1 centi

aszittem, hogy annyi nem számít
vagyis inkább szartam már bele este tizenegykor, amikor észrevettem, és már nem akartam tovább szarakodni vele
aszittem, hogy majd otthon összehajtom, és akkor majd jó lesz, az az egycenti nem számít
az nem is annyira
de volt még egy nagyobb baki, azt már nem lehetett javítatlanul hagyni
úgyhogy most korrigáltam, mindent, még az egycentiket is
most büszke vagyok
mert ügyes vagyok, mert nem rontottam el a számolást, a tervezést, mert állat, ahogy kinéz - mellesleg én is, nem alszom jól, meg főleg eleget mostanában, meg tegnap óta valami heveny gyomoridegesség van rajtam. vagy elkaptam a szaratós vírust - nem, ezt nemakarom - vagy izgulok - ez egyébként esélyesebb. olyan jól elterveztem mindent, csak sejtem, hogy az ilyen tervek nem jönnek be. sosem szoktak. és már be vagyok szarva attól, hogy majd ott állok, mint egy hüjepicsa, idegesen és idétlenül, és secpec alatt elillan mellőlem minden eltervezett titokzatosság és meglepetés.