Hmmm.
Hogy mi történt huszadika óta?
Volt a csütörtök, az irtózatos. Amikor végülis beszéltem vele, mire ő jó főnökhöz méltóan megalázott, letakarítottam a polcaimat, mire jött a másik megjegyzés. Na igen, ekkor akadtam ki, de piszkosul, és bőgve kimenekültem az Astóriára.
Órák.
Depresszió ellen nem ajánlott. Nem szívderítésnek szánták.
Na ekkor kezdődött már-már fikasálba torkolló idült náthám, amit hétfő estig próbáltam kezelni. Többek közt egy már lejárt orrcsepppppel, ami szerencsésen szétmarta a bal orr-és szem-nyálkahártyámat, és kivételesen allergénként hatott a hörgőimre, főleg éjjel egy és három között. Persze pont amikor a legjobb volt a buli a merlinben. (Sajnos élő sms közvetítést kaptam, kedvcsinálónak. imádom az ilyet, komolyan.) Vivi, akit persze minden felelősségtudat nélkül így is ránksózott Juli drága, meg elkapott egy másikfránya kórságot, és jól végighányta a vasárnap délelőttöt, majd befejezte a spooky forestet a 102kiskutyában. Szegény gyerek, másnap a doki kiderítette, hogy nemcsak hányós-hasmenéses, hanem még tetves is.
Majdnem kiolvastam minden olyan könyvet, amit az útra szántam: Kurvajó, Örömszimfónia. Most válogathatok újakat.