Hülyegyerek még csak annyit sem mond, hogy bocs, vagy hogy sajnálom. Egy icipici szorri elég lenne, és nem dühöngenék azért, hogy hiába mentem a péhádé irodába, hogy hiába vártam rá fél órát. (egyébként ez is jellemző, hogy nekem ennyi is elég, hogy kiengeszteljenek... na, ezt is abbahagyjuk) Csak annyit mond, mikor idegesen megkérdezem, hol volt, hogy nem találja a telefonját. És? Attól még odajöhetett volna, nem? Nem, mert még nem fénymásolta le a leadandó papírokat. És mint az előbb kiderült, nem vitte le az anyagot bemutatásra Ágotához, és nem írta meg az absztraktfüzetet sem. Ja. És még csak annyit sem mond, hogy köszi vagy hogy szorricsek.
Asszem most lett belőle elegem, nem fogok én itt jópofizni még egy önző fráterrel, aki természetesnek vesz minden szivességet. Volt nekem pár dolgom mára, nem csak aző pesztrálása, baszki.
LESZÁMOLOK GRÉSSSZEL, VÉGLEGESEN! Le én.