Hétfő
A fas kivan. - mondaná Pákó, és küldöm sms-ben Balinak, mikor felpattanok este kilenckor a biciklire és kivágtatok az árpádhídhoz cigizni és könyvet olvasni. Nem akarok kiakadni azon, hogy kegyetlen és igazságtalan dolgokat vágott a fejemhez. Nem, mert nincs értelme. Mert nem ismer, mert nem tudja mit akar, és főként mert nem tud engem hova rakni a maga kis csapzott világában. Nem, nem akarom leírni, nem akarok róla beszélni sem, de egy-két dolog akaratlanul is kibuggyan. Szerencsére Bali visszatuszkolja ezeket az agyamba, mesél, táncol, mókázik, nevettet. Ketten nevetünk, én rajta, ő magán. Úgy, ahogy régen nevettem már.
Mellesleg a zene is irtó jó, nem hiába van hétfő, és nem hiába vagyunk mi a wb-ban.