Elegem van. Unom. Utálom.
A legszarabb dolog a náthában az, hogy pár nap alatt túl lehetne rajta jutni, ha az ember otthon maradna, feküdne az ágyikóban, és nem lófrálna a városban. Na pontosan erre vagyok képtelen. Grész nélkül sem bírok ki egy napnál többet otthon. Mániákus mászkáló vagyok. Zabszem van a seggemben. Úgy érzem, elbaszom a napomat, ha nem megyek ki, vagy legalább nem takarítok, vagy csinálok valami értelmeset.
Mondjuk úgy nem lehet egész nap otthon maradni, hogy minden nap (értsd mindennap) be kell jönni a sejtek miatt.
Meg kéne már gyógyulni, erre a hétre egy csomó jó dolgot találtam ki, nem kéne lemondani róluk.
Pozitív gondolkodás, minden belégzéssel csít, pránát, vagy bármi egyebet veszek magamhoz, minden egyes kilégzéssel megszabadulok a káros anyagoktól. Hát igen, ez utóbbi már megy. Ráment a nátha a gyomor-bél-rendszerre...