Annyira szükségem volt rád, hogy jól érezzem magam!
Már megint. Lassan nem merek kedd este beülni a Toldiba, vagy elolvasni egy könyvet.
Miért üvöltitek a fülembe a kimondani nem akart szavakat, miért kell a fejembe verni az elgondolni nem mert gondolatokat?
Tudom. Tudtam eddig is. Csak legfeljebb nem mertem kimondani. Neki meg főleg nem.
Igen, durva, de tényleg csak ennyi. Legfeljebb nagy körítéssel, színes madzagokkal, de csak ennyi az egész.
És akkor mi van, ha nincs jobb, ha nincs több?
Here you say, better things will surely come my way. Hát hogyispersze.