bloody life...

alapvetően azért mentünk ki londonba, hogy feci megmutogassa a képeit. tényleg. merthogy egy jó ideje jött ez a levél:
Hola a todos, meg innen Venezuelabol irok, de amilyen fontos emberek vagytok, lehet, hogy meg az sem eleg, ha masfel hettel elore szolok, hogy marcius 3-an szombat delutan 4 oratol 7 oraig zsurt tartok, melynek alkalmaval az utobbi majd´ 3 honapban atelt elmenyeimet osztanam meg veletek sok keppel, videoval es nevetessel.

és persze mi nem csaptuk a seggünket a kocsiba, repcsijegyre ilyenkor még gondolni is drága, úgyhogy megdumáltuk, hogy nekünk majd spéci különvetítés lesz.
hát nem lett.
sosó szerint mégsicsak szarul éli meg, hogy szakítottak ancsával (akivel kinn volt a háromhónapos túrán), mert hát neki pesten van meg az élete, amit nem akar feladni, fecinek meg londonban. és egyikük sem enged.
ez van.
voltunk viszont a tétmodernben dzsilbertésdzsordsz-on, és az ő képeiket néztük meg. ők kábé harmic éve élnek és alkotnak együtt mindenféle vicceset meg persze polgárpukkasztót.
van itt kéremszépen minden.
pia, csúnyaszavak, kaka, fütyi is (a 10. teremben már megy a durváskodás ezerrel, brrr)
aztán elsétáltunk a temzeparton egy kis warfba, ahol egy udvarhelységben megkajoltunk, mikoris megcsörgetett erbé, hogy este hétkor míting a bondsztríten. öt percre rá összefutottunk. így aztán délután háromtól hajnali háromig üdcsit ittunk, sört ittunk, ittunk sört, átbeszéltük a tudományt, megváltottuk a világot, többször felébresztettük erbét, majd vettünk redbullt, és elmentünk diszkózni egy megaszar dídzsé megagagyi alkotására.
másnap feci magyar ismerőseivel piknikeztünk, majd a szohóban vettünk nekem halas tollat meg cédéket, és egy olasz maffiózó piroskockás terítős éttermében jól bekajáltunk.

nem volt azért rossz :)

vásárfia

londonban jártunkban keltünkben a könyvesboltnak álcázott szexbolt után éppen egy lemezboltba estünk be a szohóban, vasárnap este hétkor.
onnan van ő is, akárcsak tito puente is.
jajistenem, a hidegráz, annyira jó a feelin'good, a put a spell on you, jaj meg a my babe jst cares for me, na jó, nem olvasunk fel treklisztet, ez tényleg veribeszt, ez annyira klasszikus, nemhiányozhat, hogycsak na. es akkor vannak azok, mint pl a sinnerman, ami meg annyire nyudzsesszes, hogy mar csak a dramendbesz hianyzik alola...
és még a borítója is...
naszoval fülig szerelem...

feels like a hero

najó, simán természetes ez valakinek, van, aki mindennap cangával jár be, vagyis ki, nade nekem ez a tizenkét kilométeres táv inkább visszarettentő, mint inspiráló erő. nade hétfőn sosó - aki mostanában hivatalosan hómofiszol, (jelen esetben ez azt jelenti, hogy reggeli után - jó esetben felöltözve és megmosakodva - kivonul a konyhaasztalhoz a lapitopijával meg a mobiljával, és elkezd dolgozni, és abba sem hagyja, míg haza nem jövök - na jó, ebédelni azért szokott) szóval hétfőn sosó itthon ofiszolt (kedden is), és még vasárnap este belebeszélte a bogarat a fülembe, hogy ha már elkezdtünk cangázni, akkor most miért is nem megyek be azzal dolgozni.
naszóval rábeszélt, hogy kerekezzek be, és délután értemjön - ő is cangával, és akkor együtt megyünk haza, romantikusan kettecskén a sűrű sötét erdőben, ő egy versenybringával, én meg a teljesen korrekt, de csöppet nehezebb szkottommal, plusz a kosárban a csereruha és a laptop.
a legviccesebb ebben a bicajos bemenésben az, hogy kaptam ugyan egy sebesség- és kilométerórát, de vagy szarul van beállítva a kerékméret, vagy szar az egész, úgy ahogy van, mert egyrészt átlagban tizenkét-tizennéggyel megyek szerinte, másrészt a cég csak nyolc kilimérire van, ezek egyike sem igaz. hétfő délután sikeresen huszas-huszonkettes átlagot nyomtunk, de sosó ott a nyergen fogadalmat tett, hogy a nyáron felhoz legalább huszonötre.
dejó lesz nekem.

biztos, hogy bali miatt van az egész

az egész lepedősdit ő csinálja, ebben már teljesen ziher vagyok, egyszer ezt kiálmodta, és azóta a dolgok úgy maradtak: minden lepedő, minden.
az, hogy az évamagazinban az orvos válaszolt a sőtibacsa felesége ági csinálja, az még hagyján. de hogy az aradipeti honlapján (amit a honlapfejlesztő csaj marha lustán ápdétel, és ezt ő jól megunva panaszkodott - erre sosó azt mondta, hogy ez olyan egyszerű, hogy még ő is meg tudja csinálni, nem kell ide szakember - na ez egy nagy hiba volt, mert aradipeti kapva kapott az alkalmon, hogy sosót beszervezze, hogy új fotókat rakjon fel a honlapjára - ő meg szombaton egész este eftépézett), naszóval a honlapon a helyes kis babafotók között kelemenandris aka köpi volt áltisis osztálytársam vigyorog vissza, az már csöppet vicces.
továbbisvan, nemmondom...

ja, és az éjszaka a múzeumban

egy vicces kis benstilleres film vasárnap délutánra...

fejtörő - seggtörő - kőtörő

volt a mostani hétvége
szombat reggel felfújta sosó a cangákat, és a tegnapi huszonnyolc fokot bicajon ünnepeltük - megpróbáltuk most bicajjal (térkép nélkül) megkeresni a várostól délre levő vadasparkot (pár kilométer kerülővel meg is lett, na de ezek a kerülők nagyon vicces helyekre vittek). útközben felfedeztük a déli kerülőúttal párhuzamos bicikliutat, ami egy patak mellett megy, teli volt pancsoló gyerkőcökkel és kutyákkal. aztán elkavartunk valahova, ahol tisztára lápos vizes volt mindkét fele az útnak, és két kacsára jutott egy szürke gém. aztán végül is megtaláltuk a bölényeket (úgy tűnik, hogy csak a pfalziak turkálnak az orrukban a nyelvükkel, az itteniek jól neveltek), de most nem volt bakkecskeként ugrándozó őzike, sem vakaródzó apja.
aztán ma a feltört ülepünket kocsiba raktuk, és elindultunk egy picit délre, schwann felé, ahonnan a bratvursztos zsömle után elmenekültünk a tömeg elől neuenbürg felé, ahol egy bányamúzeumba csöppentünk. Tisztára elvarázsolt világ volt ez: fodrász-pelerint kaptunk a nyakunkba, a fejünkbe meg bányászsipkát, és a bácsi, aki lehetett vagy hetven, úgy rohant előre meg felfele a lépcsőn, biztos lábakkal és szusszal, majdnem végig mesélve a bányáról meg a bányászokról, hogy komolyan minden riszpektet megérdemelt.
(vicces volt, mert akárhol megállt, mindig azt mondta, hogy itt az az érdekes, hogy..., és mutogatta a vasércet a falon, elmesélte, hogy a kelta vasöntő kemence hogy nézett ki, és hogy erre hogy jöttek rá, hogy egy krajcárért egy tyúkot kapott az ember, és óránként öt krajcárt kerestek a bányászok, mielőtt még I. Würtenbergi Frigyes király nem lett - ő gonosz módon levitte az órabért kettő krajcárra, meg hogy miért a keresztbe rakott kalapács és véső a jele a bányászoknak - mert ez volt az egyezményes jele annak, hogy valaki végzett a munkával és elhagyta a területét, ha így voltak keresztben a szerszámok, nem keresték az illetőt.)

magán napozó

azért az mennyire király dolog, hogy a délutáni tavaszi nap finoman simogatón pont a hálószobába süt be... nincs is jobb egy ebéd utáni ágyban fetrengéssel megtoldott napozásnál :)

a melodráma csúcspontja

akármennyire is dühít az, amit ír, mert nagy része nem igaz (ez a megsúgták ez annyira röhejes rész azért, egyrészt mert soha nem mondtam ilyet senkinek, másrészt meg ez hogy megsúgták, na ne) - nem válaszolok, mert csak mellébeszélés az egész, elbeszélünk egymás mellett, nem hiszi el, hogy amit írok az nem rosszindulatú és hogy szó szerint igaz. így aztán minek is írjak bármit is. nem válaszolok. és főleg többet nem kérdezek semmit.

Nem nem!
Azt hiszem fogalomzavarban szenvedsz!
Mi nem barátok voltunk!
És miután már nem voltunk nem barátok, te kizárattál engem minden olyan helyről, társaságból, ahol annak idején együtt fordultunk elő.
Gondolok itt pl. a vízitúrára!
Megsúgták!
És én tiszteletben tartottam!
Soha nem kértelek számon, sem téged, sem a barátokat(!), hogy miért nem eszközöltek ki valami olyan megoldást, hogy ne ki legyek zárva a kettőnk szakítása miatt például ebből...
Nem akartam belemenni a játékodba, nem akrtam veled levelezni, elmúlt dolgokat felemlegetni!
Sem jót, sem rosszat!
Idestova hat esztendeje nem találkoztunk.
Nem értem, miért kerestél meg, miért ez a nagy érdeklődés?
Minden, amit az es lapomon olvashatsz, láthatsz, annyit osztok meg másokkal!
Miért pont te lennél a kivétel?
Feldühített amit csináltál. Írsz gy pár sort, ami rendkívül fura, és gyanakvóvá tesz.
Nóri rávesz, hogy válaszoljak, mert szerinte az érdeklődésed "Olyan kedves!".
Megteszem, kielégítem a kíváncsiságod, és rákérdezek, hogy akkor mesélj magadról, és arról, mi motivált, hogy felvedd velem a kapcsolatot.
Erre te visszaválaszolsz, hangvételed negatív, hangnemed követelőző,kioktató,- Manó tekintetében leforrázó!
...és még mindig nem válaszolsz a kérdésemre, - és még mindig nem értek semmit...!
Éva, nem kell már ezt megválaszolnod, és a dühöm is elmúlt már.
Lehet, hogy nem úgy élsz, ahogyan igazából szeretnél(Nóri jobban ért a női lelkekhez, lehet, hogy vele tudnál igazából beszélgetni), de nem segíthetek!
Nem hiszek a párkapcsolatokat követő bratyizásban, de nálunk anno szó sem volt ilyesmiről!!
Nem beszélve arról pl, ha én boldogan elújságolnék neked valamit magunkról, Nóriról, a gyerekekről, akkor te postafordultával jól lehűtenél, hogy nehogymár elszálljak a boldogságtól?? (Utalok itt a második leveledre!! Olvasd csak vissza mindet!!)
Na, most már be is fejezem.
Nem akartam ám annyira barátságtalan lenni, de tartalmilag még mindig ugyanazt gondolom.
Kívánom neked, hogy legyél/legyetek olyan boldogok, mint mi!
(tényleg, nem is írtál a férjedről...)

erről ennyit

Kedves Éva,
Sajnos a munkám mellett nagyon kevés a szabadidőm, ami van azt is a családommal töltöm.
Ha majd neked is lesznek gyerkőceid meg fogod érteni.
Nem tartom a kapcsolatot direkte senkivel, - de ezt tudod.
Nagyon szeretem Nórit, - már 4. éve, - boldog vagyok, és őt is boldoggá tudom tenni!
Ebben az állapotban pedig eszembe sem jut kapcsolatot keresni legkevésbé exekkel.
Te miért is teszed???
El kell mondanom, hogy Nóri vett rá arra is , hogy válaszoljak az első leveledre, mert én nem tettem volna!
Minden jót, Éva!

Szia,
Fura, hogy neked a régi barátaid csak ennyit jelentettek
- biztos én vagyok morbid, de magamat is oda soroltam.
Hát akkor minden jót neked is...
Éva

exXY

na jó, hamár odamondóember vagyok ma, akkor legyünk őszinték magunkhoz: tulajdonképpen egy mondat rág ma, egész nap, egy levél végére odafűzött mondat.
Mi mást is tudnék mondani neked
- szerintem sok mindent, ha őszinték vagyunk magunkhoz, bár ugye volt idő, mikor nem ez volt a helyzet, akkor éppen te nem voltál őszinte sem magadhoz, sem pedig hozzám. de remélem nem így éled az életed azóta,-mondanám én, ha le merném írni neki.
kicsit fura érzések kavarognak bennem, megütött az amit írt, és ahogyan írta.
jó, én kezdtem, én írtam neki tegnap este, hogy mi van vele, ezer éve nem hallottam felőle. kicsit fura volt, mikor detti múltkor kérdezte, hogy mi van norbival, és csak annyit tudtam neki írni, amit mástól hallottam, meg amit a wiw-es képek alapján tudni lehet.
szóval gondoltam egyet, hogy legyek én az, aki újra elkezdi a párbeszédet, mégiscsak három év, az sok idő.
persze kellett ehhez sosó is, aki két hosszútávú exnőjével van beszélőviszonyban, sőt zsófival meg a gyerkőcével elég gykran találkozunk minden para nélkül, szóval végülis miért is ne kérdezném én meg tőle, hogy mi van vele.
naszóval igen, én kezdtem, de valahogy furán esett a válasz.
Szia Évi,
Nagyon meg vagyok ám lepve, hogy érdeklődsz felőlem...
Velem minden OK.
Kapcsolatban élek 4. éve Nórival.
Két gyerkőcünk van; Tamás 12 éves - ő a párom előző kapcsolatából született ugyan, de sajátomként szeretem.
Lilla márciusban volt 2 éves.
Képeket láthatsz róluk itt, most frissítettem.
Budapesten élünk.
Egy laboreszközöket forgalmazó cégnél dolgozom.
Tulajdonképpen jól megy sorom.
Boldog vagyok, büszke a kis családomra.
Mi mást is tudnék mondani neked
majd egy következő levélben, ez lemaradt címmel:
Veled mizujs?
Minek köszönhetem az érdeklődést?
tudod, mit, inkább hagyjuk az egészet. felejtsd el. nem az adatlapodat kérdeztem.

neked tilos

igazából semmi ötletem nincs, hogy miért kaszáltak el tizenöt ajróra. parkolni tilos tábla nincs, szerintem simán megvolt az öt méter a saroktól. egyébként meg a fene enné meg a megérzéseket, este pont ezért álltam el egy autó mögül, azt megkerülve és eléállva viszont megbüntettek.
persze amióta felújjítják az egyik házat az utcánkban, vagy tíz autóval kevesebbnek van hely, ez kábé úgy néz ki, hogy mire hazaérek, már tök feleslegesen hajtok be, úgyis a herzen kell parkolni. ami még nem lenne baj, egy kis esti séta belefér, pláne ilyen időben, nade hogy elkaszálnak ezek a szemétládák, az már nemigazán fer.

ha valaki aszongya,

hogy EZ nem is a kishercegben van kitalálva, komolyan azt mondtam volna rá, hogy idióta. ezt mindenki tudja, hogy tipikus kisherceges találmány.
de nem. miteszisten, vagy ember, vatever, elefántot elnyelő óriáskígyókról szóló legendák már nyolcszázban elkezdtek keringeni. A könyv, amiben lábjegyzetként szerepel a sztori, egy igazi sztorizós remekmű a kielncedik századból, egy iráni hajós "saját füllel hallott, tehát igaz" indiáról szóló történeteinek magyarra fordított gyűjteménye. a lábjegyzet, amely éppen Szumátra és Jáva muszlim nevét magyarázza, csak úgy mellékesen elejti, hogy ilyen sztorikat találni róluk máshol :)
buzurg ibn sahrijár: india csudálatosságai
még ezer éve verától kaptam karácsonyra, de mindig volt más olvasnivaló. most előkerült.

triberg

hihetetlen

na kéremszépen ez döbbenet volt. veráékkal kirándultunk a feketeerdőben, éppen két hete, amikoris észrevettük az önkiszolgáló hüttét. becsületkasszával. beszarás.

még mindig allerheiliger

pszt! ráng!

ha felnagyítod, és közelről alaposan megnézed, három bazinagy halat kell hogy láss ebben a feketeerdei patakból lett vízesés által kialakított medencécskében. (az arányok kedvéért: a halak kábé méteresek lehetnek)
allerheiliger

(krok)odil

odil vakon született vagy ötszáz éve, és aztán amikor szenteltvíz érte, elkezdett látni.
aztán még mindenféle csodát tett
gondolom ezért hívják a hegyet, ahol a kolostor van, mont saint odile-nak.
dehogy nekünk miért pont oda kellett menni intézeti szocializációra, az rejtély.
najó, gyönyörű helyen van, iszonyatjó erdők veszik körül, nade a legközelebbi falu vagy kocsma órányira van a kolostorbeli szállástól, ahol kilenckor bezárják a kapukat, és az éttermi bár fél tízkor zár.
nade biztos a holy cartoon fogta meg a szervezőket, mert az minket mindenképpen, azt fejtegettük órákon át kinn az udvaron, próbáltuk megfejteni, hogy az első kockán mit is csinál igazán az a pasi a fa mellett négykézláb, aztán a következőn a két nővér közötti részeg vajon hány sört ihatott meg, aztán meg persze hogy mi is a szitu ott lenn a pataknál. feri szerint a kulcs a ló. a pasas azt kérdezgeti csípőre tett kézzel, hogy mit kezdjen a másik lóval. merthogy a képen csak másfél ló van. szerintünk a palma-t elírták, és igazából az olasz maffia van a dologban, lófejekkel csak ők vacakolnak...
roman azt mondta, hogy a pasas azt kérdezte a nővérektől, hogy ihat-e a patakből, és aztán visszatérünk az első képhez, ahol éppen felfordult a gyomra, mert a patak vize nem volt tiszta, és ezért ment vissza a nővérekhez. vagy mert megmutatta, hogy onnan ivott.
ez komoly vitát váltott ki.
mindenesetre azt megfejtettük, hogy ennek a ragyogó poszternek is köze van a nanotechnológiához (nun-ó)...
aztán második este végre eljött a várva várt esti community experience. ez a fedőnév rejtette a beszélgetős estét, merthogy adtak inni végre, és persze össze voltunk zárva, mit csinál az ember ilyenkor, iszik és beszélget.
wilko a fiáról mutatott képeket, megvitattuk a halált, életet, az egyes emberek világát, amik ha átfednek, nagy a hepinesz, szerelemről, megérzésekről, kapcsolatokról, a férfiak és nők közti különbségekről, miközben bébé alteregója fűzte be kicsi alteregóját.

józsefattila minusz kettő

lehettem volna...

özönlenek

mostanában a látogatók... meg mi is özönlünk mindenfele.
egy hete voltak itt sosó szülei, pénteken jönnek verák, aztán jövő csütörtökön apám és vivi (ha tényleg jövőhét elejeén megkapja az extragyors eljárással az útlevelét - no comment, decemberben kezdtünk el erről beszélni, hogy jöjjenek ki tavaszi szünetben, és persze kezdjék el intézni az útlevelet.)
aztán egy hét pihi, és mi megyünk londonba fecihez (merthogy nem tudtunk egy héttel a diavetítése előtt repjegyet szerezni, és két napra kocsival nem voltunk hajlandók hazagürcölni), szóval akkor londonban fogja elmesélni a háromhónapos karibi élményeit, meghogy akkor most mi is a helyzet az ancsával...
aztán már megyünk is haza, április huszonsokadikán, merthogy májusegy az egy kedd, és akkor van egy hosszúhétvége. (amin nem lesz biorobot konferencia, pedig...)
jaj, és most megyek, írok Sylwiának, mert őt karácsony óta nem láttam, pedig egy városban élünk, vagy mi, és csütörtök este tigerschrimp koncert lesz...

ajándék, mellyel meglepem

jubilálunk az idén.
anyám holnap hatvan, én egy hétre rá harminc.
hogy milyen ajándék illik egy ilyen kerek számhoz?
passz. egyikünknek sincs semmi ötlete, hogy mit is kérjen. mert persze már előre jöttek a mitkérszek.
anyám márciustól nyugdíjas. előre kérte, hogy az legyen, gondolta dolgozik majd nyugdíj mellett, de decemberben, mire kiderítették, hogy megvan az elegedő munkaviszonya ahhoz, hogy nyugdíjba menjen, a cég azt mondta, leépítés van, a nyuggereket is szépen kirakjuk.
sebaj, mondta, lesz eztán aranyélet: uszoda, kutyaséta, virágkötészet meg senior angol, senior társastánc.
ebből egyelőre kutyaséta valósult meg, úgyhogy gondoltam egy nagyot, és néztem neki virágkötészetet.
na kéremszépen a virágkötészet kiment a divatból, mint hobbi. minden nyanya már kitanulta, ha akarta, most már csak profikat oktatnak száznyolcvanezerért két félévben. na ezt azért mégsem.
senior társastánc a new york tánciskolában van, megfizethető, sőt, valszeg jó is, mert most is éppen két senior kezdő csoportjuk megy - február óta, csatlakozni már késő, következő majd ősszel.
tajcsi. na egyelőre ez tűnik igazán bíztatónak. már csak a válaszlevelüket várom, mit mondanak, el lehet-e hatvan évesen kezdeni. bár a tanár sem tűnik nagyon kamasznak, bár a kínaiaknál ezt sosem lehessen ám tudni...

bahnshop

a német vasutak igényes olvasnivalóval szórakoztatja kedves utasait. ez a mobil című vasutilap(ú), amiben az igencsak érdekes cikkeket igényes termékek reklámja szabdalja kellemes egésszé. e termékeket a német vasutak boltjában lehet megvásárolni.
az egész tisztára olyan, mint egy trafik.
nade ez egy csöppet morbid.


ez kéremszépen egy vészfék. egy igencsak hasznos dolog, ha az emberek vész esetén meghúzzák. nemúgy, mint 98-ban, amikor egy ice lezuhant egy felüljáróról, és a híd, ami utána zuhant, kettészelte az egyik kocsit.
a gumival fedett abroncsok közül az egyik eltörött, és beleállt az első kocsi egyik ülésébe. a mellette ülő pasas ment a kallerhez, hogy gáz van, de a kaller okosabb volt, és nem húzta meg a balra látható objektumot. a következő váltónál a vonat kettévált, az első kocsi ment tovább rendesen, a többi meg ment a másik irányba. mindezt kétszázzal, egy vasúti felüljárón. szóval a vonat felborul, kettészakadt, lezuhant.

nade te csupáncsak negyen ajróért megveheted ezt a szipiszupi vészféket. hogy mindig kéznél legyen. ha kell.

mi hiányzik?

csöppet botrányosan lelassult a masina, úgyhogy sosó áthuzalozta, újrasikálta, feldíszítette, helyrerakta, csak persze most újra be kell állítgatni a már megszokott dolgokat, mint háttér, képernyővédő, kedvenc programok.
na és ekkor jönnek elő az alábbi gondok: hol van a fotók folder? - túl nagy volt, nem raktam rá fel.
hol a vinamp, hol a bioedit... - ahova tetted.
na ez a leggenyább, megkeresni, hova a fenébe mentettem le anno dolgokat, ha egyáltalán elmentettem valahova. pl tilos skin a vinampra...
nade kezd újra kinézni valahogy a masina.
a masina, ami szalad, mit szalad, süvít, mint a szélvész...

népi bölcsesség

markó azt mondta, hogy az otthoni kalendáriumuk (ami az idei évre szól, és ami népi bölcsességeket is ír az adott napokhoz) azt mondta, hogy a március 19-ei héten havazni fog.
és lőn.
tegnap még húsz centi hó volt meg ötésfél fok, ma meg ragyog a nap, és 16 fok.

szülők

múlt héten szerdán megérkezett sosó a szüleivel együtt. hétvégéig lustálkodtak, tamás végigaludta a napot, míg sosó próbált otthon dolgozni.
aztán leléptünk hétvégére strassburgba meg a feketeerdőbe, még pont elkerültük a nagyon hideget meg a havat. megaludtunk allerheiliger előtt a büdös bácsi és dagadt néni vendégházában, ahol mi voltunk az egyedüli vendégek, aztán felmásztunk a vízesés mellett végig a lépcsőkön, egészen a katedrális romjaihoz. aztán vasárnap este felraktuk őket frankfurtban a repcsire és jól elmentünk megnézni de niro érthetetlen hazafias sziájéj filmjét (éppen ez ment angolul) nem mondom, hogy sokat megértettünk volna a sok susmusból...
In the torture scene (1960), one of the songs the Russian spy sings, is "May There Always Be Sunshine". The song was performed for the first time in 1962.

üzenőfal

HAGYJÁTOK ABBA A KÖRLEVÉL KÜLDÉSÉT!! AZ A RÁKOS KURVA NEM IS LÉTEZIK!! ÉS TI MEG ELHISZITEK!! KICSIT ÉSSZEL IS KÉNE ÉLNI NEM HOGYLEHET AZ HOGY ELKÜLDESZ EGY LEVELET ÉS AKKOR 5 CENTEL HOZZÁJÁRULSZ A MEGGYÓGYULÁSÁHOZ HMM HABI AZ EGÉSZ!! MEG NEM TŰNIK FEL HOGY AZ AMERIKAIAKNAK MEGY APÉNZ ÉS MAGYARUL VAN MEGIRVA TRÉ!! DE ENNYI ESZETEK VAN!! KAMU AZ EGÉSZ EGY NAGY ÁTVERÉS!! VALAKI UNATKOZOTT ÉS ÖSSZEDOBTA EZT A KÖRLEVELET ÉS MINDEKI BESZOPTA!! SZOVAL HAGYJA ABBA MINDENKI EZT A SZART!!
>>>>>ÉS KÜLD TOVÁBB EZT A KÖRLEVELET HOGY MEGÁLLITSUK A TOVÁBBI RÁKOS KURVA KÖRLEVELÉT!!
>>>>>HA NEM KÜLDÖD TOVÁBB AKKOR TE IS SZOPOD MAJD!! KÖSZI CSUMA!!!
Tölgyike (wiwes userneve Rambo) áltisis osztálytársom volt az elitiskolában, ahova hetedikben meg nyolcadikban jártam. egyike volt azoknak a fiúnak, akiket a többiek időnként felpakoltak a tanári asztalra a szünetben, hogy brinkmann-doktorosat játszanak rajtuk (ez asszem valami rituális kiherélés-imitálás volt, illetve hasbaöklözgetés), pedig ő magas volt (nemúgy, mint cserha vagy zolika), csak mulya...

innováció

másfél hete volt urban előadása, reklámozta a rendszert, amit éppen építenek tovább, amit hozott heidelbergből. a szekszi rendszert, amit programozók hoztak létre kávésbögrével a kezükben. akik egyébként az általuk ismert összes bionf rendszert egy lapra hozták, és amit wiki-rendszerben építettek fel, hogy bárki hozzá tudjon adja plusz infót. meg a mikroszkópos rendszert, amit majd lassan áthoznak, és amit én nagyon szeretnék használni, ha egyszer végre meglesz az összes konstrukció: egy robotikusan működtetett mikroszkóp 96-lukú plateket olvas be, fotóz le, majd a képeket elemzi, és a mindenféle adatból mindenféle csoda-eredményt számol.
az előadása után megkérdeztem, hogy akkor ezt lehetne-e hallal is, mire azt mondta, hozzak egy kávésbögrét, és üljünk le beszélni. mindez múlt héten megtörtént, végülis feri szervezte meg, de jócskán késett róla, de azóta is több részletben zajlik a részletek megbeszélése.
a terv az, hogy a platenként 96 embrióról 3 síkban készített képeket egy referenciaképhez viszonyítva összegezné a masina, kiszámítaná a megadott régiók fluoreszcencia-intenzitását és ezekből készítene interakciós hálózatot.
ehhez csak be kell állítani az embriókat egy síkba, ami azért nem túl triviális, mert van nekik egy szikgolyójuk, amin kellemesen libikókáznak. szóval most éppen az a nagy harci feladat, hogy vízszintbe hozzak egyszerre 96 embriót a lehető legkevesebb munkával (egy 96 lukú platbe nem nagyon lehet kényelmesen turkálni), úgy hogy ne is mozduljanak el, ha a robot emelgeti őket.
már van egy prototípus, amit be kell fejezni, és holnap kipróbálni. ha jól működik, venni kell 100 gombostűt... ( hosszútávon fröccsöntés lesz itt, kéremszépen)

félelmetesen emberi

"A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek - helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenből abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: ő milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élők és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy pedagógust, Irén és Blanka nevű gyerekeivel és egy őrnagyot, akinek fia van, Bálint. A három ház szomszédos, talaj tekintetében azonos egység, s a lakók barátok. Az olvasó majd látni fogja, hogyan szövődnek és kuszálódnak össze a szoros egymás mellett élés szálai a családok életében, ki hogy viselkedik válságos pillanatokban, s miután a regény végérc elkészül az egyenleg, el is falazza a visszatérés akár álombeli lehetőségét is attól, aki nem érdemli meg: azontúl soha nem mehetnek végig a régi kövezeten, annál kevésbé, hiszen az első világháború utáni környezetváltozások ma gát a helyszínt is megváltoztatták. Az író szívből reméli, aki ezt a könyvet végigolvassa, megérti érvelését, bármilyen bizarr is, azt is, hogy az elvesztett háború után új Katalin utcák létesülnek mások számára, de ezek a mások voltaképpen azonosak azokkal, akik valaha gyermekként viháncoltak vagy könnyeiket törölgették a három kertben. Csak a személyek fordulnak meg tengelyük körül, ebben a regényben, ahol a holtak úgy járnak-kelnek, mint az élők, az olvasónak meg kell éreznie, nincs valódi halál, csak visszatérés valamibe, ahonnan egy időre kiszálltunk és hogy az apostolnak, aki olyan megindítóan prédikált a szeretetről, bizony, igaza van. Az író egyik legkedvesebb gyermekét teszi le az olvasó elé, mint az ókor római polgárai, ha felemelték a csecsemőt, magukénak ismerték el. Most elindulnak a rejtelmes utca lakói, s az író az olvasótól is azt kéri: hozza haza Blankát. Mindenkit, aki helyettünk lakol addig sosem ismert paraméterek közt azért, mert elkövette helyettünk mindazt, amit mi nem mertünk, mert ahhoz is gyávák voltunk, hogy vállaljuk önmagunk negatív állóképét."
Szabó Magda

levente felkelt-e

na ez egy izgalmas kis ismerkedési kérdés lenne, ha most bárkivel is ismerkedni lenne kedvem, vagy egyáltalán, bárkinek kedve lenne velem ismerkedni... (azért néha kicsit szar, hogy két német munkatárssal vagyok csak beszélgetős viszonyban, de ők sose jöttek el egyetlenegy meghívásomra sem :(
naszóval a kérdés emígyen hangzik:
mikor és milyen okból - alkalomból láttad valaha (legutóbb) a naplementét?
és a napfelkeltét?
szerintem ez utóbbi a neccesebb, merthogy korán kell hozzá kelni. (pfúj) ehhez nagyon elvetemültnek kell ám lenni. nekem legalábbis. mint ma. mondjuk nem volt nagyon romantikus a visszapillantós napfelkelte, de legalább elméláztam valamin hazafele jövet.
na, a saját lista:

1. egyszer, asszem első évesek voltunk, végigittuk az éjszakát, a hajnali részt végig a művész cukrászdában, anna, golyó, petyka, ingrid, és még kiemlékszik kicsoda, és anna ötkor kitalálta, hogy most már ne is menjünk haza, hisz nincs értelme, nyolckor csonttan beszámoló, ugyan már, minek előtte egy órát aludni, menjünk, nézzük meg a napfelkeltét a dunán. én hazamentem egy órát aludni. aznap elmaradt a csonttan beszámoló.

2. mokkacukkás kvantikbuli volt, ha jól emlékszem, és hajnalok hajnalán indultunk haza bicajjal, én csak annyit bírtam néha mondani, hogy balinealudj, amikor is a hídon (tejóég, egyszer árpádhídoztunk is, mi nagyonnemjózanok) ért minket a napfelkelte.

3. kínában csak kétszer mozdultunk ki pekingből, mindkettő nagy kaland volt, az első, amikor is nagyfalaztunk (egész napos túra a falon, huszonvalahány kilométer), meg a második, amikori s a koromvárosba vonatoztunk éjszaka, úgy, hogy visszafelejegyet nem adott a pekingi jegyeladónő a másnapi éjszakai vonatra, így datongban kellett megvennünk azt a jegyet. datongot ugyan hárommillióan lakják, de kínában ez szutykos kisvárosnak számít. amikor hajnalban megérkeztünk, elkapott minket egy jegyüzér (a turisztoffiszos csávó egyébként), mi szépen leráztuk őt, hogy majd veszünk mi magunknak. elmutogattuk, hogy mit akarunk, erre a pénztároscsaj mosolyogva mondta, hogy nincs már jegy aznap éjszakára, úgyhogy visszakullogtunk a jegyüzérhez, aki jól átvert minket (azt mondta, hogy a különbség az előző és az új jegy között csak a légkondi hiánya - ez jelen esetben a fűtés volt, úgyhogy nadrágban és polárpulcsiban próbáltunk aztán aludni). naszóval jeggyel a zsebünkben nekiindultunk a városnak, merthogy a busz, ami elvitt minket a sziklába vájt buddha-templomokoz és a függő kolostorhoz, csak két óra múlva indult. a felkelő nap próbált áttörni a szürke szmogon, de nem nagyon ment neki. az irtózatos szénvároskában megreggeliztünk, majd menekültünk vissza a buszhoz és a több ezer éves múlthoz, ami gyönyörű volt. az oda-meg visszafele út annál kalandosabb. este végre rászántuk magunkat, hogy most végre egy nagy étteremben kajáljunk, de mivel nem akartunk kutyát enni, csak csirkét, meg valami zöldséget (eszter vega), kaptunk fokhagymás kutyakaját (csirkefarhát fejjel lábbal), fogtuk magunkat és átmentünk egy kicsi lekoszlottba, ami egyébként eddig nagyon is bevált. ott kéredzkedett be sosó a konyhába, ami háromutcányira volt a kajáldától, és amikor visszajött, azt mondta, lányok, csak zöldséget eszünk. a szomszéd asztalnál a kínai maffia ült, és néha a szőnyegre köpött, meg találkoztunk egy igazi troll-lal, aki szerzetesnek volt öltözve, mezítláb járt, hosszú haja és szakálla volt, meg messzireható szaga. aztán mikor az átfagyoskodott éjszaki vonatozás után hajnali ötkor megérkeztünk pekingbe, bementünk egy közparkba, hogy a napfelkeltekor tájcsizókat meglessük. annyira nem volt nagy élmény, mint amennyire hideg volt, szóval nem sokáig maradtunk...

4. törökországban éjszaka buszoztuk, hogy ne kelljen akár egy napot is utazásra pocsékolni, meg hogy akkor nem kell megszállni sem, így persze kínszenvedés éjszakáink voltak, de kibírható volt a reggel nyolcas érkezés. de amikor pamukkáléba buszoztunk, akkor hajnali négyre értünk a kisvárosba, ahonnan fel kellett buszozni egy másik járattal a hegyre, ahol a romok meg a termálvízből kiváló fehér izé van körbe ameddig a szem ellát. busz hajnali négykor persze nem járt még. viszont voltak hiénák (taxisok, akik tudják hogy milyen tömegközlekedési lukakat kell betömni méregdrágán), úgyhogy egy hiénával felvitettük magunkat. koromsötétben mentünk, csak a port és a kihalt ókori romokat láttuk a reflektorfényben, és amikor kiszálltunk egy kapunál, ahol ordított ránk egy házőrző, az hittem beszarok a félelemtől. elindultunk a sötétben arra, ahol a csobogást hallottuk, de én nem mertem továbbmenni, mert meredeknek tűnt. úgyhogy egy kis fenyvesecskében húztuk meg magunkat napfelkeltéig, amikor is megláttuk a vakító fehér kristályokat körbe-körbe, ahol a termálpatak csak csordogált. meg megláttuk a három japi turistalányt, akik ki tudja, honnan kerültek oda fel, de már nagyban fotóztatták magukat a patakban állva. meg a táblát is megláttuk, hogy csak mezítláb lehet rámenni erre a törékeny csodára, úgyhogy fogtuk a fázós magunkat, és beleálltunk a negyvenfokos vízbe olvadozni. körbejártuk a helyet, hogy hol a legjobb ücsörögni, és szerintem a legtutibb helyet találtuk meg, mert két kutya is csatlakozott hozzánk, és együtt bámultuk a tájat...

kishírek a nagyvilágból

tegnap este sosó editnagyija elaludt. végleg. kilencvenhárom évesen.
hagyományos temetése lesz, azaz minél előbb. ez holnap lesz.
sosó nagy nehezen szerzett jegyet ma estére a 20.20-as malév gépre. egyet, mert én egy karrierista állat vagyok, és ha már nem mentünk emiatt dettiékhez baselbe, akkor ma este és holnap dolgozom. hogy nyugodt szívvel ne kelljen jövő hétvégén dolgoznom. ha jönnek sosó szülei, ami még kétesélyes.
szóval ötkor nekiindult a másfél órás útnak. hatkor hívom, hogy mizujs, mondja a rádió, hogy gebasz van az ötösön. azt mondja áll, de hát van még idő. fél hétkor ordít, hogy most miafasztcsináljon, lekési azt a qrva gépet. a maléves csóka azt mondja, várni fog a gép. három perccel idő előtt kigurult, most hívtam a járatinformációt. sosó még mindig csak negyven kilométernyire van karlsruhétől, százra frankfurttól.
akkor holnap reggel (hajnalban) hat huszonötkor stuttgartból, azzal fél nyolcra ferihegyen van, fél tízre odaér a temetésre.
megnézem az útinfót, saját hibából tanul az ember, vagy mi, és láss csodát, a stuttgartba vezető utat holnap délig zárták le hídépítés miatt (a frankfurti autópályát 19.30-ig csatornaépítés miatt). persze kerülőutak vannak, hetvenes-százas utak, minden egyes pöcsömfalván át. indulás háromkor, hogy ötkor becsekkoljon, aztán én meg hozom vissza az autót, hogy frankfurtból ne kelljen már stuttgartba menniük, ha jönnek együtt szülőkkel szerdán.
PCR-ek felrakva, miniprep rázkódik, ligálás négy fokon overnájt.
jó éjt, gyereket. menjetek ti is aludni.
jó overnájt inkubálást, kis csöveim.

gertelbacher wasserfälle

szombaton takarítgatás után nekilódultunk, merthogy reggel még egészen emberi idő volt, nem rettentett vissza az azóta összegyűlt sok-sok felhő, és nekiiramodtunk a feketeerdőnek. ex hasikusz mentünk le megint az a5-ről, Bühlertal irányába, majd egy wasserfall táblánál szépen beálltunk egy parkolóba, és elindultunk a felhős, szeles erdőbe a patak mellett. mivel hetek óta esik, volt minek csordogálnia. ahogy mentünk, egyre vadabb lett a patak, hatalmas sziklákon tört meg, zúdult le, és az út marha viccesen hol a patak mellett, hol pedig a közepén ment, a hatalmas sziklákon. meseszép szép volt az egész erdő. aztán mentünk még egy kicsit, azzal a tudattal, hogy a szép részén már túl vagyunk, de még sétizzünk egy kicsit, menjünk még egy kicsit felfelé. na ekkor értünk fel A vízeséshez, ami nagy szakaszokon esik le, sok a vize, és úgy zúg, hogy beleszédülsz és belesüketülsz. Fenn a tetőn hüttéztünk egy jót (nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire mázlistának kell ehhez lenni, hogy egy tuti jó helyet találj csak úgy hasraütésre, amihez nem erdészeti kiépített úton vezet az út és a túra végén van egy helyes kis hütte, strúderrel és vaníliafagyival és vaníliaöntettel és tejszínhabbal - mindez persze laktázzal vagy különben lökhajtásveszély - meg jó kis egytálételekkel).
Aztán vasárnap Sosó kinézett egy helyet (szintén vízesés Allerheilegnél), úgyhogy most célirányosan mentünk. Találtunk helyes kis falut az erdőben, Haus 1 illetve Haus 11 utcatáblákkal, meg kenyérvágó deszkának való fenyőszeletet (ami a kupiszobában szárad éppen a ruhák mellett) , hatalmas randa szocreál hotelt a vízesés mellett, csak vízesést nem, pedig legalább hat kilométert gyalogoltunk odafele.

undi

ha lehet fokozni, akkor miért is ne fokoznánk, ugye?
a múlt hét szépen graduálisan összehozta ezt a jó kis kombót:
általános hullafáradtság, mensi, lábgomba, szájherpesz.
eddig ez a legleleményesebb kombináció, amit a szervezetem kitalált, közvetlenül a szívdobogásos cucc után :)
(persze mindehhez bármikor kombinálódhat a menzás tejes kaja okozta fingadozás, de ez már semmi különös :(

:)

Na ezek vannak. Eszternek majd atadom az udvozleted, ha hazaer holland orarol. Utana mindig sokaig soroznek, aztan alkoholszaguan er haza. Addig legalabb kisikalom a WCt.
Udv a tulemancipalt hollandiabol,
P

fáj fej

sokat kell mostanában agyalni, koncentrálni, gondolkozni, tervezni, átgondolni, meg ilyenek. hogy belefájdul az ember feje, és csak bambulja takaróba burkolódzva a csajokat, akik németország topmodelljei akarnak lenni.
asszem itt az ideje egy-két jónőcis cuccot beszerezni. jön a tavasz, vagy mi.

Rother walking guide - part1

The finest valley and mountain walks, kicsi piros, egy német párocska írta, és ezt kivételesen lefordították angolra. szóval kezemben a könyv, hátha mégiscsak sikerül valamit kicsikarni magamból gomeráról. (vajon miért sajátították ki pont a németek a kanári szigetek mindegyikét? vajon miért tud egy lidl-pénztáros és egy amatőr focista akár évente odautazni? így minden idegesítően német, a helyi rádió németül is felolvas híreket, német slágereket nyomnak, könyörgöm, hová fajul a világ, ha a spanyol szalsza háttérbe szorul a gagyi német sanzonokkal szenben???!!! - na, jól összesütiztem a laptopot a nagy igyekezetben.)
szóval gomera
zozó mesélt nagy lelkesen gomeráról, és erre sosó kedvet kapott, és egy kilencnapos utat kaptam tőle karácsonyra. (zozó vicces volt, baromira sajnálkozott, hogy nem beszéltünk előtte részletesen, úgyhogy sms-ben küldött instrukciókat. ja és egész úton a pasikat néztük, hogy melyik lehet Janne, zozó finn haverja, aki velünk egyidőben volt ott)
na szóval a kariaji két repülőjegy volt.
megérkeztünk teneriffére, ahonnan azon nyomban átmenekültünk gomerára komppal (fred olsen spanyol kapitánnyal :). san sebastianban aztán kivettünk egy rozoga opelt, és zozóék tanácsát megfogadva egy eldugott zsákfaluba indultunk, alojerába, vallehermoson át (ez egy pár kilóméteres kis kerülő, fogodzómarkoló szerpentinekkel. de legalább kajánk volt másnapra, meg megtankoltunk, meg felvettünk két spanyol stoppost egy emelkedőn, akik cserébe a kezünkbe nyomtak két avokádót). isteni egy kis falu, isteni egy kis sziget ez, mindenütt hegyek, völgyek, hegyek, sziklák, szénfekete homok (teneriffén bezzeg büszkék a hozatott szaharai homokos strandjukra...), méteres hullámok törik a szénfekete sziklákat, hegyek, szakadékok, hegyoldalon kínkeservesen megművelt teraszok, mogorva, morcos emberekkel.
kivettük Ossorio bácsi egyik apartmanját, ami félig az óceánra, félig a hegyoldalra nézett, előttünk mangó- és narancsfák, kakas, kutya, kakas, és még sok kurva koránkelő és egymással hajnalban trécselő kakas. este dorada a helyi kocsmában.

2. nap
átruccantunk TaguLuchébe, és kábé ezzel el is ment a vasárnapunk. reggelire megettünk az isteni avokádót, majd elindultunk a szerpentinen, ami itt már csak egysávos volt, és még csak korlátot sem raktak a szélére. Taguluchéban lekutyagoltunk a plaja-hoz, ami kábé egy órás séta volt a kistemplomtól, majd sosó lekapkodta magáról a rucit, és belerohant a habokba. a stand kifejezés nagyon erős túlzás lenne erre a plajára, ez egy kis darabka sziklás tengerpart, ahova a lélek sem jár, merthogy nem egyszerű lejutni. hamarosan fény derült arra is, hogy fürdeni sem egy nagy élmény itt: sosó üvöltve rohant visszafele, míg én még csak a fürdőrucimat vettem át, teste tele volt apró kavicsokkal, minden egyes hullám teleszórta a durvaszemcsés homokkal, és ráadásul a sziklához is nyomta.
de szép volt, és csak a mienk.

a falu egyetlen megközelíthető étteremben megkajáltunk (ez a program úgy kettőtől négyig bármikor elkezdhető, és legalább egy órán át tart, főleg, ha mindent frissen készítenek. kivéve a mojo szószt, a zöld rettenetet, amivel mindent leöntenek. itt még új és finom volt :)
este dorada ossorio kocsájában.

3.nap
alojera - valle gran rey - el cercado - valle gran rey - alojera
a könyvben a 23 megatúra a vastagbetűs útvonal. 6-7 óra netto mászás: egy óra sétikálás, három kőkemény mászás felfele (1050 méter szintkülönbség), - szünet, kaja el cercadoban -, két-három óra séta a kisvölgyben újszülött kecskék mellett és vízvezető csatornákban, majd egy óra előltetett lefelé menet (1050 méter lefele) versenyben a naplementével. megadurván gyönyörű volt, minden egyes perce megérte, bár mindketten kikészültünk fizikailag.
este dorado a fenti kocsmában.

4. nap
rekreáció: kistúra az őserdőben (a Garajonay nemzeti park a sziget szívében levő esős erdő :), ebéd és strandolás vallehermosoban (ebéd a faarcú mogorva nőnél, akinek a macskája volt egyetlen vendége rajtunk kívül, strand a műveleti területnek kinéző strandon, sitt, szemét és targonca mellett :)
folyt köv...

élő dramendbéz

jaj, nagyon mókás egy koncert volt (sosem hittem volna, hogy ilyet mondok egy durva zúzásra) szombat este a tempelben, igazi elő performasz. a legjobb rész egyértelműen a ráadás volt, a szikrázós, meg persze a vauzás, meg az, amikor az izmos srác belepampogott abba a nagy csőbe. ja meg amikor cipőtalppal meg standpapuccsal püfölték a csöveket, és persze abszolút riszpekt a törtütemű dobolásért.
nagyon mókás volt na, és egyáltalán nem volt uncsi - hát hogyis lenne uncsi, ha izmos srácok szórakoznak mindenféle tepsivel, püfölik a hordókat meg izgalmas csöveket fújkodnak, és mindeközben egy laborköpenyes körszakállas csávesz meg áll a mekintosa mögött és prünytög valami eletrongyosat... - csak egy csöppet hangos :0

kínai bujjék

a disznó éve alkalmából song meghívott mindenkit a 5 sterne nevű kínai kajáldába, amit három autóval próbáltunk meg megközelíteni, miután összeszedtük yavort, de én nagyon csúnyán leszerepeltem autós üldözésből, és jól elhagytam a srácokat, úgyhogy külön utakon jutottam el oda hennerrel, a kooperáló, hangnélkül kommunikáló sráccal együtt, aki csak akkor nem látott semmit, amikor az autókat kellett volna nézni, miközben én meg vezetek...

vicces emberke ez a song, néha van egy kis kommunikációs gikszer, amikor éppen az igenre is ugyanolyan lelkesen bólogat, mint a nemre, de jó kis sztorikat mesél. gyerekként - mesélte - az áltisisben az osztályban aludtak hárman, mert másik faluban laktak, és nem volt pénzük kollégiumra, úgyhogy megágyaztak a padokon. a kaja mindennap ugyanaz volt: reggelire rizsleves, ebédre rizsleves és valami főtt kaja, este egy tál rizs.
csütörtökön aztán kettőről átrakták egyre a közös labormegbeszélést, pont alvásidő - mondja song. az ő vidékén az emberek (mindenki) hazamegy fél tizenkettőkor, megebédel, majd alszik egy fél-háromnegyed órát, aztán visszamegy az irodába.
aztán pénteken meg rákérdezett, hogy láttam-e már magyar disznót. ami olyan, mint egy bárány. olyan selymes a szőre. kellett egy perc, mire leesett, hogy mangalicára gondolt.
éljen a disznó éve.

házasélet...

[17:39:38]nőket, mosatlant, hangyákat eltakarítani, vigyázz, kész, indulok!
[17:40:37] hangyat?! micsoda pimaszsag, meghogy hangyak!
[17:41:11] bolhákat nem lett volna illő írni, azokat viszem én :)
[17:41:16] a noket mar kiraktam, de elotte elmosogattak, meg felfaltak a vanilias karikat
[17:41:28 gyere bolhas!
[17:41:40] jaj, milyen nők ezek!!! biztos ott maradt a morzsa a bajuszukon!
[17:41:54] jövök már, jövök

a hétvége

kimaradt, merthogy, na ez hosszú sztori. még múlt héten panaszkodtam a hoszteles zsannak, hogy kiba szar az ágy, nem nézné-e meg esetleg, mert szerintem elszaródott az alsó lapja, erre azt mondta, forduljak meg, és rakjam a lábamat oda. aztán mondtam, hogy jön a férjem a hétvégére, na erre felajánlott egy másik szobát, pénteki beköltözéssel. péntek reggel lementem megkérdezni, hogy akkor mizujs ezzel az ajánlattal, mire zsan azt mondta átrak a szomszéd házba, isteni kis stúdió, imádni fogom, de akkor most azonnal költözés, hogy a másikat kiadhassa.
úgyhogy péntek reggel bepakoltam mindenemet, ruha, könyvek, kaja a hűtőből, majd irány a két emelet tyúklétrán lefele, majd egy emelet tyúklétrán felfele.
de a szoba tényleg jó, az meg ágy sokkal jobb (ne legyünk maximalisták).
aztán pénteken kettőkor megérkezett sosó, háromra beért az obeliszkhez, én érte mentem, lecuccoltunk, próbáltunk kaját találni valahol, végülis egy csomagolt szendvicset ettünk, aztán mindketten nekiálltunk dolgozni.
aztán hétvégén irtó jó helyeken jártunk, voltunk Cassisban, La Ciotában, le Chateletben, aztán vasárnap meg megpróbáltunk egy óra alatt megebédelni (itt ez azért igazán impossibl), hogy elérjük a Monte Cristo grófot is fogságban tartó If szigetére induló hajót. Ott aztán két órát raboskodtunk mi is (baszki, semmi nincs ott, csak az üres cellák, egy kétszázszor háromszáz méteres szigeten...)
ja, a sztoriból csak az maradt ki, hogy miért nem írok. mert nincs internet a vadiúj szipiszupi szobában.
mondom, maximalisták ne akarjunk lenni.
vízforraló sincs.

elgété-fíling van

nemadomfel, míg egydarabban lácc
bár lehet, hogy fel kéne... csöppet szívás van, a tizennégyből eddig egyetlen egy promoter ment be, itt, a szent helyen, ahol átvariálták a vektorokat. igaz, hogy ők csak kábé két-háromszáz bázisos promoterekkel foglalkoztak eddig, az én ötszázas - másfélezres darabjaimhoz nem nem szoktak. valószínűleg itt van a bibi, a kétszázasnál tíz százalékos a találat, az ötszázasnál már csak 3%-os volt, a többiről még nincs infónk...
váltani kell, valszeg, izgis volt azért ez a kétésfél hét, a tegnap előadással, a szar szállással a lókötő élhajhász hoszteles csávóval, a kajáldással meg az egész kivárosi kerülettel...
holnap stratégiai megbeszélés, majd holnapután vissza ka-ba, majd szombaton nyaralás...

na honnan tanul az ember? az olvasói levelekből, hát honnan máshonnan :)

"A Barátok köztben kétszer is megjelent olyan téma, ami a társadalmi párbeszéd főáramába került. Szociológusok, médiával foglalkozó szakemberek üdvözölték, hogy a szappanopera történetében az egyik szereplő megvallotta szexuális másságát. Egy másik szereplőről roma származása derült ki, és ennek ürügyén hónapokig láthattuk, milyen az, ha valaki előítéletek céltáblájává válik. Kalamár azt mondja, se oktató-, se propagandafilmet nem kívánnak gyártani, egyetlen feladatot tartanak szem előtt, a szórakoztatást, igaz, felelősségtudattal. Kaptunk egy levelet egy tirpák származású nézőtől, akit megsértett az a mondat: "mekkora tirpák vagy!". Tanultunk belőle, vigyázunk, hogy senkit ne bántsunk meg. "
nol.hu

"Múltunkat idézve
Mottó: “..a német, török népet kivéve egyik népcsoporttal sem voltak a magyarságnak oly régi és állandó érintkezései, mint a szlávsággal” (Szekfű Gyula).
5. rész
A tirpákok
Érdemes néhány gondolat erejéig áttekinteni kik is a tirpákok? Érdekes az a megállapítása, hogy csak a valóban evangélikus vallásúakat szokták tirpáknak nevezni, és hogy a régebbi városvezetés valamikor kizárólag a Békés megyei származásúak kezében volt. Később azonban ez a helyzet megváltozott. Tirpák név eredete Nagykállóba, az akkori megyeszékhelyre tehető, akik a nyíregyházi tót származású telepeseket nevezték (gúnyolták) így. Azt írják: "Békés megyéből Nyíregyházára telepített tót ajkú népet, amellyel a felvidékről és külföldről jövő szintén tótajkú telepesek egybeolvadtak, közös néven tirpákoknak nevezik". Krúdy Gyula így ír erről: "Az egykori tirpák pirult, szégyenkezett, haragudott valaha e csúfolódó szó miatt. A mai tirpák gazda büszkén a mellére üt és mondja: Igen én tirpák vagyok! Ez a csúfnév idővel megtisztelő, dicsérő kifejezéssé változott."
A Nógrád megyei tótoknál a trpák szónak jött-ment jelentése volt, gúnynév lehetett, majd népnévvé vált. A trpák-ból – ami tűrni jelentéssel is bír, kialakult tirpák népnevet a felvidéki, tót-palócos nyelvjárást beszélő gazdákra használták eleinte Nyíregyházán. Kezdetben a békésiek így különböztették meg magukat a felvidékiektől. Később átveszik mások is, és minden nyíregyházi tót tirpák lesz, sőt az egész megyére kiterjesztik, joggal. A tirpák kisgazda réteget lehet tehát tekinteni a bokortanyák igazi népének, akik mindannyian kétnyelvűek voltak..."
innen

istenem, de rég röhögtem ennyit...

hah

el sem hiszem
jó, le kellett hozzá szedni az új wmp-t, csak úgy mégsem mehet minden elsőre
de MEGY!
MOZI VAN BASZKI!

fél tizenegykor már itthon is vagyok, már vacsizok is, kell ennél több?
apró kis örömök: sikerült beállítanom a bloggert, hogy ne kérjen többé kódot, sikerült beszélnem ma kétszeris a pasimmal, (ez három napja nem jött össze, már igazán elhanyagoltnak éreztem magam, persze ezt vele is tudattam), mi az ezek mellett, hogy az eddig szivatós promoter itt sem akar bemenni, sőt négy enhancerből kettő sem, pedig kettő meg bement, ugyanolyan paraméterekkel? mindig is mondtam, hogy csodákra vagyok képes. hihetetlen, megmagyarázhatatlan negatív eredményekre, amelyek mellett ott van kettő pozitív, ami kizár egy rakás hibalehetőséget...
sebaj, megjöttek az új primerek, nekiálltam ma velük foglalkozni, hátha a hozott cuccok voltak bibisek.
előre a holnapért...

the real story

na hella!

the real story is:

a fekvőgipsz (annyira be volt gyulladva a lábam, - olyan volt, mint egy barnába hajló sötétkék lufi - hogy az egész ambulancia összeszaladt csodájára, méd egy gyors konzíliumot is tartottak felette, 3 komoly doki + egy rezidens állták körül áhítattal) több, mint egy hétig volt, kétnaponta levették, megturkálták a sebeket (ami kibaszottul fájt) mindenféle fertőtlenítővel, aztán vissza a fekvőbe. ráadásul prevencióként minden nap kellet magamat szúrnom (hasba) véralvadásgátlóval. aztán gipsz le, utána továbbra is két-három naponta kellett kötözésre járnom. az elején nem volt para, mert volt dokim, de aztán elment, így árva gyerek lettem. folyton arra kellet várnom, hogy valamelyik doki két betege között engem is megcsináljon. ez volt úgy, hogy 4 óra várakozást jelentett (átlagban 2-2,5 óra várakozás). ez nem volt fasza. a kezem kurvára nem gyógyult, erre valamelyik doki végre kitalálta, hogy napközben legyen szabadon, hogy száradjon, de estére valami kulimásszal kenjem be. persze a seb reggelre mindig fölázott, úgyhogy megelégeltem és nem kentem onnantól tovább. érdekes módon ezerrel elkezdett gyógyulni a kezem. bemegyek kontrollra, erre valamelyik fasz ránéz és egyből bekenette valamivel. Balika haza, kötés, kenőcs le. most a kezem ott tart, hogy azt várom melyik percben esik le a varr. a lábam sebei is begyógyultak, bár még vannak időnként komoly panaszaim. végre meg is röntgenezték, de semmi gáz a csont körül, csak valószínüleg olyan intenzív volt a gyulladás, hogy keményen adott a szöveteknek. a kapilláris keringés kicsit csé. reggel, ha felkelek a két lábam egyforma színű, de amint kilépek az ágy mellé a bal lábfejem elvörösödik és egész nap olyan is marad. lehet, hogy ez maradandó változás lesz. ennyi belefér. jövő héten tervezem már a normális kerékvágásba való visszalépést.

én azt gondoltam volna, hogy marseille-ben melegebb van mint itt. átlaghő min. 10 fok napközben. bár pár napja esett a hó. másnap elolvadt...

Anna mindjárt szül. next week. láttam a babakelengyéiket, babakocsit, picsipacsit. nagyon cuki. veled mizu e téren? (féltitok: Nusi terhes)

nem titok: nálam semmi e téren :o)

röviden...

milla jót

b

fokozatok

tegnap még elfilóztam a turbópizzán a busztól befele jövet, ám elhessegettem a gondolatot, egyrészt gagyin is néz ki tubópizza, másrészt várt a gomba meg a csirkecomb a hűtőben. itt aztán megpucoltam a gombát, kidobtam a már büdös múltheti csirkecombot, beleraktam a gombás szószba a múltheti pulykamellsonkát meg főztem tésztát hozzá, csuda isteni kis olaszt varázsoltam magamnak.
de ma hazafelejövet konkrétan be kellett mennem a pékségbe valami utánpótlásért, és mivel három csokistáskát adtak két euróért, hát három csokistáskát nyomtam be, hogy ne legyek rosszul az utcán. és utána még fér belém a gombás tészta is. van ilyen.
vagyis volt már ilyen, már régóta nem jelentkezett: rosszkedvból átcsapó hirtelen fáradtság, majd ájulásközeli észheztérés: enni kell, de azonnal, különben baj lesz. nem egy vidám dolog, mitnemondjak.
pedig ebédeltem...

a buszon

úgy megy ez, hogy az ember vesz előre mondjuk egy tízes gyűjtőjegyet, ami egy papír mágneskártya, amit felszálláskor érvényesíteni kell, bedugni a masinába, az zizget vagy öt másodpercet, kiírja, mennyi zsé van még a kártyán, és kiköpi. aszittem ennyi az annyi, akinek nincs ilyenje, azt a buszvezető nem is engedi tovább. merthogy felszállás csak az első ajtón, leszállás csak a másodikon.
de nem, ma elémtárult a valóság újabb szelete három kaller képében. egyikük, mint bucószettitacsiból KO, egyszerű de agresszív, fülében három karika, mellényzsebéből hat különböző színű toll kandikál ki lilán, rózsaszínűn, narancssárgán, kéken, zölden. a nagymenő kinézetű ellenőrzi a másik kettőt, majd vókitokin trécsel valakivel, hogy ki melyik buszt vállalja még be, és hogy hol váltanak.
meseszép
lenyugodtam. nem írtam vissza. megyek fürdeni és olvasom tovább a csikágót a masszívra. karmakóma

bingo

nem válaszolok, nem és nem és nem
és kibírom, hogy nem írok vissza, mert felbasztam az agyamat, egész álló nap basztat a miértekkel és hogyokkal, és a faszomkivan ezzel a kényszeredett projekttel, amit megörököltem pétertől, és amit most márszej miatt átadtam szimonénak. egy szaros tesztelésről van csak szó éppenséggel ma, hogy a ligálás jól ment-e, és basszus szaros félig hasított miniprepeken vitázunk, okoskodik agyba főbe, de bezzeg amikor itt volt a srác, le se szarta az egészet, mert persze mindig csak utána okos, okoskodó, és persze igaza is van, mert ha kutyafuttában áll neki az ember dolgozni egy projecten, amit nem ő talált ki, (és főleg ha az az ember én vagyok), akkor lesznek benne hibák, elemi hibák, mert nem az a fontos, az csak másod-harmadrendű project, mert szivatás van az elsőrendűvel is....ahhhhh
nemválaszolok, mert vagy annyit írnék kibaszottul cinikusan, hogy bingó, vagy leírnám, hogy ez a kibaszott összevisszaság pontosan ide vezet, ez lesz abból, ha erőlteti sietteti a dolgokat, nem marad idő átgondolni. és lehet, hogy most úgy gondolom, ezt valakinek végre a fejéhez kellene vágnia, de az is lehet, hogy az egy pohár bor mondatja ezt velem (amit az a fasz hoszteltulaj, zsan itatott meg velem, miután két sarokkal arrébb levő kukához küldött ki a szeméttel) , és jövő pénteken nem tudnék a szemébe sem nézni.
és most akkor valami zúzós zenét ide, busvakát, azt.
perszehogy nincs itt, marad a proteksün a masszívtól...

valami hasonló

helyre megyünk holnap
baszki, baszarás szép...

várostnéztem

ma egész nap, kifáradtam, mint a kutya a hidegtől-széltől-naptól.
megnéztem azt a hostelt, ami ugyanennyiért ad stúdiót benn a városban, de kiábrándító környéken van és legalább egy órányira a labortól, szóval maradok a seggemen a szar matraccal...
izgalmas egy randa nagyváros ez, hogy mitnemondjak, de azért most kezdtem el csak értékelni, hogy itt a külvárosban szereztek nekem szállást, azért ez a sokadalom sokkoló egy csöppet, iszonyat sok a lepukkant ember, homlessz és szétszívott-szétivott pasas, este nem lehet ám vidám a belváros.
durva egy történelmű egy város, annyi minden történt itt, hogy csak a legutóbbi szörnyűségként hitlert említsem, aki kábe 200 házat robbantatott fel 43-ban, hogy megszűntesse a bűnözést (ha nincs már meg az a negyed, ahol bűnözők laknak, akkor bűnözés sincs elvre alapozva).
a napkirály is odavolt ezért a városért, lajos építette fel a kikötő öble két oldalán álló erőd közé azt az összekötő hidat, ami végülis adolf robbantgatásai miatt dőlt össze...
nem sokfelé jártam végülis, csak az öreg kikötőnél meg az akörüli negyedekben kószáltam, aztán végül egy csirkés melegszendviccsel majd egy fondantsokolával a hasamban, és egy pimkis retrorucival meg egy fekete kardigánnal a táskámban hazapattyogtam...
holnap kirándulás a fehér sziklákon át az egyik öbölbe, ahol piknikezünk majd klémannal és szebasztyiannal. izgi lesz nagyon! még filózok, hogy elvigyem-e a második üveg cidre-ét...

lakáskultóra kritika

sötét van a tücsök és hangyában
piszkosul zavar, hogy az összes lámpa fényét a plafonra irányítják. elsőre hangulatos, de hogy a picsába főzzön az ember, ha a kaját meg a lábost nem látja, csak a plafon egy pici részletét? amúgy sehol egy fűszer (nehogymá mindenki vesz egy kiló sót, ha idejön pár napra), sehol egy deszka, a serpenyőn két nagy luk tátong a teflonrétegben, a sütő meg valami iciripiciri kis melegszendvicsmelegítő, már egy órája küzd egy szelet spár-sütőtökkel, még szerencse, hogy a virslihez és a párolt zöldborsóhoz nem kellett sem fűszer sem pedig semmi kunszt sem idő. kicsit macerás dolog minden nap kajáldába járni, főként hogy a kajáldáknak általában három alkalommal meg lehet unni a kínálatát, meg persze ki bírja pénztárcával a legalább tízeurós fogásokat. (najó, ha kérek számlát, elszámolhatom, ez nem annyira szar)

na de vissza a tücsökéshangyára.

ez elvileg egy olyan begpekkersz szálló lenne, ahol a nappaliban összegyűl a jónép, főleg, akinek csak hálószobája van, és nem stúdiója, mint nekem, és nagy közös örömködés van. most éppen valaki gitárt hangol, és egy pasas a lépcsőn telefonál baromi hangosan. de ez eddig a maximális szocializálódás, amióta itt vagyok. a főnökúr egy jópofa figura, de kedden én voltam az egyetlen vendég, akkor marha kellemetlen volt lenn ülni vele meg a japi csajszival, aki a laptopját bámulta egész nap. inkább feljöttem a szobámba, amit azóta is mesterien űzök.

én itt élek, a kis szaros sötét szobában, ami a képen nagyon helyes, de az a kis helyes szekrény ott fenn sámliról érhető csak el, mellesleg szék nincs is, csak két sámli, asztalnak egy léces kerti asztal (bal csücsök), az ágy meg az a kanapé lenne, csak kihúzva, matrac a földön, marha kényelmetlen, az egyetlen haszálható lámpa (jobb csücsök) pedig nem világít le a matracra, ha kinyitom, és meg elalvás előtt olvasnék egyet, így átkerült a kanapé szélére.
ígérem abbahagyom a panaszkodást, de ez kikívánkozott...

megfájdul az ember feje

ahogy lefújja az ember fejét a szélvihar...
ma este tízre elhívtak srácok (egy srác és egy Delphine nevű lány) mozizni, remélem nem alszom be. jaj, a tea, amit főzni akartam...
na meg is van...
szóval mozi. franciául. majd kiderül mennyit értek belőle.
nemrég jöttem csak vissza a szobámba, a jó kis becsapósan helyes, de valójában iszonyatosan kényelmetlen és unpraktikus szobácskámba, a szar kihúzhatós kanapé ágyamhoz, aminek a matraca egy kalap kaka. egy szerencsém van, hogy két takaró volt a szekrényben, és nem fagytam meg éjjel. Szóval csak most jöttem vissza, mert beültem kajálni.
Egy környékbeli kisvendéglőben vacsiztam, egyedül, totál, én voltam az egyetlen vendég a nyolcasztalos kisteremben, a pincérnő és a konyhából az étterembe nyíló kukucskáló és kiadóablakon keresztül a séf is egy nőcivel dumált majdnem egész végig, marha vicces volt belátni a konyhába, hogy hogy csinálja a szaki a salátát meg a paradicsomos gnoccsit. Amikor a csajszi, akivel dumáltak, elment, a pincérlány meg elment szalvétáért, ki is könyökölt megkérdezni, hogy hogy izlik. vicces kisváros-hangulatú kerület ez, sok kisbolttal, zöldségessel, pékséggel. tetszik, na.
na lassan megyek, jön értem a srác - ciki, hogy pont az ő nevére nem emlékszem - kocsival elvisz a moziba. két nap alatt ez lesz a negyedik fuvarom, nem rossz. tegnap délután egy nőci, akinek csak az egyik keze mozgott, akitől megkérdeztem, merre van a huszonegyes busz, azt mondta elvisz az obeliszkhez, és el is vitt, tök jófej volt, dumcsiztunk, aztán ma reggel két fuvarral mentem be dolgozni: a hosteltulaj elvitt az obeliszkig, ott meg agnes-szel volt randim, ő onnan vitt be luminybe. és most ez a srác visz el, akinek elfelejtettem egy perc alatt a nevét, mert már szívás lenne bejutnom a huszonegyessel...
update: a film szar, a világért se fizess érte, ha nem muszáj. egyébként öten voltunk, és utána felmentünk az olasz srác (Andrea) és az azóta memorizált nevű Clément lakásába inni (kötelező jelleggel - ezután a film után inni kell), azután Clémemt és Delphin hazafuvaroztak, egy csöpp városnézős kerülővel.

Az író új kötete a budapesti Csikágóban, a Keleti pályaudvar környékén játszódik. Ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, körfolyosóinak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, gengsztereinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. Szerelmek, sötét tragédiák, történelmi korfordulók és ironikus történetek dús szövevénye ez a hihetetlenül sokszínû, fordulatos és szórakoztató kötet. A szereplõk a hetedik kerület jellegzetes figurái, olyanok, akikre ismerõsként tekint az olvasó. Ám mindegyikük története egy-egy kalandregény, akár bejárta a fél világot, és három földrészen át menekült sorsa elõl, akár soha el sem mozdult a kopott utcasarokról, ahol megszületett. A gangregény komor és mulatságos figurái a Milleneumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben mely a könyv helyszíne és fõszereplõje. A kötet lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly
"Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és a kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az észszerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny- mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagót, a tengerentúli préri-metropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó, mert egyedül Chicagóban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből."

Ma sikeresen elolvastam az első részt, az amerikai nagybácsit. marhajó. piszokjó. imádom. főleg, hogy még hátra van belőle vagy háromszáz oldal...

globalizé

igazából csak pár dolog az, ami emlékeztet arra, hogy nem otthon vagyok. pl hogy nincs itt a sárga polártakaróm, amivel a nagyszobában be szoktam magam bugyolálni, ha ilyen hideg van, mint most, vagy hogy nincs itt papucsom, pedig ugyanolyan hideg a padló, és persze nincs itt sosó sem, de ő amúgy is most londonban van, de mindegy.
jó, a környék azért nagyban nem ugyanolyan, ezek a fehér sziklák meg a tenger egy csöppet tutibb, mint az fzk körüli erdő, de a bagett, a burzin, a sonka, a kecskesajt, a pinklady alma, a narancslé és a tea mind mind detto ugyanaz a spárban itt is ott is. csak itt szpárnak mondják. (tepszi, mi?)
na jó, jegeseső nem volt karlsruhében. bár a wetterpontdée szerint már havazik. az meg hasonló...
amúgy a rájener 20 perccel az igért idő előtt érkezett meg, gondolom ez a húsz perc a félóra ráadásból maradt, de azért ez így is szuper. a ka-badenairpark busz sem késett, minden klappolt, a marseille kp-ba bemenő busz is, csak a pályaudvarról a szálláshoz cipelő taxis nem adott számlát, merthogy kifogyott. mindegy, ez van, ugrott egy huszas, lefogadom, hogy holnap csak ezért nem ugrik ide. amúgy amiről nincs számla, vissza kell adni az ezresből. annyit kaptam erre az útra az utaztatós nénitől...

:)

cunningham konyvet olvasom, es a masodik novella hosnoje, Cat, a 38 eves afroamerikai
nyomozono tobbszor, amikor a pasijahoz fordul, mantrazza magaban, hogy "kiralnyoi
tartas, tanitonenis hang" es errol mindig eszembe jutsz.

amire esténként bealszom olvasás közben

az a német csilles palotai a klasszikrádión.
"DJ Jondal owes his name to one of the most "chilly" beaches of Europe's no. 1 party island IBIZA - the Cala Jondal. His name is program.
DJ Jondal is Martin A. Unger from Munich and can be defined as one of the leading DJs of the electronic chill music in Germany. His career as A&R for a variety of labels (incl EMI, Mute, etc) and his enormous music background (DJ since 1976 and record-collector since his childhood) build the fundament on which Jondal is moving around as an anchorman in the local chillout scene. For the past 13 years, Jondal worked as publishing A&R for Warner/Chappell and together with Alex Azary (Elektrolux), he has put together the very successful selection of the night-loops "Space Night" for a public television station. Therefore, over the past years fans have been won for a sound, which has outgrown the term "underground". As DJ, Jondal is a regular at relevant clubs and lounges, also part of major parties in Ibiza. Besides all these activities, he is working on his own global chill-out-music-network. Distinctive labels, such as Stereo DeLuxe, Ministry of Sound, Wagram, United, Energy and many others, new media companies and illustrious projects like De-Phazz, value Jondal's consulting with 24 years of professional management experience in the music-business. As from 1st October 2004 DJ Jondal started his own company under the name: jondaljazz
Jondal is continuously active - but his music chills like Buddha!"

Edelfrauengrab & Karlsruher Grat

na ez egy olyan hely, amit nem fogunk elfelejteni, az tutter, egyrészt, mert viccesen totál véletlenül kerültünk arra az útra (tankolni kellett, tíz kilométernyi benzin maradt csak, és aztán ott a benyakútnál megláttuk a svarcvaldhohhstrassze táblát, ezt követtük), és totál véletlenül fordultunk vissza a kereszteződéshez, amit az utolsó pillanatban vettem észre, kerültünk a beton- és kavicsgyárhoz (tisztára kopaszigát-fíling, a lepuki gyár után maga a csoda :), és aztán a vízeséshez, ami több kilométeren át esik egy picit. aztán sziklásra vált a terep, és mászni kell felfele, és aztán benn az erdőben, és jó magasra fel, egészen a tehenekig meg a hüttéig.
végre egy olyan túrahely, ahol igazi picike kis ösvényen visz az út, nem pedig erdészeti betonúton, ahol az áfonyabokrok egy karnyújtásra vannak. ősszel itt a helyünk :)

fitkom, fitkom, vagyon-e...

vagyon
bizony, egy kisebb vagyon volt a két éves bérlet
de már régóta tervezzük, hogy kéne valamit csinálni a has-és segg-méretek graduális növekedésének tendenciájának megállítása és visszafordítása érdekében, és a fittkom van kában és frában is, és lehet variálni, hogy ki hol jár el izzadni.
azért előtte megnéztem az itteni konkurrenciát, de az emberszag és a lekoszlottság menten elriasztott. úgyhogy maradt a fittkom, merthogy ez ugye európa-szerte van mindenfele (máshol pl londonban fittfirst), és az előre kifizetett egyéves bérlet marha olcsóra jön ki. viszonylag.
ezen felbuzdulva vettem két kártyát, és szombaton el is mentünk dinamikus pilátesre, ami vicces volt, merthogy sosót tornázni még nem láttam, úgy kellett visszafognom magam, hogy csak vigyorogjak, ne röhögjek. de aztán annyira nehéz feladatokat adott a csajszi, hogy már kedvem sem maradt nevetni... tegnap meg lüszienn, az amerikai tréner mutatta körbe a gépeket, és dolgoztatott meg rajtuk (odáig volt a hasizmomért, komolyan :)
van szaunájuk minden helyen, ami nem lenne rossz, csakugye németországban vagyunk, és itt egészségtelen a fürdőruha, de hálistennek van külön dámenszauna, hogy ne kelljen fütykösökkel szemköpszt ücsörögni, ha valakinek az nem esik jól.
csak persze márszejben nincs semmi ilyenjük, bár belegondoltam, franciául még kevesebb torna-kifejezést tudok, németül már nagyjából értem a lapockazár, emeldfeljebb satöbbiket. namindegy, majd négy hét múlva folyt köv.

márszejez

na az van, hogy megy az évi márszejbe, legalább három hétre, többre nem megy, merthogy február második hete már foglalt, megy nyaralni, és az egésznek február utolsó hetéig kell megtörténnie, szóval jövő kedden kibumlizik a karlsruhe-baden airparkba, ami éppenséggel rheinmünsterben van, és felszáll a tízajrós jegyével (amit feltornáztak hatvanra, na ez aztán a geci üzlet, ha feladsz csomagot, fizess még tizet, de akkor nem lehet ekszpresszcsekinn, és még fizess biztosítást is, nade mindegy is, elvileg kifizetik ezt is, remélem tényleg, még a trieszti pénzt sem láttam viszont, pedig annak már jópár hónapja...), és majd csak február nyolcadikán jön vissza, hogy aztán tizedikéig még kimossa és összepakolja a dolgait...
visz magával néhány prájmert (ha addig megrendeli, és addig ki is szállítják), német nyelvtan könyvet, meg lapitopit, hátha olyan szállást találnak (remélem keresnek!!), ahol van net, meg developmental biology könyvet jegyzetfüzettel, legalább két-három izgis könyvet, meg ha addig talál, egy jókis utikönyvet, felkészülve az itt átlagos vendégleszarós fogadtatásra, meg arra, ha sosó tényleg összehozza az egyik hétvégére a látogatást, és akkor elmennek nimes-be, vagy valahova a környékre...
izgi, kalandra fel.
előre, az új kapuút vektorért!
ja, amúgy sikerült beraknom a promótert meg a vénuszgéefpét, és működik, a lakzéfestés holnapra reméljük megmutatja, hogy bibis, vagy sem, tehát cikk is lesz, mármint mi is benne leszünk. de ahhoz, hogy a doktori témámhoz effektíve hozzákezdjek, kellene egy új entrivektort csinálnom. ezt próbáljuk majd meg anyezzel.

na mégegyszer

mondja az üzemorvosi asszisztens, merthogy az átlaggörbe alatt volt a légzésteszt görbéje. nyugodtan lélegezni, aztán nagylevegő - ilyenkor előre is hajol, hogy mutassa, mennyire mélyen kell belélegezni - aztán gyorsan ki - mondom, mutatja előre, csinálja, persze ő nem a gépbe, neki nem kell ráharapni a wcpapírgurigára, orrán egy csipesszel. mindegy, harmadszorra akár normálisnak is mondható eredmény jön ki, mehetek az 59 kilómmal és 167 centimmel a vér-és pisivétel után a színtesztre. (ez a színteszt meg ugye inkább azon múlik, hogy csináltad-e valaha, és tudod vagy sem, hogy direkt becsapósak, úgyhogy ha hármast látsz, még nézed egy pillanatot a bal oldali színeket, hogy lehet-e nyolcas, ha egyest, hogy lehet-e négyes, mert sosincs egyes és sosincs hármas)
aztán jön a doki: vérnyomás 112 per 75, pulzus 61, máj nincs megnagyobbodva, reflex karon lábon megvan (a múltkori nőcske összevissza verte a bal lábamat, mert nem találta a megfelelő pontot, aztán feladta), tüdőtérfogat 3,8 liter, szem, fül tiszta.
kérem a következőt!

írtam egy nagyon komoly dolgozatot, nemsokára megjelenik az elixírben

a torzult tér meg a legsokváltozósabb függvény, a lepedő pedig segíti az ATP felszabadulást.
hova jutott a tudomány a vesszőlötyögtetéstől, bezzeg a bácsik, akik szültek, de ma már a tudomány bevonult az orvostudományba is, ráadásul az in vitro képalkotás sőt a memóriatudomány, és a földsugárzás, na meg az elektroszmog!!!!
segítség! túlsavasodom!

ezek a vicces favágó fiúk...

beszállás indul

gyerekgyár

nem feltétlenül kell látnod magad előtt az arcát, akinek a könyvét olvasod, bár ha éppen önmagáról ír, akkor mint főhős, elképzelődik.
mondjuk ha a könyv fele éppen hiperscifi, perverz módon hihetetlen, keveredve az elképzelt jövővel és az elmesélt múlttal, és megtörtént vagy sem álommal vagy álomból történő felébredéssel, már nem igazán kell az arc hozzá, hiszen a történet többi szereplője sokkal hűebben elevenedik meg. namindegy szóval igazából idézni akartam volna a könyvből jócskán, de rövideket nem lehet, hosszat meg nem érdemes, de muszáj leírnom mennyire jó. régen olvastam ennyire élvezetes valóság-álom-fantáziavilág regényt.
valahonnan ismerős a pasi neve, de egy biztos, innen nem:
Tavaly tavasszal Kepes András egy műsort indított az RTL Klubon, húsz fiatal írót mutatott be, a műsorból pedig egy antológiát készített(ek). Az a megtiszteltetés ért, hogy én is bekerültem, tényleg jól esett. Elküldtem az egyik tárcanovellámat, aminek az volt a címe, hogy Kolbásznak születni kell. A Nagy Trancsírozásról szólt, amikor önként lehetett jelentkezni kolbásznak, virslinek, szalonnának stb.
Oszt akkor (csak ilyen bunkón tudom kezdeni ezt a mondatot), oszt akkor jött a telefon, hogy nem jöhet le az írás. Valóban durva írás, emberek várnak a ledarálásra, hogy Dáridó-kolbász legyen belőlük. Napokig mászkáltam, hogy tudjak Dáridó-kolbászt szerezni, sikerült. Akkor az a baj, hogy levágom benne Lagzi Lajcsi fülét, ha középen vágom fel a fóliát, akkor a malac fejét vágtam volna ketté, az első megoldás stilisztikailag is jobb, meg humánusabb, mondtam. Nem az volt a baj, hanem, hogy Lajcsi a TV 2 sztárja, nem jöhet le az RTL-en.
ja és egyébként ez volt az egyik poéngyilkolás: pár hónapja olvastam róla kritikát, és szóltam sosónak, hogy ez a könyv tökre érdekelne. mikor 22-én könyvesboltban nézelődtünk, megláttam, és persze jól meg is vettem. aztán 27-én vittük vissza, mint második darabot. fene sem hitte volna, hogy a feledékeny pasim emlékezett egy elejtett megjegyzésemre, és szólt a szüleinek, hogy vegyék meg nekem. ezentúl figyelnem kell, miket mondok :)

plant physiology
IF 6,14
nem annyira rossz, mint gondoltam :)

jól megkaptam

az úgy kezdődött, hogy zozóék voltak a kanári szigeteken, és dicsérték, mint a fene, a kis szigetek qrvajók, olcsók, lehet túrázni, mászni és nincs turista. aztán - sosó szerint - szép lassan elkezdtem megvenni magamnak azokat a dolgokat, amiket kinézett nekem karácsonyra, úgyhogy végülis kaptam tőle egy lonelyt canary islands címmel, benne egy naptár la gomeranál, zölddel kiszínezve rajta februárban kilenc nap...

álmodom???

na basszus, ha ez az év így kezdődik, rossz nem lehet...
kábé három éve végzett kísérletekről van szó...
Szia Éva,
Végre megtaláltam a cimedet:)
Együtt dolgoztunk egy bizonyos ERD10 és ERD14 fehérjéken. A téma beérett a publikálásra, amiben te is társ szerző vagy.
Küldhetem a cikket?
Köszi
Dénes

akku feltöltve

na, majd ha lesz időm, mesélek, de addig is bujjék.
sikerült idegeskedés és kiakadás nélkül átvészelni ezt az otthonlétet, pedig volt pár hiszti és sértődés mindkét családban, de valahogy az a tény, hogy munka kikapcs, otthon, meg ilyenek, teljesen kitöltötte a világomat, és minden pozitív volt. magam is csodálkozom, de csöppet sem sajnálom...
ujjé, fogadalmak pedig nincsenek, maximum zabaszünet (asszem a posztújévilencseikus robbanásközeli élményt soha nem szeretném viszontlátni, rosszabb még a tejcukornál is), idén doktori, és talán márciustól pirulaszünet, nehogymá minket kihagyjanak a klubból... erről még egyelőre csönd.