Az úgy volt, hogy apósék hirtelen felindulásból eladták a menzát - na jó, nem volt olyan hirtelen, csak nekünk nem meséltek semmit, csak hogy otthon ülnek már egy hete, és unatkoznak, és szívesen kijönnének segíteni. Apósom még erősködik is, hogy hagyjam meg neki a sövényt, majd jön és levágja. Miután ezt jól megbeszéltük szkájpon, felhívom Sosót az irodában, erre ő visszahívja őket, hogy szuper, jöjjenek, neki úgy is elfogyott a lelkesedése, nincs már kedve fúrni-faragni, felrakni a wc-papír-tartót vagy a lámpaburákat. Oké, akkor jönnek. Felhív engem, hogy akkor veszi nekik a jegyeket, felőlem oké, jöjjenek. Felhívja őket, ekkor már apósom hárít, hogy de hát neki ez meg az van, ő nem tud jönni, ne vegye a jegyeket. Viszont anyósom jönne.
Jó, akkor jöjjön csak ő. Két hét? Két hét. Első héten Hanninak még szünete van, másodikon meg Sosó Nizzában van fejtágításon és kötélhúzásos csapatépítésen, nekem meg szerdán interjú, meg egyébként is, filmhét, jó, legyen.
Vasárnap jövünk vissza Belgiumból, hétfőn vesz Sosó egy gagyi kinyitható kanapét - a kényelmetlenség csimborasszója, de hát Katinak valahol kell aludnia. Ez a valahol a nappali, merthogy a tetőtérben még dobozkiállítás van kuplerájjal vegyesen, padló nincs, és egyébként is, Kati hadilábon áll a lépcsővel, négykézláb közlekedne rajta legszívesebben
A héten Sosóval lerakjuk a laminált padlót a tetőtérben, végre megkapom az írásos megerősítést, hogy visszakapjuk a pénzünket a mosógépért-szárítóért, megrendelem őket máshol, másnap szállítják, felhozzák, bekötik. Hurrá, vége a biciklivel-babkocsival mosodába járásnak!
Csütörtökön Tamás Krisztivel üzeni, hogy mégsincs programja, és a kedves neje nélkül unatkozik, ő is kijönne. Mondjuk másnap. Sosó vegyen jegyet. És lőn. Na nem másnap, hanem szombaton jön, Eindhovenbe, éljen az autókázás.
Sosó hétfőn el, előtte apjával megbeszélik, hogy miket kéne a héten megcsinálni. Én az interjúra készülnék, többé-kevésbé megy is, közben lámpák meg rolók kerülnek fel a helyükre, néha elugrunk a gammába vásárolni. A sövény nagy része a kertkövön landol, bele se fér a zöldséges kukába. Anyós köhög, taknyos, mintha láza is lenne. Csütörtökön jön a lépcsőt kárpitozó muksó, péntekre még a lépcső és a fal közötti takaróléc is elkészül - bár egy csöppet hideg van úgy aludni, hogy kint 2 kemény fok van éjjel, és a festékszag miatt szellőztetek. Ekkor már após is inkább koraeste lefekszik aludni, mert érzi, hogy kitör rajta a nátha. Péntek este Hannival elhozzuk Sosót a reptérről, szétnéz, ferdén van a lámpa felrakva, tollhúzás van a függönyön, inkább ne is raktad volna fel, ezt a léc meg mit keres itt, iszonyat randa, és mondd, a falat direkt kented össze az olajfestékkel... Persze másnap már nem minden rossz, sőt, még a biztosítékot is megszerelik, én meg végre eljutok a filmhétre, sőt az anyagpiacra is.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felújítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felújítás. Összes bejegyzés megjelenítése
hétfő, november 05, 2012
hétfő, szeptember 03, 2012
festenek
Most már a szervasi srácok festik a házat, egy hete, hogy itt vannak. Szuperül haladnak, már minden falat lefestettek egyszer, vasárnap javítgatták a hibákat a második réteg előtt, meg elkezdték az ablak- és ajtókeretek festését. Ma jött a helyi asztalos, hogy felrakja az ajtókra a takaróléceket, mert azt a srácok nem vállalták be. Így az asztalos legyártatta a léceket, péntek este bedobta a házba, a srácok lekenték azokat egyszer, ma felrakja az asztalos, aztán majd még egyszer lekenik, ha mindegyik a helyén lesz.
Majdnem az egész ház fehér lesz, a hálószobák lesznek csak krémszínűek, és a lányoknál az egyik fal narancssárga, a mi hálónkban meg az ágy mögötti fal barnás árnyalatú.
Már most szuperül néznek ki a falak, ha a második réteg is felkerül, csodaszép lesz.
Ma jön vissza amúgy Imre, hogy visszarakja a radiátorokat meg hogy felrakja a fürdőszobában a wc-t meg a fürdőszobabútort-mosdót. Még a lépcsőkkel kell valamit kezdeni, azoknak a festését nem vállalták be a srácok. A parkettát ma megrendelte Sosó, azt három nap múlva hozzák - ha minden igaz, ő akarja azt lerakni. Hát, őszintén, ebből nem tudom mi lesz. A villanyszerelés is elég nagy meló volt, stresszelték őt (őket, mikor após is itt volt) Feriék elég rendesen, hogy siessen, miatta nem haladnak. Mondjuk a parkettával nem fogja őt senki sem stresszelni, azzal nem kell sietni, csak nem ártana, ha jól nézne ki, nem úgy mint ez itt a mostani lakásban. Ez középen okés, de a széleit nem dolgozták el, trehány az egész.
Na mindegy, valahogy csak lesz, ha máshogy nem, valakit kihívunk, hogy fejezze be :)
Amúgy még kilincseket kell nézni, pénteken meg jön az ablakos, aki kicseréli az üvegeket dupla üvegre.
Közben itt meg festik az erkélyeket, úgyhogy le kellett pakolni mindent, így végre egy háromnegyed éves késéssel kidobtam az elszáradt tavaly nyári virágokat a ládából. A félig elszáradt karácsonyfánkat még nem ítéltem konténer általi halálra, adok magamnak egy esélyt, hogy helyrehozzam idén karácsonyig. Szegénykém.
Most választottam mosógépet meg szárítót, ha Sosó rábólint, meg is rendelem.
Elkezdtem aztán már a dobozolást, merthogy az antik Siemes rádióból ki kellett pakolni a lemezeket meg az egyéb vackokat, úgyhogy annak a helyén már gyűlnek a dobozok a sarokban. Alig négy hetünk van hátra. Ó, és költöztetőt is kéne keresni! Megyek is, bújom tovább a netet.
Majdnem az egész ház fehér lesz, a hálószobák lesznek csak krémszínűek, és a lányoknál az egyik fal narancssárga, a mi hálónkban meg az ágy mögötti fal barnás árnyalatú.
Már most szuperül néznek ki a falak, ha a második réteg is felkerül, csodaszép lesz.
Ma jön vissza amúgy Imre, hogy visszarakja a radiátorokat meg hogy felrakja a fürdőszobában a wc-t meg a fürdőszobabútort-mosdót. Még a lépcsőkkel kell valamit kezdeni, azoknak a festését nem vállalták be a srácok. A parkettát ma megrendelte Sosó, azt három nap múlva hozzák - ha minden igaz, ő akarja azt lerakni. Hát, őszintén, ebből nem tudom mi lesz. A villanyszerelés is elég nagy meló volt, stresszelték őt (őket, mikor após is itt volt) Feriék elég rendesen, hogy siessen, miatta nem haladnak. Mondjuk a parkettával nem fogja őt senki sem stresszelni, azzal nem kell sietni, csak nem ártana, ha jól nézne ki, nem úgy mint ez itt a mostani lakásban. Ez középen okés, de a széleit nem dolgozták el, trehány az egész.
Na mindegy, valahogy csak lesz, ha máshogy nem, valakit kihívunk, hogy fejezze be :)
Amúgy még kilincseket kell nézni, pénteken meg jön az ablakos, aki kicseréli az üvegeket dupla üvegre.
Közben itt meg festik az erkélyeket, úgyhogy le kellett pakolni mindent, így végre egy háromnegyed éves késéssel kidobtam az elszáradt tavaly nyári virágokat a ládából. A félig elszáradt karácsonyfánkat még nem ítéltem konténer általi halálra, adok magamnak egy esélyt, hogy helyrehozzam idén karácsonyig. Szegénykém.
Most választottam mosógépet meg szárítót, ha Sosó rábólint, meg is rendelem.
Elkezdtem aztán már a dobozolást, merthogy az antik Siemes rádióból ki kellett pakolni a lemezeket meg az egyéb vackokat, úgyhogy annak a helyén már gyűlnek a dobozok a sarokban. Alig négy hetünk van hátra. Ó, és költöztetőt is kéne keresni! Megyek is, bújom tovább a netet.
vasárnap, augusztus 19, 2012
Szemfényvesztés
Szerencsére csak majdnem, de azért egy fél napot a szemklinikán töltöttünk.
Az úgy volt, hogy Imre, a víz- és gázszerelő elkezdte vésni a téglát a radiátor-felrakáshoz, és ebben a házban minden iszonyat kemény, a habarcsot, amit általában olyan óvatosan kell leütögetni a tégláról, hogy nehogy eltörjön a tégla, itt aztán ütheti, nem jön le. A tégla meg nemhogy nem törik, a véső is majdnem kifogott rajta. Aztán lepattant róla egy darab, és egyenesen belerepült Imre szemébe. Másnap szólt csak, hogy be van dagadva a szeme, fáj meg könnyezik, kéne valamit csinálni. Sosó elvitte a háziorvoshoz, ahol le kellett perkálni 26 eurót, hogy aztán elküldje őket a szemklinikára. Merthogy egy darabka tégla még mindig ott volt a szemében, pont a pupilla közepén. Szerencsére csak a szaruhártya felülete sérült, de azt a téglát csak ki kellett szedni, szóval betelefonált a szemklinikára, délre kapott is időpontot. Sosónak halaszthatatlan confcall-ja volt, így bevállalta Lizit egy babakocsis sétára meg hogy leadja Hannit Juliehez, én meg mentem Imrével a szemklinikára. Ott gond nélkül elfogadták az eu-s biztosítási kártyáját, viszont úgy, mint Hannit két éve, őt is orvostanhallgatók vizsgálgatták. Mondjuk alaposak voltak és sokáig nézegették, meg minden, de akkor is elkezdett felmenni bennem a pumpa, mikor a fiatal srác egy jó félóra nézegetés után azt mondta, hogy szól a supervisorának, hogy ő is nézze meg. A supervisor-nak látszó rangidős csajt éppen láttam elmenni ebédelni, míg kinn vártunk, úgyhogy helyette jött a másik orvostanhallgató, egy lány, aki ugyanazt a félórás vizsgálatot eljátszotta, csak most Imre mindkét szemén, és még pupillát is tágított neki. Mindegy, a lényeg, hogy akkor már nem volt semmi cucc a szemében, a háziorvos és a klinika között kimosta a könny a féltéglát, és a sérülés nem súlyos, gyorsan fog gyógyulni. Kapott egy adag antibiotikumos kenőcsöt a szemébe, leragasztották egy fél napra, aztán még pár napig nyomni kellett bele a kencét. Kifele menet odaadtam neki a napszemüvegemet, hogy a pupillatágítás után ne égjen ki a szeme, míg a szerb lány diákszállására nem ér. Így másfél napja kiesett, de legalább a szeme nem.
Utána már hordta a védőszemüveget.
Az úgy volt, hogy Imre, a víz- és gázszerelő elkezdte vésni a téglát a radiátor-felrakáshoz, és ebben a házban minden iszonyat kemény, a habarcsot, amit általában olyan óvatosan kell leütögetni a tégláról, hogy nehogy eltörjön a tégla, itt aztán ütheti, nem jön le. A tégla meg nemhogy nem törik, a véső is majdnem kifogott rajta. Aztán lepattant róla egy darab, és egyenesen belerepült Imre szemébe. Másnap szólt csak, hogy be van dagadva a szeme, fáj meg könnyezik, kéne valamit csinálni. Sosó elvitte a háziorvoshoz, ahol le kellett perkálni 26 eurót, hogy aztán elküldje őket a szemklinikára. Merthogy egy darabka tégla még mindig ott volt a szemében, pont a pupilla közepén. Szerencsére csak a szaruhártya felülete sérült, de azt a téglát csak ki kellett szedni, szóval betelefonált a szemklinikára, délre kapott is időpontot. Sosónak halaszthatatlan confcall-ja volt, így bevállalta Lizit egy babakocsis sétára meg hogy leadja Hannit Juliehez, én meg mentem Imrével a szemklinikára. Ott gond nélkül elfogadták az eu-s biztosítási kártyáját, viszont úgy, mint Hannit két éve, őt is orvostanhallgatók vizsgálgatták. Mondjuk alaposak voltak és sokáig nézegették, meg minden, de akkor is elkezdett felmenni bennem a pumpa, mikor a fiatal srác egy jó félóra nézegetés után azt mondta, hogy szól a supervisorának, hogy ő is nézze meg. A supervisor-nak látszó rangidős csajt éppen láttam elmenni ebédelni, míg kinn vártunk, úgyhogy helyette jött a másik orvostanhallgató, egy lány, aki ugyanazt a félórás vizsgálatot eljátszotta, csak most Imre mindkét szemén, és még pupillát is tágított neki. Mindegy, a lényeg, hogy akkor már nem volt semmi cucc a szemében, a háziorvos és a klinika között kimosta a könny a féltéglát, és a sérülés nem súlyos, gyorsan fog gyógyulni. Kapott egy adag antibiotikumos kenőcsöt a szemébe, leragasztották egy fél napra, aztán még pár napig nyomni kellett bele a kencét. Kifele menet odaadtam neki a napszemüvegemet, hogy a pupillatágítás után ne égjen ki a szeme, míg a szerb lány diákszállására nem ér. Így másfél napja kiesett, de legalább a szeme nem.
Utána már hordta a védőszemüveget.
szerda, július 25, 2012
Macska-fogó
Móriczék feltankolva jöttek ki. Két kiló zsír áll a hűtőben. A sufninkban meg lóg tíz pár kóbász. És mivel kánikula van, nekiálltak olvadni, csöpögni. Alájuk raktak pár zsírpapírt, de már a kertben, sőt a biciklis sikátorban is messziről köszön a füstölt szag.
Mikorra fog ez a kiszellőzni?!?
Mikorra fog ez a kiszellőzni?!?
hétfő, július 02, 2012
konyha reloaded
Lesz itt még egy-két kör konyha-ügyben.
Egyrészt a dán konyhastúdió ikea-dobozokat ad el fenszi ajtóval és munkalappal, úgyhogy ők nagy ívben ejtve vannak, ahhoz túl drágák, hogy ikeás cuccot vegyen az ember, amit itt amúgy irtózatosan lenéznek.
Másrészt tegnap este az eredeti terveket böngészve Sosó rájött, hogy a mérnök srác a konyhánál kivételesen nem a belső falak közti távot adta meg a tervrajzokon, hanem a kintieket, így a konyhánk egy harminc centivel vékonyabb, mint eddig hittük. Szóval át kell egy csöppet rajzolni a terveket, meg Sosó mégiscsak ragaszkodik a fényes ajtókhoz, úgyhogy most a magnólia színű fogantyús verziót fényesben kell kérni, és a whirpool cuccokat fel akarjuk tuningolni, a siemenses verzió csak 300-zal kerül többe, ami nonszensz, hüjének is megéri.
Szóval szerdán megyünk új ajánlatot kérni.
Közben eszünkbe jutott, hogy villanyra-gázra-vízre kell nekünk előfizetés, mikor itt lesznek a mesterek, nekik kell már minden a felújításhoz, úgyhogy ma annak jártam utána.
Szombaton Sosó elautózott 200 km-t egy parketta-nagykerbe, hogy megnézze, milyen cuccot adnak annyira hihetetlenül olcsón, és egy kétméteres mintával jött haza.
Holnap megyek a csempe nagykerbe.
A fürdőszoba tervei pedig még mindig "under preparation".
Egyrészt a dán konyhastúdió ikea-dobozokat ad el fenszi ajtóval és munkalappal, úgyhogy ők nagy ívben ejtve vannak, ahhoz túl drágák, hogy ikeás cuccot vegyen az ember, amit itt amúgy irtózatosan lenéznek.
Másrészt tegnap este az eredeti terveket böngészve Sosó rájött, hogy a mérnök srác a konyhánál kivételesen nem a belső falak közti távot adta meg a tervrajzokon, hanem a kintieket, így a konyhánk egy harminc centivel vékonyabb, mint eddig hittük. Szóval át kell egy csöppet rajzolni a terveket, meg Sosó mégiscsak ragaszkodik a fényes ajtókhoz, úgyhogy most a magnólia színű fogantyús verziót fényesben kell kérni, és a whirpool cuccokat fel akarjuk tuningolni, a siemenses verzió csak 300-zal kerül többe, ami nonszensz, hüjének is megéri.
Szóval szerdán megyünk új ajánlatot kérni.
Közben eszünkbe jutott, hogy villanyra-gázra-vízre kell nekünk előfizetés, mikor itt lesznek a mesterek, nekik kell már minden a felújításhoz, úgyhogy ma annak jártam utána.
Szombaton Sosó elautózott 200 km-t egy parketta-nagykerbe, hogy megnézze, milyen cuccot adnak annyira hihetetlenül olcsón, és egy kétméteres mintával jött haza.
Holnap megyek a csempe nagykerbe.
A fürdőszoba tervei pedig még mindig "under preparation".
csütörtök, június 28, 2012
konyha
Na az úgy kezdődött, hogy elmentünk Zouterwoudeba, ahol a Hoge Rijkdijkon egy rakás bútorbolt van, hogy megnézzünk egy konyhastúdiót. Be is mentünk az elsőbe (Brugman), ahol is kiderült, hogy Sosónak már fix elképzelése van, hogy milyen legyen a konyhánk (ugyanolyan, mint itt a bérelt lakásban): fényes fehér elejű és fogantyú nélküli - persze nem ő takarítja le az ujjnyomokat a fényes fehér ajtókról. Én először jól megsértődtem, hogy akkor mi a francnak vitt el engem, ha még beleszólásom sem lehet az egészbe, és a konyhastúdióban ücsörögve azt tervezgettem, hogy ezután én oda be sem teszem a lábam, majd ezentúl ő fog főzni a csilivili konyhájában.
A fiatal srác rajzolt nekünk konyhát, amit aztán a hétvégén újrarajzoltunk, merthogy elfeledkeztünk egy ablakról, ami miatt borult az eredeti terv. Bevetettük az ikea konyhatervezőjét, és végül a negyedik elrendezésben megállapodtunk, hogy az mindkettőnknek tetszik, elég sok munkafelületet és pakoló- meg tárolóterületet tartalmaz, és még jól is néz ki.
Elkezdtem árajánlatot kérni erre az adott elrendezésre és a fényes fehér fogantyú nélküli modellre több stúdióból is (egy árajánlat készítése átlag másfél-két óra), és hát a nyolctól tízezerig terjedő összeg eléggé sokkolt minket. Egy hét összehasonlítgatás, szekrény-nyitogatás, mosogató-beépíthetőség vizsgálgatás (kilóg-e a mosogató pereme a munkalapból vagy sem) és húsz kilónyi mikro-sütő-hűtő katalógus begyűjtése és áttanulmányozása után eljutottunk oda, hogy Sosó feladja az elveit, és rám bízza a döntést. Én szeretnék valami "durvább" színt (pl magnólia vagy krém- na ezekről elsőre meg nem mondod, hogy nem fehérek, csak mondjuk nem annyira vakító a konyha tőlük), és ha lehet, megvadítani azt egy más színű fiókkal vagy egy ütős munkalappal.
Már a sokadik konyhastúdióban kapott ajánlat után felfedeztem egy dán stúdiót, ahol egész korrekt árakon adnak a többitől eltérő konyhákat, amik eléggé tetszenek, sőt még siemens gépekkel is megdobják az embert a nyári akciójukkal (persze csak hármat adnak, de hogy ne legyen már minden összevissza, az ember megveszi a többit is a siemenstől, jó politika. persze a hűtőnél nem leszünk sznobot, azon nem látszik a márka, jó lesz abból egy olcsóbb is). Így ők egy fa munkalapos, jól kinéző, siemenses cuccokkal felszerelt konyhát annyiért adnak, mint máshol a műanyag munkalapos whirpoolost, úgyhogy holnap elviszem Sosót, hogy lemeózza ő is őket, és ha rábólint, a két hete fennálló ámokfutásnak, folyamatos árajánlat-kérésnek véget vetünk.
Ezek után jöhet a többi: a csempe-választás, a fürdőszoba megtervezése, fürdőszobabútor és szaniterek kinézése, a hajópadló beszerzése, amiken még a jövő pénteki hazautunk előtt jó lenn túl lenni.
A fiatal srác rajzolt nekünk konyhát, amit aztán a hétvégén újrarajzoltunk, merthogy elfeledkeztünk egy ablakról, ami miatt borult az eredeti terv. Bevetettük az ikea konyhatervezőjét, és végül a negyedik elrendezésben megállapodtunk, hogy az mindkettőnknek tetszik, elég sok munkafelületet és pakoló- meg tárolóterületet tartalmaz, és még jól is néz ki.
Elkezdtem árajánlatot kérni erre az adott elrendezésre és a fényes fehér fogantyú nélküli modellre több stúdióból is (egy árajánlat készítése átlag másfél-két óra), és hát a nyolctól tízezerig terjedő összeg eléggé sokkolt minket. Egy hét összehasonlítgatás, szekrény-nyitogatás, mosogató-beépíthetőség vizsgálgatás (kilóg-e a mosogató pereme a munkalapból vagy sem) és húsz kilónyi mikro-sütő-hűtő katalógus begyűjtése és áttanulmányozása után eljutottunk oda, hogy Sosó feladja az elveit, és rám bízza a döntést. Én szeretnék valami "durvább" színt (pl magnólia vagy krém- na ezekről elsőre meg nem mondod, hogy nem fehérek, csak mondjuk nem annyira vakító a konyha tőlük), és ha lehet, megvadítani azt egy más színű fiókkal vagy egy ütős munkalappal.
Már a sokadik konyhastúdióban kapott ajánlat után felfedeztem egy dán stúdiót, ahol egész korrekt árakon adnak a többitől eltérő konyhákat, amik eléggé tetszenek, sőt még siemens gépekkel is megdobják az embert a nyári akciójukkal (persze csak hármat adnak, de hogy ne legyen már minden összevissza, az ember megveszi a többit is a siemenstől, jó politika. persze a hűtőnél nem leszünk sznobot, azon nem látszik a márka, jó lesz abból egy olcsóbb is). Így ők egy fa munkalapos, jól kinéző, siemenses cuccokkal felszerelt konyhát annyiért adnak, mint máshol a műanyag munkalapos whirpoolost, úgyhogy holnap elviszem Sosót, hogy lemeózza ő is őket, és ha rábólint, a két hete fennálló ámokfutásnak, folyamatos árajánlat-kérésnek véget vetünk.
Ezek után jöhet a többi: a csempe-választás, a fürdőszoba megtervezése, fürdőszobabútor és szaniterek kinézése, a hajópadló beszerzése, amiken még a jövő pénteki hazautunk előtt jó lenn túl lenni.
csütörtök, június 21, 2012
Szállás
A mostani egyik nagy cselendzs két hétre szállást találni Imrének, a víz-gáz-szerelőnek, a fiának, aki jön neki segíteni, meg a feleségének, mindezt úgy, hogy ha lehet, napi 50 ajró körül.
A legolcsóbb szálló 80-nál kezdődik, egy b&b szintén, kamertjét legtöbbször csak diákoknak adnak ki. Van egy minimál-kemping a szomszédunkban, a vizes parkban, egyébként az egyetlen leidenben, ahol egy kisházban van 4 ágy, egy rezsó meg egy hűtő, na az 29. Már ott tartottunk, hogy mi kiköltözünk oda aludni, Imréék meg laknak nálunk, de azért napközben mi is használjuk a lakást, míg a leideni expat levlistán jelentkezett egy szerb progmatos doktoranduszlány, hogy neki pont arra a két hétre kéne extrában fizetnie a diákszállós konyhás-fürdős kislakásáért feleslegben, mert ad1, átköltözik máshova, ad2, hazamegy. Szóval hivatalosan ezt nem szabadna, nade a doktorandusz-fizetés nem végtelen, a két hétért kért 290 sokat dobna rajta. Úgyhogy egyelőre úgy néz ki, ez a feladat kipipálva, azért fingers crossed, hogy ne legyen vele galiba.
A legolcsóbb szálló 80-nál kezdődik, egy b&b szintén, kamertjét legtöbbször csak diákoknak adnak ki. Van egy minimál-kemping a szomszédunkban, a vizes parkban, egyébként az egyetlen leidenben, ahol egy kisházban van 4 ágy, egy rezsó meg egy hűtő, na az 29. Már ott tartottunk, hogy mi kiköltözünk oda aludni, Imréék meg laknak nálunk, de azért napközben mi is használjuk a lakást, míg a leideni expat levlistán jelentkezett egy szerb progmatos doktoranduszlány, hogy neki pont arra a két hétre kéne extrában fizetnie a diákszállós konyhás-fürdős kislakásáért feleslegben, mert ad1, átköltözik máshova, ad2, hazamegy. Szóval hivatalosan ezt nem szabadna, nade a doktorandusz-fizetés nem végtelen, a két hétért kért 290 sokat dobna rajta. Úgyhogy egyelőre úgy néz ki, ez a feladat kipipálva, azért fingers crossed, hogy ne legyen vele galiba.