Én csak az önmagam rossz lelkiismerete vagyok... egyelőre
Én mindig is tökfilkó voltam, aki csörgővel sétál a napfényben, és a látszólagos bohócsipka ma is a fejemen van.

Annyira visszaadja a film a regény hangulatát, de annyira más utóízt ad, hogy a teltház garantált volt. Vasárnap délután egy kis könnyed sörgyári capriccio egy kis 1950-es híradóval.... A képek, a szövegek így együtt. Nagyon finom. Mint egy korsó sör és egy szelet sült hús reggelire.

Meglepetés! - modja kórusban Zolcsi és Pascal, és előbújik hátuk mögül KisGabó. Zolcsi háziköntösben Stefániát gyúr, majd Juditlábakat, Pascal Gabóval fotókat nézeget, és a lakótelepi, de kellemes lakás, meg a két testvér állandóan Tesót idézi a fejembe. Nem, ők nem olyanok. Okosak, édesek, szeretnivalók. Miért találkozunk akkor olyan ritkán?