg valószínűleg be volt drogozva és tele volt kajával.
csöppet sem volt vicces vagy aranyos, csak ijesztő, hogy miafrancot művelt ez az ember szerencsétlenekkel.

háló, háló, figyelem

na, hát, ennél természetesebb szúnyoghálót az ember el sem tud képzelni az ablaka elé, maximum az lehet vele a probléma, hogy nem fedi el az egész nappali ablakot, dehát ide sem megrendelésre jött a pók, hanem csakúgy spontán magától szőtte a dolgát az utcafrontra, és mondjuk fél ablaknyira csinálta éppen...
egyébként a hálóban már ketten vannak (mindketten kaszásgyanúsan hatalmaslábúak, bár a második telepes kisebb, mint az őslakó), bár nem tudom, miből élnek, mostanában alig jön be valaki a szobába a mindig bukóra nyitott hálószobaablakon. vagy csak nagyon effektívek, minden bejövőt megvámolnak :)
a konyhába is bevándorolt már egy pici széles típus, egyik este mutattam is sosónak, hogy nézd, valami fekete petecsomó van az egyik sarokban megint, holnap le kéne porszívózni, de másnapra átmászott a másik falra. mondjuk amióta itt lakik, molyt nemigen láttam.
remélem azért sokkal többen nem lesznek...

vége

tegnap végül is fogtuk a pisiszagú lavrot, és kiszedtük belőle a három maradék brekkencset (a negyedik valahova elugrott, most vagy kiszáradt, vagy valahol a sarokban éldegél, és majd ha nagy hangja lesz, jól megtaláljuk- mondjuk ez akkor lesz vicces, ha épp vendég lesz nálunk, mint pl feci csütörtöktől, lefogadom, hogy őt fogja majd molesztálni) és elvittük őket a rajna egyik holtágához. egy stégnél raktuk ki őket, isteni kis helyen, mi is élnénk ott szívesen, komolyan idilli nádas, nyílt pocsolya, körülötte erdő, út messze, kell ennél több?
szóval viszlát brekuszok, egycentis kis zöld varangyocskák, jó túlélést!

3/4-es többség

most már csak egy legény van a gáton, aki még nem béka, a többiek gyorsan haladnak a fejlődéssel...

kiugró siker

az egyik ebihalból (amelyik a legtörékenyebb, legkisebb fejű volt még tegnap) végülis brekuszka lett ma délután. igaz, hogy csak alig másfél centi, de már ugribugri, ki is akart volna mászni a szobába. a többi talán holnapra lesz nagykorú varangy, de az bizti, hogy lassan indul a varangy-transzport valami jó kis brekuszos helyre.
hogymegyazidő...

két hetesek

és már asszem nő a lábkezdeményük, de mindenesetre napról napra egyre hatalmasabbak, sőt, kábé délelőttről délutánra iszonyat sokat nőnek. hatalmas a szájuk meg a fejük, és már a kiskanállal nem lehet őket kihalászni, olyan gyorsak, szóval a mai tisztításhoz már be kellett vetni a tésztaszűrőt. a kép középpontjában egyébként nagyon stílusosan a kajájuk van - bentről szereztem, ők csigakajának használják, elvileg akváriumi halaknak szánták, összepréselt zöld illetve barna alga. A képen éppen a társaság pontosan fele látható (kétésfél ebihal - az egyikük éppen elbújt a kaja mögé), sajna csak öten élték túl a múltheti dögmeleg napozást, szegénykék. de ötöt megmentettünk, és ez számít.

őrület

hogy milyen gyorsan nőnek ezek az ebik, tegnap átraktuk őket a nagyobb edénybe halvízbe, raktam be nekik akváriumfalról lekapart algákat, amit hihetetlenül mértékben zabálnak, és ma reggelre már a legtöbb teste akkorára dagadt, mint mona macskája a két túróstáska után. duplájára :)
lehet, hogy éhesek voltak szegénykék...
és olyan uszizásokat vágnak le, hogy élvezet őket nézegetni.
nemtom, sosó hogy fog így otthon dolgozni...

egy hetesek

és már mozognak, mit mozognak, úszkálnak, és mivel a legtöbb még egy varázsfonalon lóg le, ami a petezsinórból indul ki, az úszás vagy fonalon rángatózásként nyilvánul meg, vagy pedig körbe-körbe úszkálásként.
van aki már leszakadt és lenn van a félliteres joghurtos-köcsög alján, és ott uszizik.
ja, és az a pár kis bajusz kétoldalt, az a kopoltyújuk.
holnap a haletetéskor (hétvégi ügyelet) majd kölcsönveszünk egy nagy műanyag küblit, meg hozunk halvizet, meg kaparok az akváriumból algát, és akkor holnap este költöznek az ebihalak új lakásba.
jaj, annyira izgi nézni őket, egy csomó ideig azt hittem, belőletek sem lesz semmi, fiaim, de aztán jó pár nap után elkezdtek megnyúlni a fekete peték, és most már olyan kis helyesek...

szkájpi

van rangyotok... akartam írni :D
ja, csak benn azzal ijesztgetnek, hogy nemcsak randa, de visszajár párzani arra a helyre, ahol kikelt
a sosó?
:))))))
minden évben visszamentek a feketeerdőbe párosodni? perverz szokás.
ja, úgyhogy nem is csókolgatom tovább...
ráadásul varaggyal

én azért szalamandrát szeretnék...

tegnap ismételten sétáltunk jó négy órát a feketeerdőben, és közben sosó megpróbált megmenteni néhány békapetét. először is a köveken és a tócsa szélén levőket beletuszkolta a vízbe, majd mikor megtudta, hogy mind a párezer meghalhat nagy eséllyel, merthogy két hétig ez a pocsolya nem valószínű, hogy kitart, sőt, az ebihalaknak is víz kell, szóval nincs sok esélyük, és akkor pár tizet belelapátolt egy zsepiszacsiba, hogy akkor hazavisszük, és felneveljük őket, és majd jól visszahozzuk a brekiket.
persze ő inkább nevelne szalamandrákat, de aztán ki kellett ábrándítanom (miután leültem a net elé, tutira minden elfelejtettem basszus), hogy a szalamandrák elevenszülők, és ilyen petéket még csak nem is a kis helyes levelik vagy akár a kecses erdeibékék raknak, hanem éppen vagy zöld- vagy barnavarangy petéket keltetünk a konyhában.
"A nőstény petezsinórt rak, melyben a peték két sorban helyezkednek el, a petezsinór hossza akár 5-7 méter is lehet. A petezsinórt általában növények közé rakják. A lerakott petékből az ebihalak 14-18 nap alatt kelnek ki, nagyobb csoportokban, zárt alakzatban, szinte egyszerre mozognak, fordulnak. Az ebihalak moszatevők, átalakulásuk kb. egy hónap alatt történik meg."
szóval másfél hónap, és remélhetőleg egy brekegő táskával megyünk majd vissza...