Összenevetős délután, összenevetős este.
Az almásitéren hómleszbácsi tejfölt iszik. Tejföl danonból van, nem akaródzik folyni. Tudod, az az ömlengős típus, ami egyszer csak elindul, hömpölyög, de folyni az istennek sem folyik soha. Egymásra nézünk, és nagyot nevetünk szegény hómleszbácsival, akinek háromcentis nagymagyar bajuszát jól telehömpölyögte a danontejföl.
Loreál. Új. Kicsi, de barátságos. És ami a legnagyobb pozitívum, a vörömartiuccában van. Helyes, félhosszú, göndörhajú srác sertepeltéli a kuncsaft válláról a szőröket. Kérek is egy időpontot csütörtök estére. Mert megérdemlem.
A villamoson két MIIB figurával szemben utazom. Egyikük a nagyszájú kutya,aki szolídan visszafogja magát, és csöndben csücsül a szétvert boxolónak álcázott kétméteres benga ufó térdén. Mikor a blahán leszállok, benga boxman csendesen rámköszön: Kezitcsókolom.
Meghat. Meghét. Megnyolc. Belváros. Az én világom. Imádom.

Este fél nyolckor Nusi hív.- Rá érsz ma este? - Mintha magamat hallanám. Totálisan kibukott a BurgerKinges fickóra, aki - ki tudja, talán tréfából, vagy szemétkedésből - műanyag muffint adott neki. Nusi csak rágta, rágta a lakkozott műanyagot, érezte, hogy ez nem fog menni, majd vinnyogva nevetve visszavitte. Nevető szemekkel meséli még a napját: megadurva. Adrienkó terhességi tesztje, lenyelt papírok, a verést is vállaló arisztokrata szerep...
Sör, cigi, kávé: Nusimenü. A Platánosban és a Kultiban.