Vegyünk egy alapvetően mulatságos börleszkhelyzetet.
Főhősünknek a hó végén nincs egyáltalán pénze, így barátjának sem tud szülinapi ajándékot venni, pedig este van az előre megbeszélt ünneplés. Főhősünk fáradt, nyúzott, sőt, nyűgös. Haza akar még menni a szülinapozás előtt átöltözni, enni, kivenni a rozét a hűtőből, kipakolni a reggel óta nála rothadó úszócuccát, esernyőt szereni, meg ilyenek. Megbeszél egy elfogadható, teljesíthető időpontot szülinapos baráttal a blahán, ahonnan együttes erővel mennek majd fel harmadik baráthoz, aki soha sem ér rá, de kivételesen aznap szabaddá tette magát, csak aznap, csak nekik.
Most vessünk egy pillantást hősünk közeli múltjára, figyeljük meg azt a jelenetet, amikor átadja kapukulcsát és a felső bejárati kulcsát apjának, aki betegszabin van, hogy másoljon magának (az övé a festőknél van), majd hallgassuk meg azt a telefonbeszélgetést, amikoris az apa szabadkozik, hogy nem másolt, de majd este úgyis otthon lesz, és beengedi őt.
Visszakanyarodunk a hazafele közeledő hősünkhöz, aki próbál életet lehelni lemerült telefonjába, mikor hazacsönget. Sehol senki. Új üzenet érkezett: - Elmentünk a brikosztorba. Hol vagy a fenébe? Hogy fogsz így hazajutni? Anyád. - telefon végleg lemerül.
Környéken sehol egy pénzes fülke. Mi legyen? Mit csináljon?
Elmegy a találkára, fáradtan, kimerülten, és idegesen. Barát késik. A maradék háromszáz forintját rostos körtelére költi, majd megvacsorázik harmadik barátnál, aki isteni paradicsomos spagettit varázsolt nekik. Megnézi a médiabarát eddigi munkáit, amik előkészítésében jócskán részt vett. Látja a liofilizálós adást, amiben médiabarát vásárol a közértben, és VasaGizike gombát liofilizál, a skinofréniásat, a pomádésat, amiben médiabarát öccse zselézi a haját, a krokodilkönnyeset, az epilepsziásat, és a többire nem emlékszik, mert egy csomószor bealszik.
Hajnalban jut haza, meghívástaxival, amikoris rádöbben, hogy még mindig nincs kulcsa. Felébreszti szüleit, elkokettál dumáskedvű anyjával, majd fáradtan hallgatja, hogy csak az alsó zárakat zárták be, vagyis be tudott volna jutni az ajtón, ha megpróbálja.
Jelenet vége, senki nem nevet.
Keserédes, mindennapi, szürke.
Szürkemaci keserédes, nevetségesen nem vicces mindennapjaiból láttatok egy jelenetet.