Caro Emerald koncerten voltunk szombat este Utrechtben

ez a hang, te jó ég, ez valami hihetetlen, a hideg futkosott a hátamon, annyira szép, könnyed, érzelmekkel teli. Ééés, megtanultak show műsort adni, úgyhogy beszarás jó kis koncert volt ez …
Ja, és őrület, hogy a zenészek fele igazi multitalent zenebohóc volt, tangóharmonika után dobolt, majd szintizett, a fúvós punk gyerek meg simán bendzsózott…

Jeessssz

És akkor ünnepélyesen megnyomtam a bestelling afronden gombot, ami azt jelenti, hogy mégiscsak megyünk a modern hipphopp-cirkusz amsterdami előadására, Márta bevállalta a gyerekeket. Márta amúgy hivatalosan bábszínész, le se tagadhatná, annyira előadóművészesen mesél, hihetetlenül magával ragad, ahogy beszél, és én feltétel nélkül imádom, talán mert egy kicsit régi barátnémra, Juditra emlékeztet, de ami a legfőbb, hogy a lányok is imádják.
Win-win szituáció; amíg mi hipphopp cirkuszt nézünk, addíg egy kvázi Halász Judit mesél a gyerekeknek esti mesét

Olcsó babilon

Szar az idő, jön plusz 2 gyerek vendégségbe, úgyhogy megyek, veszek olyan tudod, gyümölcsös, gúlára hajazó zselés cukrot meg két adag fogpiszkálót, aztán indulhat az építőverseny!!!!

“Sziasztok világcsavargók, milyen az élet itt? Hova lesz a séta a diplomával?” Nemzetközi turnén a Quimby és a Kispál, végiglátogatják a legnagyobb magyar városokat. Amsterdam után holnap Brüsszel jön.

Shaun the sheep

vigyázat, spoilerveszély!
na, sikeresen abszolváltuk a kicsi első moziélményét. azt hittem, hogy a mindannyiónknak ismert, és amúgy a világ leghumánusabb és egyik leghumorosabb, felnőtteknek is élvezhető (sőt, szerintem a legtöbb poén felnőtteknek szól) animációs filmjének egészestésdélutános változata nem okozhat csalódást, és tényleg irtózatosan helyes volt, meg hihetetlen poénokban gazdag, egészen az utolsó tiz percig, amikor is a sintér meg nem kattan, és bosszúálló tömeggyilkos nem válik belőle. az nemcsak a háromévesnél verte a ki a biztositékot, hanem mindenkinél.
mellesleg ez a sintéres és kóborkutyás vonal irtóra hajazott a fehér isten hangulatvilágára, ami egy csöppet levett az élményből, de szerencsére pörgött a film, és nem értem rá mélyebben belegondolni mindebbe.
az éttermes jelenet meg az egész fodrászos poén viszont annyira hihetetlenül profin volt felépitve, hogy az maga elvinné az egész filmet. meg persze a disznók házibulijelenete sem kutya. meg a…

Mása és a medve

Nálunk ez hollandul megy, a suliban nézték először, mi folytattuk.
Szerintem zseniálisak a sztorik.

ma reggel a rádió egy ősrégi dzihan & kamien slágerrel egy párhuzamos univerzumot nyitott meg, pedig most a citedella helyett a számitógépem mellett kéne, hogy legyek, és a délutáni előadásomat kéne átirni, hogy “more challanging” legyen

kisért a múlt

az úgy volt, hogy ma a tumbleren ezt irta egy reblogban az egyik csaj, akit követek:

Hé, ti betegszemű alakok!

Melyik szemetekbe kell nézni? Honnan kell tudnom melyik a kacska és melyikbe beszéljek? Látom hogy emberek ettől zavarba jönnek, olykor ti is ha konzekvensen a másikkal kokettálok, de illik e rákérdezni, hogy szia, Hush Campo vagyok, melyik szemedbe beszéljek?
Mi ilyenkor a megfelelő viseljedés?

az úgy volt, hogy a torkibácsi aki a szervetlent tanította, üvegszemű volt. de sose tudtuk melyik szeme az. aztán zh közben amikor azt mondta, hogy “hé maga ott, álljon fel a helyéről és fejezze be a puskázást”, az egész terem összeszarta magát amíg fel nem állt valami szerencsétlen, nem tudtuk hova néz. én hülye a szóbeli uv-ra egy ilyen görög rontáselhárító üvegszem medállal mentem, amit az utolsó pillanatban az ajtó nyitásakor téptem le a nyakamból és raktam zsebre. beszélgetéskor természetes esetben vándorol a két szem és a száj között a tekintet, szóval tökmindegy hova nézel, csak ne az egyikbe folyamatosan.

hát mit ne mondjak, Torkos Kornél minket is tanitott, hogy mikor és mit, azt már fejből meg nem mondom, de emlékszem az üvegszemére és erre a jelenetre, úgyhogy irtam a lánynak egy mailt, aztán kiderült, hogy jó 10 évvel később tanult "torkibácsinál", környezettan szakon.

nade közben én előkaptam az indexem (két éve le kellett forditattnom a delfti mesterképzés miatt), és szembesültem olyan nevekkel, mint Szalma József, Meszena Géza, Hudecz Ferenc, Szőke Zója és még sorolhatnám. megdöbbentő, de jön vissza a gyomorgörcs a vizsgajegyeket látva, meg a csomó  emlék.
pl. hogy jajdedurva volt a csonttan beszámoló, ami egy átkocsmázott este után volt, meg Farkas Jancsinál az állatrendszertan beszámoló: egy fiók rovarlábtörmelék közül kiválasztott párat, és azt kellett megmondani, hogy az pontosan micsodának a micsodája.
hogy a Kristóf akkor tőzsdézett, amikor növénytan szigorlatunk volt, és mindenkit megszivatott akkor a ludovikán, mert mentek le a részvényárak. meg kiröhögték a virágot, hogy hogy lehet valakinek ilyen neve.
hogy állunk az imafalnál, és próbáljuk bebiflázni a kifakult, kiszáradt kórók jellegzetességeit.
hogy a fodor hármast adott genetika vizsgán, mert szerinte nem értettem a genetikai kódot.
na arra mondjuk nem emlékszem, hogy miért is kaptam pont a biokémiai és molekuláris biológia gyakorlatra kettest, mikológiából hármast, ésatöbbi, ésatöbbi, de talán mindegy is. szarni bele.
de emlékszem arra, hogy a biokém gyakorlaton a csabi meg a boross meg a máté meg akartak szivatni, hogy amikor rakom fel a gélre a déenes mintát, akkor csörögjön a zsebemben a beállitott laboróra, de nem működött a csel, valszeg kimerült az elem benne, és nagyon csalódottak voltak.
meg hogy edével meg nusival a múzeum körút túloldalán a trafikban kávéztunk genetika gyakszi (vezette Mohai Jolán, omfg, akinél ecsettel sepergetve számoltuk a piros meg a fehérszemű muslincákat, meg sorba kellett rakni a meiózist) szünetében, mert ott segafredot főztek.
meg persze a téli iskolák meg a genetikai szakirány spéci órái visegrádon, a sarki puccos meg a this fucking is not the same fucking.

hajjjajjjaj, csak pereg, pereg....

sör

csütörtök este Utrechtben söröztünk bépével, és kurvajó volt.
igen, ez a szokás szitu, miért nem csináltuk ezt eddig is gyakrabban?
indiait vacsiztuk a csatornaparton, idilli helyen, fák alatt, és mázlink volt, mert nemcsak, hogy egy szál pólóban lehetettünk este hatkor, de még egy madár is leszart minket. na jó, őt nem, azt elbaszta, és a söröskorsója és a keze küzé sikerült csak fosni egy nagyot, és már jócskán a tányér elvitele után :)
aztán kiültünk egy teraszra sörözni, már egy ernyő alá, ami jól is jött az esőben, és tök jókat dumáltunk.
ilyet majd még kell csinálnunk.

vendéglátás

most, hogy visszajöttünk a nyaralásból, ahol folyton valaki ismerőssel, rokonnal voltunk, irtózatosan kontasztos az, ahogy itt élünk. nagy ritkán találkozunk ismerősökkel, kettesben elmenni esténként meg irtó sok intézkedést igényel, jó előre le kell foglalni a bébiszittyót, ezért sokszor napközben lopunk egy-egy órát, amikor a gyerekek megörzőben vagy suliban, és Sosó meg otthon dolgozik.

ezért is volt vicces, hogy a héten háromszor is volt nálunk vendég.
szerdán átjött Andi egy kávéra, pénteken meg Marci, Vera férje (papiron) ugrott be. ő bakfietset jött venni Amsterdamba, vagyis inkább mindenféle modellt kipróbálni és dönteni, hogy melyik tetszik neki, és aztán átjött Leidenbe hozzánk, és ötösben elugrottuk vacsizni a Bocconi nevű kis kockásteritős olasz kajáldába. tök jó volt, Marci jó fej volt, a lányok odavoltak érte, és tök jókat beszélgettünk.
el is határoztuk Sosóval, hogy többet kéne elmennünk kajálni a gyerkőcökkel, annyira jó élmény volt.
merthogy max akkor ülünk be valahova, ha kirándulunk, és akkor a legtöbbször palacsintázunk, vagy a piacon halazunk és max az olasz fagyizóba ülünk be igy négyen. régen, Hannival hármasban viszont tök sokat jártunk el sörözni...
tegnap este meg átjöttek Andiék, most már mind a hárman megnézni a házat meg vacsorázni. egész nap a konyhában serénykedtem, főztem tárkonyos csirkeraguleveset, sütöttem cukkiniből tócsnit, meg répatortát, de mivel Wout végül csak egy pindakaas-os kenyeret evett, tisztára olyan érzésem van, hogy iszonyat kevés lett a kaja, nem volt "normális" főétel. fura volt, mert irtó sokat melóztunk ezen az estén, és valamilyen szinten jó is volt, de az olasz kajáldás este sokkal viccesebb volt, és nem is kellett utána mosogatni :)

hétvége

Tegnap Aradi Peti esküvőjénn voltunk, a túlpörgött és önveszélyes kétésféléves egy húszcentis sebet karmolt a nyakamba, majd röhögve felpofozott, így a vacsora felénél, este nyolckor felhívtuk anyósékat, hogy akkor jöhetnek, vihetik a szarosokat aludni.
Ma reggel fél hétkor kelt, délben külön megetettem, hogy gyorsan tudjon menni aludni, mert már megint kezdett agresszív lenni- ez nála a fáradtság jele, de kettőig húzta, csak most aludt el.
Anyámék fél kettőre igérték magukat, hogy jönnek a nagyért, mert viszik cirkuszba, ő délelőtt 10 óta kérdezi, hogy mikor jönnek már. Mikor hívom apámat, hogy hol vannak, csak annyit mond, hogy elég negyed háromra ideérniük, ha rögtön a cirkuszba mennek, minek jönnének előbb.
Pasim nagyanyja pénteken volt itt gyerekeket nézni, aztán úgy elesett, hogy lila monoklik vannak ramdom elhelyezve az arcán - tegnap úgy megrémisztette a kicsit, hogy ma sírógörcsöt kapott, hogy ő nem akarja látni a dédnagyanyját. Mert persze ma is áthozták. Mindegy, mert úgyis csak öt percre látta, az elmúlt két órában a pici fenn szenvedett, a süket, izomsorvadásos, lilafoltos, amnéziás és amúgy alapból rosszindulatú dédnagyanyja meg lenn boldogított minket.
Amúgy az egy szem fia, aki áthozta, szokás szerint elvonult, valami sürgős intéznivalója akad ilyenkor mindig, mint a család többi tagjának, és az ominózus dédi az utált menyét szívatja ilyenkor. Én meg most éppen azon gondolkozom, hogy a délután további részét a wc-n töltsem (biztonságos, de csak időszakos menedék), vagy elvonuljak aludni.

hétvége

Lisszabonban jártunk a hétvégén. Ez volt a szülinapi ajándékom, hogy anyuék kijöttek, és vigyáztak a lányora, mig mi kettesben várost néztünk, kettesben jókat vacsiztunk, megáztunk a hegytetőn, várat néztünk, cseresznyekompótos páleszt ittunk az utcai árusnál és halgattuk a padunk mellett klasszikus gitár darabokat játszó utcazenészt.
Jó volt nagyon.
A képen a sárgás-zöldes ház a szállónk, az első emeleti ablakok a szobánkhoz tartoztak, és a huszonnyolcas villamos úgy beteritette az utcát, hogy csak lapjával lehetett elférni mellette. Isteni hely, isteni villamos, száz éves járgány, de úgy kaptat fel a hegyre, mint egy bakkecske.

bépé szavazni szeretne

bépé szeretne külföldön szavazni. ahhoz külön kérni kell, hogy külképvisleti listába vegyék az embert. ami nem is olyan egyszerű, mint tudjuk.

level 1: sziasztok, nekem elutasitottak a regisztraciomat, mint sok masnak is, arra hivatkozva, h az altalam megadott adatok nem egyeznek az adatbazisban levovel. Ti mar regisztraltatok? Es sikerult? Es ha igen, akkor az anyukatok szuletesi vagy viselt nevet adtatok meg? En uis csak arra tudok gondolni, hogy itt volt a hiba (en a szuletesi nevet adtam meg). Rakerdeznek az anyja nevere, es van mellette egy negyzet, amit be kell ikszelni, ha doktorija van. Namost, ha szuletesi nevet kernek, akkor abban sosincs doktori, nem??
level 2:Termeszetesen nem irtak meg, hogy melyik adat nem volt jo. A kitoltes utan nem kapsz conformation emailt, hogy tenylegesen mit irtal be. Nincs megadva semmilyen email cim vagy telefonszam, ahol lehet erdeklodni. A hatarozatnak meg szama sincs, amire lehet hivatkozni. Magyarorszag. 2014.
level 3: megspammeltem oket, kitoltottem minden lehetseges variacioban. Az eredmeny: 3 elutasitas es egy talitalalat! Olyan erzes, mint a lotton nyerni! A kedves ugyintezo a kovetkezot irta (bruhaha):
Tisztelt Választópolgár!
Mellékelten megküldöm honlapon Helyi választási Irodához érkezett kérelmeire született döntéseinket.
Ugyanarra a külképviseletre csak egyszer tud bejelentkezni, akárhány kérelmet is nyújt be.
Amennyiben kérdése van, állok rendelkezésére.
Tisztelettel: xy
              Névjegyzéki csoportvezető

túra

Ma sikerült egy röpke 5 km-es, másfél órásra tippelt túrát 5, azaz öt óra alatt abszolválnunk. Ebben mondjuk benne volt egy ebédszünet, jó pár fára mászás, fán mászás, gombanézés, gombakeresés, makk-keresés, elveszett makk után kesergés, kitört gombatönk megszerelése, egy piszokmagas kilátótorony  megmászása (ami a harmadik nekifutásra sikerült Hannának, addig nem mert felmenni), ugragubrálva mások után szaladás, majd anya szólítása után vihogva még gyorsabb szaladás (ezt Liza művelte nagy huncutul), Borossék várása, megtalálása, kutyák simogatása, elesés, sírás (ha nem az elesett gyerek tette ezt meg, akkor egy másik biztosan) és még egy csomó minden más.
Sosó közben elment futni, úgyhogy mire mindannyian a toronyhoz értünk, ami amúgy a túra második állomása volt a tízből, addigra ő lefutott ötven percet és vagy kilenc kilométert.Csöppet más dimenzió kisgyerekekkel kirándulni.

a nyár

eddig nagyon mozgalmas volt.
Itt voltak Krisztiék meg Juláék, bár akkor még Hanninak suli volt. Aztán három hetet voltunk Magyarországon, ebből három napot a Balcsin anyósomékkal a Jula által ajánlott MTA-üdülőben, ami szuper volt. Saját vízparttal, aminek szuper árnyékos és gyerekbarát része is volt, ingyen székekkel és nyugágyakkal, sőt mindenféle extrával (homokozójáték, kismotor, gumicsónak). Hanni összehaverkodott egy vele egyidős kislánnyal, Bettivel, akinek volt még egy nagy rakás felfújható cucca, és ők ketten (meg általában a két apuka) a vízben töltött;k a napot :)  Mivel Lizinek nem jött annyira be a csúszdás stég, amiről a hasig érő vízbe kellett bemenni, ő inkább a parton tanyázott.
Aztán voltunk a Tisza-tavon, a poroszlói kempingben a biorobotokkal, ami nagyon nagyon szuper volt, csúcsidőben 15 gyerek zsibongott ott. Strandoltunk, fagyiztunk, hamburgereztünk, palacsintáztunk, bejártunk az ökocentrumot, ami egy tök jó móka volt, a nagyobbak vízibicikliztek meg kenuztak, a kicsik meg próbáltak ellenállni konok szüleiknek, akik a hülye délutáni alvással szekálták folyton őket. Sajna a szomszédban egy gyerektábor volt, és este fél kilenckor rákezdtek a hangos zenei programjaikra, ami a karaokéban csúcsosodott ki - azon az estén úgy jöttem ki a sátorból altatás után, hogy a többiek tátott szájjal hökkentek meg rajtam, ahogy a fogam között azt sziszegtem, hogy egyesével folytom őket bele másnap a Tisza-tóba. Jó, így utólag nekem is vicces, hogy Lizi a sátor közepén ülve pattog, és énekeli a repül a bálnát, de akkor, ott, fél tízkor ... nem nevettem, na.
Ha már nem nevetés, ki ne hagyjam a legkínosabb momentumot! Amikor anyu lehozta Hannit is a fodrászhoz hajvágásra, a fodrászlány tetűt talált a hajában - szegény délután négykor bezárta a boltot, mert nem maradt tiszta fodrászköpenye, meg törölközője sem (Hanni feneke alá pakolta a tisztákat, de a tetű után mentek fertőtlenítésre).
Aztán voltunk a Rozáliában, ahol Hanni Lucánál aludt, meg voltunk Veresen is, ahol strandoltunk sokat, annyit, hogy Lizi egészen megszerette a vizet. Sőt tartottunk Veresen egy Hanna-anya napot, míg Sosó Lizivel a Rozáliában tengett lengett, és aztán másnap meg leléptünk a Szigetre Quimby-re. Aztán anyuból egy csöppet sok lett, de akkor mentünk vissza a Rozáliába. Veráék kijöttek egyik este gyerekestül, Mátéékkal állatkerteztünk egy jót, aztán voltunk kettesben moziban is, és találkoztam Julival meg Vivivel is, meg négyesben kihajóztunk a Margitszigetre bringó-hintózni, szóval volt itt pörgés rendesen.

Alapvetően tök jó volt a nyár, de valahogy mégis maradt bennem valami kielégületlenség - nem tudom elmondani, de talán egy jó beszélgetés, vagy egy izgis új hely hiányzott belőle, nem tudom. De jövőre megyünk máshova (is) nyaralni, az tuti.:)

going out

Most, hogy itt voltak Krisztiék, egyik este leléptem mozizni (megnéztem a szájbarágos családregényt), aztán pénteken volt a master kurzus ismerkedő barbeque-ja Delftben, aztán szombat este Sosóval ketten léptünk le, bementünk a városba sörözni meg csavarogni, nagyon szuper volt. Aztán Sosó úgy gondolta, hogy az nem volt elég ünneplés a hetedik házassági évfordulónkra, úgyhogy keddre beizzítottuk Kimet, hogy altassa ő a kölköket, mi meg elmentünk vacsizni. Egy szuper tapaszbárba ültünk be, ahol finom sült kolbászt és isteni lapockát ettünk (na jó, mást is). Szóval most igazán nem panaszkodhatok, istenesen sokat jártam el esténként. Jól is esett :)

Bárányhimlő, extradurva kiadásban

Lizababán hétfőn este megjelent két pötty. Kedd délután, mikor hazajött a bölcsiből, teli volt vagy száz apró pöttyel. Szerda délelőtt megjelent még vagy félezer pötty, és a keddiek már elkezdtek hólyagosodni, úgyhogy nem csoda, hogy Lizi estére belázasodott és alig aludt. Péntekig játszottuk azt, hogy éjjel üvöltött, így Hannit kivéve senki nem aludt, napközben meg viszonylag elvolt, ha elvittem a játszóra vagy elvontam a figyelmét. Pénteken elkezdtek leszáradni ezek a biszbaszok, azóta alszunk újra. Eszti kérdezte, hogy lesz-e harmadik. Harmadik gyerek? Ne szórakozz! Én már most félig nyomorék vagyok a cipeléstől, pedig már tud járni mindkét kölök, de attól még a bicajra felrakni, levenni, a picit ide-oda jövéskor cipelni, ha éppen nem hajlandó a lábán közlekedni, eléggé fárasztó, nem az én ízületeimnek való. Az éjszakázást meg nem vagyok hajlandó újra átélni. Örülök, hogy most már alapállásban mindkét lány átalussza az éjszakát, Hanni csak néha ébred bőgve, de akkor tudjuk, hogy ki kell vinni pisilni, azt visszaájul újra, Lizit meg néha vissza lehet éjjel altatni, ha felébred, de szerencsére ezek azért ritkák. De három nap egymás utáni nemalvás is olyan zombit gyártott belőlem, aki türelmetlenül üvöltözik és iszonyatosan szigorú, másképp nem tudtam volna túlélni a napot, de most őszintén, az meg kinek jó? Senkinek. Szóval ők tervezzenek csak nyugodtan harmadikat meg negyediket - bár én rosszmájúan annyit mondok, hogy majd ha a második nem mintagyerek lesz, újraírják a terveiket, de ez már tényleg az én rosszindulatom....

Szülinap

Idén pont szombatra esett Hanni szülinapja, és az osztálytársak bulijai is az előtte való két hétre voltak betervezve, úgyhogy az a poénos helyzet állt elő, hogy tényleg a szülinapján volt a nagy szülinapi zsúr.

Végül csak kilencen voltak a kölkök Hannival meg Lizivel együtt, és tök szuper programot hoztunk (hoztam) össze. Állatos volt a kerettörténet, arra épültek a játékok. Volt lufipukkasztás, a lufikban levő lábnyomok alapján kaptak eská állatos maszkot a gyerekek, majd a maszkok alapján  mentek színezni/matricázni/állatokat készíteni vagy a golyókapkodós békákkal játszani. Volt lufihajtogatás -Sosó kiképezte magát aznap délelőtt, kutyát eddig is tudott hajtogatni, de most már megy a papagáj és a virág is profin -minden lány kért egy virágot, Levi meg egy kardot. Persze volt tortaevés meg uzsonna is, meg ajándék-eldugás és -keresés, majd a hozott ajándékkal játszás - ez annyira vicces volt, 2-3 gyerek már nagyon várta, hogy Hanni kibontsa az általuk hozott ajit, és aztán ők játszanak vele ;)
Liza istenien érezte magát, nagyon pörgött, és volt pár lány, aki időnként leült hozzá és játszott vele, vagy csak babusgatta.
Jó volt nagyon, Hanni mondta is, hogy minden nap elviselne egy ilyet ;)

szülinap

Hanninak szombaton lesz a szülinapja, és meghívtunk rá tíz gyereket, szóval nagy buli várható.
Már kezd alakulni a program.
Állatos tematika lesz - múlt héten Myrthe princesssssszes bulijában volt Hanni, azelőtt Julieé sportos volt,  Jasmijné meg utazós.
Hú, juteszembe, kéne vennem a véendében állatos maszkokat.

Lesz torta, meg annak a megevése, az mondjuk fél óra, amikor mindenki megjött. Lesz ajándékátvétel, azt mondjuk lehetne ötvözni a lufipukkasztással, mondjuk, hogy sorszámokat rejtünk el a lufikban, így az is húsz perc legalább. Aztán lesz horgászás, egy nagy dobozt fogok csomagolni kékbe, és a gyerkők abból horgászbotokkal kihalásznák a kis csomagokat, amiket aztán hazavihetnek. Lehet, hogy ezt a végére rakjuk. Lesz még kiscsoportos foglalkozás, egyik asztalnál állatfigurák gyurmázása,  vagy az AH-ból vett fából összeszerelhető állatkákat kéne kifesteni meg összerakni. Egy másik adag gyerek maszkokat színezne ki, és Sosó is kapna feladatot: lufiból állatokat hajtogatni a maradék lelkes közönségnek. Lesz még egy uzsonna is, az is fél óra, és aztán indulás előtt ki kéne küldeni őket egy picit a kertbe havazni, bár ha nem hoznak hidegálló ruckót, akkor ez a programpont ugrik és akkor inkább helyette ekkor jönne a horgászás.
Még meglátjuk, átszámoljuk, hogy hogy jön ki az a három óra kettőtől ötig.