Felkelni!
Miért?
Mert reggel van!
Nem megy. Felkelni, összeszedni magamat, rávenni magamat arra, hogy elinduljak. Annyira, de annyira fáraszt. Csigalassúsággal kapom össze magam. A duplakávé és a zuhany erőt ad, de így is magambazuhanva, a szívdobogásom ritmusára sehovasenézve megyek, mikor egy női hang valahogy eljut a fülemig.
Sapó.
Cikázik jobbra-balra a fejemben. Sapó. Igen, ez csak én lehetek. Hátrafordulva meglátom Csillát integetni. Hogyvagy, mivanveled, satöbbi udvariassági körök.
Sapónak Panni nevezett el, aztán a madáchban úgy kábé négy-öt ember hívott még így..
Vicus voltam, vagyok akáczéknak, rácznak, gabónak.
Vica a vegyészeknek, persze köztük monának és dénesádámnak.
Évicus még erzsébeten az edzésen.
Évi vagyok most kevés közeli barátnak.
Évike Vivinek.
Pocok voltam Macnak.
003 oszloposnak.
Erbének meg Dunce.
Mindenki másnak Éva. Csak így szigorúan.
És még ne legyek skizofrén.....