tyuvutyuvi és az elefántbébi

Hanna szerint azt mondja a telefonom, hogy tyuvityuvi.
Sosó szerint a szimkártya a ludas, de a témobilnál a csávesz berakta a kártyát egy másik telcsibe, és azzal semmi gond nem volt. persze akkor még csak minden második hívásnál csinálta ezt, most viszont az utóbbi napokban nem emlékszem egy normális fogadott vagy indított hívásra sem, csak ez a tyuvityuvi szól, ami tisztára olyan, mint egy telefonos perverz szuszogása géphangon.
szóval nincs más, mint lementeni róla mindent a gépre, és beadni garanciális javításra. remélem adnak cseretelefont, hogy ha éppen rámjönne a szülhetnék, legyen miről hazarendelni a pasimat, meg felhíni a bábát. merthogy mostanában éjszakánként, mikor felriadok vagy átfordulok a jobb oldalamra (azon hagy végre aludni a kiskölök), valahogy fájogat a hasam, és most már akkor is sokat keményedik, ha nem ugrálok egész nap. ma éjjel persze azt álmodtam, hogy szülök, aztán hirtelen átváltott a kép, és már nem én szültem, hanem egy elefántmama. mindenesetre a kis elefántbébi nagyon édes volt.
lekopogom, de a szoftverfrissítés után elmúlt a tyuvityuvi.

képzeld, ma éjjel álmomban te voltál benne. pirosan izzó nyusziszemmel
néztél felém, és mondtad, hogy igen, te is vámpír lettél, de nem kell
félnem, mert nem fogsz rámtámadni, csak a sosó meggyőzött, hogy
vámpirnak
lenni jó, csak tartsam titokban, és ha lehet, ne áruljam el a rebinek
vámpirok titkát. aztán már egy nagy asztalnál ültetek, (mint az arácsi
diófánk alatti nagy asztal volt) te, sosó, ede meg a bodor csabi, és
vörösbort ittatok és pirosan izzott a szemetek.
most azonban megyünk, metrózunk és szülünk egyet,
kb 10-kor inditják. totálisan oda a romantika,
olyan mintha műtétre mennénk. egyikőnk sem ezt várta.

Emésztés

tegnapi álom: para van, mert kakálnom kell, de a fürdőkád tele van vízzel. ötletek a megoldásra: majd kihalászom egy újsággal. nem jó, elázik. aztán az ébredésközeli racionalitás rámtör: van wc-nk is. hurrá.
mai álom: a kakaóscsiga kaotikus elegyet képez Cora kisasszonnyal, miközben Sámsonról nem tudni, miért terjesztik, hogy buzi. egyébként a kakaóscsiga meg a Cora kisasszony tegnapi, ezek szerint meg nem emésztett olvasmányélményeim, az előbbi stmworktől, a másik pedig Cortázartól. baszki, ez a Cora kisasszony nem semmi, komolyan. maga a történet is frappáns, azt a zavart feszültséget, ami a csinos nővérke meg a kamaszodó fiú között lebeg, azokat az agresszív kitöréseket és az utána következő zavarbajövéseket annyira-de-annyira frappánsan elkapta, hogy az már maga mennyei, de az, ahogy ezt tálalja, ahogy az egészet először az anya szemével látjuk, aztán a MONDAT KÖZEPÉN!!! átvált a fiú szemszögére, aztán meg ugyanígy, mondat közben a nővérére, és így tovább, körbe-körbe, baszki, komolyan ez a világirodalom legremekebbül megírt novellája.

ha már az álmoknál hagytam abba: iszonyatosan durva volt a nagymellű fickóval dugni. nagyon durva.

Úgy látszik a telezabálós esték után várható a lidérces álmok megjelenése. Álmomban iszonyatosan feszült és ideges voltam, mert mentünk vízitúrára, és nekem nem volt előre elkészített és előrecsomagolt zsömlés szendvicsem minden reggelre. Emlékeztem, hogy az előző vizittúrát így csináltam végig, mert így kell, és irtó nagy para volt, hogy akkor mit fogok enni, ha ez most nincsen.
de jó is egy ilyen után felébredni, és azzal a tudattal kimenni a konyhába, hogy van mit reggelizni...

Ma megint vele álmodtam. Most éppenséggel a Szegénydzsoni és Árnika modern változatát. Ő és S. valami parkban sétált velem, és nagynehezen kinyögték, hogy azért jöttek, hogy tegyek fogadalmat: megvárom, míg R. egy év múlva visszajön Amerikából. A parkban (volt benne valami kiállítás egy labirintusszerű képződményben) összefutottunk Pepével is, meg még fene emlékszik kikkel.
Fárasztó ez az egész.

Összevissza mindenfélét álmodok mostanában (a tegnapelőtti sem volt kutya: berendeltek a kórházba, mert tüdőgyulladásom volt, és mire beértem olyan szarul lettem, hogy fel kellett fektetni egy olyan gurulós ágyra, egykettőhárom-átemelés - jó, tudom, kedd este volt vészhelyzet, de az azutánit honnan vettem, meg nem magyarázom egykönnyedén: biciklivel mentem egy ismerős lánnyal - talán Lívia - valamelyik hídon, és a bal kanyarban rövidíteni akartam, és valahogy lementem jobbra, ahol aztán már nem volt út, csak olyan bütykös csavarok, meg göröngyök, és aztán iszonyatosan nagyot kellett szenvedni, hogy visszajussunk a járdára. szép kis metafora, most látom csak át :)
Na de a ma reggeli... asszem sürgősen lépnem kell valamit az ügyben.
...le kéne már az erotikáról pöckölni az éhenhalt legyet...

Tegnap este ehte hétfogásos indiai vacsit produkáltunk Sredinél.
Este tízkor alig élve hazaértem, és úgy éreztem magam, mint a szerencsétlen farkas, akinek telepakolta a fránya vadász a hasát
mindenféle vese meg epekővel. Be is ájultam a patakba, ahol a paplan lágy hullámai rögtön el is ringatak.
Álmomban ragyogó napsütésben gyalogtúrán vettem részt. Valami poros földúton sétáltunk, hátunkon a zsákkal. Vagy tízen-tizenöten lehettünk, de én csak Nusit, meg JóriBalit ismertem. Sajnos rossz vége lett az álomnak, jól összevesztem mindkettejükkel.
Álmomból felébredve felültem, hogy megnézzem, hogy most éppen négy vagy öt óra van-é, és meglepődve konstatáltam, hogy csak éjfél múlt. Valami halvány fény játszadozott a szobámban, ami megvilágította az ágyam mellett, a hifim előtt ülő cigarettázó nőt. Anettka volt, terhesen. Meglepően normális volt a hangja, nem hadart, sőt az élet nagy kérdéseit feszegette, amíg hozzám beszélt. Igazat is kellet neki adnom, annyira jókat szólt.
Ekkor mentem ki pisilni (nem, nem történt meg az ilyenkor szokásos), és a résnyire nyitva hagyott wc-ből követtem az eseményeket. Anettka is kijött utánam, hogy köszöntse éppen megérkező párját, gyermeke apját, DénesÁdámot. Beszélgetésükből csak foszlányokat sikerült kiszűrnöm, mint pl. Most akkor ki vizsgázott ötösre gitárból, én vagy te?!
Magukra hagytam őket, visszamentem a szobámba, és bekapcsoltam a rádiót.
Ekkor lépett be a szobámba anyám, kezében egy tálca, rajta hemendeggz.

Fél nyolckor garantáltam magamnál voltam, kicsit fáradtan ugyan, de felhangosítottam a rádiót, kivittem a tojásmaradványokkal tarkított tányért, és elméláztam az éjszaka történteken.

Nincs mese. Le kell állnom ezzel. Hosszabb szünet után péntek óta megint, sőt, kicsit túlzásba is vittem.Le kell állni ezzel. mert hát mi van akkor, ha a pénteki csilisbab óta folyamatban lévő zabálásaim által okozott alhasi vérbőleny maradandó agykárosodáshoz vezet?
Félek, kezdeti tünetei már jelentkeznek rajtam....