Kényelmetlen székek, csúszás. Ezt mind tudtuk. Mi mást vár az ember a Francia Intézettől? Hát, hogy a programok legalább kárpótoljanak ezekért. És ismét meg is tették.
Amikor angyalok hullnak - Polanski. Egyszerűen tökéletes. Gyönyörű képek, helyzetek, a néni meséje, mindezt egy szó nélkül. Hmm.
A mi nemzedékünk - Wajna. Hát igen, ezt látni kellett. Irtó érdekes, hogy itt is egy nő a főagitátor. Ezután kötelező lesz megnézni péntek délután a Metropolist az ÖM-ben. Meg a 84-et.
Utána Bali hívott a Kultiba Tilos-ünneplésre, ahol többek között összefutottunk díjéTibivel és Zolival, meg Fruzsi öccsével, Marcival, aki teljes életnagyságban a színpadon kevert, és persze jól nem ismert meg... Kicsit sok lett ez a nap végére.