Ez a rosszkedvem nyara, rosszkedvemmel tele...
Csütörtök: megkésett nászajándék átadás, csöppnyi műmosoly-borozással egybekötve, Nusi nyaralásra el.
Péntek: megátalkodott munkatempó, hajtás, pajtás, Mona-míting, majd este kedvetlen sramlizene-hallgatás sokakkal, hajó-hanemjóját, de leültem a falat támasztva, és de jó is ez a zene, ha nem kell rá csakazértis táncolnom meg jóléreznem magam, csak üldögélni térdet átkulcsolva, nem nézni a seggetrázó macákra, a göndorhajú álomfickóra, aki persze nem jön oda hozzám, csak átkulcsolni a térdemet, ittsevagyok, csak hallgatom a sramlit, és nem kell beszélgetni, nem kell a társasági légyott, és nem kellek én sem.
Szombat: Mona-mozi: Felix és Rose. Könnyű. Igen, így könnyű. Megírják, és aztán hidd el, hogy van ilyen. És hidd el, hogy veled is, bármikor. Ja, persze. Nemveszembe. Utána veres, vasárnapig. Újra elhatározom, hogy soha többet. Tényleg.