Mondhatnám azt is, hogy tipikus.
Tegnap este végülis 8 előtt sikerült eljutni a keletihez, a csomaglelőhelyre, persze közben a hetesen elkapott egy kaller, adott csekket is, rendesen, nem volt fogékony a feledékeny-kislány szitura, nem akart meghatódni sehogysem, a postán meg sikeresen találtam ugyan egy olyan ablakot, ahol nem álltak huszonnyolcan, de a könyvem sem volt ott. Merthát arra a hülye cetlire is rá van írva, hogy hársfaucca, csak el kéne olvasni, vagy mi, nem pedig rutinból a keletihez bumlizni... Hársfaucca pedig hatkor zár, mint egy rendes, jólnevelt postafiók, úgyhogy ma reggeli program lett az irodalom puffogós zacsiból és barnapapírból való kiszabadítása, némi nemű ellenérték és személyazonosság-igazolás fejében.