Éppen most kezdtem neki a délben kapott americana márkajelzésű mogyorós-mazsolás típusú, alacsony árfekvésű termék fogyasztásának. Kaptam hozzá egy szép narancssárga, Carotella plusz feliratának eléggé örvendező műjjanyag tollat is. Mindeztet pediglen azért, mert hajlandó voltam elfogadni egy kedves idősödő hölgytől egy kapucsinót. Lett belőle kettő is, node ne rohanjunk annyira előre!
Ismét a piackutatás áldozata lettem. Sajnos pont egy kávéra vágytam, amikor a nénike leszólított, így gondoltam igya fene, válaszolok pár hülye kérdésre, aztán ide a kávét, és csókolom. Háhá! A pár hülye kérdés után jött az emeleten a két kapucsinó meg még egy csomó hülye kérdés.
Milyen a habja. Melyiknek jobb a habja. Miért. Mi nem jó a másik habjában. Most már megkóstolhatja a levet magát is. Az milyen. Melyik jobb. Miért. Mi nem tetszik a másikban.
Önkéntes mérvadásom eme csokoládéval való honorálása után a néni súgva megkérdezte, hogy ismerem-e a Bómond című újságot. Lefáradt agyamban valami derengeni kezdett: valaha talán már láttam azt a francia napilapot, sőt, talán jobb napjaimban fordítottam is belőle. Aha, mondtam, és a néni lecsapott rám. Kicibált a folyosóra, és újabb teszteket töltetett ki velem. ezek alapján persze kiderült, hogy a Bómond egy magyar nyelvű havonta megjelenő szenny, kizárólag nőciknek.
Na erről kéne csütörtökön 4000 forintért közvéleményt mondanom két órán keresztül egy kiscsoportos terápiaszerűségen.