Megnéztük a Némó nyomábant, ott ültünk a leghátsó sorban, Apu, Vivi meg én, előttünk alig lézengtek, a biztonsági őrrel lehettünk vagy tizenöten. Az őr körbenézett, majd mindenkit figyelmeztetett, hogy vigyázzon értékeire (?!).
Igazából jó volt, édes, néha szivszorongató, alapvetően korrekt, persze a halak fogait kivéve, de mondjuk tényleg nem rossz, ahogy a nagy korallzátonyt ábrázolták, nem rossz. A szóviccek meg egyszerűen édesek, jópofák, szellemesek.
Ennek ellenére sokkal frappánsabb volt az a kisfilm, amit előtte levetítettek a szerencsétlen hóemberről.