Na az van, hogy ma reggel bemondtam az unalmast, és mivel amúgyis találtam jó kifogást, sőt kifogásokat, ma nem megyek ki Kőbányára. Ez van. Az is igaz, hogy tegnap sem voltam, dehát valamikor fel kellett készülnöm a labormegbeszélésre....

A tegnapi nap valami naggggyon fura nap volt.
Előszöris a kellemes huzatban reggeli nélkül a második kávéval ültem a gép előtt, bömbölt a moloko, amikor valami egy hatalmasat csattant. Válaszként kutyaugatás és egy permenens jajajajajajaj jött. Kikandikáltam az ablakon, így lettem én a vörösmarty utcai front huszonötödik kikandikáló buksija. Kész hangyaboj gyűlt össze a baleset helyszínén, mindenki látni akarta a szerencsétlen jajveszékelő nőcit, akit elütött a szabályosan közlekedő autó, amit megtaszajtott a másik, a csúnya, a rossz, a gonosz. A hányinger kerülgetett, amikor visszarángattam magam a géfehérjékhez.
A sikeres felkészülés után csalhatalan szimattal sikerült vennem egy édesnek már jóindulat nélkül is mondható sárgadinnyét, amikor megláttam egy szembejövő nénit a kedvenc ágynemű huzatomba öltözve. Alig magamhoz térve jött a következő sokk: a hetes buszról egy csapat felül félmeztelen, alul kockás szoknyát viselő fickó szállt le.
A labormegbeszélés után sikeres időelbaszás után próbáltam kisutcákon kerülve, rövidítve megközelíteni a toldimozit, ahol a norvég filmhét első darabját (Thrane módszere) adták, amire már kedden megvettem a jegyet, amit persze farzsebembe gyűrtem, hogy ott ne kelljen keresgélni. Simán olyan utcákba botlottam, amik le voltak zárva, és hatalmas (kábé 50 méteres) daruk álldogáltak rajtuk, és annyit kavartam, hogy kétszer annyi idő alatt értem az andrássy útra, mintha a kiskörúton jöttem volna. Sűrű bazmegelés közben futásnak eredtem, ami valószínűleg vicces látvány lehetett, mert Boros Lajos meredven bámult rám mindeközben. Az aranyjános utcánál sikeresen elejtettem a táskámat is, amikor eszembe jutott elővenni a jegyet. Ami nem volt meg.
Vegyük át a helyzetet még egyszer.
Alap: nincs nálam pénz. Késésben vagyok. Ha késsel fenyegetnének, se tudnám felidézni, hogy a fenébe jutottam el a moziig.
Ezt add össze.
Lesz, ami lesz, mondtam, és rábíztam magam a pénztáros srácra. Aki kedvesen, édesen, angyali módon kisegített, így a kábé húsz perccel a megadottnál később kezdődő filmre simán be tudtam ülni.
Hogy a film milyen volt?
Hát. Ja. Hogyismondjam, tipikus korrajz, tipikus jellemrajz. Thrane úgy tesz, mint aki tudja mit akar, közben nem tud magával meg senkivel sem mit kezdeni. Ismerős, nem?
(Egyébként még ezekre
Elling
After a two-year stay at Brřynes Treatment Center, Elling is set to return to the so-called normal world. Along with his roommate, Kjell Bjarne, he has been granted an apartment in Oslo with orders to take care of himself. For someone who finds crossing a restaurant floor comparable to a South Pole expedition, Elling´s new life involves a number of challenges. Directed by Petter Nćss.
The 7 Deadly Sins
Seven modern short films with classical themes derived from the Seven Deadly Sins tell a story about emotion in the extreme. Seven moral dilemmas from Norway year 2000.
Seven directors: Řrjan Karlsen, Margreth Olin, Maria Sřdahl, Frank Mosvold, Lars Gudmestad, Marit Ĺslein, Dag Johan Haugerud.
megyek. Remélem jók lesznek....)