Andinak vagy Anikónak hívják azt a vasmarkú lányt, aki újra használatba helyezte egy röpke fél óra alatt a nyak nevű képződményt itt a fejem és a vállam között. Mozog. Hajlik. És csak egy kicsit ropog már. A hátam is jobb lett egy csöppet, a derekamat azonban épphogy csak megpaskolta, azzal nem tudott mit kezdeni. Mindegy. Ha folytatom azt a Pilatest, amire tegnap Verával elmentünk, van remény a fájdalommentes létre.
Micsoda igények!
Mondjuk az már nagyon durva volt, amilyen hangot a gerincem tegnap délelőtt kiadott. Komolyan berezeltem, hogy valami gáz van. Remélem azért nem visszacsinálhatatlan.
Az sem volt rossz, ahogy a harmincadikai torna után bekeményedtek az izmaim, és a cinetripen tudtam csak egyenesbe hozni magam... megadurva érzés, amikor ülsz a forró vízben, irtóra semmit nem látsz a gőztől meg a sejtelmes fényektől, körülötted iszonyat sok ember, a zene egyszerűen leírhatatlanul isteni, és közben érzed, hogy a lábad kilazul, ahogy húzogatod a sarkadat a fenekedhez. Mennyei örömök... :)