Bonyolódik ez a hét, kezdve a ma estével, pedig én most már egy ideje diszting válni szeretnék (nem kell ezt a nagyvilági létet erőltetni). Holnap ugyebár vizsga, igaz ugyan, hogy délután, és hogy holnap egész nap tanulok, nem csinálok kísérletet, de hát vizsga az vizsga, ez az alap. Most rohanok haza, megcsinálom a túrógombócot, mielőtt megrohad a túró, aztán találkozom a fogorvosnál meggyötört Zsófival, aztán nyolckor beszélünk Bébével, hogy este hova menjünk. Nincs kedvem menni, de nincs kedvem visszautasítani sem. Hát-hát. Majd meglátjuk. Még olyat is láttunk, hogy időközben megjött a kedvem.
A holnapi intézeti sörözés elmarad, vagyis áttettük jövő hétre, így legalább a szerda este nyugis lesz.
Egyelőre csütörtökre tervezzük a Krisztu-búcsúztató főzőcskepartit, amit Nusi megadurva kínai receptkönyvének útmutatásával fogunk véghezvinni, és asszem maradt valamilyen ihatatlan brendije, amiből oltári dolgokat tud kotyvasztani a koktéloskönyvéből. Ereszdelahajam lesz, legalábbis remélem, hogy Virág nem rontja el a kedvünket.
És akkor még nem tudom, mikor nézem meg a gyűrűkurát, meg Verával is csak a tegnapi tornán futottunk össze....
jaj. mi lesz maj akkor, ha előre eltervezek programokat?
semmi, mert akkor tutira nem fog senki ráérni....