Utállak Titeket.
Utállak,
mert elmentél leidenbe, és nem tudom a számodat, pedig tudom, hogy szombat este ha találkozunk és dumálunk, nem akadok ki vasárnap, de hát leiden az leiden,
mert a mecsekben iszonyat messze vagy, és különbensem tudnám neked elmondani, mi a bajom,
mert megígérted, hogy a négy nap alatt valamikor feljössz, merthogy dolgoznod kell, és úgyis pesten kell maradnod, és persze még annyi fáradtságot sem vettél, hogy lemondjad, mert valszeg már csak kötelességből, vagy megszokásból vagyok a barátnőd,
mert rá kell hogy jöjjek, barátnak sem vagy barát, azon felül, hogy másnak se voltál más, mit is vártam tőled, önző dög vagy,
mert hiába jöttél haza egy hétre, hiába hívtalak már szombaton, nem érsz rá találkozni,
mert téged meg nem ismerlek felhívni, nem merem magam rádtukmálni, mert attól is parázom, hogy neked is túl sok vagyok, túl mohó,

mert ti mindannyian elhiszitek, hogy tényleg jól vagyok, és nem halljátok meg (egyébként maximálisan kontrollált) hangomból, hogy SEGÍTSÉG, MENTSETEK MEG!, hogy kivagyok, hogy rámtört a para, és kiakadtam magamtól, meg kiakadtam tőletek, hogy nem halljátok, és nemet mondtok, és mással mentek és fáradtak vagytok és nemértekrám, és ettől még jobban kiakadok, és aztán magamtól akadok ki még inkább, hogy hogy lehet ilyeneken kiakadni, és ekkor van az, hogy az utolsó esélyt neked adom, már csak sms-ben, és napszemüvegben cigarettázva bőgök a körúton.

Köszi Bébé az összekaparást, köszi Robi a lenyugtatást. Mert sikerült. Annak ellenére, hogy olyan nyomott voltál, mint egy csikk :)