van bennem egy adag hipohonder

ezt sosem tahadtam, és most, hogy apámnak szürkehályogja van, és műteni kell a szemét (kiszedik a szemlencséjét és beraknak egy múlenscét, brrr), és ennek kapcsán kiderült, hogy glaukómája van, vagyis nagy a szemnyomás a szemében, sikeresen diagnosztizáltam magamat is glaukómával - sokszor nyom a bal szemem, úgy érzem, hogy mögötte fáj, ha lehajolok, még rosszabb, mintha ki akarna esni. szóval lassan összeszedem magam, és elmegyek az optikushoz, amúgyis kell lecsefolyadékot vennem, és rákrdezek erre a fura szemfájásra...

Mandulakő

hogy basznád meg, hogy létezel.
Köszönöm, hogy elmondhattam

apró örömök 1

amikor kezd kimenni a bénulás az ember negyed arcából töméscsere után és újra tud artikulálni

Lassan lecseng az esti kodein, este nyolckor vettem be, kilenckor koki, tizenegykor, mikor sírva ébredt a kicsi a takonnyal teli orra miatt, konkrétan azt hittem, infarktust kapok, de a heves szívverés csak egy az opiumszármazékok mellékhatásai közül. Nappal nem veszem be, no way, egyszer elég volt, két gyerek mellett nem fogom a józanságom feláldozni a köhögéscsillapítás oltárán. 10 mg kiüt engem, pedig elvileg ennyivel még vezetni is lehetne. Na nem. Éjjel az más, akkor úgyis alszom. Mondjuk vicceseket álmodom, pl Zozóval meg Bébével hajókáztam ma éjjel, és vizilovakról forgattunk filmet.
Reggelre kimegy a kábaság, visszatérek én, és akkor lehet reggel nyolckor barchobázni, kilenckor meg megtanítani a lányokat gumizni.
Most éppen szünet van, megjött Fleki, a mi szomszédmacskánk, akinek a lányok szerint ma reggel halszagú a szája.

Hát, jelentem, semmi izgalmas nincs abban, hogy reggel háromnegyed kilenckor áldom a józan eszem, hogy a pasimra bíztam a gyerekek intézménybe vitelét, miközben ülök az ágyban, csukott szemmel és nyitott szájjal a könyespolcra hajtott fejjel mozizva, majd utána negyed kettőkor térek magamhoz, amikor is éppen jegeseső esik.

on drugs 2.

A pasim elküldött a háziorvoshoz, mert vagyok olyan makacs, hogy nem hagyom magamtól abba ezt az idióta köhögést. A doki kivételesen paracetamol helyett kodeint írt fel, hogy csillapítsa a köhögést, úgyhogy izgalmas napoknak nézek elébe.

súly

Voltam a naggyal iskolaorvosnál. Általános kivizsgálás - látás, hallás, motorika, sztetoszkópos hallgatózás, gerincferdeség-check. Plusz előre ki kellett tölteni egy kvescsönert, amiben csekkolják a gyerek szociális viselkedését (gondolom autista-spektrumot is szűrnek), ezzel kapcsolatban kérdezik is a gyereket aztán, hogy kivel szokott játszani, mi a kedvenc játéka stb. A pszihoteszthez rajzoltatják is, tényleg nagyon profik.
Aztán tesztelik a szülőket is, a kérdéssor uccsó oldalát a gyerekvédelem rakta össze. Erről a gyerek nélkül beszélgettünk, mert a kevés segítség miatt az esélyesen gyerekveszélyeztető csoportba tartozunk.
És persze részletesen elbeszélgettünk a a gyerek pocakjáról, meg annak okairól.
Aszongya a doki, hogy minden nagyon okés, csak egy aprócska gond van, a normál BMI tetejénél van, vigyázzunk, el ne hizzon. Kikérdezett részetesen, hogy mikor és mit eszik, iszik. A konklúzió: szörp max napi egyszer, (bár a gyümölcslevekben gyakran több cukor van, na mindegy), legyen sokat kinn az utcán, játszón, levegőn, mozogjon minél többet. Ja, és kaptam egy listát arról, hogy milyen kaját hány perc biciklizéssel lehet ledolgozni.

nem vírus

Majd egy hét (ebből négy napot egyedül voltam a kölkökkel, na jó nem egyedül, volt suli meg bölcsi, nekem meg egyetem, de akkor is, a reggeleket meg estéket egyedül nyomtam) álomkór után abbahagytam a vakaródzás ellen felírt antihisztamint, és láss csodát, ma már se viszketés, se nagy álmosság, este kilencig is bírom a strapát, csak utána ájulok be. Pénteken azt mondta a doki, hogy nem találtak semmi vírus-specifikus ellenanyagot, mondjuk csak négyfélét néztek, de mivel én is úgy érzem, hogy jobban vagyok, nem hiszem, hogy tovább kéne ezt a dolgot forszírozni.
A narancs vagy inkább vérnarancs színű pisinek már kedden se híre se hamva nem volt, de a lábamat az antihisztamin mellett is a szőnyeghez kellett gyalulni, úgy viszketett legalább szerdáig. De mindez már a múlté, mondom, már az antihisztamint sem szedem, és nem viszketek. Asszem ez ennyi volt, valószínűleg a vasárnapi gyomorfájásra bevett fájdalomcsillapító vágta egy csöppet tönkre a májamat, ami amúgy ugyancsak kiakasztó, ezt a szart többet ebben az életben be nem veszem.

Oh my, my, my

Megvannak a laboreredmények, vírusos hepatitiszem van. Még egy vérvétel jön a vírus megállapítására, amiket néznek: CMV, EBV, HepA, HepC. 

Oh, my

Egy csöppet bepánikoltam, amikor a tegnapi félnapos gyomorfájás után (amikor is aktuálisan a szombati vacsorára evett borjú steak vasárnap délig úgy feszítette a gyomromat, hogy a derekamba meg a hátamba sugárzó fájdalomtól konkrétan sírtam) arra ébredtem, hogy a fejem búbjától a tenyeremen keresztül a talpamig minden iszonyatosan viszket, és azt hittem, hogy megjött, pedig csak erősen narancssárgát pisiltem. Ez azért eléggé kihigult, úgyhogy mire a doki után eljutottam a vér- és vizeletvizsgálatra, már egészen sárga lett.

Persze a két héttel ezelőtti kicsi nátha meg a hasfájós-hasmenős vírus kicsit átértékelődött - az összes hepatitiszt okozó vírus ilyen tüneteket okoz. Holnapra vagy szerdára lesznek meg a laboreredmények, addig a doki szerint szedjek nyugodtan antihisztamint a viszketésre, hátha csak ételallergia. 

Én meg csak vizslatom a viszkető bőrömet, hogy tényleg sárga, vagy csak képzelődöm...

úszik, mint szar a vízben

Nem tudom, hogy ezt minden kisgyerekes család eljátssza-e legalább egyszer, de nálunk ez már vagy a negyedik alkalom, hogy az aktuális páréves beleszarik a fürdővízbe. Tegnap este Lizi egyszer csak felállt, és nekiállt teli torokból üvölteni, és mikor odanéztem, már egy felnőtt méretű kaka úszkált a víz tetején. Szegény babám, nem tudom, hogy a bölcsiben hétfőn-kedden produkált-e valamit, de tegnap napközben tutira semmit, és este valami hihetetlen mennyiségű szar jött ki belőle - a vízbekaki után jött még pár adag a bilibe, meg a bilipucolás közben a padlócsempére is. Normál, rendes kaka, nem hasmenés. Őrület mennyiség.
Persze a legjobb móka a vizes padlón csúszkáló két vizes gyerek mellett kihalászni a szardarabokat a vízből, majd kihipózni a kádat, hogy vissza tudjanak menni az újabb adag melegvízbe, úgyhogy rögtön hívtam telefonos segítséget, ketten is alig bírtuk a tempót.

Bárányhimlő, extradurva kiadásban

Lizababán hétfőn este megjelent két pötty. Kedd délután, mikor hazajött a bölcsiből, teli volt vagy száz apró pöttyel. Szerda délelőtt megjelent még vagy félezer pötty, és a keddiek már elkezdtek hólyagosodni, úgyhogy nem csoda, hogy Lizi estére belázasodott és alig aludt. Péntekig játszottuk azt, hogy éjjel üvöltött, így Hannit kivéve senki nem aludt, napközben meg viszonylag elvolt, ha elvittem a játszóra vagy elvontam a figyelmét. Pénteken elkezdtek leszáradni ezek a biszbaszok, azóta alszunk újra. Eszti kérdezte, hogy lesz-e harmadik. Harmadik gyerek? Ne szórakozz! Én már most félig nyomorék vagyok a cipeléstől, pedig már tud járni mindkét kölök, de attól még a bicajra felrakni, levenni, a picit ide-oda jövéskor cipelni, ha éppen nem hajlandó a lábán közlekedni, eléggé fárasztó, nem az én ízületeimnek való. Az éjszakázást meg nem vagyok hajlandó újra átélni. Örülök, hogy most már alapállásban mindkét lány átalussza az éjszakát, Hanni csak néha ébred bőgve, de akkor tudjuk, hogy ki kell vinni pisilni, azt visszaájul újra, Lizit meg néha vissza lehet éjjel altatni, ha felébred, de szerencsére ezek azért ritkák. De három nap egymás utáni nemalvás is olyan zombit gyártott belőlem, aki türelmetlenül üvöltözik és iszonyatosan szigorú, másképp nem tudtam volna túlélni a napot, de most őszintén, az meg kinek jó? Senkinek. Szóval ők tervezzenek csak nyugodtan harmadikat meg negyediket - bár én rosszmájúan annyit mondok, hogy majd ha a második nem mintagyerek lesz, újraírják a terveiket, de ez már tényleg az én rosszindulatom....

Ezen a héten a B betűt gyakoroljuk

Hannival nézegetjük az ABC-t.
Bé, mint bokaficam és Bé, mint bárányhimlő.
Menni fog ez, eddig ugyan úgy hívtuk, hogy a cicis-pocis betű, de most már talán elég a fenti szavakat mondani.
Várjál, az A kimaradt. Vagyis csak majdnem, Á, mint árnikakrém, igen, ez az, zöld színe van, és a kékülés ellen van. Kékülésre zöld krém, akkor zöldülésre kék krém van? Lehet :)
Vé, mint vérömleny, igen. Nem, nem weeronline, az egy kicsit más.De igen, ugyanúgy vér mind a kettő :)

Az Avifaunában voltunk kárkárokat nézni, ami szuper volt, csak Hanni rosszul ugrott az ugrálón, és kiment a bokája. Az elsősegélyes srác picit jegelte, nézegette, és aztán bekötötte gézzel. Mi utána bementünk a kórházba, biztos, ami biztos. Pünkösd vasárnapra kell-e jobb program, mint várni a sorunkra a kórház ambulanciáján? A betegelosztóhoz kell ilyenkor először várni, aztán ő beosztja a betegeket sürgősségi sorrend meg a tünetek alapján, és akkor jön a várakozás második fordulója. Minket a háziorvosi ügyeletre vezénylet át, egy folyosóval arrébb voltak, és nem volt náluk szinte senki, így hamarabb sorra kerültünk, mintha az ambulanciára vártunk volna. Szóval a második körben a háziorvosi ügyelet várójában ültünk, ahol egy beszívott csávó szórakoztatta szerencsétlen anyját, akit elkísértek. Anyuka tolószékben ült, és kínosan próbált nevetgélni, mikor a totál csíkszemű kőbunkó fia ide oda lökdöste, ha hátrafele tolta, akkor pittyegett, mint amikor egy teherautó tolat, és szénné röhögte magát ezen.
Mindegy, mintegy másfél órás várakozás után megtudtuk, hogy nincs törés, csak ficam, hideg borogatás kell rá meg fásli. Éljen.
Azóta eltelt pár nap, Hanni másnap csak négykézláb tudott menni, mondjuk nem csodálom, ötszörösére dagadt a bokája, nagyon durván nézett ki. Ma már csak egy kicsit duci, és persze kék meg lila, és ma már kimerészkedtünk a sarkon levő csúszdához meg kisházhoz, de hamar visszajöttünk, mert rázta a hideg. Igen, hőemelkedése van, a bárányhimlő tegnap kezdett csak kijönni rajta, és úgy látszik, hogy fej- meg hasfájással meg hőemelkedéssel jár nála ez a móka.
Szóval nemcsak nem tud járni, de még vacakul is van.
Ezek után elveinket félretéve naponta kétszer néz tévét. Ez van, tudom, nehéz lesz a leszoktatás. Titokban remélem, hogy ha végre kiszabadul, akkor meg élvezni fogja, hogy rohangálhat, és nem fog hiányozni a tévé. Lehet, hogy hiú ábránd, majd kiderül.

welcome to perimenopause

hogy is mondjam szépen
baszzamegakurvaélet
egy ideje gyanús a dolog, de erre azért nem gondoltam. nem tudom, miért nem. őszintén, eszembe sem jutott, hogy harminchat évesen lépek be a "változó korba" (ez de szarul hangzik, bleee), de a ma reggeli jelenetem után rákerestem, és a gugli letaglózott.
perimenopauza.
nade miért is gyanús a dolog:
-egy éve folyamatosan javul a szemem - tegnap voltam megint szemésznél, és a jobb szemem, ami legutóbb feles volt, nullás lett, a bal, ami kettőhetvenötről feljött kétésfélre, most kétésnegyed. mondta az optikus, hogy ez hormonális, és általában később kezdődik a nőknél, de nem kattant be, hogy erre gondol.
-megváltozott a ciklusom - sokkal erősebb, mint eddig bármikor. persze ez is hormonális...
-őrült idióta PMS tüneteim vannak, pedig eddig soha de soha nem voltak. egy hisztérika vagyok, tényleg, és hihetetlen hangulatingadozásaim is vannak a mensi előtt, ma reggel konkrétan elmondhatatlanul szomorú voltam, és csak bőgtem. ok nélkül üvöltözöm. vagyis normális, ésszel felfogható okok nélkül. merthogy mindig valami kiváltja ezt, de két nappal előtte vagy utána csak vállat vonva arrébb mennék.
-sokat vagyok fáradt. de mondjuk két gyerekkel ki nem az?
-és a szex. jó a szex, csak egy ideje nekem nem jut eszembe. da ha van, az jó. ez nem is olyan rég téma volt köztünk, hogy miért meg miért nem. most már legalább értem.
szóval perimenopauza. bazmeg.
jó, ez még csak self-diagnose a neten találtak alapján, de asszem sajna túl evidensen passzol, mint a laktózintolerancia. azért holnap kérek egy időpontot a háziorvoshoz.
ez a menopauza előtti időszak, ami egy hormonális rollercoster. eltarthat pár hónaptól akár tíz évig is, amíg el nem jön a menopauza. Azt akkor mondják ki hivatalosan, ha már egy éve nem menstruál az ember.

A héten szimplán fájt meg ment a hasam, ezt szerencsére Hanni is elkapta, úgyhogy ma marad itthon. Ami amúgy sétagalopp lesz így, hogy én már hányok, és Sosó csak este 10 körül ér haza az európai turnéjáról.

alagút

Na úgy néz ki mégsem volt hülyeség dokihoz menni ezzel a kisujj- gyűrűsujj-zsibbadással meg vállfájással. Tegnap a házidoki, miután leégette a nyakamon a kinövéseket, elküldött fizióra, ott ma délben meg megállapították, hogy alagút szindrómám van, a vállamban be van állva egy izom, és az nyomja a két ujjamat beidegző ideget meg az ereket. A pasi kiropogtatta a hátam közepét, a csaj próbálta nyújtani a vállamat, és láss csodát, a kézkicsavarás, ami irtóra fájt az elején, már nem volt annyira vacak a végén. Szóval már látni a fényt az alagút végén :)

pszeudokrupp

Vasárnap reggel Hanni úgy ébredt, hogy zihál és hörögve veszi a levegőt. Nem akart elmúlni egy óra alatt, úgyhogy felhívtam az ügyeletet, és kilenckor már a kórházban is voltunk a háziorvosi ügyeleten. Asztma, mondta a pasas, valszeg allergia miatt. Ha belázasodik, akkor nem az, úgyhogy akkor telefonáljunk. Kaptunk egy hörgőtágító sprét babáknak meg gyerekeknek való inhalálóval, ami egy félméteres műanyagpipa, eléggé impresszív, hogy bármely gyerek beszarjon tőle, pláne, hogy abba kell belelélegezni, hát nem csodálom, hogy hiszti volt abból, mikor eljött a napi négy "lélegzés" ideje.
De segített. A vigantol megtette, amit kell, tágította a hörgőket, a gyerek kevesebbet zihált tőle. Aztán belázasodott, de csak 38-ig ment fel a láza, úgyhogy telefonáltam újra. Az ügyeletes doki szerint 39 felett kezdődnek a gondok, lélegezzünk csak napi négyet tovább.
Hétfőn maradtunk itthon, bár Hanni már egész jól volt, délután egy picit még a játszóra is kinéztünk, pont suli után, és összefutott pár barátnőjével, akiket már nagyon hiányolt. Kedden már ment is suliba a reggeli "lélegzés" után, és ugyan jól bírta, de azért BSO-t aznap kihagytuk. Tegnap amúgy is rövid napja volt, de most már úgy tűnik, vége az egésznek, már nem is kell inhalálnia. Már csak köhög. Na de az egy átlag holland gyerek köszönése, nemdebár.

Szemfényvesztés

Szerencsére csak majdnem, de azért egy fél napot a szemklinikán töltöttünk.
Az úgy volt, hogy Imre, a víz- és gázszerelő elkezdte vésni a téglát a radiátor-felrakáshoz, és ebben a házban minden iszonyat kemény, a habarcsot, amit általában olyan óvatosan kell leütögetni a tégláról, hogy nehogy eltörjön a tégla, itt aztán ütheti, nem jön le. A tégla meg nemhogy nem törik, a véső is majdnem kifogott rajta. Aztán lepattant róla egy darab, és egyenesen belerepült Imre szemébe. Másnap szólt csak, hogy be van dagadva a szeme, fáj meg könnyezik, kéne valamit csinálni. Sosó elvitte a háziorvoshoz, ahol le kellett perkálni 26 eurót, hogy aztán elküldje őket a szemklinikára. Merthogy egy darabka tégla még mindig ott volt a szemében, pont a pupilla közepén. Szerencsére csak a szaruhártya felülete sérült, de azt a téglát csak ki kellett szedni, szóval betelefonált a szemklinikára, délre kapott is időpontot. Sosónak halaszthatatlan confcall-ja volt, így bevállalta Lizit egy babakocsis sétára meg hogy leadja Hannit Juliehez, én meg mentem Imrével a szemklinikára. Ott gond nélkül elfogadták az eu-s biztosítási kártyáját, viszont úgy, mint Hannit két éve, őt is orvostanhallgatók vizsgálgatták. Mondjuk alaposak voltak és sokáig nézegették, meg minden, de akkor is elkezdett felmenni bennem a pumpa, mikor a fiatal srác egy jó félóra nézegetés után azt mondta, hogy szól a supervisorának, hogy ő is nézze meg. A supervisor-nak látszó rangidős csajt éppen láttam elmenni ebédelni, míg kinn vártunk, úgyhogy helyette jött a másik orvostanhallgató, egy lány, aki ugyanazt a félórás vizsgálatot eljátszotta, csak most Imre mindkét szemén, és még pupillát is tágított neki. Mindegy, a lényeg, hogy akkor már nem volt semmi cucc a szemében, a háziorvos és a klinika között kimosta a könny a féltéglát, és a sérülés nem súlyos, gyorsan fog gyógyulni. Kapott egy adag antibiotikumos kenőcsöt a szemébe, leragasztották egy fél napra, aztán még pár napig nyomni kellett bele a kencét. Kifele menet odaadtam neki a napszemüvegemet, hogy a pupillatágítás után ne égjen ki a szeme, míg a szerb lány diákszállására nem ér. Így másfél napja kiesett, de legalább a szeme nem.
Utána már hordta a védőszemüveget.

Nyaralni tudni kell

A pesti nyaralás tömören fogalmazva szívás volt, kezdve azzal, hogy Hannát lázasan utaztattuk, és amikor a reptéren beült após mercijébe, és az újabb paracetamolt egy kis almalével gurította le, a tabletta azzal a svunggal jött is vissza, magával hozva a fristit meg a többieket. Na akkor már nem morogtam, hogy após miért hozott ki két nagy gyereknek való ülést, az összehányt ment hátra a bőröndökhöz, míg a tisztában utazott szegény kiscsaj. Ez volt ugye pénteken, hétfőn azért már leugrottunk a gyerekdokihoz, hogy azért a 39,7 talán nem annyia okés. Az antibiotikumtól szerencsére keddre láztalan lett Hanni - így 5 nap után ez már magában nagy szám volt, bár a délutáni párórás alvás(!) meg az alig evés eltartott még pár napig. Pontosan addig, amíg a jóidő. Amint Hanni jobban lett, beborult az ég, ahogy lementünk Veresre, esni kezdett és vagy tizenöt fokkal lett hűvösebb.
Sebaj, legalább hőgutát nem kapott egyikünk sem.
És persze lábgombát sem a strandon, mert hát húsz fokban kinek van kedve hullámfürdőzni...
Na de így legalább volt időnk átnézni a pincében tárolt cuccokat. Kiszelektáltam az egyetemi jegyzeteket, a könyveket kettéosztottam eladandó ill megtartandó csoportba, majd a többnapi pakolás és a Baliékkal való egyeztetés után sikerült hihetetlenül összevesznünk azon, hogy minek is kell ezeket a cuccokat kicipeltetnünk. Ezután újabb szeletálás és pakolás jött, persze ekkor már nem volt senki sem beteg, viszont Baliékhoz már vészes időn belül jött a költöztető.
Nem ragozom tovább, mindenesetre egy ideig a pincébe biztosan be nem teszem a lábam.

Na de azért voltak jó pillanatok, pl Veres egész pihentető volt, és még a kismackókat is láttuk. Eljutottunk egyik este Juditékhoz, egy másikon leugrottunk kettesben halat enni a rómaira, egyszer meg Veráékkal beültünk a szimplakertbe és utána a mellette levő indiai gyorsbüfébe. Közben volt Laci szülinapja, és húst sütöttünk a teraszon nagycsaládilag.
Voltunk Bali meg Ancsi búcsubuluján, Veráék is átjöttek gyerekestül egyszer, meg aztán indulás előtt még egyedül elmentem a gyerekes biorobot mítingre.
Nem is volt annyira rossz, na.

Meleg váltás

Csütörtök hajnalban, úgy fél egy fele Liza lázasan bőgve ébred, vígasztalhatatlanul, mint az előtte levő két éjszaka, bőg fekve, bőg, ha felveszem, bőg ha etetni-itatni akarom ebben a kánikulában, és bőg, mikor nekiállok ordítozni, hogy hagyja már abba. Erre felébred már Sosó is, együtt beadjuk a paracetamolt. Ettől lemegy Lizi láza és felélénkül, úgyhogy már nem bőg, de huncut módon karattyol, forgolódik, játszik. Végül ezután a röpke két órás intermezzo után csak elalszik.
Egy óra múlva hüppögve áll Hanni a háló ajtaja előtt - sokszor nem mer bejönni - , hogy "Elkaptam a lábát".
- Rosszat álmodtál? Kinek a lábát kaptad el? - kérdezem.
- Nem! Elkaptam Lizike lázát. Fáj a fejem is - mondja sírva.
Paracetamol be, Hanni vissza ágyába, majd egy óra múlva Liza kel szopni.
Reggel Hanni nyamvadt, de a csempét muszáj megrendelnünk Pestre utazás előtt, mert bezár július végén minden csempés, és aztán ott fog állni a banda munka nélkül, szóval Hannit beadjuk a suliba. Lizán nyoma sincs a betegségnek, mintha ez a három napos alig alvás-láz-bőgés csak egy rémálom lett volna.
Csempe kiválasztva, leendő szomszédoknak beköszönök, szólok, mikor kezdődik a felújítás, majd irány Hanniért a BSO.
27 fok van, holland kánikula, ömlik mindenkiről a víz, Hanni fázik és nyögve sír, hogy a feje fáj.
Éjjel, annak dacára, hogy Lizinek már kutya baja, folytatódik a bőgve ébredés (szerencsére láz nélkül) és 2 óra pörgés, majd egy órával azután, hogy végre mindenki alszik, Hanni ébred nyögve, lázasan. Reggel az apjához bújik izzadtan.
Péntek van, pakolni kéne, aztán este repülünk Pestre. A 38 fokba.
- Szenvedni fogtok- mondja apám.
Nyaralunk, vagy mi...