a nyár

eddig nagyon mozgalmas volt.
Itt voltak Krisztiék meg Juláék, bár akkor még Hanninak suli volt. Aztán három hetet voltunk Magyarországon, ebből három napot a Balcsin anyósomékkal a Jula által ajánlott MTA-üdülőben, ami szuper volt. Saját vízparttal, aminek szuper árnyékos és gyerekbarát része is volt, ingyen székekkel és nyugágyakkal, sőt mindenféle extrával (homokozójáték, kismotor, gumicsónak). Hanni összehaverkodott egy vele egyidős kislánnyal, Bettivel, akinek volt még egy nagy rakás felfújható cucca, és ők ketten (meg általában a két apuka) a vízben töltött;k a napot :)  Mivel Lizinek nem jött annyira be a csúszdás stég, amiről a hasig érő vízbe kellett bemenni, ő inkább a parton tanyázott.
Aztán voltunk a Tisza-tavon, a poroszlói kempingben a biorobotokkal, ami nagyon nagyon szuper volt, csúcsidőben 15 gyerek zsibongott ott. Strandoltunk, fagyiztunk, hamburgereztünk, palacsintáztunk, bejártunk az ökocentrumot, ami egy tök jó móka volt, a nagyobbak vízibicikliztek meg kenuztak, a kicsik meg próbáltak ellenállni konok szüleiknek, akik a hülye délutáni alvással szekálták folyton őket. Sajna a szomszédban egy gyerektábor volt, és este fél kilenckor rákezdtek a hangos zenei programjaikra, ami a karaokéban csúcsosodott ki - azon az estén úgy jöttem ki a sátorból altatás után, hogy a többiek tátott szájjal hökkentek meg rajtam, ahogy a fogam között azt sziszegtem, hogy egyesével folytom őket bele másnap a Tisza-tóba. Jó, így utólag nekem is vicces, hogy Lizi a sátor közepén ülve pattog, és énekeli a repül a bálnát, de akkor, ott, fél tízkor ... nem nevettem, na.
Ha már nem nevetés, ki ne hagyjam a legkínosabb momentumot! Amikor anyu lehozta Hannit is a fodrászhoz hajvágásra, a fodrászlány tetűt talált a hajában - szegény délután négykor bezárta a boltot, mert nem maradt tiszta fodrászköpenye, meg törölközője sem (Hanni feneke alá pakolta a tisztákat, de a tetű után mentek fertőtlenítésre).
Aztán voltunk a Rozáliában, ahol Hanni Lucánál aludt, meg voltunk Veresen is, ahol strandoltunk sokat, annyit, hogy Lizi egészen megszerette a vizet. Sőt tartottunk Veresen egy Hanna-anya napot, míg Sosó Lizivel a Rozáliában tengett lengett, és aztán másnap meg leléptünk a Szigetre Quimby-re. Aztán anyuból egy csöppet sok lett, de akkor mentünk vissza a Rozáliába. Veráék kijöttek egyik este gyerekestül, Mátéékkal állatkerteztünk egy jót, aztán voltunk kettesben moziban is, és találkoztam Julival meg Vivivel is, meg négyesben kihajóztunk a Margitszigetre bringó-hintózni, szóval volt itt pörgés rendesen.

Alapvetően tök jó volt a nyár, de valahogy mégis maradt bennem valami kielégületlenség - nem tudom elmondani, de talán egy jó beszélgetés, vagy egy izgis új hely hiányzott belőle, nem tudom. De jövőre megyünk máshova (is) nyaralni, az tuti.:)

depresszió

anyám tegnap rákérdezett, hogy hogy állok a szülés utáni depresszióval, merthogy olyan sokat hallani róla mostanában.
mondtam neki, hogy szombaton voltam fodrásznál hajat festetni, úgyhogy kössz, jól vagyok...
meg múlt héten, az egyik tizenegytől délig tartó alvás alatt átválogattam a ruháimat, átpakolásztam őket, merthogy terhesen külön raktam azokat, amik már nem fértek fel a nagy hasamra, szóval most újrapakoltam őket, felpróbálgatva, hogy mi jön fel rám, és mi nem, mi ér hasig, mi derékig, és ez kábé felért egy kiadós soppingélménnyel. nade csak majdnem. azért a héten, vagy a jövő héten inkább, napközben sosósra hagyom a gyerkőcöt, és megrohamozom az ettlingentort - anyámnak, nővéremnek meg vivinek is kéne valami szülinapi ajit venni, ha már megyünk haza, és persze egyikük sem tudja mit is szeretne igazából, nehézügy, nehézügy, lehet, hogy két körben lesz csak meg minden...
amúgy most új fodrásznál voltam, ahova nem kell időpont, csak úgy beülsz, és aki szabad, garázdálkodik a fejeden, kábé olyan érzésem volt, mint tizenöt éve a dobuccai állami fodrászatban, ami éppenséggel tanműhely is volt, szóval volt két negyven körüli megfáradt nőci meg két fiatal csajszi, akik közül a legkisebbet (aki kedves és aranyos volt) az idősek csicskáztattak, meg mindenért beszóltak neki, tisztára mintha a szomszédokban lettünk volna, mellettem egy öregnéni nagyítóval nézegette a szelebritihírekkel teli bulvárújságokat, amig a hajcsavarók száradtak az ősz fején. aztán bejött egy nusi-stílusú csajszi, bár göndör hajú volt és nagyorrú, de szemüveges, mindegy, nusi-érzésem volt tőle, és viccesen tincsenként festette be a haját, bevállalt valami durvát, éppúgy, mint nusi szokott (tisztára előttem van, ahogy röhögve felemeli a frufruját, hogy megmutassa, hogy leborotvált egy sávot belőle a fodrász). vagy két órán át tartott, míg újra minden hajszálam középbarna lett, de megérte, nagy élmény volt közben nézelődni...

sötét...

na végre erőt vettem magamon, és vettem hajfestéket.
najó, színezősampont akartam, azt, amit most láttam a reklámban, de persze azt nem találtam a déemben, maradt ugyanúgy a feketefejtől egy festék - gesztenyeszínű, és negyedannyi, mint a lorealos csodák.
na és láss csodár, ma fel is kentem magamra a cuccot, és el se basztam semmit, pedig csak németül, olaszul és franciául volt a haszn.útmutató, amiből nem mindent értettem kristálytisztán, de végül is nem lett semmi gáz, a hajam még megvan, sőt, be is festődött, még az őszek is, nagyjából, a fodrászcsajszi által befestett bordók azonban nem nagyon. sebaj, így legalább nem olyan hirtelen az átmenet...

itta zideje

hogy végre valami vicces, vagy legalább nem idegbeteg vagy kiakadt dologról meséljek.
Előszöris elhatároztam, hogy befestetem a hajam. Erre Cora azt mondta, hogy ne rohanjunk bele a közepibe, csak szép lassan festegessünk, úgyhogy most éppen csíkos a fejem. :)
Aztán tegnap volt internesönöl dinnerparti, a labor tagjai főzőcskéztek, Song (a fél évre nálunk levő kínai "chap") retkes disznót főzött (tényleg retekkel:), Marco palacsintacsíkos húslevest, Feri isteni halászlevet, én palóclevest, Yavor töltött ponytot (kábé hatkilós lehett még tömetlenül), Andreas és Jochen meg töltött disznógyomrot savanyúkáposztás körettel. A halat ma ettük meg ebédra, mert a többitől éjfélre már kidőltünk, a túrógombóctészta meg holnap teljesíti csak be sorsát...
Aztán ez például nagyon jó kis élmény volt:
Gyurkó László: Szerelmeskönyv
Még Sosónál találtam, piros borítóján egy kendővel lefedett fejű, amúgy meztelen nőci sejtelmes képe - züllödt egy alak ez a pasim, gondoltam, és gyorsan belelapoztam. Ám a várt ponyvapornó helyett teljesen mást kaptam, ami ráadásul még irtó vicces is:
Mir?l szólhat egy szerelmeskönyv? Természetesen a szerelemr?l.
Annak ellenére, hogy az írója állítja, még soha senkinek nem sikerült meghatároznia, mi a szerelem.
A könyv egy gimnázium tanári karának szerelmi életével ismerteti meg az olvasót.
Találkozunk Taub igazgató úrral, aki dürrög, mint egy fajdkakas. Szentesi tanár úrral, ki pingálmányaival igyekszik meghódítani a hölgyeket. Az apróhirdetések útján tartós kapcsolatot kereső Csáki tanárnővel, Mónika nénivel, aki az iskola védőszentje is lehetne, Vince tanár úrral és Szederkényi tanárnővel, kinek kapcsolatát akár bűnös viszonynak is nevezhetnénk. Beke tanárnővel és Feld tanár úrral, a taknyosokkal, akik Arany János szellemében egyesülnek. Györkei tanárnő házasságával és álmaival, az öregedő Pák tanár úr viszontagságos küzdelmével a magány ellen, Zana tanár úrral, akinek minden mindegy.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a gyönyörűséges, ám szomorú sorsú Pintér tanárnővel, ki leginkább egy jéghegyhez hasonlítható. S aki aztán olyan káoszt teremt a tanári karban, mihez képest egy sivatagi tájfun semmiség. Hogy azután ? felettébb különös körülmények között ? ő is beevezzen a házasság csendes és biztonságos öblébe.
?A szerelmet ábrázolni lehet, titkát megfejteni nem? ? írja a Kossuth díjas, Gödön élő író regényében. Az ábrázolás roppant szórakoztató. Ám az összkép elgondolkodtató.

hajjaj

hat nemis meseltem, hogy hajam mennyire jopofa lett.
persze kerdeztem a kiscsajtol, hogy fel ora alatt ugye kesz lesz, mire huzta a szajat, es tenyleg kabe egy oran at tartott, mig elmeselte a keletnemet csaladjanak tortenetet, az aktualis politikai helyzetet, meg a vilagnezetet. persze amig az angol szavakat kereste, nem ment a munka, ugyhogy idonkent vagott a hajambol, addig nemetul beszelt, aztan probalta leforditani, es akkor nem vagott.
de jopofa volt, edes egy csaj, es jopofa lett a hajam, aszonta olyan cselsztonos, farsangra pont jo, csak egy fejpant hianyzik meg egy garbo, es mar meg is van a jelmez...

égnek áll a hajam

hihetetlenül szarul néz ki a fejemen a hajam, vagy a német keménységi fokoktól (egy hét alatt totál vízköves lesz a forraló), vagy az időjárás miatt, francsetuggya, de ez mar zavar. megakóctenger hullámzik a fejem tetején. vagyis az meg hagyján lenne, ha hullámozna, de nem akar ez a rész itt alul hullámozni, azabaj, vagyis egy csomó helyen van hullám, ott meg nincs, és irtó gagyin néz ki, na.
feri mondta, hogy embertelenül drágák a fodrászok, de hogy a mosás-vágás-szárítás szentháromsága 34 eurómba fájjon, ez azért tényleg emberfeletti.
majd meglátjuk, mit csinálnak ennyi pénzért a hajammal. ha elrontják, hisztizek...
(két helyre is bejelentkeztem, egyrészt, hogy kiderítsem, ott is annyi-e, és igen, centre ugyanannyi, meg nem biztos hogy kedden ötre beérek a városba innen kintről. szerda reggel kilenckor viszont tutira ott tudok lenni a cafeblue mellett.)

Igen. Pontosan ezért nem voltam már 10 éve fodrásznál. Bea ma reggel kapott egy esélyt, amit szépen eljátszott. Túl keveset vágott, nem ritkított eleget, és irigy volt a hajamra, ezért jól kifésülte, majd az alját bebodorította. Figyeltem ádáz küzdelmét tincseim ellen. Miért gyűlöli őket ennyire? Miért kell mindent megregulázni? Nemcsak én nem bírom, hogyha ilyet csinálnak vele. Haj kifejezetten ellenkezik, huncutul kacskaringózik, majd egyszer csak begöndörödik. Ilyen. Megváltozni nem fog. Ilyennek kell elfogadni. Így kell szeretni.