csak úgy

level 2 vagyok a buklájnon, most látom csak, hogy rendeltem 5 könyvet, hogy anyám, ha jön, hozza ki. rendeltem még agymenők 2. meg doktorház 1. évadot, azt a dividótól, de ők még nem tudják, mikor viszik. remélem azért anyu ki tudja hozni valamelyiket, hogy legyen mit bambulni esténként három egész héten át. szombaton kánikula volt, 27 fok, itt voltak Anikóék. lementünk a kisjátszóra, én cipeltem magammal a műanyagszéket, és az aktuális játék mellett letelepedtem az árnyékba, míg Hanni meg Levi eljátszottak. vasárnap óta megint zuhog az eső, kisebb nagyobb kihagyással, de ma pl szinte alig akar elállni, és a szél is eléggé orkánikus. ma reggel a közértben elkapott egy kis vacakullevés, azóta időnként fájok, és háromszor voltam már wécén, szóval gyanús a dolog, hogy a közeljövőben kézzel fogható realitás lesz a tesó. amúgy Sosó kijelentette, hogy mégsem tetszik neki a Liza, mint név, úgyhogy megint név nélkül vagyunk. vagyis a Terkára tett javaslatomon elgondolkodott. az nem hangzik olyan szarul angolul, mint a Janka mindezek örömére megyek és alszom egy picit.

elektrosokk

megjött a TENS-masina, aminek a bérlését végülis az egészségbiztosító már kifizette. hurrá. még jó, hogy vannak jóslófájásaim, így legalább tényleg ki tudom próbálni, nem csak felapplikálni.

program hozzáadása a naptárhoz

ma, este hét, telefoninterjú a nikon europpal.
apámnak múlt héten meséltem a sztorit, amire vicces benyögte: öt perccel szülés előtt? amilyen szívatás az élet, vagy éber Murphy, tényleg pont ma este indul majd be a szülés.
egyébként napok óta esténként masszív jóslófájásokat produkálok, néha hányingerrel megspékelve, úgyhogy most vasárnap Sosó meg Hanni összeszerelték a kiságyat is, biztos, ami biztos alapon. kicsit vacak ez a két hete tartó "még pár napot bírjak ki, legalább a 37. hetet töltsem be, hogy ne legyen koraszülött" állapot. nade már csak tényleg pár nap addig. és két hét múlva jön ki anyu.

kemény

igazából akkor kezdődött ez a haskeményedés, amikor Pesten voltunk, vagyis Veresen, és sokat rohangásztunk meg pakolásztunk meg vacsit főztünk meg bevásároltunk, és estére be-bekeményedett a hasam rendesen, le kellett ülnöm, hogy kilihegnem magam. azóta egyre gyakrabban előjön. amikor visszajöttünk, rögtön volt egy bábavizit, akkor azt mondták, hogy pihenjek, és én azóta nem járok be dolgozni. persze még kimostam egy adag babaruhát, felcipeltem a babajátékokat a pinyóból, kimostam őket kétszer is, hogy a pinceszag kijöjjön belőlük, ágyat húztam, ágymatrachuzatot mostam, porszívóztam, akváriumot pucoltam, Hannival játszóztam, közérteztem, Hanninak új őszi kollekciót vettem, a babának meg a hiányzó apróságokat próbáltam beszerezni, szóval minden volt az utána következő két hét, csak a szó "orvosi" értelmében vett pihenés nem. persze mindez fel sem tűnt, csak a múlt héten már elkezdtek komolyan fájni is a keményedések, és akkor nagynehezen visszavettem a rohamtempóból, és tényleg maradtam a fenekemen, nem sétáltam, nem bringáztam, a porszívózást is Sosóra hagytam. és még így is fájtak a keményedések. úgyhogy szerdán felhívtam a bábákat, hogy mit is csináljak. az asszisztens azt mondta, hogy hívjam a "vészszámon" az ügyeletes bábát. upsz. az ügyeletes kedves volt, mondta, hogy vigyek azonnal pisit a házidokihoz, a hugyúti fertőzésektől lehetnek korai fájások, de kapok rá antibiotikumot, és akkor minden oké lesz.
délután egyre vihetem a pisit, kettőkor kapom a hírt, hogy nincs fertőzés. a bába kérésére hívom a vészszámot, fél négykor látni szeretne, menjek be a praxisukba. kikérdez, szerinte csak a méhet tartó szalagok fájnak, de azért megvizsgál, ha nincs ellenemre. merthogy itt normál esetben nincs nyúlka-piszka, nincs is náluk nőgyógyászati szék kengyellel, csak egy sima lapos orvosi ágy, amire felfekszik az ember, és ők kitapogatják a babát, hogy mekkora, meg hogy fekszik, és meghallgatják egy percig a szívhangját egy kis kézi kütyüvel. szóval megvizsgál. méhszáj másfél centire nyitva, a szalag-elmélet elvetve. hívja a leiderdorpi kórházat, hogy mehetek-e azonnal ctg-re. mehetek. aszongya, hogy ez eltart pár órát, de ha fájásokat látnak a ctg-n, benn is tartanak éjszakára. csöppet beparázok, hogy ez most itt a 34. betöltött héten koraszülésbe csap át, bőgve hívom Sosót, hogy vigyen be a kórházba.
ott egy irtó kedves bába jön egy negyed óra várakozás után, pisit kér, merthogy lehet hugyúti fertőzés, nem baj, hogy ma ezt a kört már lefutottuk, az ő tesztjeik érzékenyebbek. aztán rámpakolja a ctg-t, kiskölök meg próbálja kézzel lábbal lerúgni az érzékelőket a hasamról. jönnek is a keményedések, hercig kis harmincas görbéket produkálok, kiskölök pulzusa meg a szokásos 145-ról felmegy 190-re is, annyira belelovalta magát az érzékelők lerugdosásába. a masina rögzíti a gyerek rugásait is, és a görbékkel összevetve felmerül az az opció is, hogy a túl aktív gyerek miatt is keményedhet a hasam rendesen.
mivel az újabb vizsgálat szerint nincs további tágulás, nincs hugyúti fertőzés sem, így hazaküldenek azzal, hogy most aztán komolyan pihenjek, jobban, mint eddig.
azóta tényleg sokat fekszem meg ücsörgök, nem ugrálok, és így most már csak átlag napi egy fájdalmas összehúzódást produkálok. talán így kihúzzuk még pár hétig ezt a szülést. mindenesetre a kórházi pakkot már félig összeraktam, meg tegnap este újra elővettük a névlistát, és megegyeztünk a Lizában (azt lehet Lilinek is becézni).
most hirtelen felindulásból visszaolvastam a 2007-es bejegyzéseket, és már Hannival terhesen is voltak események bőven másfél hónappal a szülés előtt: naponta párszor érzem azt, hogy összehúzódik a méhszáj környéke - vagy valami akörül. és az nem egy vicces érzés, kábé akkor jelentkezik, amikor megyek, és akkor éppen csak úgy tudok menni, mint aki beszart.

tyuvutyuvi és az elefántbébi

Hanna szerint azt mondja a telefonom, hogy tyuvityuvi.
Sosó szerint a szimkártya a ludas, de a témobilnál a csávesz berakta a kártyát egy másik telcsibe, és azzal semmi gond nem volt. persze akkor még csak minden második hívásnál csinálta ezt, most viszont az utóbbi napokban nem emlékszem egy normális fogadott vagy indított hívásra sem, csak ez a tyuvityuvi szól, ami tisztára olyan, mint egy telefonos perverz szuszogása géphangon.
szóval nincs más, mint lementeni róla mindent a gépre, és beadni garanciális javításra. remélem adnak cseretelefont, hogy ha éppen rámjönne a szülhetnék, legyen miről hazarendelni a pasimat, meg felhíni a bábát. merthogy mostanában éjszakánként, mikor felriadok vagy átfordulok a jobb oldalamra (azon hagy végre aludni a kiskölök), valahogy fájogat a hasam, és most már akkor is sokat keményedik, ha nem ugrálok egész nap. ma éjjel persze azt álmodtam, hogy szülök, aztán hirtelen átváltott a kép, és már nem én szültem, hanem egy elefántmama. mindenesetre a kis elefántbébi nagyon édes volt.
lekopogom, de a szoftverfrissítés után elmúlt a tyuvityuvi.

Kim

Kim egy szőke, rövidhajú, fiús jüff a bölcsiből, akit először nem nagyon csípett Hanni, de aztán elrepült télen Afrikába, mint Gombóc Arthúr, és amikor két hét múlva visszajött, nagy haverok lettek.
Amikor Merelt lapátra tettük, mert Hanni nem szívesen maradt vele kettesben, ha mi leléptünk valahova, megint megkérdeztem a bölcsisnéniket, hogy tudnak-e ajánlani valakit. Helen azt mondta, körbekérdezi a csajokat, hogy ismernek-e bébiszittyókat, és végül Kim jelentketkezett, hogy ugyan szabályellenes, ha a csoportjában lévő gyerekre szittel sokat, de havonta, kéthavonta egy este azért belefér.
tegnapra bejelentkeztünk a leiderdorpi kórházba a terheseknek szóló infó-estre (lassan ideje lenne kórházat választani a szüléshez), és ezen jeles alkalomból bevetettük Kimet. Hanni hihetetlen lelkes volt, már irtóra várta őt, örömében ugrált, mikor megérkezett, és minden játékát, könyvét megmutatta neki, pörgött ezerrel. még az sem kottyant meg neki, hogy mi leléptünk. Kim csak fél kilenckor tudta berakni az ágyba, és kilenc körül aludt el, és persze ma bölcsinap van, de remélhetőleg ebéd után kipiheni magát a lelkes kismacskánk.
a kórház amúgy szipi-szupi, irtó guszta menzája van, csillog-villog mindene, de a szülőszobák picik, a wc meg a zuhanyzó kinn van a folyosón, kemény 3 darab a hat szülőszobára, és van összesen egy labdájuk meg egy szülősámlijuk. a diakonissenhuis ugyan messzebb van, merthogy át kell vágni a városon, de a négy szülőszoba tágas, meg wc-s, zuhanyzós. ja, és a diakonissenben éjszaka is van ügyeletes anesztesztes, míg a leiderdorpiban nem. szóval asszem irányelvnek belőjük a diakonissent, de ha nagyon rohanni kell, jó lesz a másik is.

Tornabajnok

Néha komolyan fáj, ahogy belém rúg a kis boxbajnok. Irtóra érzem minden mozdulatát, és mostanában irtó sokat keményedik a hasam, ha nem pihenek eleget. Most már kéthetente van bábavizit, a mai tapogatáson (33. hét) azt mondta a bába, hogy kezd leszállni a kölök. Remélem azért a kiscsaj megvárja a nagyanyját, hogy ne kelljen agyalni, kire hagyjuk Hannit.

vízió

tegnap este hétre kaptunk időpontot Oestgeestbe (ami egy Leidennel összenőtt falu) a babyvision nevű "nem diagnosztikai célú" ultrahangos céghez. nagy nehezen megtaláltuk a házat, bár semmi felirat nem segített, és persze éppen akkor kezdett rá az azóta is tartó orkán erejű széllel megtoldott eső. szóval megtaláltuk a házat, aztán a mellette levő fémlépcsőt, amire rá volt applikálva a babyvision felirat, de a lépcső ajtaja bezárva, csengő sehol, eső esik, orkán tombol.
hm. megcsörgetem őket, egy pasas veszi fel a telefont, aki aztán átadja egy nőnek, aki azt kéri, mondjam már meg hol vagyok. egy perc alatt tisztázzuk a helyzetet, de mivel a nő az ultrahangos, és éppen "ügyfél" van nála, várjunk, mindjárt kitalál valamit.
egy perc múlva jön a nő, kinyitja a kaput, felmegyünk a lépcsőn, és egy irtó lepukkant tetőn sétálunk egy felújítás alatt levő szobához. a nő próbálja kinyitni az ajtót, de nem megy, próbálja a kulcsokat, egy sem nyitja. ekkor kap észbe, és arrébb megy a következő ajtóhoz, az nyitva van. azt mondja, itt a váróban várjunk, majd eltűnik. maga a hely nem annyira lepukkant, mint ahogy a tetőn keresztüli megközelítés sejteti, de eléggé bizarr az egész.
pár perc múlva kiderül, hogy az éppen szkennelt kismama egyik rokona volt a nő, aki beengedett minket, azért nem ismerte a járást.
mi következünk.
a vizsgáló szupermodern. nem kérünk dvd-t, köszönjük, elég lesz pár fotó, nem, háromdét sem, csak a szimpla kétdé miatt jöttünk (az is "csak" 55 euró), hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány.
kölök fejjel lefele van (úgy látszik tényleg imád forgolódni, kíváncsi vagyok ma délben a bába mit mond, hogy fekszik), egy picit mocorog a lábával, nem látszik a lényeg. sebaj, pár perc múlva visszanézünk, addig nézzünk körbe, minden más okés-e. a váróban több példányban kiraktak egy papírt, hogy ők nem adnak diagnosztikai vizsgálatot, csak az esztétika meg a szülők öröme satöbbi. ennek ellenére a nő biztat, hogyha van orvosi kérdésünk, csak szóljunk, neki van tapasztalata. nincs kérdésünk, csak hogy fiú-e vagy lány.
nézegeti a fejét, mellkast, minden rendben, megméri a megmérhetőt, a méretek alapján szeptember 24. helyett 17-re rakja a szülés várható időpontját. ám legyen.
kiskölök közben elalszik odabenn, már nem mocorog, és végre kiderül, hogy még egy kislányunk lesz. ugye megmondtam?
ráadásképpen, mivel kiscsaj éppen alszik, szuperul lehetne háromdére szkennelni, nem akarunk-e ingyen egy arcképet. felőlünk jöhet. eltart egy kemény percig, míg rájövök, hogy hogyis mitis mutat a kép, ott egy kis helyes pofika, édes alvó kisbabaarc egy belifegő köldökzsinór-darabbal, nade várjunk csak, mi az a luk a feje tetején?!
ezt nem tudták?, kérdez vissza a nő, bennünk meg megfagy a vér, de aztán kiderül, hogy ez csak a kutacs, semmi baja a kölöknek. na tessék, ezért nem akartunk mi háromdét, nézünk egymásra Sosóval megkönnyebbülve, ennyi elég is ebből, köszönjük.
a nő felvágja a kis helyes képecskéket, berakja egy borítékba, majd kijelenti, hogy csak kápét tud elfogadni, nincs masinája. nincs gond, van nálunk 55. 60, mondja, az esti felárral, majd hiába várunk valami bizonylatot vagy számlát.
majd ha legközelebb jövünk, biztosan jobb állapotban lesz a tetőn átvezető bejárat, mondja búcsúzóul a nő.
persze, mondjuk, de közben tudjuk, hogy nem lesz legközelebb.

sztárfotó és bevásárlás

hétfő délután rámcsörgött Stephanie, az Eppstein-Barr fertőzött bölcsisnéni (aki szegény egy jó félévet lehúzott otthon lázasan és gyengén, de most már fokozatosan jön vissza dolgozni), hogy kész vannak Hanni fotói.
merthogy az a szokás, hogy a bölcsiben csinálnak egyéni meg csoportképet, és aztán ha kér az ember, egy tízesért nagyítanak egy 9x13-as csoportképet, egy ugyanekkora egyéni képet, meg egy 9x13-as felezős képet, aminek a felén van az egyéni kép, aztán a felének a felén, és aztán a maradékon meg négy miniatűr képecske.
amióta Marianne, a Dikkie Dik csoport egyik bölcsisnénije a fotós, szuper képek születnek, bár eddig azt hiszem egy csoportkép sem született Hanniról, amin ne fintorogna/pislogna/rémült fejet vágna. most éppen pislog és a polóját gyömöszköli a szájába. de az egyéni kép isteni helyes, nagyon vagány nagylányos. imádom.
szóval tegnap reggel felkerekedtem, és Hanni nélkül bementem a bölcsibe, ami eléggé fura volt. aztán benyomultam a városba holland-angol meg angol-holland szótárt venni, mert a szeptemberi vizsgán elektrongyos kütyüt nem lehet használni, csak nyomtatott szótárt. meg vettem egy nyelvtani gyakorlatos könyvet is (Klare taal), amiből egy csomó fénymásolatot kaptunk anno az első két tanfolyamon, úgyhogy nem lehet ez annyira rossz.
a könyvesboltban, ahogy nézegettem a holland nyelvkönyv-kínálatot, szép csendesen elszédültem, alig kaptam levegőt, úgyhogy minden maradék méltóságomat összeszedve találomra levettem a polcról egy könyvet, és szép lassan, csillagokat látva becéloztam a nyitott ablak melletti széket. pár perc olvasgatás után fizettem, és a biciklit tolva beszédültem valahova egy életmentő kávéra, amikoris apám megcsörgetett a szkájpon. egy háromnegyed óra lábadozás és beszélgetés után már semmi bajom nem volt, úgyhogy nekilódultam, hogy elköltsem az ezeréves húszeurós utalványunkat a hasamat eltakaró méretű polókra, aminek a vége persze az lett, hogy annyi szatyrom lett, hogy a közértbe már nem volt értelme bemenni.
az majd a mai program lesz.

elektrosokk és agyhugykő

28. hét, éppen aktuális látogatás a bábánál. minden oké, a múltkori vércukor-teszt eredménye szuper, az alsó határértéken volt. a méhem négy-öt ujjnyira van a köldököm felett, hosszában 26 centi. a baba visszafordult, most megint fenn van a feje - érzem is, hogy megint a méhszájamon táncol -, a szívverése normál, az én vérnyomásom még mindig a béka segge alatt. szuper. mivel rh negatív vagyok, még mindig, vesznek vért, hogy megnézzék, a baba milyen. ha pozitív, jövő héten kapok anti-D szurit.
a terhesborítékon ott van a postit-os lista a kérdéseimmel, végigmegyünk rajtuk. repüléshez igazolás: oké, az asszisztens megírja jövő csütörtökre. megkaptam a kramzorgpakkettet a biztosítótól (egy óriási csomag - még szerencse, hogy otthon voltam, és a postás felhozta - teli matracvédővel, szülés utánra való betéttel, meg hálós eldobható bugyival, van benne köldökcsonkápoláshoz alkohol meg vatta, meg ilyen apróságok), de nincs benne ágyemelő. mindenki azt mondta, hogy ágyemelő az kell, akkor is, ha kórházban szül az ember. hol lehet azt beszerezni. elmondja, oké, mehetünk a harmadik pontra: GeboorteTENS-bérlés. hogyan, honnan? hívjam fel a biztosítót, hogy van-e valami spéci megállapodásuk. oké.
hívom a biztosítót. egy öt perces beszélgetés után megtudom, hogy a biztosításom nem fedezi ennek a bérlését. mondom neki, hogy de. megint mondja a nő, hogy nem, ott áll feketén-fehéren a rendszerben, hogy nem.
megnézem újra a papírjaimat, ott áll benne, hogy fizetik. felhívom őket újra. újabb nő, újra azt mondja, hogy nem fizetik.
most már nézem a neten is, a biztosító honlapján, ott is az áll, hogy az én biztosításommal azt fizetniük kell. már qrva idegesen hívom őket, hogy milyen már az, hogy megváltoztatják a szerződést egyoldalúan, és nem is küldenek értesítést?! a harmadik nő segítőkész, megnézi ő is azt a pdf-et, amit a neten találtam, azt mondja nekem van igazam, fizetik, valszeg valaki elírta ezt az ő rendszerükben. szuper. persze azt nem tudtam meg, ami miatt már egy fél órája beszélek velük, mármint hogy hogyan meg kitől kell azt a vackot bérelni, de legalább hihetetlenül ideges vagyok.
rákeresek a masina honlapjára, ott lehet rendelni, és ott kiderül, hogy a bábával ki kell töltetnem egy papírt ahhoz, hogy a biztosító ténylegesen fizessen. szuper.
a lényeg, hogy mindenki képben van :)

egyébként ez egy olyan elektromos kütyü, amit hátfájásra fejlesztettek ki, de a vajúdás alatt is szuperül szuperál, és csökkenti a fájásokat, és nem kell hozzá kórház meg injekció, hanem mi magunk is tudjuk kezelni. fel kell ragasztani a négy tappancsot az ember hátára, és ha jön a fájás, felnyomni a elektrosokkoló potmétert, és akkor remélhetőleg ordítozás nélkül kibírom otthon addig, míg a bába azt nem mondja, hogy mehetünk a kórházba.

darázs inkább

ma voltam bábánál, aki meglepődött, hogy már a köldököm felett van a méhem két ujjnyival, szóval elég hosszú, de ahogy kitapogatta, igencsak vékonyka. (egyébként ugyanez volt akkor, amikor Hannival voltam terhes, mindig megkaptam, hogy nagyobb a méhem, mint az átlag, de most legalább tudjuk, hogy vékony is.)
amúgy meg milyen ez már, én minden vagyok, csak nem hosszú  és nem vékony, a méhem meg igen. az persze nem látszik :)
ez definíció szerint akkor már inkább darázs, nem?
vajon Loretta milyen méhet szeretne magának, ha választhatna?
.

titok

tegnap voltunk a 20. heti ultrahangon (most így a 21. héten), és a kiskölökkel minden oké. ez eddig a második, és egyben az utolsó ultrahang, amit a biztosító fizet, kivéve ha valami gáz van, akkor persze csinálnak még.
lemérték a fejkörfogatát, a haskörfogatát, megvan mind a négy szívürege, az agykamrái szépek, a kisagya is megfelelő méretű, mindkét ajka rendben, az arca is- sokat néztük a fejét, mert törökülésben ült a méhszájamon, akkorára összekuporogva, amekkorára csak lehet. ez persze azt jelenti, hogy a nőci úgy nyomta belém az ultrahang-fejet, hogy valamit lásson odalenn, pl. hogy lemérje a combcsontot, hogy majdnem beszakadt a hasam, és persze azt is jelenti, hogy a medencecsontom jól eltakarta a gyermek alsó részeit, így csak a szüléskor tudjuk meg, hogy mi van a kölök lába között. vagy leperkálunk egy százast az orvosi indikáció nélküli ultrahangért, ami egy kétes sikerű bébi-nemiszerv-kukkolásért igencsak sok pénz.

Rugi bugi

Most már másfél-két óránként korrekt zumba-szessönöket vág le a kiskölök idebenn, pörög-forog, sasszé balra, plié jobbra, meg minden, tegnap meg még csuklott is. Irtó izgis egy másik embert érezni idebenn, mosolyoghatnékom van mindig tőle, meg persze a hasamat simizem, hogy helló kiskrapek.
Ma reggelre kaptam időpontot a háziorvoshoz, ez a hüje köhögés nagyon betett (egy napra múlt el, aztán visszajött). Ha éppen keményedik a hasam, amikor köhögnöm kell, az beszarás szar, nade az sem szívvidító, hogy egy-egy durvább köhögőgörcs alatt vizeletcsepegésem van. Arról ne is beszéljünk, hogy a bal szemem is fáj. Szóval most kaptam terhes-biztos köptetőt (mentolos banán ízben, lenyomnám a torkán annak, akinek ez eszébe jutott), meg esténként csinálom az intimtornát, ha be nem alszom idejekorán.
Két hét múlva ultrahang, remélhetőleg kiderül, hogy milyen nevet kell választanunk, mondjuk nekem már a Lili egy ideje motoszkál a fejemben.

érzem

már egy hete érzem, hogy rugdos a kis vacak, pedig még nagyon az elején vagyok. néha, evés után, ha egy kicsit előre hajolok, meglepően nagyot rúg a nadrágom övrészébe, hogy ezt most azonnal tüntessem el onnan, mert nagyon zavarja. :)

ugri-bugri

tegnap este fél 11-kor érkeztünk meg, Sosó hajnal ötkor beült egy taxiba, és elrepült két és fél napra Párizsba, én meg megpróbáltam a felébredni nem hajlandó lányomat felkelteni, s egy kis reggelit beletömni bölcsibe indulás előtt. fáradt volt szegény, hiába aludt két órát a kocsiban is, nem akart ő semmit, se enni, se fogat mosni, se levetkőzni, én meg csupa ideg voltam, hogy le ne késsem a háromnegyed tízes ultrahang időpontot, meg persze hogy mit találnak majd a hasamban, egy újabb ufó vagy netán egy humanoid lakik ott benn.
nem vagyok büszke erre az agyamat kiordítva üvöltésre. sajna nem ez az első. alapvetően sokszor megy az önkontroll, de néha, nagy ritkán elborul az agyam, és persze utána utálom érte magamat, és sajnálom a kis szarost. bocsánatot is kértem tőle, ő meg bocsánatot kért a hisziért. ekkor már majdnem bőgtem, úgy sajnáltam szegényt.
de beértünk épen, mosolyogva a bölcsibe, én meg aztán az ultrahangra, ahol láttam a másik kis lurkót, aki 11 hetes és 4 napos és majdnem 5 centis fejtől fenékig, ahogy a hátán fekve nagyokat rugózott ott belül, rúgkapált, ugrált, alig tudták elkapni azt a pillanatot, amikor nyugiban van, hogy látszódjon mindene.
és szerencsére megvan mindene, annyi, amennyi kell, és olyan, amilyenek lennie kell, szóval nagyon úgy tűnik, hogy most (eddig) minden rendben.
már ma levették a vért a kombinált-teszthez, mert hogy azt most a 12. hétig el kell végezni, és pénteken megyek a tarkóredő mérésre, amire Sosó sajnos még nem ér vissza, de azon minden rendben lesz, most már tudom. a saját szememmel láttam, hogy minden rendben, de ha már kértük ezt a fránya tesztet, legyünk rajta túl.
és akkor jön a nagy falat, hogy ki mindenkinek kell elmondani, benn a munkahelyen meg a szülőknek mindenképpen. anyámékat már hívtam, de anyám túlságosan el van foglalva azzal, hogy még anyósomék indulása előtt (péntek) beszerezzen nekünk egy sorozatot (agymenők vagy mi a címe), úgyhogy most képtelenség volt velük erről beszélni. na majd később.
a kombinált teszt eredménye meg az újabb uh azt mondta, hogy minden oké. juhhé!

a hetedik

úgy döntöttem, megemlékezem a hetedik hétről, mint egy nagy kerek egészről, ugyanis egész héten minden nap felkelés után fél órával elkezdődött az émelygés, és estig abba se hagyta. semmi nem segített, se a gyömbéres tea, pedig csináltam gyömbéres sütit is, amibe egyet haraptam, de attól csak rosszabb lett, úgyhogy sosó bevitte tegnap az irodába, ahol fel is falták.
utólag visszagondolva gyanús, hogy minden reggel málnalekváros kenyeret ettem, de mire reggelihez jutottam, már annyira éhes voltam, mint egy farkas, és általában ár masszívan émelyegtem is, szóval talán mégsem csak a lekvár a ludas.
szombaton sosót elrángattuk az ah xl-be, ahol ő kvázi pánikrohamot kapott, hányingerrel és csak legyünk már túl az egészen fejjel rohantunk végig az egészen, utána együtt szenvedtünk.
holnap reggel megyünk a bábához az első vizsgálatra, aztán be kell jelentkeznek a 10. hétre egy ultrahangra, de persze a múltkori után a 12. heti tarkóredő-mérést és hozzá a vérvizsgálatot ki nem hagynánk. addig még a szülőknek sem szólunk, hacsak sosó anyja le nem vesz valamit március közepén, amikor jönnek.

pamela anderson esete a kávéval

na, hamár nyíltan beszélünk róla, akkor elmesélem azt is, hogy habár hivatalosan a hatodik hetet fejezem ma be, a huszonhárom napos ciklusom miatt nagy eséllyel előrébb tartok. a melleim mindenképp pamela andersonéival kelnek versenyre. mindenesetre múlt héten annyira megnyomott a normál cicifix, hogy napokig fájtam, úgyhogy elő kellett ásni az otromba terhes és szoptatós melltartókat. ja, és a hülye hormonok miatt a beleim is rakoncátlankodnak. a savtúltengésen már túlléptem, most éppen annyira megnőtt a haskörfogatom a belek "lazulása" miatt, hogy már most a terhesgatyákat kell hordanom. persze azok meg még túl lötyögősek, szóval folyton azokat huzigálom .
amúgy jól vagyok, a memória-problémákat és a térfogat-növekedést kivéve nincs gondom, néha bedöntök három pohár paradicsomlevet vagy rákattanok a savanyú uborkára, de ez mind kezelhető.
mondjuk a pénteki egyetemi gyomorgörcs hirtelen és megrázó volt, de (nagyon remélem) egyszeri kaland, ha ezentúl kihagyom az ebéd utáni kávét, remélem nem csattan többet össze az ebéddel teli gyomrom kislabda-méretűvé, ami a fizika törvényeit ismerve jelen esetben is belső térfogat-csökkenést okozott, nekem meg pár perc szenvedést, hirtelen leizzadást, és pár reménykedő gyorsgyaloglós lépést a wc-ig.
hihetetlen, de annyira hirtelen történt az egész, hogy ebéd még kifelé menet is finom volt.

csak úgy mellesleg

Hőemelkedésem van, fáj a gyomrom, és asszem a gyomorsavtól köhögök ilyen durván, mert semmi orrfolyás csak a torkom ég és böfögök (mint legutóbb). Ja, és két napja késik.
Még nem veszek tesztet, de a tornát sem kezdem el.
És nem élem bele magam.
Csak úgy mondom.
Nem kell komolyan venni, krónikus diagnosztitiszem van, House-t nézek minden este.
vettem. pozitív.

megvan

a genetikai vizsgálat eredménye: 18-as triszómia, másnéven Edwards-kór. legfeljebb 2 évet élt volna, ha megszületik. egyébként fiú volt. a következő gyerkőc esélye erre kicsit kisebb, mint a Down-kórra ( ez a második leggyakoribb triszómia a 21-es után).

kismadár

elmentünk sétálni, visszavittük a könyvtárba Hanna könyveit. ott már csak ülni tudtam, Sosó visszasétált az autóért, és mire kettőkor megérkezett, meg mi kisétáltunk a könyvtárból, mintha valami kidurrant volna, és elöntötte a nadrágomat - valószínűleg elment a magzatvíz. rohantunk a kórházba, és amíg Sosó parkolt, mentem fel a szülészetre (péntekre oda kaptunk időpontot). Sosó elvitte Hannát Andiékhoz, mert anyámnak péntekre vettünk repülőjegyet. kaptam szobát, jött aztán doki is, megultrahangozott, azt mondta, már nincs semmi odabenn, csak a méhlepény néhány darabja. mikor kiment, jöttek még a görcsök, és állva jobb volt elviselni őket. tényleg minibirth volt ez, ahogy a prof mondta kedden, olyan mint egy igazi szülés, csak piciben. egyszer csak éreztem, hogy jön valami, és megnéztem mi az. ő volt az. olyan volt mint egy kismadár, egy fészekből kiesett kismadár. amikor felismertem, sokkot kaptam, hisz a doki azt mondta, már csak méglepény jöhet. remegő lábakkal kimentem a mosdóba, és a betétet mindenestül kiraktam a "higeny box"-ba. amikor megint jött a doki, elmondtam neki, rohantak a nővérkével kiguberálni a cuccot a wc-ből, de a boxot nem lehet kinyitni. szegény kis madárkám eltűnt a süllyesztőben, a tudomány oltára üresen álldogál, hiába akarták megnézetni valakivel, hogy van-e még valami baja. még benntartottak estig, mert görcsöltem, meg erősen véreztem és mert még maradt benn méhlepény. de kilenc körül minden leállt, úgyhogy a tizes vizsgálat után beraktak egy taxiba, és a lelkemre kötötték, hogy ha nagyon vérzek, rohanjak be azonnal.
na szóval túl vagyunk rajta. fizikailag. lelkileg meg még meglátjuk.