Horoszpókusz
Most már mindent értek. Így abszolút kezd összeállni a kép.
Az önismereti kurzus következő felvonása: személyre szabott asztrológia. Mondasz egy-két számot, és megmondják ki vagy. Még nem kaptam meg arcba a tutit, mert Livi már régen nézte meg az enyémet, és egy csomó mindenre nem emlékszik, de annyi biztos, hogy az aszcendensem bika, bármit jelentsen is ez.
Aszonta, (lehet, hogy nem ezeket mondta, de bennem ezek maradtak meg élőn, elevenen) hogy a bika egy nyugodt, konzervatív és valamilyen szinten hedonista állat. Szóval egy nagydarab mafla, mélabús, életöröm-élvező, hagyományokat tiszteletben tartó szarvas állat küzd meg a hiperaktív, lázadó, könyörtelenül odamondogató, ereszdelahajamat kossal, ami ugye szintén egy feji lokalizációjú szaruképződménnyel rendelkező, de a bikánál méretét tekintve jelentősen hátrányos helyzetű állat.
Szóval idebenn ezek ketten kungfuznak egymással. Szinte látom, hogy a kis nyughatatlan akarnok piszkálja, dühíti a nagy fenevadat, aki csak ül a réten, legelészik, szemlélgeti a virágokat, és időnként, amikor már nagyon idegesíti a kis mitugrász, helyrerakja. Aztán van olyan is, hogy elege lesz az egészből, és azt mondja, tudod mit, kabbe, csinálj, amit akarsz, és akkor idekinn hatalmas földrengés, fejjelfalnakmenés és asztalborogatás van (na igen, ekkor csurog a csodálkozószemű szerencsétlenekről a cérnametélt meg a bejgli).
Ja, apropó horoszpók, fodrásznál már voltam, pénzem még mindig nincs, kilátás sincs arra, hogy legyen, így a vásárlásra sem, ezért aztán a rendrakás érdeklődés hiányában elmarad.