Szombaton összehaveroztam két verébbel.
Ültem a Károlyi kertben egy padon, virgácsaimat melengetve a napon, a szél elől elbújva, amikor előjött az egyikük. Alig pár centivel ugrotta át a lábamat, és jobbról is, balról is szemügyre vett. Adtam neki a kakaóscsigából, hátha bejön nála is a cucc. Bejött. A másodikat már egy nagyobbacska morzsával én csalogattam a padhoz. A finom falattal csőrében felugrott mellém a padra, csak mosolyogtunk egymásra, aztán megjelent rondanőci idiótagyerekkel, és a pillanat varázsa szertefoszlott.