Sisak

Persze tudom, försztvördproblem, megint, de basszus, hogy a tízalkalmas korcsolya-tanfolyamra kötelező a sisak (oké, féltik a gyereket, rendben, bezzeg az én időmben...), de nem jó a biciklis (eddig ez volt itthon, azt azért vettünk minden gyereknek, meg van a pasimnak is, mert ő versenycangán nyomult) pedig az görkorihoz jó is volt. Vettünk így egy síeléshez, snowboardhoz és korcsolyához való sisakot, ami egy árnyalatnyilag különbözik csak a hiteles lovagló kobaktól (védi a fület is), de ez éppen elég ahhoz, hogy a lovagláshoz az ne legyen jó. Ez abban merül ki, hogy jön az edző, és szól, hogy ez a sisak nincs erre a sportra hitelesítve, de nekik kötelező előírni a sisakot, és csakis olyat lehet hordani, amit a szabályzat előír. Persze lehet mindenhol kölcsönözni, de a legutóbbi tetű-invázió pont a kölcsönzős kobak után jött, szóval ezt annyira nem favorizálom.

Az egy dolog, hogy ez tök felesleges pénzkiadás, de basszus hát hol a francban tartsak ennyi kemény sisakot?!?!

Kegyetlenek!

Beloopolták ezt a számot az uszodában, csak ez megy, órák óta, persze a babaúszás közben nem hallottuk, de előtte-utána igen.
Nem mintha nem szeretném, kivülről fújom a szövegét, ütemről ütemre ismerem.
Ugyanis erre a számra volt ezer éve egy primatorna koreográfia, asszem combizom, méghozzá a kegyetlen fajtából. Hónapokig nyomtuk rá a tornát, beégett a tudatomba, erről (is) mindig a primatorna és az az égő érzés ugrik be, amikor már annyira fáj az izmod, hogy ordítanál, de tudod, hogy még négy ütem, és aztán még rosszabb lesz, de aztán jön a lazítás, ami szintén őrülten fáj, de ha nem csinálod meg, úgy mész le a Kálvinon az aluljáróba, mint egy berozsdásodott terminátor.
Beszarás mennyire rá lehet szokni az endorfinra, sosem voltam annyira izmos, mint akkor. Kockahasam volt konkrétan egy ideig, és kis topban meg sortban nyomtam a tornát, mint az igazi tornamacák. A kockahas azóta elmúlt, de több, mint tíz évvel a primatorna után mindegyik szülésznő meglepődve hümmögött, mikor a méh visszahúzódást ellenőrizte, hogy ez aztán a hasizom.

Sport

Van egy olyan iskolasport alapítvány nevű cucc, aminek a keretében a gyerekek kipróbálhatnak mindenféle sportot, anélkül, hogy éves tagdíjat kéne fizetni az adott sportot oktató egyesületnek (normál esetben így lenne). Mondjuk csak 5-10 alkalmat kap az ember, de ez elég ahhoz, hogy megtudja, tetszik-e vagy sem.
Elsőnek a tollast választottuk, nagyon szeretne tollasozni a nagy, de sajna túl sok türelem kell hozzá a mi részünkről. Ha megtanítja más, kész haszon.
Lufival kezdték, a hatodik, utolsó órán vagyunk, már tud ütni, vissza is ütni bizonyis valószínűséggel, és imádja a tollast, akar járni edzésre.
Az utolsó óra bemutató is egyben, az összes edző itt van, mindegyik pocakos…

Balaton maraton

Pasi csapata az eddig befutott 308-ból 70. lett, 18 óra 2 perc alatt futották körbe a balcsit.
Irtó szuperek voltak, nagyon jól nyomták! Csak összehasonlításképpen, még egyetem alatt (ergo fénykoromban) nekem, biciklivel, sikerült ugyanezt a távot egy hét alatt teljesíteni. Mondjuk a projekt filozófiai háttere nem ugyanaz volt, a versenyszellem helyett nálunk a pillangizmus dominált (pontos definiciójért lásd Dr Bubót).

Ultra

Pasival most beszéltem, a második etapon van már túl, már sötétben vacognak a többiekkel, de ő még rövidgatyában topog a csapatkocsi előtt, mert a hosszú futógatyát a hajnali egyes etap előtt akarja csak felvenni.
A második táv felénél meg érezte visszajönni a rántotthúsos zsömit, amit anyós csomagolt neki ebédre, de visszanyomta, ő nem egy hányós gyerek, így viszont négy km-en át falfehéren futott. Szegénykém, ez azért piszok szar lehetett.
Sebaj, majd a második váltós balatoni ultráján profibb lesz…

télihegy

Nem is írtam a síelésről, pedig szuper volt.
Winterberg igazából egy kihelyezett holland gyarmat Németországban, mivel van egy kis magaslati eltérése és egy hideg mikroklímájú kis zugban található, vagyis olyan hegyek vannak ott, ahol novembertől áprilisig esik a hó, akkor is, ha 50 km-re csak eső esik. Mivel Hollandiában nincs egy szem olyan domb se, ahol síelni lehetne, ezért a gyarmatosították Winterberget :)
A három és fél nap alatt, amíg ott voltunk, szinte megállás nélkül szakadt a hó, és szinte csak holland szót hallottunk körülöttünk. Persze sok gyerekes holland család volt, merthogy a krókuszvakanci alatt voltunk, de a bed and breakfast, ahol megszálltunk, szintén egy holland házaspáré volt. Mi nem Winterbergben aludtunk, hanem onnan kábé tíz percnyi autókására egy nagyon helyes, csöndes kis faluban. Isteni volt, utáltam volna a síelés utáni dajdajozásban gyereket altatni.
Kedd délután érkeztünk meg, gyorsan béreltünk bakancsot, lécet meg botot, aztán másnap felfedeztük a sípályákat. A sípályarendszer három hegyen összesen vagy huszonhat pályából áll, és a legalsóból a legtávolabbi is elérhető síliftekkel és csúszásokkal. A legtöbb pálya kezdőknek való, van vagy négy-öt piros, és egy fekete pálya, de azok simán kikerülhetők. Hanni Sosóval csúszott, míg én Lizával vagy hüttéztem vagy a szobában maradtam, és aztán fejenként egy-egy órára elszabadultunk mi is egyedül síelni. Az első egyedül síelés alatt Sosó meg a gyerekek a pálya aljánál vártak, akkor mentem életemben először csákányos lifttel egyedül. Vagyis nem egyedül, betársultam egy ötvenes holland pasi mellé, akivel végigdumáltuk a felfele utat, és aztán elmondta, hogy kell a végén leszállni. Aztán másnap már egyedül mentem ki kocsival a pályákhoz, és bevállaltam másik pályát meg másik liftet is. Iszonyat büszke voltam magamra, és magamhoz képest tök jól ment a dolog. Persze egy óra után már alig álltam a lábamon, úgyhogy átadtam, a stafétát Sosónak. Hanni az első napon még eléggé fél a lifttől, a lecsúszástól, de aztán napról napra egyre ügyesebb és bátrabb lett. Annyira belejött a végére, hogy aztán múlt hétvégén Sosóval szombat délben felkerekedtek, és egy napra lementek megint síelni.

téli hegy

holnap reggel irány winterberg és a síszezon, péntekig mi leszünk a kékpályák ördögei :)

badje 1!

Hanni szerdán, a harmadik vízhez-szoktató óráján átkerült a következő szintre, az egyes medencébe, ahol konkrétan már láb- meg kar-tempózni tanulnak. Ötig számolva kellett a vízen mozdulatlanul feküdnie hason illetve háton, úgy hogy a feje a vízben van, a kezei meg kétoldalt, úgy, hogy nincs rajta se karúszó, se polifoam biszbasz, majd le kellett merülnie a medence mélyére egy karikáért, és felhozni azt.
Irtó büszke volt magára, meg persze mi is, főleg, hogy a csoportjában van olyan gyerek, aki már november óta szokja a vizet, és várhatóan áprilisig nem kapja meg a badje 1 kék szalagját.
Ja, és ezek után lehet menni hetente kétszer edzeni, úgyhogy sikerült szerda késő délutánra meg pénteken közvetlenül suli utánra is kapni egy-egy időpontot neki. Már úgy várja, hogy csak na.

síelés

ma délelőtt mi is kipróbáltuk a hágai fedett, műhavas sípályát (ahol Hanni tanul síelni), hogy jövő héten ne az első napon kelljen a több éve nem használt sítudásunkat illetve síelni nem tudásunkat feleleveníteni.
Hanni amúgy vasárnap már a nagyobb lejtőn síelt, ahova a sílifttel mentek fel, és irtóra kifeküdt a végén. nem is csoda, én is kikészültem másfél óra után.
na de ma sikeresen legyőztem a rettegést, amit az iciripiciri lejtő tetején éreztem, és sikerült valamelyik lebenyemből előhozni a szlalom- és hóeke-ismereteimet (remélhetőleg lassan beépülnek a mozdulatok az extrapiramidális pályákba), és jóleső térdfájással faltam be a hétköznap délelőtti akciós síjegyhez járó almás sütit meg a kávét a műtűz mellett.

kékpályák, szevasztok! jövünk!

Síelés

Két hete Sosó kitalálta, hogy Hanna szülinapja után húzzunk el síelni Németországba egy hosszú hétvégére. Mint az őrült kerestem szállást, minden panzió foglalt volt, végül sikerült egy helyet találni a bookingspontkomon keresztül, egy szobájuk volt még, és én nem szarakodtam telefonnal meg emaillel, hanem azon a szaron keresztül le is foglaltam a családi szobát. Lemondani csak 14 nappal az indulás előtt lehet díjmentesen, de sebaj, van szállás. Aztán jött a nagy olvadás, a mínusz 13 fokból plusz 10 lett, Winterbergre meg esőt és olvadást jósoltak, úgyhogy úgy döntöttünk, átrakatjuk a foglalást. Sikerült elintézni, felár nélkül, de sajna már csak a februári tavaszi szünetnek csúfolt síszünet alatt volt hely. Sebaj, átraktuk oda, hét közben még jobb, talán a helyiek nem lesznek olyan sokan, csak holland gyerekesek.
Aztán időközben kiderült, hogy Hanni osztálytársa, Aletta jár síelni tanulni Zoetemeerbe, merthogy ők is a szünetben mennek síelni (na, azóta kiderült, hogy ugyanakkor és ugyanoda, kicsi a világ), és hogy addigra szokja a gyerek a havat, vasárnaponként eljár órára. Sosó ráizzított a témára, én meg napokat eltöltöttem azzal, hogy találjak a környéken olyan műhavas benti sípályát, ahol van még Hanninak szabad hely. Ma kora reggel lett volna az első órája Hágában, de mint kiderült, a 9.15-ös csoport már haladó, a 11 órás viszont teli volt, de végül Sosó bekönyörögte Hannit oda, úgyhogy most éppen sokadszorra szeli a lejtőt, és már nem is esik el, hanem szépen lecsusszan a lécen. Miután meglökik őket. Remélhetőleg a következő két órán tanítanak is valamit nekik, mint pl a hóekét vagy legalább az elindulást ;) Ja, és síliftjük is van, az is jó lenne, ha azt kipróbálnák velük.

Na mindegy, még van két óra a síutunkig, de akárhogy is lesz, Hanni lesz a legképzettebb síelő közülünk. Én amúgy a sífutásra fenem a fogam, annyira nem vagyok oda a normál lesiklásért, főleg hogy parázom a lejtőkön - mert tudom, hogy nem tudok jól síelni, meg mert meredek, szánkóval is félek, amúgy a rollercostereket is utálom, szóval jobb nekem az erdei kitaposott két csíkban trappolni, azt még a Schwarzwaldban megszerettem.

zwemles

Elkezdődött!
Sokat tipródtunk, hogy mi legyen Hanni sportoltatásával kapcsolatban, de aztán Liza gyógytornászát kifaggattam még a nyáron, és megnyugodtam, hogy jók voltak a megérzéseim, és nem szabad ezt a sport-dolgot erőltetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy otthon üljön a gyerek, és nézzen tévét, hanem hogy külön sportórákra hordozgatni nagyjából ötéves koráig felesleges, mert addig még annyira gyengék az izmaik, hogy csak kudarcként élnék meg a lassú előrejutást egy adott sportban. A játszótér, a futkározás, bicikli, roller satöbbi bőven elég. Csak hát a vele egyidős osztálytársai is már úszni járnak régóta, meg tornázni és balettozni. Mondjuk tavaly elvittem párszor kids dance-re a pilates studioba, de az inkább zenére tánci-tánci volt meg lányokkal bohóckodás, mint sport, az belefért a ne erőltessük koncepcióba.
Aztán ősszel kiderült, hogy nem indul újra a kids dance, és elkezdtem körbenézni, hogy mi van. A leiderdorpi uszodában, ahova babaúszásra jártunk Hannival, 9 hónapos a várólista az úszásoktatásra, úgyhogy októberben - biztos ami biztos alapon - beírattam, hogy öt éves korában már azért elkezdhesse az úszást. Januárban csörögtek, hogy van pár szabad hely, ha jó valamelyik időpont, elkezdheti az első részét, a vízhez szoktatást. Ha tud a vízen hanyatt és háton fekve egyenesen feküdni 5 másodpercen keresztül, akkor mehet majd tovább a rendes úszástanfolyamra.
Tegnap volt az első órája. Múlt héten lett volna, de előtte való nap nagyon fáradt volt, megfájdult a feje és belázasodott. Csütörtökre semmi baja nem volt már. Most hétfőn újra előjött ugyanaz. Próbáltam faggatni, hogy aggódik-e valami miatt, vagy hogy rágódik-e valamin, és bejött a sejtés: nagyon izgult, hogy az első úszásórán első legyen a versenyen. Megbeszéltük, hogy itt nincsenek versenyek még, majd csak nagyon sokára lesz úszásvizsga, de addig ő már nagyon jól fog tudni úszni.Úgyhogy egy nap alatt elmúlt minden baja, szerdán már ment suliba (pizsamában, miután az előző napot szintén abban töltötte :), és aztán délután meg mentünk úszni.

Az első órára bemehettem én is (Lizivel), ezek után csak kéthavonta egyszer lesz kijkles, amikor is a szülők ömlesztve bemehetnek, és megnézhetik, hogy hogy halad a porontyuk. Szerencsére a következő ilyen alkalom alig három hét múlva esedékes, szóval nem kell most még olyan sokat várni.

Hanni az első órán nagyon lelkes volt, és tök sok dolgot meg is mert csinálni, a fejét is simán belerakta a vízbe. A műanyag súlyzókkal már mennek a "követelmények", úgyhogy kapott két könnyebb hablapot, amik nem tartják annyira fenn a vízen, azokkal még kellett gyakorolnia. Aztán meg kaptak karikát, amit fel kellett venni a medence aljáról, az is jól ment, bár először lábbal szedte fel :)
 Ami a lényeg, hogy nagyon lelkes volt az óra után is, már alig várja a következőt. Szóval úgy érzem, jól időzítettünk.

Amikor vége lett az órának, kissé megborzongtam az egymás mellett szorosan összetömörödött kis gyerektestek láttán, akik álltak vacogva az átjáróból kialakított közzuhanyban, és ömlött rájuk a fentről a plafonból a meleg víz - túl sok II.WW-os filmet láttunk már, na.

Hó, hahó

Mikor múlt héten Hanni elkezdte a sulit, bejött a hidegfront egy kis hóeséssel, aztán brutál mínuszokkal, pedig addig az egész tél enyhe volt, 6-10 fokokkal. Mondtam már, hogy a suliban naponta kétszer kimennek az udvarra? Igen, minusz 12 fokban is. Tiszta kiképzőtábor.
Csütörtökön és pénteken leesett egy nagyobb adag hó, és még hidegebb lett, és azóta sem olvadt el. Persze idén sem takarítják a járdákat, de amíg nem olvad vagy jön egy ónoseső, nincs nagy gáz.
Szóval itt a tél, meg a szánkószezon. Szombaton Sosó vett egy origami-szánkót (össze lehet csukni), a bicikli után kötve hazahúzta, és kimentünk a kisjátszóra, mert ott a nagycsúszdánál van egy domb. Biztos van egy honlap a szánkósoknak, ahol Hollandia összes kitüremkedése fel van sorolva, na az egyik itt van tőlünk egy köpésre. Előtte Sosó taknyolt egyet a kisjátszó és a házunk közötti csatorna jegén, amiért valszeg az összes jegen lévő gyerek utálta, ugyanis szépen betört a jég ott, ahol a háta padlót fogott, és így már senki nem mert azon a jégen korizni. Másnapig. Sebaj, a kisjátszós domb szuperül szuperált, mint szánkópálya, kár, hogy Hanni a sokadik keritésnek csúszáskor beverte a térdét az egyik oszlopba. Amúgy szikrázott a nap, Liza dupla kabátban meg bundazsákban aludt a babakocsiban, míg mi csúsztunk.
Másnap átmentünk a Kanalweg túloldalán levő parkba, ahol szuper meredek dombok vannak, persze a kráterben szánkóztunk, mert az lankás, és ott Hanni egyedül is mehet hason fekve a szánkón, de hazafele menet kipróbáltuk a hardcore lejtőt is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy végig nyomtam a sarkam a hóba, mert bevállalós vagyok ugyan, de azért annyira mégsem.