Vajon mi adhat értelmet egy eleve elrendeltetett értelem és cél nélküli létnek?
A boldogság? Egy szubjektív állapot, melyet talán fel sem ismerünk, vagy amelybe egyszerűen idő és bátorság hiányában nem is akarunk belevágni? Lehet-e egy állapot a cél? Szerintem csak megédesíti a hétköznapok fanyarságát, de célnak kitűzni badarság.
Egy társ? Ki számít társnak? Egy barát minek számít?
Nyomoréknak állítják be az embert társ nélkül. Pedig sokan önmaguk megismerése elől menekülnek bele kapcsolatokba. És ha kijönnek onnan, nyomoréknak érzik magukat a másik nélkül.
Önmagunk megismerése talán? Egyáltalán, lehetséges ez? Hogyan lehet megismerni egy folyamatosan változót, amely változásának irányát mindig más tényező határozza meg?
Hasznosnak lenni? Kinek, minek? Ki dönti el, hogy valaki hasznos, vagy káros?
vagyis marad a kérdés: van-e értelme értelmet találni....