Na szóval mostan az van, hogy nem otthon köhögök, hanem itt benn, de itt benn már nem is nagyon köhögök. Hát igen, eléggé úgy néz ki, hogy allergiás vagyok Bubókára. Eddig sosem volt hosszú szőrű macskánk, lehet, hogy ez a bibi oka. Vagy csak mostanra lett elege az immunrendszeremnek a kis szőrös idióta öntörvényű lényekből. Pedig irtó édes kis jószág ő, és olyan jó felvenni és hozzábújni ehhez a kis alattomos csöppséghez...
Már pénteken nem voltam olyan szarul, gyorsan találkoztam is Monával, aki teljesen odavolt a kék macskától, de az is kiderült, hogy még jön egyszer karácsony környékén, kár volt már most odaadni az ajándékot, na mindegy. Cserébe a malőrért ittunk forralt bort, amiből már kiforrt minden bor, meg megnéztük a goodbye lenint, ami fogyasztható volt, bár nem egy örökérvényű megafilm, de péntek délutánra pont jó. Aztán Annánál főztünk Verával hármasban, ami vicces volt, aztán jöttek Baliék is (hisztiiiis faaasz, csakazértis:), de ők csak kajáltak, aztán meg megosztva csöndben voltak illetve aludtak. Pedig mi hárman nagyon vicces kedvünkben voltunk, jókat mókáztunk a karácsonyra kért csodákon (nem egy utolsó ajándéklistát írtunk össze a diszkógömb árnyékában: búgócsiga, szőrös lámpa, belül villámló plazmagömb, múlt századi elől kiskerekes, hátul hatalmaskerekes bicikli, ... , a többire nememlékszem.)
Aztán szombaton vásárolni voltunk, vettünk nekem egy nembeázós, partiképes leértékelt viccescipőt, birkaszőrős talpbetétet, meg megvettük kicsiny kis életünk első dvd-lejátszóját. Orion márkájú a kicsike, és irtó helyes. Aztán este jött Spityuék ház(asság)avató bulija, ami nagyon mókás volt, tényleg. A részleteket inkább hagyjuk. Valahogy nem állnak össze egy egésszé...