Sikerélmény. Kicsi ugyan, de hasznos.
Az drága kis bacik jól dolgoztak, csináltak nekem sok sok fehérjét, csak kár, hogy elkezdték jódolgukban zabálgatni (na jó, valljuk be, ők sem tökéletesek). Az már nem az ő hibájuk (hehe, és nemis az enyém), hogy a taxolkötéses fityfene ma nem sikerült, vagy legalábbis is fluoriméteres eredmények abszolut nem használhatók semmire.
Vége a hétnek.
Csak most realizálódik.
Fárasztó volt.
Fárasztó volt sokáig bennmaradni, sokáig biorobotolni.
Fárasztó volt alkalmazkodni, tolerálni.
Fárasztó volt expasi újra látni, másik kezén is egy ilyen szörnyedvénnyel.
Fárasztó volt a tegnapi labormegbeszélés.
De a legfárasztóbb az egész hétben az volt, hogy Zsófiék a rosszidőre hivatkozva lemondták a hétvégét, pedig 20 fok lesz és ragyogó nap, nem is beszélve a gombácskákról, akiktől majd csak úgy hemzseg majd az erdő...
És nem megyek a titanikra, mert nem vettem jegyet, mert fáradt voltam, mert későn végeztem egész héten, meg mert vártam a wice levelét, meg azt, hogy a zsófi visszaadja a programfüzetet, meg egyáltalán, hogy valaki megfogja a kezem, és aszongya: gyere, elmegyünk moziba...