Bagrettion

Igy hivják a kicsi pandájának a levesét. Akkor kap belőle egy kanállal, ha brummog egy nagyot.

Az időjárás

Este hétkor én a háromésfélévesnek:
- Te nagyon fáradt vagy, babi!
Erre ő:
- Szerintem az édességtől. Vaaaagy az időjárástól.

második

mint második gyerek mindig kész voltam attól, hogy rólam feleannyi kép sem készült gyerekkoromban, amit persze egyértelműen annak tudtam be, hogy engem kevésbé szerettek a szüleim, bezzeg a nővéremet hogy imádhatták, róla annyit csináltak, hogy csak úgy kifolytak a fotósdobozból. hát nem egyértelmű?  ugye. teljesen jogosan voltam féltékeny.
és akkor most itt állok, és egy fotókönyv-akció (csak 24 lapért kell fizetni, az extra oldalak ingyen vannak) keretében nézem az öt-hat-hét éve készült képeket a nagyról és visszamenőleg albumokat gyártok a digitális képekből, és basszus leég a pofám, hogy a második lányunkról mennyivel kevesebb kép készült, mint az elsőről. persze nem azért, mert nem szeretjük annyira, mint az elsőt, hanem mert két gyereknél kicsit más a szitu mint egynél, meg persze keményen dolgoztunk azon, hogy a nagy ne legyen féltékeny ezerrel, de igy is akkora lelkiismeretfurdalásom lett, hogy csinálok is neki egy “Az első másfél évem” kiskönyvet, amilyen a nagyról is van, és amit igazából még annó az apjuknak csináltam szülinapjára, de leginkább a gyerekek nézegetik. szóval legyártok neki is egy ilyen kis babaalbumot, amibe összeszedem az összes létező képét, a félpucérakat és előnyteleneket is, nehogy aztán szó érje a ház elejét.

Milyen idő lesz ma?

Én: 1-10 fok, 8-as idő, egész jó idő lesz.
A 3 éves felkapja a fejét: 10 pók lesz ma??!?
Én: 10 fok.
A 3 éves: 10 fóka? -röhög, tudja, hogy vicces

Szalvéta

Azért az olyan vicces, amikor az ember nem szól rá mindenért a gyerekre, és ezért cserébe felelevenednek a szanaszét cincált szalvétafecnik, és beszólnak egymásnak, játszanak egymással, bölcsibe mennek, ajándék lesz belőlük, stb…

Ukulele

szerdán tavasz volt

Már reggel sütött a nap, és hiába volt csak 5 fok, melegített már a reggeli nap is.
Aztán babazene után elrángattam Lizit a játszóra, ott vártuk meg, hogy mehessünk Hanniért fél egyre a suliba, majd aztán a ház előtt a bicikliről leszállva az előkertben két katicát találtak a csajok, amit mindenképpen meg kellett mutatni apának, így aztán a napon vártuk, hogy visszaérjen a futásból. Vártunk, vártunk, én nekiálltam kihúzni a kövek közt kinövő gazt, majd hoztam a múltkor vett hagymamixet, és a sövény alatt a macskák ellen rakott nagyobb kavicsokat eltolva gilisztákat és gyökereket kerülgetve ástunk, ültettünk. Nőszirmot, kardvirágot meg valami kis helyes rózsaszín oxáliszt. Aztán megjött Alexandra a sarokról, aki még nincs négy éves, de odavan Hanniért, ő meg néha bicajozik vele egyet a járdán saroktól sarokig, hogy anyuka szintén kertészkedik, ő meg bicajozna egyet, és akkor Lizi a motorral hasított a két nagyobb mellett, én meg ültettem a hagymákat lelkesen, aztán visszakotortam a macskaellenes kavicsokat, mert a macskát olyan kegyetlenül büdöseket szarnak az ablakunk alá, hogy az már dühítő. Aztán nagy sokára végre megebédeltünk, és ezzel vége lett a tavaszi idillnek: Hanninak nem volt már kedve Alexandrához, Lizi ment aludni, én meg húztam el Delftbe, órára.
De az a pár óra napos kertezés, utcán élés, szomszédolás, katicázás és gilisztanézés annyira jó volt.

Ezer éve

nem írtam már ide...

Lizi ma 2 éves. Párszavas mondatokat mond, most új szavakat tanul, mint fa, gomba, póni. Imádja a bölcsit, és simán elbúcsúzik tőlünk. Veresen megszerette a vizet, vagyis be meri rakni a fejét, és élvezi a pancsizást, szóval járunk újra babaúszásra. Meg elkezdtük a babazenét, azt is élvezi, nagyon lelkesen vesz részt mindenben.

Hanni másodikos, imád úszni, lassan átkerül a 3. medencébe, és amúgy pocakot eresztett, úgyhogy nehéz rá gatyát találni.

Sosó lelkesen fizet a telefonnal, Leiden a holland próbaváros, ahol az nfc-s fizetést pár hónapig tesztelik - az ő projektje volt, nagyon büszke.

Nekem elkezdődött az egyetem, tök jó, irtó pörgős, és hihetetlen sokat kell készülni az órákra. Ezer cikket, könyvfejezetet kell elolvasni, aztán van még egy csomó beadandó munka, szóval nem vagyok éppen időmilliomos. 

Hát röviden ezek vannak, kedves naplóm.

jár a baba

Liza már simán áttotyogja a szobát nagy huppanás és négykézláb folytatás nélkül, és nagyon, de nagyon élvezi. Karácsony után, mikor hazajöttünk, inkább sétált, mint mászott, és most már tényleg profi kis önjáró baba lett belőle. :)

Agylob

Hogy a francban bír valaki higgadt meg nyugodt maradni, ha a gyerekének tizenkétszer kell elmondani, hogy ne csukja rá az ajtót, majd mikor a hisztérikus rohamot elkerülendő, azt mondja, hogy cipő fel, megyünk a játszóra, akkor a gyerek visítva üvölti, hogy nemakarok?!?!
Nekem ez nem megy, főleg ha a másik egy félóra alvással próbálja kibekkelni a napot.
Rekedt vagyok az üvöltéstől, és utálom magam emiatt.

majmok bolygója

Babyboom van az Apenheul-ben, mindenhol kismajmok csimpaszkodnak az anyjuk hátára vagy hasára. Őrület jó ez a park, teli van jobbnál jobb majmokkal, és tényleg mókásak a picik, főleg az orangután meg a gorilla bébi isteni, nagyon vicces produkciókat nyomtak le.

Aztán hihetetlen egy élmény, hogy vannak olyan részek, ahol a majmik szabadon vannak (ezek a részek vízzel vannak körülvéve - valszeg ezek a félmajmok nem tudnak úszni, és a látogatók vadátjárón mennek tovább, ahol ők nem tudnak továbbjutni, szóval kerítés nélkül vannak egy adott részre "bezárva"). Főleg, hogy ezek a majmok irtózatosan pofátlanok, mondják is, hogy ne legyen elérhető helyen ennivaló, mert ezek kiszedik és megeszik. Csak zippzárral záródó táskában lehet kaját bevinni, vagy adnak majombiztos táskát, amibe berakod a sajátodat. Sokan voltunk, nagyon sokan, de így is messziről kiszúrtak minket ezek a kis pofátlanok. Először csak egy-egy kismajmi ráugrált a babakocsi tetejére. Jó, semmi gond, odaraktam a kezem, majmi rámászott, átraktam a kezem a korláthoz, majmi lemászott. Na de mikor arrébb mentem, hogy lefotózzam Lizit szemből, ezek a kis dögök csapatosan letámadták a babakocsit, majdnem a farkuknál fogva kellett őket kihúzni a babakocsira aggatható, zárnélküli zacsijából, amiben - aztán kiszórtam belőle mindent - csak három szem morzsa volt.

bealvás

Múltkor szóltam a bölcsiseknek, hogy csak naponta egyszer altassák Lizit, mert ha délután ötkor ébred, este tízig-tizenegyig csak vigyorog ránk, de alvás az nincs. Szóval mostanában már csak napi egy alvás van, és azt idáig egész jól abszolválta a kis prücsök, míg valamelyik nap délelőtt fél tízkor a körülöttem sündörgés közben egyszer csak elnyomta az álom a konyhakövön, és még arra sem ébredt fel, hogy átraktam az ágyába :)

ül, áll

Lizi csodaszépen ücsörög már egy jó ideje. Két hete voltam vele a fizioterapeutánál kontrollon, aki azt mondta, minden oké, szépen mozog, mindkét oldalát használja, változatosan és szívesen mozog, érdeklődik, szóval többet nem is kell mennünk. Mondjuk a consultatiebureau-s nő (két nappal később kapott szurit, meg nézték a fejlődését) visszarendelt minket hat hét múlva, csak hogy lássák, stabilan tud-e ülni addigra. Merthogy akkor még csak valahova félig felmászás után csüccsentette le magát, de most már bármikor bárhonnan felnyomja magát ülésbe, és szépen megtartja a hátát, miközben két kézzel machinál. Kirámolja a dobozait, sőt a minap felmászott az egyik dobozra, csak hogy elérjen egy másikat.
A kiságyát lejjebb eresztettük, mert már kapaszkodik a rácsba, és nyújtja a lábát, meg nagyokat vigyorogva rugózik, ha  rajtam áll fel. Tegnap meg nyitva marad a szekrényajtó, és a téli pamutharisnyáimat pakolta ki éppen, meg tekerte azokat sálként a nyaka köré, aztán a szekrénypolcba kapaszkodva felállt, hogy jobban belásson a polc mélyére a kis szaros.
Szóval szerencsére felesleges a consultatiebureau-s aggodalom, de inkább ez a "felállás" :) legyen, mint hogy nem figyelnek rá oda.

Utánfutó

Elegem lett abból, hogy egy szimpla "elmegyek a gyerekekért a bölcsibe/BSO-ba" vagy az "elhozom Lizivel a zöldségcsomagért" egy egyórás program, és végül hiába mondta Sosó, hogy nekünk ez totál felesleges cucc, a neten megrendeltem egy középkategóriás bicajos utánfutót babaüléssel. Pénteken végre meg is jött, apóssal összeraktuk, beleapplikáltuk a babaülést (na ez macerásabb volt, mint magát a cuccot összerakni), és a lányokkal felavattam egy kis körrel.
Szombaton aztán a kánikulára való tekintettel elbicajoztam velük a Vlietlandig (ez egy szuper kis tó Voorschoten határán), ami kábé 13 km oda-vissza - Sosóék ismét villanyszereléssel töltötték a hétvégét, és náluk volt az autó. Hát, nem mondom, hogy egy sétagalopp volt, nyomtam rendesen a pedált, de asszem a hőség jobban zavart, mint az a hatalmas rakodósúly a bicajra aggatva.
Az utánfutó amúgy Hanninak egy csöppet kicsi, nem tudja kinyújtani benne a lábát, ennek ellenére imádja. Lizinek csak a napsütéssel és a meleggel volt problémája, az út végén még el is aludt a rózsaszín csodában. Így, hogy Lizi aludt, a babakocsi verziót is kipróbáltuk, hogy az árnyékba rakjuk szegény alvó gyereket.
Babakocsiként nagyon könnyű, könnyen irányítható, könnyű fel- meg leapplikálni a kis kereket. Utánfutóként szinte észre sem lehet venni, fordulásnál meg az út szélén nem kell rá odafigyelni, csak egy csöppet nehezebb tekerni a bicajt.
Hihetetlen sok cucc elfér a hátuljában, irtó kényelmes bele pakolni.
Szóval most az elkövetkező pár alkalom kvázi kardio- meg combizom edzés lesz nekem, mire formába jövök, de asszem nagy kedvenc lesz ez a rózsaszín Croozer.

Aszinkron reggel

Ha mindkét gyereknek szabadnapja van, és semmi sietős program nincs, Hanni általában megpróbál kilencig aludni. Vagy legalábbis az ágyban lustul. Liza valamikor hajnalban átkerül hozzánk (meséltem már, hogy egy szobában alszanak?), és f7-f8 között tutira felébred, sikongat, kurjong, kúszik, játszik és persze megéhezik. Ilyenkor nem bírjuk kivárni Hannit a reggelivel. Lizának keverek tejet, kenek kenyeret, én is eszek valamit. Aztán felkel Hanni, ő is eszik, én leülök hozzá kávézni, és mire Hanni megreggelizik, Liza kifárad eléggé, hogy 10-f11-kor menjen aludni. Aztán Hanninak öltözés-fogmosás, persze csendben meg óvatosan, nehogy felkeltsük a tesót. Mire Lizike felébred, jöhet újra kaja, és végre vmi program, Hanni eddig igényli a lustareggelt, utána mehetnékje támad.
Amúgy most kezd bedurvulni a kettejük viszonya, Liza menne Hanni után a wc-re is, meg persze az a játék kell, amivel Hanni játszik, meg vica versa, sőt Hanni mindent kivesz a kistesó kezéből és folyton neveli. Rivális lett Lizi, mióta közlekedik meg felfedez mindent, amit elér, úgyhogy a szinte sosem látott féltékenység sajnos most megjelent a színen...

Meleg váltás

Csütörtök hajnalban, úgy fél egy fele Liza lázasan bőgve ébred, vígasztalhatatlanul, mint az előtte levő két éjszaka, bőg fekve, bőg, ha felveszem, bőg ha etetni-itatni akarom ebben a kánikulában, és bőg, mikor nekiállok ordítozni, hogy hagyja már abba. Erre felébred már Sosó is, együtt beadjuk a paracetamolt. Ettől lemegy Lizi láza és felélénkül, úgyhogy már nem bőg, de huncut módon karattyol, forgolódik, játszik. Végül ezután a röpke két órás intermezzo után csak elalszik.
Egy óra múlva hüppögve áll Hanni a háló ajtaja előtt - sokszor nem mer bejönni - , hogy "Elkaptam a lábát".
- Rosszat álmodtál? Kinek a lábát kaptad el? - kérdezem.
- Nem! Elkaptam Lizike lázát. Fáj a fejem is - mondja sírva.
Paracetamol be, Hanni vissza ágyába, majd egy óra múlva Liza kel szopni.
Reggel Hanni nyamvadt, de a csempét muszáj megrendelnünk Pestre utazás előtt, mert bezár július végén minden csempés, és aztán ott fog állni a banda munka nélkül, szóval Hannit beadjuk a suliba. Lizán nyoma sincs a betegségnek, mintha ez a három napos alig alvás-láz-bőgés csak egy rémálom lett volna.
Csempe kiválasztva, leendő szomszédoknak beköszönök, szólok, mikor kezdődik a felújítás, majd irány Hanniért a BSO.
27 fok van, holland kánikula, ömlik mindenkiről a víz, Hanni fázik és nyögve sír, hogy a feje fáj.
Éjjel, annak dacára, hogy Lizinek már kutya baja, folytatódik a bőgve ébredés (szerencsére láz nélkül) és 2 óra pörgés, majd egy órával azután, hogy végre mindenki alszik, Hanni ébred nyögve, lázasan. Reggel az apjához bújik izzadtan.
Péntek van, pakolni kéne, aztán este repülünk Pestre. A 38 fokba.
- Szenvedni fogtok- mondja apám.
Nyaralunk, vagy mi...

Waterpokken

A bölcsiben már hetek óta kinn van a másik csoport ajtaján a bárányhimlős gyerek volt a csoportban papír, de múlt héten Liziék ajtajára vándorolt. Tegnap délután hívtak, hogy Lizi lázas, menjek érte. Tegnap délután 5-től aludt fél kilencig, majd annak örömére, hogy lement a láza, 11-ig dorbézolt. Hajnalban kétszer kelt, azóta alig eszik, még tápszert se kér, viszont a mellemen lógna egész nap, és sokszor keservesen elbőgi magát, ergó valszeg fáj a torka vagy a hasa, vagy mindkettő. Az arcán már van pár piros pötty, de persze ez még lehet simán más is, valami hüje vírus, meg melegkiütés. Holnapra kiderül, hogy sikítófrászt kapok-e, mert ha tényleg bárányhimlős, nem igazán illik repülni.
Update: nem bárány.

Berregô kommandós

Liza megtanult berregni, vagyis szájjal pukizni, és berregve vagy óbégatva kúszik egy-egy játéka után, amelyik van olyan pofátlan, hogy elguruljon. Most éppen Hanna ágya alá próbál bemenni, de mivel kúszva beveri a fejét a lécbe, próbál begurulni illetve hátonfekvésben bearaszolni. A nappaliban tegnap magára borította Hanni társasait, az elérhetetlen legofigurákkal meg nekiállt veszekedni. Hanni mindig is "rendes" gyerek volt, sosem evett földet, pancsolt a wcben, vagy ilyenek, ellenben Liza már kóstolta a lámpa zsinórját, és boek felkiáltás után elkezdte lepakolni a dossziékat a polcról. Imádja a tollakat rágni, a papírokat csócsálni, úgyhogy nála abszolút igaz, hogy ha csöndben van, rohanni kell kiszedni a cuccot a szájából. Az új házban asszem kénytelenek leszünk A) rendet tartani, B) bevetni az itt doboznak becézett járókát.

Kettő

A tegnapi első után kibújt Liza màsodik foga is! Hip hip hurrá!

A nagy felfedezés

Liza tegnap óta körbekrúzolja a nappalit, élvezettel forogja, pörgi és néha kússza be a teret, vigyorogva kóstolgatja az ipad töltőjét, kapja fel Hanni földgömbös tollát, hogy pár perc múlva a radiátor alá rejtse el, vigyorogva igent majd nemet bólogatva, amikor rákérdezek, hogy tényleg ő tette-e oda, lelkesen hintáztatja a hintaszéket, bababát kántálva rugdossa a kosarakat vagy az alaptévé asztalát, kergeti a labdát, kockát vagy a guruló, csörgő katicás duplo figurát.
Gyógytornászi javaslatra van most nálunk kapitális kupi a földön, hogy a szétszórt játékok mozgásra motiválják. Mondjuk a kisszék körüli diónyi kekszmorzsákról nem ő tehet, hanem a tegnap frissiben kibújt első és a kibújni készülő másik fogacska, meg Liza türelmet nem ismerő követelődző éhsége. Ugyanis egy kis keksz morzsolgatása és alapos szétszórása, időnkénti rágcsálása annyira mókás, hogy kapok pár perc haladékot a kaja elkészültéig.