csütörtök, július 03, 2003

Paraman?

Életre kelt, és most túlburjánzott idebenn. Nem, nem kenhetem semmilyen bogyóra, ezt én csinálom, ez abszolút spontán jön belőlem, valahonnan nagyon mélyről.
Meg ne kérdezze most senki, hogy hogy vagyok, mert komolyan mondom, már attól is elbőgöm magam, ha eszembe jut ez az egész para.
Hogy mi para?
para1. nem megyek ki a borosshoz, mert igaz, hogy a jegyre kértem kölcsön, meg még lett is volna jegy, ha a hétfői háromórás ámokfutás után nálam lett volna az útlevelem, vagy csak a száma, de erre a hétre, meg az ottlétre már nem maradt semmim. csóró gyerek ne pattogjon, maraggyon otthon a seggin. sikítani tudnék, annyira ki akartam volna menni hozzá.
para2. nem bírom már feldolgozni a további kudarcaimat. már megint semmi nem jön ki, totálisan üresek a blottok és a gélfotók, csak a létra virít ott ragyogóan, mellette semmi.
para3. paramanó egyre csak azt kántálja, hogy randa vagyok, és sajnos igaza van. kialvatlan szemek, pm ragyák az arcomon és mindenhol másutt, extragyorsan növő szőreim extrasötétbarnák (nehogy véletlenül láthatatalnok legyenek), hihetetlen gyorsan képes vagyok összekoszolni a lábaimat, és úgy nézek ki, mint egy koszos utcagyerek. és akkor jön azzal knercerdoki, hogy csak az orgazmusomat nem vehetik el tőlem... köszi szépen, pont ez a bíztatás hiányzott.
para4. szerencsére kilőve. ez a fránya vizsga megvan.
para5. vizitúra-szervezés. miért pont az én nyakamba kellett ezt zúdítani?
para6. vera
para7. sopron, leutazás, ottalvás, visszaút, utána pécs, még nem későn, hogy értem tudjanak jönni, és még ki is tudjunk menni vadlesre.

Besokalltam, kiborultam.
Hétfőn még jó volt malacot sütni, meg dumálni, az segített.
Kedden nagy mákom volt, hogy Zsófi elráncigált a Kóla, puska sültkrumplira, meg sörrel itatott, az legalább elterelte a parákat messzire. De csak egy időre. Sajnos nem mennek azok messzire...
Használhatatlan vagyok, kéne valami újjászülettető koktél, vagy valami hatalmas refresh, mert a barátok, a mozi, a zene már nem elég. Majd hétvégén, majd Monáéknál, majd az erdőben az esőszag, a madárcsicser, a csönd és az aranysakál-vonyítás. Jaj, de várom már!

Nincsenek megjegyzések: