pukbácsi és puknéni

voltunk mikkamakkával brüsszelben meg utrechtben, mert sosónak szerdán brüsszelben volt mítiengje, csütörtökön meg autókáztunk volna a borossékhoz, így hát hármasban elmentünk belgiumba, ahol egy szupi szállóban szálltunk meg kedden meg szerdán, és csütörtök délután mentünk át hollandiába.
szegény manócska eléggé kivolt az autóúttól, mert az autósülése marhára melegítette, így félóránként-óránként meg kellett állni szellőztetni, mert különben bőgött, és persze ettől még inkább melege lett - így hazafele mi ketten vonatoztunk. de egyébként irtóra tetszett neki a séta, az erdő, a városnézés, a boross is meg az eszti is, annyira, hogy elkezdett nekik oldalra forogni. a b, p, f és v betűket már odafele úton elkezdte gyakorolni, és a nyelvét is irtó jól nyújtogatja.
az oldalra forgást meg úgy kezdte, hogy vasárnap reggel már el tudta kapni a lábát, és szorongatta, majd aztán mikor pucérkodni hagytam pelenkázás közben, elkezdett oldalra fordulni a játéka után a lábát fogva, közben nyelvét nyújtogatta és próbálta azt mondani, hogy pö. borossék szerint azt akarta mondani, hogy pukk. így lettek ők hanna pukbácsija és puknénije.

hétvége

itt voltak sosó szülei, csüt éjjel jöttek, és tegnap este mentek vissza pestre. a péntek csak úgy elment, sokat aludtak, mint eddig mindig, amikor kijöttek hozzánk, aztán mikor felkeltek, addigra hanna aludt be, aztán ebédeltünk, aztán hanna megint aludt, aztán délután sétáltunk egyet, és elfelejtettünk úszni menni.
aztán szombaton elküldtük őket sétálni, mig hanna aludt délelőtt, mert megint tiz körül keltek (normál munkanapon ötkor kelnek, mint hannababa), aztán együtt ebédeltünk a szomszédban, a francia étteremben, ahol a meleg pincér vigyorgott, hogy hanna most már kinn van (december óta még nem voltunk, de azelőtt elég sokat). jó három óra elment a kajálással, de isteni volt a kaja, fenomenális.
aztán vasárnap délután kimentünk a parkba kacsákat nézni, és máris eltelt a hétvége, és a szülők fancsali képpel mentek haza, mert hanna mostanában nagyon anyás, és náluk eléggé nyavalygós volt, és ők ezt rossz néven vették. mert ők az a "megzabállak" típusú emberek, Kati szeme néha elborult, és lelki szemeim előtt már láttam, hogy puszi helyett inkább beleharapna a kicsi kis lábakba (erről mindig anyám jut eszembe, aki idegenként halálra rémült a magyar kannibáloktól, akik mosolyogva mondták neki, hogy ennék a szívemet, husikámat), szagolgatták kicsi kis Hanna fejecskéjét, és hát egy-egy nagyszülőnél töltött alkalom után irtó pacsuli szaga lett szegénykémnek, annyit szorongatták, ölelgették :) és persze Kati mindentől frászt kapott, lelki szemei előtt minden elképzelhető katasztrófa lepörgött, és már vasárnap reggel csak sóhajtoztak, hogy már mennek haza.
Tamás meg folyton azzal nyúzott, hogy a gyerek minél több nyelven tanuljon meg már most, de minél hamarabb, annál jobb, és hogy mindenképpen járjon minél előbb bölcsibe, hogy tanuljon németül, mert ez a kvázi anyanyelve. persze én meg elkezdtem neki magyarázni, talán inkább nem kéne ilyenekbe belemennem, de hát én is elfelejtem, kivel hogy kell bánni, magyaráztam nagyban, hogy a holland bölcsiben valószínűleg nem németül fog megtanulni, és egy éves koráig biztos nem akarom még beadni, de lehet, hogy másfél-két év is lesz belőle, majd meglátjuk, meg persze ki tudja, hogy bezavar-e a holland a beszédfejődésébe. na hát ezt nem kellett volna mondani, mert hát ő ugye tudja, hogy nem, ki hallott már olyat, hogy bezavarjon. kapásból mondtam neki a nővéremet, miatta nem tanultam meg én oroszul, mert a magyar suliban gondjai voltak a kétnyelvűséggel, aztán ott a feri gyereke, aki három nyelven beszél, de sajnos egyszerre, egy mondaton belül. de apósom szerint ilyen nincs, és igenis kell hannának a német bölcsi, ha már itt született. asszem akkor kapcsoltam, hogy igen, persze, persze, amikor megint előhozta a saját lányát, hogy miért nem beszélt angolul a gyerekekhez, merthát ezt már hatvanszor megbeszéltük, hogy miért is beszélt volna egy magyar anyuka a gyerekeihez angolul, de szerinte ez nagy hiba volt.
na, azért nem volt olyan nagy gáz a hétvége, csak elszoktunk már az emberektől, meg persze a rokonoktól :)

hajnal

pénteken volt a harmadik oltás, szombatra pici láz, inkább hőemelkedés jött elő tőle a gryllusvilmos koncerten, ami a csodaszarvas gyereknapján volt, igazából túléltük, mindkettőt, nem volt egyik sem nagyon komoly :)
de ami egyre jobban aggaszt, hogy hanna mostanában egyre korábban kel. az öt még okés volt, pedig ritkán aludt vissza utána, de ez egyre ment négy félnégy felé, ami idegölő. próbáltam visszaaltatni, hogy biztos nem éhség miatt kelt fel, de csak nagy bőgés lett belőle,és végül is etetés. aztán tegnap megegyeztünk sosóval, hogy akkor ha hajnalban kel, bármikor is, etetés lesz rögtön, nem szivatjuk szegény kölyköt, biztos van oka annak, hogy felébred, talán a fokai jönnek (már régóta ömlik a nyála, es rág mindent ezerrel), vagy talán a forgásra készülődik, fenetudja, és aztán amikor már fenn van, éhes, és nem tud visszaaludni. na erre ma hajnalban fél egykor kelt, aztán négykor, és aztán hétkor.
nem megy ma a munka, nem is értem miért...

tipitapi

szombaton bútorboltban jártunk, hogy vegyünk új zuhanyfüggönyt, legyen min szép gombatelepeket tenyészteni, a régi már gyönyörűen penészes alul. na és hát a mannmobiliában van gyerekrészleg is, ahova be kellett menni, és ott vettünk ilyen izét, mozaikos polifómot, mert a pokróc mindig begyűrődik hanna alatt. irtó vicces, mert most ezen azt játszottuk, hogy ő tipitopizik a lábával (a földhözcsapja a talpait), én meg a kezemmel visszadübörgöm a ritmust. és közben még kakilt is egy jó nagyot.

pötty

na ez a következő musthave, ha fene fenét is eszik, ilyet kell szereznem hannának. persze tudom, hogy még odébb van az, amikor ezt meg tudja fogni (bár mostanában az az egyik kedvenc hobbija, hogy az orromat meg a számat birizgálja, sőt a hüvelykujját a számba nyomja), de addigra tutira elfelejtem, vagy felrobban a cég, vagy bármi. csak kár, hogy nem lehet neten rendelni, és a német disztribútor szarik válaszolni az emailemre.
amúgy juteszembe, ma elkezdett szarakodni a céges emailem, valószinűleg lejárt az akántom, másfél hónappal a szerződésem lejárta után.

masszázs

hanna ma megint végigsikongatta a babamasszázst, már mindenki rajta röhögött, annyira vicces, ahogy igy juhhhéj-szerűeket kurjongat. vagyis inkább azt mondja, hogy nyii-hao, ami ha jól emlékszem kinaiul jónapot. a szomszéd kiscsávó elkezdett válaszolgatni neki, kedélyesen elcsevegett hannácskával, ő nézte, nézte moriczot, moritz meg őt, szemeztek egy jó nagyot, de aztán ennyiben maradt a románc. nem is bánom, moricz egy duci tápos baba, hatalmas hájfeje van, mint egy nagyseggűnagyhasú focidrukkernek. szegény, még csak három hónapos, és ilyen randa. remélem, hogy hanna nem kezd ki vele jövő héten...
aztán utána elmentünk mártával ebédelni egy közeli menzára, kiültünk a gyerkőcökkel az árnyékos kerthelységbe a fapadokra, sült pisztrángot ettünk (nyolcat fizettem a komplett kajáért, ami pisztránggal igazán meglepő). igazán nyári hangulatom volt, csak egy sör hiányzott volna hozzá, meg a kultis pincérek...
aztán anyám mesélte, hogy ágyra jár, van valami masszázságy, amit reklámcélból bárki ingyen használhat, és ő hetente kétszer eljár kezelésre, és hogy tök jó, mert nem csak massziroz, de hő-és mittoménmégmi-terápia is egyben, de hetente kétszer elmegy emiatt a renoudvarba, és ez már maga nem semmi. naszóval utánanéztem, hogy itt ka-ban is van-e ilyen, de sajna nincs, de találtam egy masszőrnőt a neten, aki nem veszi fel a telefonját, pedig már úgy beleéltem magam.

vi-dejó

megint betelt egy kazi a videófelvevőben, és ahogy sosó keresgélte a betevőt, előkerültek az eddigiek. és akkor nekiálltunk megnézni azokat. vagyis belenézni, és a közöseket meg elkezdtük nézni. viccesek. többet kéne ilyeneket csinálni, jó dolog is ez. sosó mondjuk most sokat vacakol rajtuk, felrakta a gépére az egyik kazit, és próbálja dvd-re kiirni.
na megyek, elrángatom egy jóbarátokra. már a hatodik évadnál járunk, a lasvegasos rész után.

hiperpara

mire jók a kedves mamák? ha már nem áraszthatnak el éjjel-nappal a keresetlen jótanácsokkal és szemrehányásokkal, akkor a távolból gonoszabbnál gonoszabb intrikákat küldenek az ember szerencsétlen lányára...
"Jaj, anyukam eloallt azzal a kerdessel a minap, hogy mi lesz ha en megbetegszem, gondoskodjunk babaszallorol ahova ejjelnappalra le lehet passzolni. En nem tudom, szerinted ez realis problema? Mennyire kellene betegnek lenni hogy lelencbe adjam a gyereket? Ugy, hogy Zoli is itt van? Az ilyesmi nem tor ki egyik naprol a masikra az emberen, vagy igen? De szerinte gondolni kell erre. Hat en nem tudom, ugy vagyok vele, hogy majd ha felmerul a problema megoldjuk. Irtam neki hogy a temetesemrol is majd kesobb gondoskodunk, ezen meg megsertodott. Viszont az felmerult ennek kapcsan, hogy ha netalan minket er valami, mindkettonket, akkor ki legyen a gyam. Ugye a csalad az automatikusan, es nem tudom, hogy ha van alkalmas csaladtag akkor lehet-e egyaltalan mast megjelolni, de erdemes talan elgondolkozni rajta."

korrek(t)ció

azért ez biztos hiányozni fog. hogy ha reklamálok, nem szájat tépve, hanem körmondatban ráutalva, akkor elnézést kérnek, hogy valami félreértés lehetett, és máris intézkednek, és harmadnapra probléma orvosolva, pluszköltség nélkül.
rendeltem cédéket a klasszikrágyótól, egy klassikloungewerk5-öt, meg egy ludovicoeinaudi liveinberlin-t, és csak az elsőt küldték ki. rákérdeztem, mikorra várható a másik, és erre harmadnapra a postaszekrényben várt a második, postaköltség nélkül.
a jóhoz könnyű hozzászokni, nehéz lesz visszaállni, az biztos.

az elektronok és a lúgos kémhatás???

A SuperGreens összetevői tiszta, biotermesztett zöld füvekből, csírákból, zöldségekből, illetve szerves ásványi anyagokból állnak, és szuperkoncentrá lt töménységűek. Egy napi adag a termékből kb. 1,5 kg friss zöldség lúgosító erejének felel meg. A termékek különlegessége, hogy az InnerLight elektromosan feltölti a zöld koncentrátumban lévő parányi részecskéket (az elektromos vagy sztatikus feltöltés elektronok, azaz negatív töltések hozzáadását jelenti, ami a lúgos kémhatást növeli). Egy különleges eljárás során ezeket az anyagokat olyan apróra porítják, hogy azok vízbe keverve kolloidot képeznek. A kolloidban a részecskék szilárdak maradnak ugyan (kémiai értelemben nem oldódnak fel), de a keverék oldatként viselkedik. A hatóanyag rendkívül kicsiny részecskéinek összfelülete óriási, ezért a kémiai/élettani hatások nagyon hatékonyak. Egy szabadalmaztatott
eljárással, a "mikro-ionizá cióval" érik el, hogy ezek a részecskék a későbbiekben is különállók maradjanak.
http://www.aphcsoda.org/
balitól

ez milyen izé már igy????

olvasom, hogy megjelent egy blogkönyv, szivszoritó téma, hálistennek eddig hepienddel, gondolok egyet, uccu, nézzük meg a blogot, amiből készült, nade az nem olvasható, merthogy a teljes szöveg megjelent könyv alakban, azt vedd meg, ha érdekel a dolog.
nemtom, lehet, hogy velem van a baj, de ez egy csöppet gusztustalan igy nekem...

szájborgéknál ég a világ

szkájpon dumálok a pasimmal. ő a konyhában robotol (micsoda munkamegosztás, mi, de azért lelövöm a poént, persze nem főzsütfűt, hanem ott pötyög a gépén), én meg a nagyszobában. még jó, hogy van szkájp, mert már alszik a gyerek a szomszéd szobában :)

lepedő

na, hát ez vicces nagyon.
pomporzoli reklámozza magát a wiwen, hogy megjelent a könyve, és a könyvhéten dedikálni fogja (lázárervin elemzést irt). ráklikkelek a beajálnott linkre, és hát ki mosolyog ott oldalt? egy ismerős pasi, nem jut eszembe honnan ismerem. aztán mellette két név, meg hogy könyvhét blog. igen, ez józsi, aki virág anyukájának józsija, aki ismeri a nagybátyámat, merthogy papir, könyv, egybiznisz...
"Mindegy, mindent el kell kezdeni egyszer, és amúgy is azt olvastam valamikor az elmúlt nem túl régi időkben a Népszabadság számítástechnikai rovatában, hogy a blogírás lesz egy-két évtized múlva a Ratkó-nemzedék menedéke a magány, a társtalanság és a többi szörnyű kortárs elől, mert a blogírók nemzetközi közösségében egyesül lélekben majd a világ, legalábbis az öregebbik fele, a fiatalok továbbra is szórakozni járnak majd, és munkára fogják használni a számítógépet. (Persze az is lehet, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak: tényleg régen olvastam azt a bizonyos cikket.)"

nyári időszámitás

mostanában, úgy két hete, hanna hajnali ötkor kel, és nem nagyon alszik vissza, de eddig legalább délelőtt aludt piszok nagyot, aztán meg délután is, ergo bepótolta, sőt, hagyott dolgozni. nade most tegnap óta ugyanúgy ötkor kel, de nem akar délelőtt aludni, ami viszont azért is szuper, mert igy alig alszik, meg persze mi is alig alszunk, és persze már nekem sincs idegem őt szórakoztatni egy idő után...
ma volzunk babamasszázson elizabetnél, amit szuperül viselt hanna, jókedvűen sikongatott közben, és megismerkedtünk egy magyar csajszival is, akinek hét hetes a csemetéje. ő mondta, hogy két hét múlva grylluszvilmos koncert lesz itt kinn.

pörgés

nem is írtam, hogy tegnap este fürdés után Hanna hasról átfordult hátra, és mivel eléggé közel volt a pelenkázó pereme, elkaptam, és aztán visszaraktam egy picit arrébb, és ott újra megcsinálta, teljesen egyedül. bár utána kiborult valamin, valószínűleg nem érezte magát tőle biztonságban, vagy ki tudja miért, talán mert én nagyokat nevetve örültem, hogy tényleg minden gyerek először a pelenkázón fordul meg, de hüppögni kezdett.
ma végül is elsőre sikerült a hallásteszt, ami azért nagy szám, mert alapból szünet nélkül dumál a kiscsaj, ha éppen nem sikongat örömében vagy nyöszörög rágás közben, szóval bejött a cumi, mint kussoltató-eszköz arra az egy percre... szerencsére minden oké.

áttörés

na, tegnap csernus doktor büszke lett volna ránk, ugyanis bevállaltam újra a babakocsit, és láss csodát, hanna majdnem két órán át elvolt benne - elmentünk a sétányon a kis terecskéig, ott kivettem, és bambultuk a szökőkutat, majd visszafele beugrottunk a patikába meg a pékhez, és csak a legvégén, a péktől hazafele nyűgött csak egy csöppet.
szóval lehet, hogy csak egy nyűgös korszaka volt az előző, a nagyon korai lázadó korszak :)
ma megyünk újra a hallásvizsgálatra, mert hétfőn csak a bal fülét tudták rendesen megvizsgálni, a jobb fülét elkezdték vagy tízszer nézni, de sosem jutottunk a végére rendesen, mert hannácska nem bírt egy teljes percig csöndben lenni. az egész úgy ment, hogy egy pici rózsaszin izét dugtak be a fülébe, ami egy számitógéphez volt kötve, és elkezdtek hangokat adni azon keresztül, na és akkor csöndben kellett mindenkinek lenni, hogy a vevőt ne zavarja meg semmi. a végén persze már annyira utálta azt, hogy a jobb fülébe dugják azt az izét, hogy egy másodperc után nyűglődött, és persze a gép rögtön kiirta, hogy túl nagy a háttérzaj. úgyhogy ma újra próbálkozunk. most viszek cumit, hátha az jobban bejön, mint a cici. amúgy a bal füle rendben, a jobb is annak tűnik, de rendalelkemindennek, meg kell csinálni, mondta a dokinéni...

kiskertek alatt

mostanában itt szoktunk sétálni, de mivel a honlapon valami ezeréves kép van, feltettem egy reprezentativabbat, bár azt nem itt fotózták. szóval ez a kleingartenverein ez itt van egy köpésnyire, az ember kisétál a kanonier-on, átmegy a hardt-on, és rögtön ott van egy lejáró a spárral szemben, és már ott is vagyunk. mondjuk át szoktam sétálni először középen, ahonnan nem látszanak a kertek, és megyek még két keresztutcányit, visszafele a kepeleren jövök és aztán visszefele a kajáldánál bejövök a kapuval elválasztott kiskertekhez vezető ösvényre. itt mindig sok a virág, főleg ilyenkor, mondhatni virágdömping van, Hannának mutogatom a szagokat meg a szineket, bár múltkor megijedt, mikor az egyik rózsából előmászott egy kis zöld pók. vicces egyébként, mert itt irtó kedvesek az emberek, muszáj is valszeg, mert egymás hegyén hátán vannak a kertecskék, a szomszéd, najó, legalább hat szomszéd látja, hogy mit csinálnak, kénytelenek jóban lenni egymással. mindig köszönnek nekem, és az öregasszonyok pedig lelkendeznek, hogy deszépkisfiú.
mondjuk ez még egészen jó helyen van, nem autópálya és vasút mellett, merthogy nagyon sok kiskertet lehet ezek mellett is látni, itt nincs akkora hangzavar.
amikor még babakocsiztunk - négy hónap alatt mennyi minden történik, ez már a távoli múlt :)- akkor a kanonieron a másik irányba mentünk, át a tristan és az isolde strassén egészen a seldeneckig, ami már a sétány maga. ott a sarkon van az iskola, meg a játszótér, ami mindig hangos a gyerekektől...

update

próbálok írni, több-kevesebb sikerrel (egyelőre olvasok cikkeket, gyűjtöm az infokat azokról a témákról, amikről feri szerint többet kéne írni, de ma már összegyűlt pár dolog, és írtam is).
apropó irás, feri tegnap átküldte a cikk piszkozatát. khm, ha ezt én küldtem volna át neki, irtóra lehordaná. namindegy.
ismét megnéztünk vagy egy tucat jóbarátokat, (egsézestés filmbe nehezen kezdünk bele, de a húszperces epizódokból kettő pont elég egy estére). már az ötödik évad második dvd-jét is befejeztük, múlt hétvégén meg még carcassoneztünk is, amikor hanna nagyokat durmolt.
voltam fodrásznál hajat festetni, meg végülis vágattam is, rövidre, bár eléggé elnagyolta, így nem vagyok teljesen elégedett, de azért nem rossz. csak így persze nem lehet összefogni a hajamat, és hanna egyre többször csimpaszkodik bele. asszem kénytelen leszek csittcsattozni.
járunk rendszeresen uszizni a kiscsajjal, aki egyre jobban pedálozik a vízben, és aki azóta egyre jobban kiemeli magát hason fekve, szóval biztos segít ez az uszizás.
hétfőn megyünk hallástesztre, mert a dokinő szerint a kórházban nem csinálták meg, és mivel rutinvizsgálat, el kéne menni rá.
voltunk marco szülinapi bbq-ján egy erdei tűzrakóhelynél, jó volt, bár az emberkék nem nagyon voltak barátkozósak, és csak marcot, esthert és a gyerkőcöket ismertük. de az már biztos, hogy gyerekekkel ezt kell csinálni, három évestől felfele mindegyik irtó jól elvolt az erdőben (találtak varangyot, és hívtak minket biológusokat szakérteni)
ja és a legfontosabb, tegnap éjjel negyed tizenkettőkor megszületett mecsérinoémi ötvenkét centivel és 2700 grammal. éljensoká!!!

ajvé

..."Az iskolában most limóőrület van. A limó olcsó, a limó jó. A limót zacskóban árulják, és eredetileg arra találták ki, hogy egy pohár vízbe tegyék és limonádé legyen belőle. De azt még senkinek sem jutott eszébe kipróbálni. A limót nyalni kell. Ki kell önteni belőle egy kicsit a tenyérbe, és egyszerűen fel kell nyalni. Kicsit savanyú, kicsit édes, és pezseg az ember nyelvén, ahogy olvad."...
Lugosi Viktória: Ajvé
tényleg letehetetlen, és irtó emberi. egy csöppet a szamárköhögés-re emlékeztet...

barack és hal

éppen sütök, főzök, előkészülök a holnapi BBQ-ra (vivienne szülinapja lesz), amíg hanna és sosó benn szunyálnak a nagyszobában. hanna tegnap óta éppen nő a két napig tartó kétóránkénti szopi után, tegnap is vagy öt órát aludt fél tíztől, úgyhogy végülis egyedül mentem el a piacra. eredetileg hárman akartunk menni, dehát egy alvó oroszlánt nem érdemes egy piacozás miatt felébreszteni.
szóval voltam tegnap piacon, marha jó volt, vettem sokféle gyümit meg pulykafelvágottat, meg feketeerdei pisztrángot.
naés akkor most két fontos mérföldkő jön kicsiny kis életünkből:

1. mivel hanna nagyon megszenvedi a hat-nyolcnapos kakikat, amik ugyan rendes állagúak, de most már maguktól szinte sosem jönnek ki, csak segítséggel, úgy döntöttünk, inkább barackot egyen, minthogy folyamatosan kúpozzuk vagy kapja a mikroklistet a seggébe. úgyhogy ma leturmixoltam neki egy őszibarackot, és hanna fintorogva ugyan, de zokszó nélkül benyammogott belőle három csapott kanállal.

2. merthogy (zebrahalakkal foglalkozó biológus létemre) ez volt életem legeslegeslegelső alkalma, amikoris egyben nyers (nem fagyasztott filét, vagy olajos konzervet, vagy szeletelt pucoltat) halat vettem, és ma a legeslegelső alkalom, hogy ilyen halat megcsináltam kajának. najó, még csak pácolódik a sóban, még pár perc, és berakom a sütőbe, és majd utána kiderül milyen lett, de asszem ezt elrontani nem lehet - követve anyám meg a mindmegette receptjét.
mondjuk kellett némi nagylevegő, hogy levágjam a fejüket, és mivel a nyálkától alig lehetett őket megmarkolni, meg már a csirkecombfilézéskor elvágtam az ujjamat, inkább kesztyűben pikkelyeztem, de azért irtó jó ez az ájdidit érzés. persze ettől még nem fogok jövő héten bontatlan tanyasi csirkét venni.
fura egyébként, azon méláztam közben, hogy a kaja, a hús mennyire eltárgyiasodik manapság, egy áruházi fóliázott kimért szeletelt sztékhez nem látod már oda a marhát, nem neked kell belevágnod a húsába.
erről jut eszembe a sörgyári kapriccsó hangoskönyv, amit petsről hazafele jövet hallgattunk, abban van egy nagyon szuper disznóöléses jelenet.