VOLT
Van úgy, hogy semmi kedved semmihez. Legfőképp elmenni az előre megbeszélt programra. Mert még sosem voltál ott, és nem tudod, mire számíts. Mert olyanok is jönnek, akiket nem ismersz, akikkel beszélgetni kell, megismerni őket, meghallgatni, elfogadni őket, mert hát együtt töltitek azt a bizonyos időt. Alkalmazkodni, tolerálni, nem hisztizni, nem sikítani, amikor éppen iszonytatóan rossz kedved van, nem bőgni, amikor bőghetnéked van, oda menni, ahova a többség akar menni...
De mégiscsak elmész, mert már megvették a jegyeket neked is, meg ki a fene akar megint egy elbaszott hétvégét, egy újabb elszalasztott nyári hétvégét, amikor semmit sem csináltál. Inkább elmész, és legfeljebb máshol érzed magad szarul.
Ha szerencséd van, nem egy kedves, aranyos, ámde meglehetősen szótlan, és a falat támasztva bulizó srác és egy barátságos, de egyszerű és minden vicces idegesítően idétlenül vihogó lánnyal kerülsz össze, meg egy régi baráttal, aki hajt erre a lányra, és élvezi ezt az idétlenséget, direkt erre játszik rá. Ha szerencséd van, nem érzed állandóan azt, hogy mi a fenét is keresel ott, régi jó barát csak kihasznál arra, hogy állandóan jó színben tűntesse fel magát, hogy ne álljon le a beszélgetés, hogy minden klappoljon, hogy ne parázzon be. Ha szerencséd van, nem azon jár az eszed, hogy sokkal jobb lett volna otthon maradni, történjen bármi, bármi szokásos, hétköznapi, utált, megszokott dolog, ennél bármi jobb lenne. Ha szerencséd van, nincs kiszámítva minden filléred, vagyis jut elég alkoholra, kajára, szemszájingerére, és akkor legalább kompenzálni tudod az esőt, a rohamokban rád törő csillapíthatatlannak tűnő rosszkedvet, az idegesítő átvezető zenét, azt, hogy a többiek már az agyadra mennek.
Ha mindez nem jön össze, elég nehéz dolga van Yonderbojnak, hogy felvidítson, táncra perdítsen, elfeledtesse veled minden bajodat. De péntek éjjel sikerült neki. Hálás köszönetem jeléül még nem tudom, mit kap, de valamit biztosan. Olyan hangulatot teremtett dZK előtt, hogy az maga volt a csoda. És az az indiai szoftpornó, amit alatta vetítettek, az meg maga volt elképzelhetetlen gyönyör. Bevallom, eléggé esélytelennek éreztem azt, hogy ezen a fesztiválon józanul jól érezzem magam, de sikerült. És ez nem is kifejezés. Meglehet, hogy a hittérítőktől kapott áldás kezdett hatni...