Nincs kedvem turkálni az emlékekben, leírni, hogy mi volt a szigeten, a számtalan wb-os sörözésen, a vizitúrás vetítésen, a tüzijátékon, nem akarok a veresi parákról írni, sőt, Juditról sem, sem a szombati bulikról, sem pedig a tegnapi Balinapról.
Pedig lenne mit.
Ez van.
Vége a szabinak, elment, elröppent, szép volt, jó volt, szar is volt, mert hát mértisne, de azért összességében jó két hét pihi volt, jó sok élménnyel.

Most itt ülök, irtózok, mert mi is bekaptuk az épp aktuális kedves kis férgeket, mindkét gép akadozik, meg várok, mert elvileg ma bejön János, és beszélünk, meg elvileg ma tudnék beszélni a nagyfőnökkel is. Ez utóbbi macerásabb dolog, de túl kell esni rajta, remélem még ma ráér...
Aztán megyek este 8-ra Verához, mert a nála vendégeskedő hollandok közül a szakács srác ma este összeüt egy össznépi thai-francia egyveleget, ezt ki nem hagynám, még djformat kedvéért sem. De reméljük hamar meglesz a kaja, és ő is belefér a ma esti programba...