Egy csésze kávé, sütemény, kellemes patinás környezet, jó társaság.
Tegnap este az ogyiból az összes ismerős megjelent főnökük őssejtes előadásán, amire Nusó elcibált. Lerágott csont, elbagatelizált kérdések, üvegasztalon idegesítően hangosan koppanó langyos kakaók, jó kérdésért ajándékkönyv...
nemértemeg elmenni rá. semmi új info, semmi érdekes vita, ráadásul az ifjúduda meg egy taplóparaszt, az apjához képest meg pláne (hogy van az, hogy egy jóképű, értelmes - najó, ez túlontúl kevés - kibaszottul inteligens, értelmes, udvarias, sármos és vicces apámlehetne fickónak ilyen randa és tapló legyen a fia???)
Nusi egész végig rágta a fülem, hogy ugye átmegyünk utána a kisgildébe, úgyhogy utána felkerekedtünk, és elindultunk a kisgilde felé, de előtte megálltunk egy krémesre a jégbüfében (Nusi kezd visszatérni a normális kerékvágásba, most éppen zabál, mint állat). Aztán jött a hidegzuhany: nincs többé kisgilde. Átalakították, kisebb lett a pult, több az ülőhely, és a néni, a kisgildés néni sincs többé. legalábbis ott. ja, és dréhert csapolnak. Elindultunk helyet keresni: extra, nagygilde (ahol szintén nincs már gilde, de hely sem), aztán végülis múzeum. Ahol Nusi megkapta a magáét egy részeg zsebestől: - ...tegnap két ugyanilyen celofánszemű kurvát loptam meg... Vihogva mentünk át a mekibe (mondom, Nusin a zabálás vett most erőt), ahol a kényszeres széktologatóké a világ, és miért ne pont pár perccel a fenti mondat után próbálta meg a Nusi mögé leülő fickó (nem éppen feltűnés nélkül) ellopni a táskáját. Mikor fennhangon szóltam, hogy vigyázzon, a fickó felpattant, megigazította a haját a szemközti tükörben, majd átült egy másik asztalhoz. wow. szép kis este, mondhatom. mondom.