éééééééééés igen
fájtkláb élőben, önmagammal küzdök rendesen, de most én győztem, jöhet a következő fokozat!
az olasz fickó iszonyatosan olasz akcentussal elkövetett angol előadása után hirtelen felindulásból összekaptam magam, elmentem a másoló hadnagyhoz, hogy megtegye azt, amit a haza megkövetel tőle. meg is tette, gyorsabban, mint hittem, drágábban, mint gondoltam, de egye fene, ajándék lónak... szóval elkészült a cucc, bele is pakoltam az ajit meg a pecsás gülüszemű kismacit a vicces karácsonyis zacsiba, és nekilódultam, hogy eljuttassam neki a csomagot. akár ott van, akár nem. akár személyesen, akár közvetítőn keresztül. a hülye villamos csak döcögött az oktogonig, én meg nagyokat sóhajtoztam, szekretáltam bőszen az adrenalit, a szívem a fülemben dobogott, és csak sóhajtoztam nagyokat, de közben nem érdekelt az egész, ha már egyszer elhatároztam, hogy adok neki ajándékot, meg is csináltam, akkor oda is adom, mert frappáns, mert róla szól, mert egyébkéntis csakazértis összezavarom, meg titokzatos leszek, és feladom neki jól a leckét, mert csakazértsem írok egy sort sem, nem, még a nevemet sem, egy boldog kareszt sem, semmit, és ha ő nincs ott, és később kapja meg, akkor csak találgasson, hogy ki lehett az. de aztán közben nagyokat sóhajtottam, mert elképzeltem, hogy milyen ciki lesz, ha bemegyek, és ő ott van, és nemtok neki mit mondani, de aztán eszembe jutott, hogyha meglát, biztos bebújik a barlangjába, ami persze nem jobb helyzet, egyáltalán, de aztán eszembe jutott egy csomó minden, ami vicces és frappáns, amit lehetne mondani.
és aztán az utolsó nagy levegő után benyitottam, ő persze sehol, én meg odamentem az egyik eladósráchoz, és megkönnyebbülve előadtam a jópofa, lazacsaj dumámat (egy csomagot hoztam. gyalogos csomagfutár vagyok. odaadnád ezt a fónöködnek?) majd vigyorogva kititkolództam magam az ajtón, egészen az oktogonig, nem fordulva hátra, és persze jól elfeledve a nagy büszkeségtől, hogy a vörösmartin is felszállhattam volna a földalattira, de sebaj, mert ujjongott a lelkem, mert megcsináltam, ájdidit, és működött az A terv, biztosan azért, mert kigondoltam egy B-t is....
és most jól be vagyok csiccsenve, mert pont elkezdődött a laborkarácsony, mire beestem, és volt irtózatosan sok pija, és mindenki becsípett, Attila szerintem nagyon durván...
hajjj. leírtam. és igen, ájdidit. ezt fogom ma még párszor ünnepelni. meg haze szülinapját. jólesz. érzem. csak be ne jöjjön az, amit még elgondoltam...