És akkor öt perc szünet

hozzá kávé, napsütéses kert (a 12 kőkemény fok itt a napon megvan vagy 20 is), és a milka csokinyuszi maradéka.
Szünet van ugyan, de a nagy osztálytársa, Puk, és a kistesója, Lara átjöttek 10-re játszani. Gyümölcsöztek (a pici kisajátította a szőlőt, nem volt hajlandó adni belőle, ebből persze hiszti lett), aztán elvoltak itt benn (egészen addíg, míg teregetés közben rá nem jöttem, hogy az a piszoknagy csend odalenn gyanús, persze hogy a két legkisebb lelépett, míg a nagyok a gyerekszobában bezárkózva játszottak. Szerencsére csak a kertek alatt kóboroltak papucsban és pólóban, de volt egy kör ordibálva futásom az utcában), aztán játszótereztünk egy nagyot (ahol Lara a nagyokat szívatta, hurrá), majd hazajöttünk enni (tósztit kértek, tojással illetve anélkül, de aztán Puk csak a tojást ette meg, mert utálja a magos kenyeret, nálunk meg most csak olyan van), és már mentek is haza.
Még le kéne szedni a reggel óta megszáradt fehéreket, és kirakni a kimosott takarókat (reggel bepisilt a kicsi), de süt a nap, és asszem legurulhat még egy kávé, amíg a dvd a végére nem ér. Annyira jó ez a nyugi, nem tudok betelni vele…

Eljött az a történelmi pillanat is, amikor is sikerült félretenni az összes parazitás ismeretemet, és megkóstoltam a nyers heringet. Mindez egy hónapja esett meg velem, ma az a pillanat jött el, amikor is kizárólag a hagymás-heringes zsömle miatt mentem ki a piacra.

szerdán tavasz volt

Már reggel sütött a nap, és hiába volt csak 5 fok, melegített már a reggeli nap is.
Aztán babazene után elrángattam Lizit a játszóra, ott vártuk meg, hogy mehessünk Hanniért fél egyre a suliba, majd aztán a ház előtt a bicikliről leszállva az előkertben két katicát találtak a csajok, amit mindenképpen meg kellett mutatni apának, így aztán a napon vártuk, hogy visszaérjen a futásból. Vártunk, vártunk, én nekiálltam kihúzni a kövek közt kinövő gazt, majd hoztam a múltkor vett hagymamixet, és a sövény alatt a macskák ellen rakott nagyobb kavicsokat eltolva gilisztákat és gyökereket kerülgetve ástunk, ültettünk. Nőszirmot, kardvirágot meg valami kis helyes rózsaszín oxáliszt. Aztán megjött Alexandra a sarokról, aki még nincs négy éves, de odavan Hanniért, ő meg néha bicajozik vele egyet a járdán saroktól sarokig, hogy anyuka szintén kertészkedik, ő meg bicajozna egyet, és akkor Lizi a motorral hasított a két nagyobb mellett, én meg ültettem a hagymákat lelkesen, aztán visszakotortam a macskaellenes kavicsokat, mert a macskát olyan kegyetlenül büdöseket szarnak az ablakunk alá, hogy az már dühítő. Aztán nagy sokára végre megebédeltünk, és ezzel vége lett a tavaszi idillnek: Hanninak nem volt már kedve Alexandrához, Lizi ment aludni, én meg húztam el Delftbe, órára.
De az a pár óra napos kertezés, utcán élés, szomszédolás, katicázás és gilisztanézés annyira jó volt.

Ezer éve

nem írtam már ide...

Lizi ma 2 éves. Párszavas mondatokat mond, most új szavakat tanul, mint fa, gomba, póni. Imádja a bölcsit, és simán elbúcsúzik tőlünk. Veresen megszerette a vizet, vagyis be meri rakni a fejét, és élvezi a pancsizást, szóval járunk újra babaúszásra. Meg elkezdtük a babazenét, azt is élvezi, nagyon lelkesen vesz részt mindenben.

Hanni másodikos, imád úszni, lassan átkerül a 3. medencébe, és amúgy pocakot eresztett, úgyhogy nehéz rá gatyát találni.

Sosó lelkesen fizet a telefonnal, Leiden a holland próbaváros, ahol az nfc-s fizetést pár hónapig tesztelik - az ő projektje volt, nagyon büszke.

Nekem elkezdődött az egyetem, tök jó, irtó pörgős, és hihetetlen sokat kell készülni az órákra. Ezer cikket, könyvfejezetet kell elolvasni, aztán van még egy csomó beadandó munka, szóval nem vagyok éppen időmilliomos. 

Hát röviden ezek vannak, kedves naplóm.

Csoki

Április 29.

Ma Csoki elment az örök vadászmezőkre.

Öreg volt már szegény répakutya, a szteroidkúrák után jobban járt, de alapvetően taccsra mentek az izületei, és aztán már a szíve sem bírta, teli volt vízzel a tüdeje, úgyhogy az utolsó vizitről már nem ment haza.

Hiányozni fogsz, kicsi Csoki.

Napló

Tegnap megmentettünk egy békát. A kertben ült két macska, a félszemű vörös, Twitter, és a mogorva tanárék foltos teknőctarkája, Fleky, fejük a gyomban. Próbáltak vadászni valamire. Egér vagy kismadár bújhatott oda, gondoltam, szegényt nehogy levadásszák már ezek a gyilokgépek, pláne a mi kertünkben! Lizával megpróbáltam elkergetni őket, Fleky eliszkolt, a félszemű vöröst úgy kellett kitoloncolni, de amint hátat fordítottam, visszajött. Szóltam Sosónak, hogy hozzon erősítést ;), és mire kijött, előugrott egy belassult kis brekkencs. Egy dobozba raktuk, és elvittük Hannihoz, aki egy barátnőjénél játszott a sarkon túl, hogy együtt lerakjuk a csatornaparton.

Elugrált.

A monschaui ebihalak amúgy nőnek, irtó sokan vannak. Jól bírták a kempingezést most hétvégén. Akárcsak mi. Hanni élvezte a gyerekszórakoztatást (amit itt animatie-nak hívnak - ha rosszul sül el, jön a reanimatie :), Liza a házak között ugráló nyulakat, Sosó a napon ülve kiolvasta a Teherán című Ken Follett vastagkönyvet, én meg a Molekuláris gasztronómiát.

Péntek óta nincs internet a közelemben. A kempingben nem volt, oda nem is kell, itthon meg behalt a modem a telefonos ügyfélszakik szerint, vagy mi.

Még szerencse, hogy a telefonon van 3G. 

Ma net nélkül mostam, takarítottam, a mogorva tanár feleségétől és Gerdától kapott női bulvárt olvasgattam a kertben a tűző napon, közben kefírt ittam, aztán elbringáztam úszni. Délután meg húsos és káposztás pirogot sütöttem. 

Új fodrászt jell keresnem. Meg majd megyek dioptriás szemüveget csináltatni.

Ezek vannak.

bizi

a mai programpontok és intéznivalók listája, csak a naplóírás és az utókor kedvéért:
8.30-8.45 Hannit suliba vinni
9.00-10.00 pilates
10-től fél hatig "szabadprogram", amibe a következő dolgokat szeretném, illetve kéne beilleszteni, tetszőleges sorrendben:
- mosógép és szárító ügyében veszekedni (már hívtam őket)
- Hanni szülinapi bulijának programját és menetét kitalálni (egész jókat találtam)
- halakat utazóedénybe kiszedni, az akváriumot kipucolni, oldalát beszilikonozni, hogy necsak azért ne folyjon belőle a víz, mert a tető (még)összetartja (ezt majd porszívózás után)
- letölteni az experimental genome science előadásait és a beadandó feladatokat, mert bár kreditet nem kaphatok érte (későn kezdtem el), de irtó érdekesek és hasznosak, és nem biztos, hogy újra megtartják a kurzust, és jövő héten már vége az egésznek (előadások megvannak, a feladatokat most szedem le)
- előkészülni a holnap esti "tőzsdegyakorlatra" (ezzel megvagyok, nagyon izgi) meg haladni az eheti közgáz és genetika előadással (na ez majd még jön)
- kiporszívózni (most fogok)
- mosni fehéreket, színeseket, egyiket teregetni, másikat szárítóba (első adag kiteregetve, második mosódik)
- valamit összedobni vacsorára (asszem gyúrok pizzatésztát)
- nekiállni Hanni ruháit megvarrni (na ez marad estére vagy holnapra)
- a marktplaatson Hanninak új autósülést nézni (már licitáltam egyre)

Annyira régen írtam

és a felére nem emlékszem annak, ami azóta történt. De azért megpróbálom lenaplózni. Kicsit összevissza lesz.

fotók

Kati, anyósom múltkor megkért, hogy ne rakjak fel pesti képeket az indára, merthogy Marikanéni rendszeresen nézegeti őket, és hát Sosó megint nem hívta fel a nagyapját, akinek a felesége a Marikanéni, és így Kati nem merte elmondani nekik, hogy mi Pesten voltunk, mert akkor illett volna meglátogatni vagy legalább felhívni őket, és ha meglátja a képeken, hogy voltunk Pesten, de mégsem hívtuk őket fel, nagy lesz a sértődés.
Már egy ideje érlelődik bennem az érzés, hogy az egészre ráküldjek egy dilitet, de az, hogy a Marikanéni meg a veresi Szomszédjuli is nézegeti a mindennapjainkat, az kezd zavarni. Azon kívül nehogy már anyósom beleszóljon abba, hogy a netes fényképalbumomba mit pakolok, de ne is sértődjön meg azon a mostohadédanyósom vagy kim. Asszem első körben átpakolom máshova, aztán csinálok belőle kézzel fogható albumokat, végül felszórom sóval az ípécímét.

nyár van

olyan meleg van, hogy ma kettőkor hideg alkoholmentes sört kellett innom :)
amúgy voltunk kempingezni, volt nálunk Flip de beer, veszünk egy házat, voltam állásinterjún meg állásbörzén, szervezem a hiteles dolgokat meg a ház értékbecslését, játszóterezek Hannival meg Jasminnal, miközben napszúrást kapok, próbálok hollandot tanulni, ha éppen fog az agyam, szeretném felszámolni valahogy az indás fotókat és csinálni egy spéci blog-fotó napló-sorozatot, ja és Liza alig hagy minket aludni mostanában. szóval bizi az élet, de majd azért próbálom behozni magam.

3-4 órával később

Tegnap A'damba vonatoztam a rövidfilmekre meg vissza, útközben gyönyörködtem az éppen virágzó tarka tulipán-, jácint- és nárciszmezőkben, olvastam a mancsban az Eszterházy-riportot, whoppert ettem és hoztam haza az amsterdami nieuwmarktról szerzett vegyes gombacsomagot. Nem láttam egy szembevonatot sem. Ha 3-4 órával később jövök vissza, akkor talán én is közelebbi kapcsolatba kerülök azzal a bizonyos szembevonattal...
Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.

napló

nem is tudom, honnan kezdjem, annyira nem volt se időm, se agyam írni, azt se tudom így hirtelen, mikor is írtam utoljára.
két hete, aha.
basszus, mi volt két héttel ezelőtt?
ó, megvan, csütörtökön Hannival meg Lizával elmentem egy Chimpie Champ nevű játszóházba Aalsmeerbe, ami tőlünk kocsival húsz, Sosó irodájától tíz percre van, úgyhogy Sosó reggel bevonatozott, és úgy volt, hogy mi korán bemegyünk érte, megmutatjuk Lizát a kollegáknak, és hazahozzuk Sosót. hát a korán nem jött össze, Hannit délelőtt irtó macerás kirobbantani itthonról ha nincs éppen bölcsinapja, úgyhogy sikeresen a délutáni csúcsban próbáltam meg A'damba bejutni, ami annyira leszívta az agyamat, hogy alig bírtam megszólalni. a csámpicsimpi jó volt, Hanninak bejött nagyon, bár egy csöppet zajos talán még Lizának, de majd később megyünk majd oda is, ha a bubblejungle már uncsi neki.
pénteken vittem Lizát a konzultációs irodába, ahol 53 centinek és 4,2kg-nak mérték. a dokinő megnézte a csípőjét meg a szemét, és mindent rendben talált.
aztán tényleg, azon a héten jött az isteni szikra, hogy az ájfónomban van dzsípiesz, minek akkor külön kütyü a geokesinghez, nézzük meg van-e rá valami jó kis api, és láss csodát, perszehogy van. így aztán kiderült, hogy a környéken irtó sok doboz van, és a libás parkban, ahol a tavacska felett át lehet libegni meg lehet tutajozni, megkerestük az egyiket. jó móka volt a kincskeresés, vittünk cserebiszbaszt, így Hanni két kis szörnyecskével lett gazdagabb. aztán estére belázasodott, és hétfő reggelig tömtük bele a lázcsillapítót, mert amint elmúlt a hatása, rögtön rázta a hideg, és ment fel újra. a szombat éjszakánk így elég vacak volt, merthogy nemcsak Hanni ébredt fel arra, hogy rázza a hideg, de Liza orra is folyton eldugult a takonytól, és a kis műanyaggömb-végű orrszívó szart sem segített. szóval kvázi óránként keltünk, így aztán Sosó hétfőn megkérte a kollegáját, Sanyit, aki ezen a héten hozta volna ki az anyós által vett porszívós orrszívót, hogy legyen kedves küldje már el déháellel. múlt hét kedd óta nálunk a megváltás, szívtuk a taknyot, és Liza takonykórja szép lassan elmúlt. ő egyébként a múlt hét óta egyre többet dumál meg nevet, meg egyre többet akar kézben lenni, kvázi letehetetlen, mert torkaszakadtából üvölt, amint vízszintesbe kerül. ráadásképp az esti altatás is macerás lett, mert hiába alszik el a fürdési után szoptatás közben, ha lerakom, felébred, és csak akkor marad nyugton, ha a mellemen vagy a kisujjunkon cuppog, egészen este tízig, fél tizenegyig. na ekkor én már őrjöngök, hogy nincs nyugodt, gyerekmentes esténk.
ja, és most kezd átállni ő is az ötnaponta kakálásra, mint anno a nővére, viszont irtózatos kénszagú gázokat ereget a kakák között, és minden egyes fing után nekiáll mocorogni, arcot-szemet vakarászni, és totál felébreszti magát. és akkor rádöbben, hogy nem a kezemben van, le merészeltem rakni az ágyunkba, és akkor nekiáll üvölteni. ha a kiságyába akarom berakni, az kábé felér egy inkvizíciós kínzással, úgy bőg, pedig két hete az éjszaka első felét ott aludta át gond nélkül. szóval zajlik az élet.

savanyú

olvasom a viccesebbnél ötletesebb blogokat, és most ez úgy csapódik le, hogy csak egyre rosszabb kedvem lesz, hogy én bezzeg csak így egyszerűen, puritánul naplózgatok, semmi kreativitás nem szorult belém. irigykedem, na.
most vasárnap volt a so you think you can dance döntője, jópár adást megnéztünk belőle, úgyhogy muszáj volt izgulni, ki nyeri meg. persze pont az a srác nyert, aki a négy döntős közül a legügyetlenebb volt, de hát ez van, ha a közönség szavaz.
nade a lényeg, hogy tévét néztünk, és mire végignéz az ember egy másfél órás műsort, addig fél-háromnegyed óra tiszta reklámidőt fogyaszt el, ami nemhogy feldobná az embert, de még pofán is vágja, hogy nincs kockahasa, szuper illata, tökéletesen fehér mosolya, csak egy gyereke, aki áprilistól három napos bölcsis lesz, de cserébe irtózatos ujjszopásba kezdett egy jó ideje (amiről minden vekerdyt olvasó szülő tudja, hogy jót nem jelent) és akit a bölcsis mikulásünnepségről haza kellett vinni, mert a délutáni alvás után úgy megfájdult a feje, hogy kitaccsolta az egész ebédjét.

élek

csak nincs ihlet.
most éppen sztrapacska és sajtospogácsa recepteket keresek a holnapi hálaadás-partihoz.
hétvégén láttuk boratot, meg a metropolist is.
meg esett, úgyhogy lustiztunk nagyot vasárnap, meg estére annyira vasárnap lett, hogy kuglófot sütöttem a carcassone-hoz. én nyertem.
aztán hétfőn este sosó meglepett, és hazajött, úgyhogy én is rohantam haza a munkából, már fél nyolcra otthon is voltam, és ő várt vacsival, amit ő főzött. aztán tegnap is meglepett, és tegnap is jött, de most én főztem. ma fogorvosnál volt, úgyhogy nem jött, én viszont bementem a városba, vettek julinak karácsonyra túrakabátot, mert mostanában túrázni jár, és viszi a gyereket meg a két kutyát, mert ez egy kutyás társaság, és ha már járnak háromnapos hétvégékre meg túristaházakba, akkor biztos jól jön egy olyan profi kétrétegű kabát neki.
meg vettem verának két bögrét, olyat, mint tavaly, csak ezek most megint mások, meg magunknak só- és borstartót.

semmi különös

egy semmilyen nap volt ez is, pedig mégsem: leadtam a kétéves összefoglalót (ami még nem teljesen kétéves, de akkoris, basszus, megyazidő, mint állat); betrafóztam az első gétvéjes konstrukcióimat (nagyon izgulok, hogy hogy sikerült, legalább izgis lesz holnap melózni); rájöttem, hogy miért nem megy mostanában a lackzé festés (a kálium-ferro- és -ferri-cianid oldat ment tropára), és ma végre ment minden, mint régen; sikerült még sötétedés előtt görkoriznom egy órát (direkt vittem magammal mindent, váltórucit, védőket meg korit, hogy csak el kelljen gurulnom egy erdei úthoz, és nosza) - piszok jó volt, marhára élvezem -; halas vajkrémes szenyát rágcsálva beregisztráltam apámat skájkin onlájn az íbéjre, hogy vivinek tudjon venni szticcsfigurákat; tilost hallgatva (sanyi, pedro) beragasztottam a közös albumunkba az első adag kinyomtatott fényképet (párizs 2004 szeptember - még kábé szeptemberben vettünk egy bazinagy albumot, hogy akkor mostantól elkezdjük feltölteni, legyenek meg a képek analóg is, kezdve az első képektől, a mi kis közös albumunk)
és most a kamakamakambébikamon megy éppen :)

vasárnapos

Hatalmas anticiklon alakult ki a hét második felében Európa felett. A napos idő hatására szokatlan magasságokba emelkedtek a hőmérsékletek. Németországban egy lelassult hidegfront előtti meleg áramlás afrikai eredetű meleget szállított. Az áramlási rendszer kialakulásában a Gordon hurrikán európai ciklon-maradványa is szerepet játszott. Péntek óta 30 fok közelébe emelkedik a hőmérő higanyszála, egész hétvégén rekord közeli hőmérsékletek alakultak ki.
hivatalosan így néz ki az, hogy tegnap kibicajoztunk a rajnaparti strandra, ami nyitva volt, de a pénztár zárva volt, így bementünk, leraktuk a plédet a rajnapartra a hibátlanul nyírt fűre, minimalizáltuk a ruházatunkat (fantáziálást kérjük mérsékelni), és leheveredtünk napozni meg olvasni. szeptember huszonnegyedikén, harminc fokban, hattyúk, kacsák és néhány piknikező között. nemvoltéppenrossz :)

helyzet

frankfurti leves és cukkinis sütemény
két cukkinival kevesebb
a maradék négyből kettő markóék egyenként ötkilós kerti neveltje. a hűtőbe se férnek be, olyan hosszúak.
a tök maradék fele lereszelve, lefagyasztva
ordenáréan büdös rohandó krumpli zsákostul kukában
maradék virsli a levesben, akárcsak a két kis fej kelkáp
a héten eddig nem is vacsiztam otthon, hétfőn elmentünk felfedezni a kis bódéházak közötti kajáldát (egy afrikai család vezette ehte-német étterem és lepuki nyaralós kerthelyiség), kedden toralacival meg ferivel kajáltunk az anreasbrauban, tegnap radja búcsúbarbequeja volt, perszehogy nem fogy így a kaja, ha az ember máshol eszik és későn jön, naná, hogy nem áll neki másnapra ebédet főzni
be kéne pakolni, mert aztán holnap reggel kilenckor a hétfői trieszti előadás koldranja lesz, holnap már nem lesz idő rá. aztán délben ki kell mennem valakiért a pu-ra, úristen, az én kis mocskos kocsimmal, aztán meg
ááááááá otthagytam a pléteket a fülke alatt, elfelejtettem őket berakni az inkubátorba, basszameg, basszameg
na mindegy szóval kettőtől kezdődik két előadás, az én gépem meg nyolc húszkor indul frankfurtból, vagyis legkésőbb fél ötkor le kell lépnem, hogy a hatos vonatot villamossal elérjem.
aztán hétfőn vissza frankfurtba, aztán négykor meg irány velence, onnan meg trieszt. szép lesz ez, szép bizony....

pozitív

egy dolog miatt örülök csak igazán ennek a szar esős nyárnak:
annyi a gomba, mint a pesti aszfalton a kutyaszar!!!!

hajnalban arra keltem, hogy sosó a sötétben mászkál meg motoszkál, aztán meghallottam a pittyegést, ami meg őt keltette fel, a lemerülés szélén álló zsinórnélküli telefon félpercenkénti dupla pittyegését. próbáltunk visszaaludni, de így is sikerült morcosan kelni fél kilenkor, beszólni egymásnak, hogy miért van az összes nadrágja a nappaliban a koszos inggel együtt, persze ekkor már előjöttek az én szanaszét hagyott papírjaim is...
hát valami ilyesmi lehet az, amikor a hétköznapok szétcseszik a normális embereket. engem a kialvatlanság meg az unalom cseszeget éppen.
unom magam, benn a laborban főleg, nincs mit csinálni, merthogy éppen most medizon után feri változtatni akar, de még nem beszéltük meg pontosan, hogy mit és hogyan, addig meg csak irodalmazok, de azt unom, meg már segítenék repjegyet venni a csajoknak, de mindig csak halogatjuk (igen, jönnek mind a négyen, vicces lesz nagyon. szilvia még nálam is lelkesebb :). ma már szállásokat néztem nekik, asszem kolesz lesz belőle, kettőt is találtam a közelben, elég jól néznek ki képen, remélem nem nagyon lepukkantak...
itthon nem annyira uncsi, elnetezem magam, meg főzőcskézek, elmegy az este hamar, de azért még olvasni is marad idő az ágyban. bár mindig van mit halogatni. a szőrtelenítéstől kezdve az ágyneműmosásig, a biciklizéstől az úszásig (bár ma végre elmentem úszni, vettem is egy tizes bérletet ösztönzőnek, holnap meg ha reggel nem esik, cangával megyek. hogy mikor lesz időm reggel jógázni megint, az más kérdés. maximalista, tudom....)

június elseje van

ma délben kilenc fok volt, amikor kimentünk ebédelni.
hosszúujjúban, kardigánban és polárban kellett ma napközben kinn mászkálni. őrület.