Péntek
Félóránként jönnek be valamiért. Így nem lehet aludni. Így nem lehet elmenni dolgozni. Felelősség, baszki, nehogymá miattam rontsák el a konyhát...
Egy órácskára mégiscsak ellógok: most van az utolsó napja a görögtanfolyamra való beiratkozásnak. És indulna is csoport, ha nem én lennék egyedül, aki görögül szeretne tanulni. Elborul az agyam, vásárlási láz tör ki rajtam. Eredmény: lenvászon halásznadrág (aminek a varrása már aznap este tönkremengy, basszameg a terranova), esküvőre lepattant estélyi, lenvászon ing, lenvászon pántos felső és vicces virágoskék nyáriszoknya. Ja, és hétésfélért tíz, igen, tíz dzsángóreinhard cédé. Nem vagyok normális.

Fél kettőkor, mikor hazaérek, készen vár a konyha. Mondhatnánk azt is, hogy szép. Mindenesetre tiszta, új a csempe, szép fehér a fal, szép barna a tapéta. Ezt is túléltük.

Délután Nusinál nászajándék-méking Krisztuval. Lassan haladunk, szemét módon ellógok kutyát sétáltatni, aztán meg az amorfra. Itt van a szokásos tilosbrigád, itt van az élettanos péhádés srác (mondjuk ők a szombati palotaira jöttek, kicsit korán), és itt vannak Annáék, és elhozták Stefánt is. Neki ez az első alkalom. Bugizik is rendesen, majd jól kinevet, és orvost hív, amikor Krétával dicsekszem.