inkasszó

Nos, megértük ezt is, hogy egy behajtó céget bízzunk meg azzal, hogy próbálja meg visszaszerezni azt az ezer ajrót, amit egy kamu internetes cégnek kifizettem előre, ők viszont (mivel hogy egy kamu csaló szemétláda cég) nem szállították le a megrendelt mosógépet és a szárítót. Három hét késés után, mialatt tőlük nem jött sem email sem telefon, csak én basztattam őket, mire mindig az a válasz jött, hogy "itt a szállítólevél előttem, jövő héten érkezik a cucc", besokalltam, és azt mondtam telefonban, emailben és ajánlott levélben, hogy mivel nem teljesítették a vállalt 3-5 napos kiszállítást, a szerződés érvénytelen, kérem vissza a pénzt. Azt írták vissza, hogy 30 napon belül fizetnek. (A sztorihoz hozzátartozik, hogy Sosó addig nem volt hajlandó másik mosógépet és szárítót rendelni, míg írásba nem adják, hogy fizetnek, így aztán három hétig mosodáztam. Isteni élmény volt, ajánlom minden kalandornak :)
Persze nem fizettek, mire aztán megint elkezdtem dühös lenni, erre megint írtak, hogy a papírom a gazdaságis csávó asztalán van, bármikor jöhet már a pénz.
Hát azóta sem jött.
Próbáltuk a consumentenbondot, de mivel ez a csaló banda nem tagja egyik consumentenbond szervezetnek sem, nem tudnak nekünk segíteni.
Sosónak ajánlottak egy ügyvédhallgatókból álló kis céget, akik vállalták, hogy baszogatják őket. Őket is hetente jegelték, de nem fizettek, úgyhogy az ügyvédjelöltek felemelték kezüket, hogy bocs, ennyit tudtunk tenni.
Sosó a rendőrségre akar menni feljelentést tenni, de előtte még rávett, hogy nézzek utána ennek az inkasszó dolognak. Szóval vannak ezek a behajtó cégek, akik vállalnak magán ügyfeleket is, szekálják a nem fizetőket egy picit, aztán ha nem adják meg magukat, akkor mennek a bíróságra. Bejáratott embereik vannak (remélhetőleg nem verőlegények), és fix díjuk. Utánajártam, ez a cég szerencsére nem kamu. Úgyhogy ma megadtam az adataimat meg a kamu céggel folytatott emaileket, és remélem még a bírósági eljárás előtt kicsikarják belőlük a pénzt. Ha meg hivatalos ügy lesz belőle, akkor is megéri a pénz kétharmadát visszakapni, mint semmit.
Úgyhogy fingers crossed, hajár fiúk-lányok, rajtatok a világ szeme!

készülődés

Körbenéztem itt fenn meg a pincében, hogy mi az, amire már igazán nincs szükségünk, és felraktam még egy rakás hirdetést a marktplaatsra. A múltkori adagból csak a Feritől kapott jogger babakocsi kelt el, remélem ez a kör szerencsésebb lesz. A babybjörn hintaszéket áron alul vitte el valaki, nem voltam figyelmes, rábólintottam, hogy vigye, a Karlsruhében guberált régi bútoros Siemens rádiót meg ma vitték el, na azt ingyen adtuk, csak valakik fogják meg és vigyék. Mondjuk nem igazán működött a lemezjátszó része, a rádión meg már semmi sem jött be, csak recsegett, de talán egy ráérő szaki meg tudja bütykölni.
A gyümölcscentrifuga, a fürdőszobai hősugárzó és a babafüggőágy nem igazán kelendő, sem pedig a nagy kombi babakocsi. Sebaj, egy hét múlva leszedem, majd újra felrakom őket fix árral, hátha úgy jobban elmennek, mint licitálással.

Ella

Nem vagyok babonás, de azért pár percig hezitáltam, hogy a kollekció melyik darabját vegyem meg, nehogy aztán megkapjuk, ha megvettük. Aztán elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat és csak a kinézet alapján válogattam.
A plüss emberi sejttípusok flancolósak, a plüss patogének az eredeti vicces cuccok. Azok közül is nagy kerek sejtes bacik meg pufi vírusok olyan egyszerűek, mint egy plüss paradicsom. Az ebola tetszett, az olyan karakán, ahogy tekeredik, aztán végül megláttam a fehér szalmonellát piros ostorokkal, és nem volt mese, ő kellett.
Liza persze lenyúlta, és az ostorait cibálva játszik vele.

Piactér

Felavattam a pár éves, de mindeddig használatlan marktplaatsos accountomat, és két hete vettem egy sötétbarna használt stokkét Lizinek. Hanninak a királynőnapi bolhán vettünk egyet tavaly egy huszasért. A második szék, amire licitáltam, az enyém lett 55 euróért -135 újonnan. Anikótól megkaptuk hozzá a kisbaba-háttámlát meg a lábfogót, és így szuperül elüldögél benne a kiscsaj. Kellett vmi, mert Hanni régi etetőszékében vigyorogva lecsúszik, eldobja magát, próbál hintázni, röviden kész katasztrófa, ahogy abban ül. Pláne ahogy eszik.
Aztán ha már ilyen jól ment a licit meg minden, úgy döntöttünk, hogy a pincében porosodó, a jövőben is valszeg felesleges, Borosséknak sem kellő cuccainktól megszabadulunk.
Na szóval felraktam három hirdetést: a Feritől kapott ősrégi jogger babakocsit meg a baba-függőágyat 30-ról induló licitre, a 3in1 abc design babakocsit meg fixen 250-re. Ez utóbbit drágán kínáljuk, de ha vki kifizet érte ennyit, akkor vigye, ha nem, lassan leviszem az árat. Valaki amúgy már így is beajánlott érte egy százast, de még várok.
A függőágy érdekel vkit, de postán kéri, el kéne mennem megkérdezni, mennyi a postaköltsége egy ekkora csomagnak.
A joggert pedig ma vitték el negyvenért.
Szóval kezd beindulni a biznisz. Még meg kell győznöm Sosót, hogy a hasizompad is tök felesleges - 7 év alatt kétszer ha használta, és akkor azt is felrakom. Bár az már inkább őskövületnek számít, és lehet, hogy csak a hulladéktelepet érdekli...
Na, majd még körbe kell nézni jól a pinyóban.

a pelenkateszt

Az úgy volt, hogy vettem egy próbaadagnyit a szupi kis textilpelusokból, hogy majd én megmutatom, hogy nem csak az öko-bio-mamik használnak ilyet, és hogy a mosható pelusokkal milyen szuperül ki lehet váltani azt a sok eldobhatót. Hanni rögtön le is nyúlt belőlük kettőt a békáinak, nekik szuperül bevált, Hanni irtó ügyesen fel tudja rájuk adni, és mindig időben lecseréli a pelust, sosem folyik kis a pisi-kaki.

Aztán mikor Liza megszületett, fel is adtam rá egyet, de kiderült, hogy a tépőzára pont a köldökcsonkot macerálja, úgyhogy amíg a köldöktéma fennállt (a mi esetünkben 5 hétig), addig szó sem lehetett a helyes kis pelusokról. Na, ma újra bevetettem, és hát azt kell mondanom, elég nagyot csalódtam. Vagy 2 órát ha lehetett Lizán a pelus, de amikor lecseréltem, a hasáig csurom víz volt belül a bambuszbetét, és persze a kakifogó papírbetét mellé/alá is jutott jócskán a folyós kakából, aminek a gyönyörű mustár-sárga színe az egyik pelusból ki sem jött. Szóval erről ennyit, ha két óra alatt totál nedves az egész, egy fél-éjszakát, vagy akár egy szimpla délutáni nagyobb alvást hogy bírna ki az egész? Dunsztolódna szegénykém a sok pisiben, vagy simán lehet, hogy nem is lenne emiatt nagy alvás.
Szóval a békáknak félreteszünk egy pár darabot (köztük a kakinyomosat), de a maradékot felnyomom a marktplaccra, hátha valaki hajlandó megvenni ezeket.

csak úgy

level 2 vagyok a buklájnon, most látom csak, hogy rendeltem 5 könyvet, hogy anyám, ha jön, hozza ki. rendeltem még agymenők 2. meg doktorház 1. évadot, azt a dividótól, de ők még nem tudják, mikor viszik. remélem azért anyu ki tudja hozni valamelyiket, hogy legyen mit bambulni esténként három egész héten át. szombaton kánikula volt, 27 fok, itt voltak Anikóék. lementünk a kisjátszóra, én cipeltem magammal a műanyagszéket, és az aktuális játék mellett letelepedtem az árnyékba, míg Hanni meg Levi eljátszottak. vasárnap óta megint zuhog az eső, kisebb nagyobb kihagyással, de ma pl szinte alig akar elállni, és a szél is eléggé orkánikus. ma reggel a közértben elkapott egy kis vacakullevés, azóta időnként fájok, és háromszor voltam már wécén, szóval gyanús a dolog, hogy a közeljövőben kézzel fogható realitás lesz a tesó. amúgy Sosó kijelentette, hogy mégsem tetszik neki a Liza, mint név, úgyhogy megint név nélkül vagyunk. vagyis a Terkára tett javaslatomon elgondolkodott. az nem hangzik olyan szarul angolul, mint a Janka mindezek örömére megyek és alszom egy picit.

Netrendel, házhozszállít

Ma felbuzdultam azon, hogy Hanni három éve vett, két éve hordott esögatyája már a térdéig csúszik fel, ha leül, és nekiálltam felkutatni a netet egy 104 centis gyerekre való esöszerkóért. Persze rózsaszín tündéres van csak lányszínben, ami nem egy vagyonba kerül, de sebaj, a mostani úgyis sötétkék volt.
Aztán, ha már neten rendelek, és jön a tesó, gondoltam ideje beszerezni a testvérek rivalizálás nélkül könyvet, hátha már az elejére is vannak jó ótleteik. Ugyanaz a szerzöpáros írta, mint a Beszélj úgy, hogy meghallgasson... könyvet, ami nekem nagyon bejött.
Meg aztán a nagy pihenésre tekintettel itt az ideje, hogy a közértes házhozszállítást is kipróbáljuk. Az AH ugyanis árul a neten, és házhoz is hozza a cuccot. Persze nem ingyen, és van minimum rendelési limit is, meg a brioche-nak csúfolt kalácsot nem adják a webwinkelben, de ha egyszer Sosó utál oda járni, nekem meg jobb nem pakolászni meg soppingolni, talán ez a legegyszerübb megoldás. Persze lehet menni a kisközértbe is, meg a dekába, de ott sokkal kisebb a választék.
Szóval ma virtuális soppingot tartottam, végigjártam egy csomó sport-, gyerek- meg könyvesboltot, söt, még be is vásároltam jóvö hétre. Csak kár, hogy a vett cuccok közül egy sincs a táskámban. Még :)

sztárfotó és bevásárlás

hétfő délután rámcsörgött Stephanie, az Eppstein-Barr fertőzött bölcsisnéni (aki szegény egy jó félévet lehúzott otthon lázasan és gyengén, de most már fokozatosan jön vissza dolgozni), hogy kész vannak Hanni fotói.
merthogy az a szokás, hogy a bölcsiben csinálnak egyéni meg csoportképet, és aztán ha kér az ember, egy tízesért nagyítanak egy 9x13-as csoportképet, egy ugyanekkora egyéni képet, meg egy 9x13-as felezős képet, aminek a felén van az egyéni kép, aztán a felének a felén, és aztán a maradékon meg négy miniatűr képecske.
amióta Marianne, a Dikkie Dik csoport egyik bölcsisnénije a fotós, szuper képek születnek, bár eddig azt hiszem egy csoportkép sem született Hanniról, amin ne fintorogna/pislogna/rémült fejet vágna. most éppen pislog és a polóját gyömöszköli a szájába. de az egyéni kép isteni helyes, nagyon vagány nagylányos. imádom.
szóval tegnap reggel felkerekedtem, és Hanni nélkül bementem a bölcsibe, ami eléggé fura volt. aztán benyomultam a városba holland-angol meg angol-holland szótárt venni, mert a szeptemberi vizsgán elektrongyos kütyüt nem lehet használni, csak nyomtatott szótárt. meg vettem egy nyelvtani gyakorlatos könyvet is (Klare taal), amiből egy csomó fénymásolatot kaptunk anno az első két tanfolyamon, úgyhogy nem lehet ez annyira rossz.
a könyvesboltban, ahogy nézegettem a holland nyelvkönyv-kínálatot, szép csendesen elszédültem, alig kaptam levegőt, úgyhogy minden maradék méltóságomat összeszedve találomra levettem a polcról egy könyvet, és szép lassan, csillagokat látva becéloztam a nyitott ablak melletti széket. pár perc olvasgatás után fizettem, és a biciklit tolva beszédültem valahova egy életmentő kávéra, amikoris apám megcsörgetett a szkájpon. egy háromnegyed óra lábadozás és beszélgetés után már semmi bajom nem volt, úgyhogy nekilódultam, hogy elköltsem az ezeréves húszeurós utalványunkat a hasamat eltakaró méretű polókra, aminek a vége persze az lett, hogy annyi szatyrom lett, hogy a közértbe már nem volt értelme bemenni.
az majd a mai program lesz.

feketelista

az ah xl-be járunk nagybevásárolni, ahol van törzskártyám, így annak a beolvasása után le lehet venni a bejáratnál a falról egy csippantót, és minden árut, amit leveszek a polcról, lecsippantunk hannival, ezután  minden a kosárban lévő nagy zacsikban landol, amit többet ki sem kell pakolni. merthogy kifele menet van egy terminál, ahol be kell még egyszer szkennenli a kártyát, lerakni a csippantót, és már csak ki kell fizetni a cuccot a bankkártyával. - a hoghvlietnél másik rendszer van, ott a pénztárnál kell mindent beszkennelni és a futószalagra rakni, ahol lemérik a termék súlyát, szóval gyerekkel nem szabad ott vásárolni, mert ha a hat muffinból megeszik egyet, vijjog a pénztár. - sosó mindig azzal nyaggatott, hogy hülye vagyok, hogy mindent beolvasok, de én nem vagyok egy szemfüles típus, inkább nem kockáztatok. ráadásul nemrég elkezdtek ellenőrizni: 5 dolgot random leolvasnak, ha azokat beolvastad, minden oké.
eddig nekünk minden oké volt. de. pár hete rászántam magam arra, hogy hanninak vegyünk egy éjszakai lámpát, amit nagy lelkesen a kezében szorongatott.
nem tudom, mennyire közismert, hogy a terhesség egyik tünete a feledékenység (hanni szülinapi tortájáról is totál elfeledkeztem, ha sosó nem kérdez rá, nem megyek el átvenni, az biztos). mondanom sem kell, hogy pont a négyeurós micimackós éjszakai lámpát nem szkenneltem be. meg azt sem, hogy az volt az egyik az öt random szkenből.
a kiscsaj kedves, aranyos volt, semmit nem mondott, csak a két nagy bevásárlócekker egész tartalmát leolvasta, majd szépen visszapakolt mindent, fizettem, és mehettem is haza egy csúnya tekintet vagy egy rossz szó nélkül. persze ekkor nem tudtam, hogy feketelistára kerültem. a micimackós lámpa meg egy paprika miatt. következő alkalommal három teli szatyrom volt, ahogy odaértem a fizető-terminálhoz, csingilingi, villogás, jön az aktuális kiscsaj, kipakolni, leolvasni, majd visszapakolni mindent. plusz félóra. kivételesen nem felejtettem ki semmit, úgyhogy levettek a listáról, tegnap minden szekatúra nélkül átjutottam a rendszeren. persze külön koncentrálva arra, hogy mindent beszkenneljek. mondanom sem kell, hogy ez mennyire megterhelő.

tóthék folyt

na, közben csak a lényeg siklott el, vagyis nem a lényeg, csak a cim-adás miértje.
hogy dobozolunk. merthogy Hanni kapott két doboz duplót (még szerencse, hogy kicsi és könnyen cipelhető ajándékot kértünk :), amiknek a dobozát Pesten hagytuk, szóval momentán üres polcok és fikók hiányában dobozolás folyik. vagyis már túlvagyunk rajta. most van négy nagy és három pici fedeles egyendobozunk. ebből két nagyban duplóelemek és a duplóvonat sinei vannak, egy piciben meg a duplóállatok, -székek, -emberkék meg a pici extra elemek, pl macskaeledeles elem. egy nagyba bepakoltam az egyszer illetve sohase használt (köztük három cidre-es parafadugót) és az egyéves kor alatt használt játékokat. egy pici jutott a játékkonyha tartozékainak, meg egy másikba pedig átpakoltam egy cipősdoboz tartalmát: három macit, egy lépcsőn leugráló szivárványszinű rugót, anyám textilzsebkendőjét, az ugráló békát és a felhúzható sétáló pingvint. egy nagy dobozbaba betuszkoltam az utókor számára fenntartandó rajzokat, matrica-kompoziciókat és tenyérfestékezéseket minden (eddig) használaton kivüli kifestővel, bár ezekre lassan lehet, hogy nagy igény lesz: a télapóra kapott vizfesték nagyon bejön Hanninak, és ma, miután befestette a Sosóval gyártott kartonkacsa lábait, kifestette a kisvakondos kifestőt is, ugyan egyszinű naracssárgára.
a dvd-k száma is minden hazautazással exponenciálisan nő, úgyhogy már azok se férnek el sehova, de a nappali könyvespolcának alsó két szintjét átpakolva megoldódott a problema (ez Hanni birodalma, itt az ő vackai vannak, innen bármit levehet és kipakolhat, de fura módon ő nem egy pakolós gyerek, szinte csak azzal játszik, ami a szeme előtt van). szóval kiszelektáltam a mesekönyvek egy részét, és mögéjük inkognitóban elfért egy rakás, már megnézett dvd.
ma elmentünk egy bútorboltba polcot meg dvd-tartót meg fogast keresni, de az egész hadművelet egy ordenáré hisztériába fulladt, úgyhogy egy óra nézelődés és egy fél óra kajálás után csak egy hörögve visitó gyerekkel távoztunk.

sopping

ma délelőtt elaltattam hannát, és elszabadultam a városba soppingolni, sosót meg megbíztam a neves feladattal, hogy a kiolvasztott tejjel etesse meg a gyerkőcöt, ha felébred. vettem anyámnak kiplüssözött puzzlet, nagyon izgis, remélem kinyitja, ha megkapja, és majd megtapizhatom. vettem még szoptatós melltartókat, meg persze melltartóbetéteket (abból fel kell mindig tankolni, mert a közelben nincs vékony, csak spéci boltokban), meg egy piros kengurút, amibe beleszerettem. mondjuk pont holnap jön egy nőci (csecsemősnővér a kórházból), aki megtanít mindenféle kendőkötési technikára, de a vasárnapi séta után megfogadtuk sosóval, hogy beszerzünk egy kengurút is.
akartam még menni a bevásárlóközpontba is nézelődni, de hétköznap délben mindegyik parkolója teli volt, így hát hazajöttem két óra elteltével. kiscsaj még mindig aludt, úgyhogy etetés-próba elnapolva.

szívás

ma délelőtt leléptem vásárolni, voltam tojzárásban, gartencenterben meg spárban, vettem kaját, virágföldet meg pumpás fejőt, hozzá a tejci lefagyasztásához a pumpához passzoló cumisüvegeket, ahhoz cicialakú cuclikat, egy mikrós sterilezőt meg jópár vékony és nem átázó melltartóbetétet.
és akkor, amikor már teljesen rendbejött a mellem (már csak napok kérdése, iszonyat sokat javult), kipróbáljuk azt, hogy reggel lefejek egy kis tejcit, és sosó megeteti hannát, amíg valahol csatangolok, hogy amikor majd áprilisban pesten leszünk, ne legyen ez vadiúj hannának, ha éppen elmegyünk sosóval moziba, és a nagyszülők vigyáznak rá. merthogy megyünk pestre vagy kétésfél hétre, mert sosónak márszejben lesz egy ötnapos mítingje, amit nem kéne egyedül végignyomnom, így akkor már pesten leszünk, és ott lesznek a nagyszülők segíteni.
előtte még el kell vinnünk hannát csípővizsgálatra, meg megkapja az első szuriját (hét oltás kombinációja: szamárköhögés, torokgyík, gyermekbénulás, tetanusz, hepatitisbé, hemofiluszinfuenzé és meningokokkusz ellen. nemsemmi)

kukimonszerteres keksz :)

nem emlékszem, hogy írtam-e róluk, vagy sem, de mindenesetre most fogok :)
naszóval, múltkor besétáltunk egy nemrég nyílt bioszupermarketbe, kíváncsiak voltuk, mi a fenét lehet ekkora hatalmas alapterületen árulni, ami mind bio. persze volt minden a biozöldségpulttól a bioszójacuccokon át bioborig, sőt, biokozmetikumokig és biomacskakajáig! És volt biosüti meg biokeksz is, méghozzá szezamisztrites, meg kukimonszteres. nem is rossz.
és azóta már megjelentek a normál szupermarketben is, úgyhogy most a kétrétegű töltöttet próbáltuk ki (lásd a mellékel ábrát), és kéremszépen, nemrossz. és kukimonszteres :)
vettem még ernie és bert kekszet is, ami keksz, és a két pasi van rajtuk, vigyorogva, de ezeket még nem bontottuk ki.

hamár beszopás...

nemcsak a babakocsival voltunk ám úgy, hogy addig odáztuk a megvételt, míg a kinézett darab elfogyott...
tegnap kaptam a hírlevelet, csődbe ment a soulseduction, és ezen alkalomból 30%-kal olcsóbban kiárusítanak mindent, amijük csak van. mondanom sem kell, hogy mindig csak arra vártam, hogy végre itthon legyek, és akkor majd házhoz jön a csomag, majd akkor rendelek egy valag cd-t, ha nem kell a postán sorbaállnom a csomagért.
na persze, hogy már egyik cd sincs meg nekik, amit anno kinéztem...
kezd érlelődni egy tanulságféle az amitmamegtehecc-ről...
bánatomban a nemrég a médiamarktból beszerzett cd-t hallgatom (nabasszus, a nyolcas és kilences szám egy az egyben a csiburaska szülinapos száma, lol, ez de durván passzolt volna a hidegháborúba)

a koccsi, a koccsi, ....

naszóval visszatértünk a régen feltett kérdésre, hogy vajon milyen babakocsit vegyünk. így, röpke három héttel a szülés várható időpontja előtt kezd megint aktuális lenni a téma :)
a dolog úgy kezdődött, ha valaki elfelejtette volna, hogy kaptunk feritől egy régi háromkerekű terepjáró babakocsit, amit tisztába tettünk ugyan, de rájöttünk, hogy piszok nehéz mozgatni. és nincs hozzá mózes, amibe a nagyon picit tudnánk rakni.
aztán körbekérdeztem egy csomó sorstársat, hogy nekik mi a tapasztalatuk az ügyben, és persze jött mindenhonnan okos válasz, de sajnos a legjobb tanácsokat nem igazán tudjuk megfogadni.
mint pl vegyünk nyugodtan használtat, mert egyikünk sem ért rá idáig elrohangászni, hogy megnézzük a használt cuccot, amit hirdetnek, a bababörzékre sem igazán jutottunk el (tudom, tudom, aki jópár hónapig szombat délutánonként is dolgozik terhesen, magára vessen), vagyis egyre elmentünk, de ott csak rucit meg sterilezőt meg játékot árultak, kocsit nem (kábé pecsa hangulat volt az oviban, ahol rendezték a kiárusítást, csak itt kolbász és hurka helyett kávét meg sütit lehetett venni).
akkor megnéztük a helyi bolti kínálatot, ami két kemény boltot jelent, az egyik a toyrusnak a babarészlege (itt találtunk egy szupi modellt, abc design rodeo, háromkerekű csoda, kettőhetven ajróért), a másik meg a babycenter, egy nagy raktár-áruház teli babacuccokkal (a legviccesebb a honlapja, egyébként tényleg nem kell neki reklám, mindenki úgyis eljön ide, más bababolt nem lévén). na itt voltunk ám nagy gondban, merthogy itt aztán kismillió modell volt, persze az eladók el akarják sózni a baznagy, bazidrága nagggyon márkás modelleket is, hiába tudják, hogy egy négy hónap múlva mindenki a kukába dobná ki azt a bazinagy használhatatlan monstrumot, és veszi meg a kicsire összehajtható, egyébként rozogának tűnő babataligát, ha már tud ülni a kölyök.
na ekkor kaptunk krisztától (sosó nővérétől) egy ilyen babataligát, ami még mindig szuper, csak ezt nem lehet vizszintesbe dönteni, és persze nincs hozzá mózes.
és akkor egyszer valahogy (pelenkázóasztal keresgélés közben) betévedtünk az egyik monstre bútoráruházba, aminek a negyedik emelete babaosztályt rejteget, aholis megláttuk azt a babakocsit, ami picire összhajtható, van hozzá mózes, sőt, adtak hozzá autósülést is, amit a kocsira lehet szerelni, csak éppenséggel hétszáz ajrót kértek érte.
gondoltuk csak lemegy karácsony után az ára, de ezt beszoptuk, mert a kocsi fogyott el, nem az ára.
és akkor most újrakezdtük a keresgélést, sőt, még bruchsalba is elkocsikáztunk, de asszem maradunk a legeslegelső kiszemelt áldozatnál, a toyrusban még mindig van a kettőhetvenes tökszuper háromkerekűből...

lista

sosót csütörtökön kivittem a vasútállomásra, elvonatozott stuttgartba, onnan meg repült pestre, és holnap jön csak vissza, hozza a levizsgázott opelt.
én meg, hogy teljenek az esték, nekiálltam a babás bevásárlásnak. a ma esti egyenleg: már csak babakocsit, pelenkázóasztalt, és a pelenkázó fölé való hősugárzót kell vennünk, minden más asszem kipipálva, az újszülöttpelenkától és babaolajtól a fürdőkádállványon, kiságymatracon és babarucikon át a babafüggőágyig. ez utóbbi eddig a nagy kedvencem, ez egy fakeretre akasztható hintaágy vagy függőágy, irtó szupinak tűnik, ahogy ott áll a hálóban, legszívesebben kipróbálnám, milyen, de asszem engem nem bírna el. ja és még fel kell hozni a pincéből meg össze kell szerelni a babaágyat.
rucik terén asszem ma estem csak túlzásba, de azok a gyapjúcuccok irtó jó melegek lehetnek (azon kívül nem kell őket mosni, csak szellőztetni, ez sem utolsó), és a januári kölyökre igenis ráfér majd egy kis meleg, úgysem tudjuk sosem 21 fok felé fűteni ezt a fránya lakást, ha kint hideg van. ezért vettem birkaszőrt meg gyapjútakarót meg mackóba bújtatható meleg vizes palackot is, ezeket majd lehet a függőágyba meg a babakocsiba is rakni, mindegy, inkább legyen sok a meleg cucca...
egyébként úgy tűnik marha nagy már a hasam télikabát ide vagy oda, mert akárhova mentem, mindenhol kérdezgették, hogy mikor jön a baba, sőt, ahol vettem a fürdőkádállványt meg a hintaágyat, ott az eladócsaj segített lehordani a cuccokat a kocsihoz (a teásboltban viszont a thai eladó ajándékba egy ajurvédikus vágyfokozó teát adott :)
ez egy november eleji fotó...

kórházlesen új kabátban

tegnap jött el az idő, mármint tegnap lett hirtelen annyira vacak idő, hogy fél négykor, mikor elfogyott a munka, annyira álmos voltam, hogy cikket olvasni lehetetlen erőfeszítésnek tűnt, szóval felkerekedtem, és elmentem az écsendembe, mert ott van extranagyméret, és vettem magamnak télikabátot, amit remélhetőleg még január végén is be tudok majd gombolni.
azért ott, mert a kismamaboltban aszonta az eladó, hogy náluk nincs kabát, mert idén a lezser a kabátdivat, menjek be bármelyik boltba, és vegyek ott, nade kérem ennyire egyik sem lezser.
szóval most van egy kizárólag terhesség és iszonyatos meghízás esetére való télikabátom, 36-os helyett 44-es.
és akkor már perszehogy vettem az écsendemben hosszúujjú pólókat, amik leérnek a derekamig, meg egy féliggyapjú garbós pulcsit, ami vajszínű - a rámjövő pulcsik vagy feketék vagy sötétbarnák, már nagyon uncsik -, aztán a pimkiben a kabáthoz egy vagány csíkos sálat, meg két irtó vicces felsőt, naszóval jól bevásároltam, mongyukki.
ja és a két pizsamát még ki is hagytam a sorból...
és aztán este felavattam a kabátot, benne mentem el a kórházi nyílt estére, amikor is egy félórás diavetítéssel bemutatták a szülészeti osztályt, az ott dolgozókat, és válaszoltak a felmerült kérdésekre (egy főorvos nőci meg egy bába), majd megmutattak két vajúdószobát a négyből, meg egy kórházi szobát, ahol a három-öt napot tölti majd az ember.

nem egy luxusszálloda, érződik rajta a kórház-fíling, de nagyon modern (négy éve adták át az épületet), a szülőszoba barátságos, emberi, sőt..., a kórházi szoba meg, istenem kétágyas, de ez legyen a legnagyobb hibája ennek a kórháznak, amiben csak egy percnyire van a műtő a szülőszobától, és a gyerek intenzív osztály a műtőtől...
szóval asszem maradunk az eredeti elképzelésnél, hogy a gyalog nyolcpercnyire levő kórházba megyünk szülni...
egyébként jogos a kérdés, hogy mi van, ha mind a négy szülőszoba foglalt, de a statisztikájuk szerint évente 1700 szülésük van, az napi 4,6, szóval esélyes, hogy az a napi öt szülő nő közül egy gyorsan végez, vagy császárral szül...

felszerelés

jaj, hát nem is meséltem még a szombati beszerzőakcióimról...
elmentem a városba bábás terhestea-keveréket venni (azt csak a hof-patikákban kevernek), és akkor már bementem a tőle két saroknyira levő kimamaruciboltba, és jól bevásároltam: egy isteni farmer, egy még szuperebb barna kordfarmer (az ember csaknem változik a korral, ezvan), egy fekete rövid kordszoknya és egy farmerruha büszke tulajdonosa lettem. ezután perszehogy be kellett még menni a nyújorkerbe, ahol idén a écsendemhez hasonlóan a kismamafelső a divat, szóval ott meg polókat vettem vagy négyet, meg egy kardigánt. de legalább lesz mit felvennem a skóciai úton (ott köztudottan nincs nagy hőség), meg majd a szeptembervégi klasszikuszenei koncertre.

shoppingtour

voltunk szombaton metzingenben, ami innen cirka százötven kilométerre van csupáncsak, hogy sosónak megvegyük ugyanazt a farmert, mint két éve, mert az vékony, abba nem rohad be a feneke nyáron, csak most ennek is kiszakadt a segge. meg akkor már vegyünk pulcsit is, meg ilyenek voltak a mozgatórugóink.
mire megérkeztünk, iszonyat felhők gyülekeztek, és mivel ez az outlet-sokaság ez mind a városka közepén van, kábé mintha a körúton csak outletek lennének, egészen elvette a kedvünket a mászkálástól a szakadó eső és a szélvihar. ez utóbbi hordta be egyébként az esőt meg a jeget a thai kajáldába, ahol dobozból pálcikával ettük a sült tésztát, egészen addig, míg a szőnyegük is szarrá ázott, meg csurom víz nem lett a padló, na ekkor megpróbálta a tulaj becsukni a mozgásérzékelős ajtót, ami egy ideig nem ment neki, mert mindig kinyílt a szegény kicsi ferdeszemű rabszolgáira, akik konyharuhával próbálták felitatni a többliter vizet. na ekkor bezárta teljesen, egészen addig, míg egy fazon megállt a zuhogó esőben az ajtó előtt, hogy ő bejönne. na ekkor mi meg átslisszantunk a szomszéd cukiba egy teára meg egy sütire.
mindez azon a napon történt, amikor is kora reggel kidzsaltunk a piacra, és az ottani kis kávézóban reggeliztünk, ergo az egész napot kávéházban és étteremben töltöttük.
nade aztán, miután nem kaptunk se farmert, se pulcsit, csak egy csiricsáré inget sosónak, elvágtattunk tübingenbe sétizni meg várost nézni, ami viszont fájdalomdíjnak kitűnő volt, mert marhaszép egy városka.

mézédes

mondtam már, hogy imádom a dinnyét?
a héten vettem egy sárgát meg egy görögöt, pont befértek a retromintás flitteres strandszatyorba a gyékénytalpú vászoncipő (ez mennyire áltisis fíling, beszarok) mellé. a sárgát gyorsan aznap el is pusztiztam, de a görögöt hagytam hűlni, úgy az igazi, ha jeges, akkor jön ki a mézédes íz, amitől nem tudod abbahagyni.
megyek a harmadik szeletért. biztos, ami biztos egy felet visszarakok a hűtőbe, maradjon sosónak is.
jókis ebéd, nyári menü: jegeskávé és görögdinnye